Túrabeszámolók


Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2013 2014 2015
 Túra éve: 2013
bhenn80Túra éve: 20132013.05.27 13:48:31
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Jutas 30


Mivel a túra új volt, és ráadásul a közelünkben is tartották, ezért elhatroztuk, hogy itt bizony meg kell jelennünk.


Megszokott társaságommal neveztünk, megkaptuk az itinert, térképet, és nekivágtunk az útnak. A térképet (ami színes volt) nézegetve pedig megállapítottuk, hogy ugyan szép, de nincs egészen összhangban az itinerrel sajnos. De sebaj, mivel a környéket már ismerjük, meg megvan a Bakony turistatérképe is, áthidaltuk ezt a kis problémát. Azok mondjuk akik nem ismerték a környéket, néha furcsán néztek körbe egy-egy elágazásnál, de ez jó volt arra, hogy vadidegen túratársainkkal is megismerkedjünk.


A túra szép helyeken vitt körbe (Veszprém vár, Ördögrágta- kõ, Tekeres-völgy), nekem ráadásul külön öröm volt, hogy a Csatár hegyi kápolnában harangozhattam :) Lassan 20 éve járok ott minden évben a Bakony 50 alkalmával, de most elõször sikerült bejutni oda. A ponton ráadásul egy kis meglepetés idézetet is kaptunk a pontõröktõl. Aztán a Csatár hegye meg lehetett volna nézni a barlangot is, de a sor hossza miatt errõl lemondtunk. Majd jövõre.


A kilátó után Jutaspuszta, ahol megtekinthettünk 2 emlékmûvet is, az egyik egy vonatbaleseté, a másik pedig az ejtõernyõs emlékmû. Utóbbinál a történetet is meghallgathattuk, köszönet érte a pontõrnek.


Az ellátás rendben volt, a térkép gondokat remélem jövõre sikerül megoldani, és ha még kitûzõ is lesz jövõre (idén sajnos nem volt), akkor megint ott a helyünk.

 
 
 Túra éve: 2010
Kerek repkényTúra éve: 20102010.06.02 16:34:52
megnéz Kerek repkény összes beszámolója







Jutasi Õrmester kÕrjárata 30


 


Szombat a mostani idõjárástól (itt Veszprémben randa esõ, meg szél) eltérõen szép, napsütéses, nyárias idõnek indult. Rövid-ujjúban vágtunk neki Kékdroiddal és Dénessel a kÕrjáratnak. Lesétáltunk a rajthelyre (ez az a teljesítménytúra, aminek a rajt- és célhelye jelen pillanatban a legközelebb található az éppen aktuális tartózkodási helyemhez :D). Papírnyilak mutatták, hogy térjünk be a Tûztorony udvarára, ott történik majd a regisztráció. Találkoztunk Gyula bácsival, aki ezúttal a túra rendezõi között díszelgett, egyenruhában, említette, hogy õ mondja majd a köszöntõ beszédet. Megtudtuk, hogy a Bubumobil utasai is hamarosan itt vannak, ezért õket még megvártuk az indulással. Mikor mindannyian beneveztünk (Dilen, Bubu és anyukája is), még tettünk néhány tiszteletkört a szép, borostyánnal benõtt várfalak között, felmásztunk a Tûztoronyba is, hogy megcsodáljuk a kilátást. Herenden túl tekintélyes méretû, halovány szivárvány derengett. Miután húsz percig hiába vártuk a megnyitót, közösen elhatároztuk, ideje elindulni. Megkaptuk a rajtbélyegzõt az utcán ülõ embertõl, s útnak indultunk.


