Túrabeszámolók


Hat Torony túra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
otistardaTúra éve: 20152015.06.08 10:11:32
megnéz otistarda összes beszámolója

Azt hiszem, egyik legemlékezetesebb túrámat éltem meg itt. Pécsi konferencia másnapján reggel korán indultunk, de mégsem értünk oda kilenc órára, ezért telefonáltam, hogy majd egy óra késéssel érkezünk, még nevezhetünk-e, pár percnyi tanakodás utána azt a választ kaptunk, hogy nyugodjunk meg, és várni fognak minket :)


Így is volt, vártak, neveztünk és indultunk, tikkasztó hõségben, sok nyílt tereppel tarkítva elindultunk a túravezetõvel, az elsõ nyolc kilométer meg sem kottyant, olyan hihetetlen gyorsan odaértünk, habár, lehet csak a folyamatos beszélgetés miatt nem tünt fel az idõ. 


Majd kicsit szétváltunk, és 12 kilométerig csak a túratársammal mentünk, aztán újra a túravezetõvel, de ezt követõen szinte végig együtt mentük.


Nem szépítem, meleg volt, iszonyatos hõség, amim csak leéghetett leégett, de amit ezen a túrán tapasztaltam, az valami emberfeletti, az összetartás a 6 település között, a vendégszeretés és várás, a mosoly, a törõdés! Amikor elindultunk, nem gondoltam, hogy ennyire különleges élményt fogok átélni, a táj csodás, belátni az egész vidéket, az aranysárga búzamezõk, valami zseniálisak!


Nincs szintidõ, minden állomáshelyen, ami a településeken van, mosdóval ellátott helyiségben van, ez egy fantasztikus dolog, minden állomáson van frissítõ, minden faluban lévõ állomáson, a helyiek plusz kedvességgel is készülnek. Olyan energia töltetet kap az ember ezen a túrán, amit sokáig nem feled, és rájön, hogy erre a töltetre évente szükség van, szóval visszamegyünk :)


A túravezetõnk pozitív és serkentõ hozzáállása pedig teljesen feledteti a napégést, a meleget. Nagyon remélem, hogy még nagyon-nagyon sok túrát fog vezetni, és szervezni :)


 


Köszönettel tartozunk mindenkinek aki ennek a túrának a lebonyolításáért szerepet vállalt, fantasztikus munkát végeztek!!!


 


 


A két késõ biológus a fõvárosból :)


 


 

 
 
TemplarTúra éve: 20152015.06.07 08:10:32
megnéz Templar összes beszámolója

Hat Torony túra 31 km


Sokszor sokaknak mondtam már, ez az év egyik legjobb teljesítménytúrája. Magában hordja mindazt amiért szeretek túrázni. Nem pénzközpontú (nev. díj:400huf), hanem végtelenül barátságos emberi túra. Látszik rajta, hogy hat falu szervezi saját magának, az ott élõknek.