 


A legelsõ rendezésen volt szerencsém részt venni (történetesen akkor a rajtidõ legvégén indultunk és végig ömlött az esõ), de mégis egy újfajta izgalommal tettem meg minden lépést. Talán a jó idõ tette, mert most szívesebben néztem körül a városban, az Árva utcáról fel a Várra, ahonnan indultunk. A Levéltárban lehetõségünk nyílt egy kiállítást megtekinteni, majd megejtettük elsõ fakultatív nassolásunkat a szemközti cukrászdában (kinek fagyi, kinek süti). Nagy örömünkre szolgált, hogy kiérve az erdõ szélére (Rab Mária forrás felé), az utat teljesen kitakarították, így nem kellett térdig érõ dzsungelben küzdenünk. A forrásnál pecsét, majd indultunk a vasút felé, ahol kicsit elvétettük az irányt, de hamar visszafordultunk. Kékdroiddal megállapítottuk, hogy ez a rét nagyon ideális vonatfotózásra. Egyszer csak Bubu hangját hallottuk, hogy Droidnak ma jó napja van, egy Gigant vontatta teherszerelvény érkezik Székesfehérvár irányából. Fotómegállás, majd irány tovább. Dénes pózol egyet a gõzmozdonnyal, majd a váróteremben megcsodálhatjuk a vasúti kiállítást. Volt ott minden: régi és új vasutas arcképes igazolványok, rangjelzések, térképek.



 



Az idõ egyre melegebb, s mi lassan már Jutaspusztán talpalunk. A Spion tanyán kapunk finom teát, a könyvtárnál csokit, mellette a játszótéren pedig bárki bepótolhatja gyermekkori lemaradásait. :) Aztán Jutaspuszta szélén nem várt akadályba ütközünk (ez nem igaz, az itiner írta, de így hatásosabb felvezetni): „Tiltott terület, belépni tilos”. Két szembe állított kézifegyver nyomatékosítja a fenti állítást. A mi utunk azonban még arra vezet, szerencsénk van, mert az Ejtõernyõs emlékmûtõl még épp láthatjuk a helikoptereket, amint felszállásra készülnek (Okos menyét hadmûvelet). Miután elrepülnek a Bakony fölé, útnak eredünk. Kékdroid és Dilen ellépnek, mi Dénessel és Bubuval csodáljuk a szép nagy ezerjófüvet, s közben szemmel tartjuk Bubu anyukáját is. A murvabánya elõtt 15 stációról ismerhetjük meg (itt Dilen és Droid megvárt) a Doni kálváriát, a pecsét megszerzéséért néhány kérdésre válaszolni kell. Az ég baljósan sötétkék, de egyelõre nem kapunk esõt. A felüljárón áthaladva szép a kilátás a szemközti Csatár-hegy oldalára. A kártyával igénybe vesszük a frissítõ ivóvizet, igen okos megoldás, nem láttunk még ilyet. Szépen felsétálunk a kápolnához, megnézzük belülrõl, egy kedves néni pogácsával és más sütivel kínál. Fentrõl, a kilátóból pazar a kilátás, most már sejtjük, hogy megússzuk az esõt. Míg a Tekeres-völgy erdejének hûs árnyékába nem érünk, kissé melegünk van, Bubu megállapítja, hogy nagyon sûrû a levegõ, ezzel Dénes is mélyen egyetért. A vadregényes völgy hûvöse és a sziklák látványa azonban kárpótol mindenért, áthaladva az ellenõrzõponton, majd a többszáz (én már nem tudom, most 300 vagy 200 éves tölgyek? :D) éves tölgyfák mellett hamarosan már Ördög-sziklánál vagyunk. A pontõrtõl kapunk gyümölcsöt, almát, körtét, narancsot, kinek mi tetszik. Kiskuti csárdához szerencsés idõfekvésben érkezünk, csak egy kislány áll elõttünk. A pincér egymaga pontõr és a csárda kiszolgáló személyzete, így mikor nagyobb sereg érkezik egyszerre, van bõven mivel foglalkoznia. Ezért most kihagyjuk a hazai megkóstolását, majd visszatérünk. :) Még utoljára megkerüljük a Benedek hegyet, a Várat most hátulról támadjuk, de még nem is sejtjük, milyen kalandos úton. Egy, a nyilvánosság elõl lezárt (legalábbis eddig még sosem jártam itt) gyalogösvény vezet fel a hegy oldalában a volt Piarista Gimnázium „pincéjéhez”, mi most ezen a gallyak lepte, romantikus lépcsõn lépdelünk felfelé, s besétálunk a hegybe, hogy egyszer csak a gimnáziumban bukkanjunk fel, hosszú sor lépcsõk után. Innen már nincs messze a cél, de elõtte még meglátogathatjuk a Szent György kápolnát. Dubniczay palotánál kapjuk meg a teljesítésért az emlékkitûzõt és az oklevelet.



 



Nagyon tetszetõs, város- és környéknézegetõs túra volt a Jutasi Õrmester, én ajánlani tudom mindenkinek. :)    

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.06.02 15:06:04
megnéz kekdroid összes beszámolója

Jutasi Õrmester 2010


Napsütés, pattogós katonazene – hangszóróból –, néhány egyenruhás és néhány civil rendezõ, rövidke sorbanállás, igaz, ebbõl rögtön három is. Õk fogadnak nem túl korán reggel a veszprémi várban, a Tûztorony alatti kertben. A kilátás bámulása most nem vesz el értékes perceket a szintidõbõl, mivel rajtidõt és bélyegzést csak odakint, a Hõsök Kapujánál kapunk. Kihasználjuk a lehetõséget, a toronyból nézve közvetlen alattunk fekszik a macskakõvel kirakott Óváros tér, körülöttünk a város a reggel halvány fényeiben. Észak és nyugat felé pedig a Bakony hosszan elnyúló vonulatai kéklenek, Herend felett szivárvány ível az égen. Kigyönyörködjük magunkat, elindulunk: Hevér Éva, -Dilen-, Kerek repkény, Bubu, Dénes és én. Leballagunk a hangulatos térre, szûk sikátorban ereszkedünk le egy lépcsõn. Ódon hangulatú utcákon, kertkapuból nyíló ösvényen, felújított parkon, gyér vizû patak szegélyezte járdán: Veszprém rejtett zugain keresztül jutunk el az Aranyos-völgybe. Ez a Fenyves út, a Séd folyik erre, bõvizûbben, mint ahogy valaha is láttam. Mi elhagyjuk a völgyet, enyhén benõtt, meredek, de egész rövid kaptatón érkezünk meg a Jutasi útra, erre járnak a helyijáratok a vasútállomás felé és erre találjuk a Megyei Levéltárat is, az elsõ ellenõrzõpontot.


Bemegyünk, kapunk egy-egy pecsétet, megnézzük az elõtérben berendezett kiállítást – a Veszprém megyei németajkú lakosság történetével foglalkozik. A szellemi utánpótlást némi fizikai utánpótlás követi, a kirakat felirata szerint igazi fõzött fagyot eszegetünk az utca túloldalán. :) Lakótelepen sétálunk tovább, alacsony, néhányemeletes panelépületek, nemrég felújított burkolattal, szigeteléssel. Elérjük a körgyûrût, legalábbis az északi ágát, a 8-as fõút dél felõl kerüli meg a várost. A szalagok az út túloldalára hívnak, betérünk a bozótos, sûrû aljú erdõbe, megérkezünk a Rab Mária-forráshoz. Az egykori kegyhely pompája mára megkopott, de lelkes embereknek köszönhetõen a betonakna környéke legalább tiszta, rendezett, néhány virágcsokor is került a kereszthez. A forrás maga nem mûködik, legalábbis a foglalat száraz, az aknafedél elcsúszott, de nem nézek le a sötétbe. Sétálunk tovább, ligetes erdõben, magasfeszültségû távvezetékeket kerülgetve. Egészen pontosan csak egyet, a Litér-Hévíz 400 kV-os vezetéket, ezt viszont jó sokszor látjuk még ma. Kiérünk egy tisztásra, elõttünk a 20-as vasútvonal töltése zárja a közelebbi láthatárt, mögötte az Eplény feletti hegyek emelkednek a távolban. Kicsit kevésbé távol egy M41-es mozdony kapaszkodik fel a vonalon Zirc felé, Bubu helyesen állapítja meg, hogy nagyon megkésett személyvonatról van szó. Elérjük a töltést, itt néhányan felkapaszkodnak, hogy a sínek mentén érjenek be az állomásra és itt jövünk rá, hogy korábban el kellett volna kanyarodni a leírásnak megfelelõen. Visszasétálunk, néhányan a pályán maradnak, nekünk így jobb lehetõségünk van biztonságos távolságból, bár ellenfényben fotózni a 030-as Gigantot, amint lassan gördül be laza húszkocsis tehervonatával. Besétálunk az állomásra, a váróteremben vasúti életképek, bentebb mindenféle relikviák, igazolványok, táblázatok sorakoznak az ellenõrzõponton, szép vitrinbe rendezve. Van mit bámulni. :) Továbbsétálunk, Jutaspuszta felé elhagyjuk az állomást, a megfutamodás elleni védelem jegyében minket még átenged a váltókezelõ, de a mögöttünk érkezõ két sporttársat már megállítja, ha megszaladna, nehogy elvágja õket az amúgy megálló gyorsvonat.