A történet a következõ. Reggel, halk készülõdés, majd Apu és Edit társaságában lekecmergünk a távolsági buszpályaudvarra (népszerûbb nevén "Parasztelosztó"-ba). Korai startot szeretnénk, mert nagy hõségre lehet számítani. Sajnos így is csak 7:40 körül tudjuk átvenni az itinert, amit Macska gyorsan lebélyegez, de csak az után miután Editet kifaggatta "A szántói híres utca" c. népdalról. Apuéktól hamar elköszönök, miután átkeltünk a vasúti síneken, mert úgyis gyorsabb vagyok és szeretnék minél több km magam mögött tudni a nagy meleg elõtt. Elsõ ellenõrzõpont Tarrós ahol kedves barátaim laknak, s a ponton egy 0,5-ös ásványvízzel várnak. Itt pillantok meg pár régi túratársat, akikkel kicsit beszélgetve tovább indulunk. A Kinizsirõl megy a szó, de senki sem lelkes, én se, pedig 1 hete voltam ott. Az emelkedõkõn elválunk és én teperek tovább Tékes felé. Itt az árnyékban megbújva két fa között egy úti kereszt látható, amit évek óta reménytelenül próbálok lefényképezni, most sem vagyok elégedett. Na mindegy. Innen egyenesen leszaladok Tékesre. Tavaly itt ínycsiklandó eper várt bennünket, idén finom kis süteménnyel és kis szódával várnak. A faluban két szép templom van egy római katolikus és egy evangélikus. Lassan emelkedek felfelé, s közben még hátranézek, hogy lássam egészében e dombok között megbúvó kis falut. A Vas Mihály-hegyen megérdeklõdõm a pontõrtõl, hogy idén hogyan áll a szúnyogokkal, mert tavaly majdnem megettek itt bennünket. Innen ismét lehet szaladni lefele, majd elhaladva a volt lõtér mellett Kisvaszarra érkezünk. Itt már komolyan elgondolkodom, mert a bal vádlim görcs elõtti állapotba kerül - a Kinizsi után még nem tetszik neki a menet. Gyors krémezés, majd megköszönve a pontõrök kedvességét és a müzli szeletet, megyek rendületlenül tovább Ágra, ahol egy süti befalása után már újabb emelkedésbe is kezdünk. Az az érzésem ezen a túrán folyton dombokat mászunk meg, és a 460m szint valahogy nincs rendben. Na ez után kezdõdik a túra legemlékezetesebb része jó 6-7km szántóföld amit persze most is a tikkasztó melegben érek el. Két éve itt ronggyá áztam, és úgy dagasztottuk a sarat, hogy komolyan fontolgattam, hogy kitépem az összes hajszálam, ha nem tudom már végre magam mögött. Csodaszépek viszont az aranyló búzamezõk, az illatozó kamilla ültetvények mindenfelé. A füvet lekaszálták az úton végig nekünk a túra elõtt pár nappal. Sajnos most nem tudok csemegézni az út menti meggyfákról, még nem érettek. Gerényes 25km. Zsíros kenyérre, szódára invitálnak a kedves hölgyek, de én visszautasítom, hiszen innen még van jó 6km-em és emelkedik az út, a nap meg tûz. A falut elhagyva itt érzem elõször komolynak a meleget, de a lábam legalább jól van. Pusztatetõt 12:05 érem el. Innen már csak lefelé halad az út, a távolban feltûnik Vásárosdombó. Közben Kövecs Feri robog el mellettem, majdnem rámhozva a frászt annyira elmélázok. Itt már nem futok, még egy 2km beton és bent vagyok. 12:46 elsõk között érkezem az iskola udvarában felállított árnyas sátorhoz. Apu már bent vár neki a nagy meleg miatt a 17-es táv is elég volt, ahonnan autóval visszahozták a szervezõk. Ez is a túraszolgáltatás része. No comment (mindezt 400hufért). Végén évrõl-évre változó kitûzõvel és megfogadva tavalyi intelmeimet, nem pogácsával, hanem csodaszép almával várnak. 14h után pár perccel Edit is berobog, s ezzel teljesíti elsõ 31-es távját. Megköszönve mindent elrobogunk, hogy éppen elérjük a 14:13-as pécsi vonatot. Nagyon nagy köszönet a szervezõknek, pontõröknek, sofõröknek, hogy idén is egy felejthetetlen emlékkel ajándékoztak meg bennünket és örömmel tudtuk mondani, hogy: Jövõre újra jövünk.


 

 
 
 Túra éve: 2014
ThommybojTúra éve: 20142014.06.08 13:43:03
megnéz Thommyboj összes beszámolója

 Hat Torony túra 31 km


A túráról már régebben hallottam. Idén a májusban sok elmaradt túra után így ellátogattam a túrázásaimból kimaradt Zselicre.


A túra hagyományosan tömeges rajttal szokott indulni, de idén a nagy hõségre való tekintettel mindenki szabadon indulhatott, ráadásul így nem voltak tömegek az ellenõrzõpontokon. A túra végig a piros kereszt jelzésen ment, így sok itinerre nem volt szükség a túrához. A rajtban rögtön találkoztam az elözõ túrán megismert túratárssal így ismét mentünk együtt.


A túra elsõ állomásához gyorsan elérkeztünk. Itt szénsavas vagy mentes ásványvízzel vártak minket a szervezõk, illetve itt is mint az összes állomáson vízvételi lehetõséggel. Innen mentünk tovább és következett a túra talán legnagyobb szintemelkedése viszont a tetõre felérve hihetetlen gyönyörû látkép tárult elénk háttérben Tékessel. Innen lefelé vitt az utunk Tékesig. 


Tékesen hideg szódával és egy adag friss eperrel vártak minket. Tékesrõl tovább indulva pedig egy nagyon barátságos tehéncsordát csodáltunk. Szinte pózoltak a fényképezõgépembe. Folytatva utunkat ismét eg nagyobb szintemelkedés jött, de ez már nem volt akkora mint az elsõ. A tetõn egy köztes ellenörzõpont volt, ahol a pontõr még a borát is felkínálta szomjúság csillapításra. 


Kisvaszarba  értünk, ahol ismét hideg szóda, és müzliszelet várt minket és mi itt is megtekintettük a gyönyörû templomot. Innen egy hosszabb enyhe emelkedõn elég hamar elértünk Ágra. Itt megpihentünk az árnyékban és elfogyaszttuk az almát is amit kaptunk.