Az itiner szerint „csúnyaságával már szinte festõi képet mutató vastelep” mellett érjük el az egykor önálló falut. (Veszprém mostani vasútállomásának a neve is Jutas, késõbb Veszprém külsõ volt; a Veszprém nevû állomás az alsóörsi mellékvonalon állt.) Besétálunk a szellõsen épült házak között, egészen a Spion Tanyáig, amely nem kémbúvóhely, hanem kocsma, méghozzá alagsori, viszont igen finom, meleg teával kínálnak a pontõrök. Melegben márpedig meleget kell inni. Az ivó után jön a könyvtár, ez most nem kulturális metafora, hanem tényleg a könyvtárnál van a következõ ellenõrzõpont, nagyjából kétszáz méterre az elõzõtõl. Itt csokit kapunk, finomat, de van játszótér is, le lehet ülni egy kicsit hintázni. Tovasétálunk, irány az ejtõernyõs emlékmû, itt kapunk választ arra is, miért változott meg az útvonal és mi is az az Okos menyét.


Láttam már olyat, hogy eltereltek teljesítménytúrát megáradt patak miatt. Láttam már olyat is, hogy eltereltek teljesítménytúrát vadászat miatt. Sõt, olyat is, hogy eltereltek teljesítménytúrát természetvédelmi okokból. Olyat azonban még sosem láttam, hogy hadgyakorlat miatt lett volna szükség útvonalmódosításra. Senki ne értsen félre – én örülök neki, enélkül szegényebb lennék egy élménnyel. Az emlékmûnél katonai ellenõrzõpont vár, másokat, továbbá egy túrázós is, minket. Az itt pontõrködõ alezredes úr elõadását az emlékmûrõl még éppen lehet hallani a rotorzaj mellett. A hely elõnye, hogy kiváló katonaszakmai rálátást nyerünk a felszállni készülõ Mi-24 helikopterekre. Megvárjuk, ahogy szépen, egyesével felemelkednek, teljesítménytúrán ritka látvány. Lenyûgözõ.


Továbbsétálunk, immár az elterelt úton, újra keresztezzük a vasútvonalat, itt -Dilen-nel elszakadunk kissé a többiektõl, pontosabban a többiek szakadnak le tõlünk. Az erdõben a szalagokat prímán lehet követni, még a távvezeték nyiladékát is megússzuk, ugyanis a leírással ellentétben a szalagozott út közelebb halad a vasúthoz. Sebaj, még a sár is jobb, mint a kábelek sercegését hallgatni (hû, ez nekem valamikor vizsgakérdés volt, hogy miért is serceg a kábel). Azért, hogy ne érezzem annyira kényelemben magamat, egy pocsolyán való átugráskor az utolsó pillanatban megcsúszik alattam a talaj és szépen seggreülök, majd a kikászálódás során belelépek teli talppal a pocsolyába. A szép, színes térképem csupa sár, az itiner kicsit kevésbé. Ez az én formám. A Doni-kálvária elsõ néhány stációja után leülünk megvárni a társaság mögöttünk érkezõ tagjait, néhány percen belül meg is érkeznek, Repkény szorgosan fotózza a kálvária tábláit. Dél felé battyogunk tovább, elõttünk félelmetesen komor az égbolt, nagyon reménykedem abban, hogy ha lesz is vihar, gyorsan elvonul felettünk. A reményeim valóra válnak, egy csepp esõt sem kapunk egész nap.


Murvabánya mellett vár a következõ pont, kitölthetünk egy tesztet a kálvária tartalmából, hatan csak összeokoskodjuk a helyes válaszokat, ha Tinca itt lenne, még trükközni sem kellene. :) Otthagyjuk a kitöltött kérdõívet, átkelünk a 8-as út fölött, leereszkedünk újra a Séd völgyébe, elõttünk a Csatár-hegy és egy feltûnõ, kiemelkedõ kõalakzat. A hegyre nem egyenesen kell felsétálni, elõtte még érintjük a Csatár vízellátását biztosító kártyás vízvételi állomást. A mágneskártyát egy leolvasó elé kell tenni, ha van rajta egyenleg, akkor folyik víz a csapból, ha nincs, vagy nincs kártya, akkor nem. Mindenképpen közelebb van, mint a Laczkó-forrás. A túra szervezõi jóvoltából idekötöttek egy kártyát, a rajta álló szöveg szerint a túrázóknak és minden errejárónak. Szép gesztus. Átkelünk a bõszen robogó Séden, elkezdjük a hosszú és nyílt kaptatót a Csatári kápolna felé, ez a túra egyetlen komolyabb szintemelkedése. Elég is mostanra. :) A kápolnában újabb ellenõrzõpont vár, pogácsával és édes kiflivel kínálnak, jólesik. Nem idõzünk sokat, kitaláljuk, hogy a kilátónál jobb lesz megállni pihenni. Felsétálunk, a kápolnától már alig van emelkedõ, szándékosan nem nézek nagyon körül, amíg el nem érjük a Cholnoky-kilátó legfelsõ szintjét. Van mit nézni: kelet felé Veszprém házai sorakoznak, a húszemeletes csúfság szinte uralja a látképet, de ellensúlyozzák a templomtornyok, a Tûztorony, a Vár. Dél felé már a Balaton feletti hegyeket nézhetjük, északon a Bakonyt és az elhúzó harci helikoptereket. Nyugaton már nincs szivárvány, sõt, a Kab-hegy jellegzetes adótornya sem bukkan fel a felhõben.


Csatár hétvégi telkei között egyszer nézzük be az utat, természetesen én tévesztek, természetesen akkor, amikor Dénes már megdicsér, hogy eltévedés nélkül képes vagyok elöl menni. Elhagyjuk a lakott vidéket, belépünk a Terekes-völgybe: kiszáradt patakvölgy fogad és számtalan érdekes sziklaalakzat. Az egyik tövében ellenõrzõpont vár, õk egy fénymásolt ismertetõt adnak a szikákról az igazolás mellett. Találunk néhány habszivaccsal fára erõsített jelzést, nagyon kreatív megoldás, bár, nem túlságosan idõtálló. Elkanyargunk a völgyben, hosszan, végig lejtõn, kivéve, amikor a hegy felé kerülünk ki néhány kidõlt faóriást. Az Ördögrágta-kõnél érkezünk ki a völgybõl, az itteni pontõr gyümölccsel kínál, kettõvel fejenként, legalább. Elfogadok egy almát és egy narancsot, szükség van mindenre, ami élelem is és folyadék is egyben. A túra egyetlen komolyabban sáros másfél kilométere következik, amikor újra átkelünk a fõúton, akkor már járhatóbb terep fogad. Megússzuk a gázolást, besétálunk a Gulyadomb alá, ahol a Laczkó-forrás és a Kiskuti csárda is szerepelnek egy Kresz-táblán. Utána egyszerûen beülünk a csárdába, elfogyasztani a szervezõk jóvoltából kapott virslit – mivel rettentõ hosszú sor alakul ki mögöttünk, fröccsöt kérni már nincs pofám. Leülünk, eszegetünk, Hevér Éva és Bubu pont akkor érkeznek, amikor mi indulnánk. 