Innen következett a túra leghosszabb és legkimerítõbb része fõként a nagy hõség miatt. Gerényesig végig szántóföldek mellett jöttünk és csak itt-ott volt egy kevés árnyék, ahol pillanatokra megpihentünk. Viszont a turistaút végig le volt kaszálva. De még azoknak a fáknak a környéke ahol jelzés volt. Ezért ismét egy hatalmas dícséret a szervezõknek. Itt útközben volt egy ellenõrzõpont ahol ismét hideg szódával vártak minket. Jól is jött. Gerényesre leereszkedve az elsõ utcai kutnál lehûtõttük magunkat és feltöltöttük vízkészletünket. Innen nem messze volt a pont, ahol zsíros kenyérrel vártak minket. Innen ismét felkapaszkodtunk a tetõre és a köztes ellenõrzõpont után leereszkedtünk Vásárosdombó határába és beértünk a célba.


A célban elsõ teljesítésre választhattunk három kitüzõbõl és kaptunk 2 finom pogácsát is.


A túrát mindenkinek ajánlom. Remek szervezés. Talán egy helyett kivéve mindenhol jól látható és egyértelmû a turistajelzés. Remek ellátás. Nincs kötött táv, hiszen ha az ember elfárad bármelyik nagy ellenõrzõpontnál megállhat és innen visszaszállítják Vásárosdombóra.


Köszönjük a túrát!

 
 
 Túra éve: 2012
Banyus19Túra éve: 20122012.06.06 11:15:15
megnéz Banyus19 összes beszámolója

Túra napja: 2012. 06. 02.


Rajt-cél: Vásárosdombó, Szent Imre liget (iskolaudvar)


Nem célom, hogy leírjam a túra részletes útvonalát, a nekem mindig gyönyörû Dél-Dunántúl dimbes-dombos képét, a feledhetetlen, még most is visszaidézhetõ illatokat, a túrázók zsivalyától hangos erdõben még így is hallható madárdalt.


Leginkább a lelkes helyi szervezõknek szeretnék nagybetûs KÖSZÖNETET mondani.


A túra a falvakat összekötõ piros kereszt jelzésen haladt, amely jelzést az én idõszámítás elõtti térképem nem is tartalmazta. Kicsit aggódtam, hogy netán eltévedek, de az indulás elõtt "Macska" tájékoztatott, hogy a jelzések végig jól láthatók. És lõn: a túra (31 km-es) teljes hosszában a jelzések elõtt, után 10-15 méternyi területen a fû, gaz, aljnövényzet lekaszálva!!! Sõt, a szekérutakon, ahol a fû féllábszárig, vagy feljebb ért volna, szintén le volt kaszálva. Az ellátás pedig a következõ: fél l-es ásványvíz, 3 dl-es pohárban frissen szedett mézédes eper, müzlis szelet, 30 dkg-os hatalmas alma, víz minden állomáson, és a célban ugyancsak hatalmas pogácsa. Mindez a gondoskodás 200, azaz kettõszáz forintos nevezési díjért.


Bár a tömegrajtot nem szeretem, és a sok hangoskodás sem éppen az elmélyülést szolgálja, de a helyi, környékbeli lelkes résztvevõk tömegét látva, valamint a szervezõk gondoskodását, ellátását elismerve mégis kellemes emlékeim maradnak a túráról.


Köszönet érte.


 

 
 
 Túra éve: 2006
Kerek repkényTúra éve: 20062006.06.05 20:58:39
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
2006. június 3. Hat torony túra
Beszámoló

Maga a túra nagyon szép volt, de úgy érzem az elõzmények is méltóak arra, hogy mindenképp helyet kapjanak a beszámolóban.

Elõször is tudomást szereztem a túra létezésérõl. Nemcsak a túráéról, hanem Vásárosdombóéról is, ugyanis eddig még sosem jártam arrafelé.
Kinéztem a buszt, amivel Veszprémbõl el lehet jutni az említett településre. Szerencsére utitársam is lett Galadh Ereb személyében.
Elég hosszú volt az út és csak annyit tudtunk, hogy Vásárosdombó Dombóvár után a második település, amit a busz érint. Dombóvárat felismertük, ott többször is megállt a járat, aztán már csak azt számolgattuk, mikor jön Vdombó. (hozzáteszem, hogy nagyon-nagyon esett az esõ).
Aztán leszálltunk. Örültünk, a Petõfi utat legalább nem kellett megkeresni, mert annak a végében állt meg a busz. Rövid bevásárlás után elindultunk felkutatni a Petõfi út 17-et, ahol a rendezõ lakott. A számozás Petõfi út 77-tel kezdõdött, hát elindultunk végig az utcán a szakadó esõben.

Aztán egyszer csak megpillantottuk a 17-es számú házat, ami vegyes érzelmeket váltott ki belõlünk:
1) Kissé látszott már rajta, hogy évek óta nem lakják...
2) Az ablakában ELADÓ felirattal papír volt, rajta telefonszámokkal, melyek közül egyik sem egyezett a rendezõkével...
Felmerülõ kételyeinkre megoldást, választ keresve bementünk a szomszédos kocsmahivatalba a helyiektõl érdeklõdni.
Említettük nekik a túrát, a rendezõk nevét, de fogalmuk sem volt arról, mirõl, s kikrõl beszélünk...
Aztán kiderült, hol a ziccer. Egy faluval hamarabb szálltunk le a buszról. Ezután átsétáltunk Kaposszekcsõrõl Vásárosdombóra. Végül ráleltünk a Petõfi út 17-re, amit az esernyõm már nem érhetett meg, mert az odaút során megölte az erõs szél...
Neveztünk és lerendeztük a szállást is(ami 300Ft/fõ volt összesen-még a nevezõk kértek elnézést, hogy 100Ft-tal többet kellett fizetnünk, mert mint mondták, eredetileg 200lett volna).
A szállás szemben a rendezõk házával, a Petõfi út 13-ban volt. Szolgáltatások: ágy, meleg víz, rezsó, tea, cukor...

A túra:
Másnap reggel öten indultunk a túrán(mármint együtt, összesen kb 50en voltunk): mint említettem Galadh_Ereb, Pygmea, Gethe, Laci069 és én.
8:15 körül indultunk Vásárosdombóról. Kicsit hûvös volt még az idõ, de az esõ már nem esett és a körülmények is arra utaltak, hogy nem is fog esni.
Elindultunk a piros+ jelzésen(végig ezen halad a túra), kiértünk a faluból és láttuk, majd éreztük is, igen nagy sár van. Mindenesetre felkúsztunk az elsõ dombra, aztán le és a következõ faluba értünk, ott volt az elsõ e.p. (Tarrós-itt ásványvizet adtak -1.torony)

Majd újra fel, aztán le és újra e.p.(Tékes -2.torony) Itt a kedves szervezõk almával kínáltak minket. Aztán ismét útra keltünk a sárban "csúsztunk" felfelé. Elõttünk nem sokkal egy 3 fõs lánycsoport haladt, egyikük pedig mindenféle lábbeli nélkül, zokniban teljesítette a túrát. Ezek után õ lett szemünkben a "the best".
Közben azt is bölcsen megállapítottuk, hogy ha a túráról rövid vázlatot kéne készíteni, azt írhatnánk: "Felmászunk egy dombra, majd lemászunk és ott a következõ ellenõrzõpont a faluban." (na jó, nemcsak faluban voltak e.p.-k)

Kisvaszart(3.torony) elhagyva, emelkedõn haladtunk felfelé, mikor elkezdtünk filozofálni a szintemelkedések és a sár kapcsolatáról, mikor Gethe megjegyezte: "Errefele nincsenek is olyan nagy magaslatok..." - majd néhány másodperc múlva kiértünk a tölgyesbõl és újra megszólalt: "Nézzétek, fenyves!" - valóban. :)
Innen nagyon szép volt a kilátás, még a Mecseket is látni lehetett. Integettünk is a Mecsek1800 résztvevõinek.

A következõ ellenõrzõpont Ágon(4.torony) volt, ahol annyi banánt ehettünk, amennyit csak kívántunk.
Ezután ismét dombra felfele sétáltunk, majd balról becsatlakozott a végtelen kukoricás, ami kilómétereken keresztül volt a társunk. Ezt a szakaszt leszámítva a túra nagy része erdõben haladt.

Gerényesen(7.e.p. - 5.torony) kaptunk teát, üvegeinkbe friss vizet és zsíroskenyeret.
Jó volt látni, hogy sok kisiskolás vett részt a túrán és nagyon élvezték, egyfolytában azt számolgatták, hányan elõzik meg õket, mert számukra fontos volt, hányadiknak érnek a célba.
A cél elõtt leelõztünk egy kisfiút és egy kislányt, akiknek lehetett látni az arcán, hogy ennek nem kimondottan örültek, de megnyugtattuk õket azzal, hogy nem az számít, hogy hányadiknak érnek be, hanem nagy teljesítmény tõlük, hogy ennyi idõsen teljesítik a túrát. Mi meg siettünk...

Beérve a célba(Vásárosdombó -6.torony), megkaptuk a teljesítésért járó kitûzõt.

Összességében a túra nagyon szép volt, a jelzések újak, a rendezõk nagyon kedvesek, a táj gyönyörû. Szívünkbe zártuk Vá-SÁROS-dombót(Gethe,2006). :)