A túra vége következik, a régi vidámparki út felújítása miatt lakóövezetben talpalunk el az Állatkert bejáratáig, onnan átkelünk a viadukt alatt és újra a Sédet követjük a Benedek-hegyi kanyar felé. Látnivaló mindenütt van, itt például a Margit-romok, õket szépen újítják most; valamint egy sokkal prózaibb objektum – még sosem láttam, hogy a kiskert egy hídon közelíthetõ meg a hozzá tartozó lakásból, ráadásul a kert hátsó kerítése a Benedek-hegy húsz méteres sziklafala. Megkerüljük a Várnak alapot adó impozáns sziklatömböt, a piarista gimnázium egykor sokkal szebb napokat látott épületénél kell betérni. Kicsit kanyargunk a romos külsejû épületek mellett, majd egy hirtelen kezdõdõ lépcsõn mászunk fel a Vár falának nagyjából a közepéig. Itt egy masszív kapu nyílik, be a várba, majd a gimnázium használaton kívüli, üres épületében bukkanunk fel, alig pár percnyire a céltól. Csoda gondolta volna, hogy ilyen titkos útvonalak is léteznek, de most már gyanús minden rés a sziklák között. :)


Addig ott a Szent György-kápolna, átverekedjük magunkat az esküvõre érkezõ társaságokon, megnézzük a város egyik legrégebbi épületét, amely még nagyjából egyben maradt. Szép, bár kissé steril a bemutató, éppen tele van emberrel. Pecsételést követõen gyorsan kihátrálunk, Bubuékat kissé hátrahagyva, négyesben érkezünk a célba. Megkapjuk az igen ötletes díjazást, az oklevélen egy baka gratulál a kemény helytállásomért. (Közben kapjuk az információt a Kinizsizõktõl, hol tartanak. :)) Kitûzõ jár még, aztán nagyjából nyolcvan méter sétát követõen – és vagy négy menyasszonyt kikerülve – megérkezünk a Repkény-palotába, ahol némi pihenõ jár, egészen az esti, következõ túráig. Köszönet a túra rengeteg szervezõjének, hogy ilyen színvonalas, kellemes útvonalú túrával nyûgöztek le. Itt mindenki megtalálta a számítását, akár a természetben való kirándulásra vágyott, akár építészeti-történelmi emlékeket szeretett volna látni. Kaptunk részletes útleírást, táblázattal a megtett távokról (szintrõl nem, de az alig van az útvonalon) és kaptunk egy szép, színes-leírásos térképet, a szolgáltatás pedig átlagon felüli volt. Köszönöm továbbá a társaságot Kerek repkénynek, -Dilen-nek, Hevér Évának, Bubunak és Dénesnek, gratulálok a táv minden teljesítõjének.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2009
napvirágTúra éve: 20092009.06.07 08:54:38
megnéz napvirág összes beszámolója
Táv:29,9 km

Nyolc körül értem a Hõsök kapujához. Szemerkélõ esõben kezdõdött a regisztráció. Amíg lassan haladt a sor elõre, ismertetõt hallhattunk a jutasi altisztképzõrõl.
A túra jól körbejárta a város északi és nyugati részét.
A hatodik ellenõrzõponton fegyverek fotóit kellett memorizálni mert késõbb a Nagymezõ területén számot kellett adni két kedves katonának a tudásunkról. Akinek nem sikerült jól a felelet, újra a "szájába rágták" a tudnivalókat. Az út során olvashattunk Hõbe Lajos naplójából részleteket, melyet szintén "kikérdeztek" a Murvabányánál. Ezután következett a kellemes Csatári-hegy és környéke. A kápolnánál húzhattunk idézetet - lelki útravalónak - ill. kedv szerint, meg lehetett húzni a harangot. Következõ szakasz a Tekeres-völgy volt, gyönyörû szikláival, meghajoltunk a 200 éves tölgyfák kora elõtt, az Ördögszikláról pedig körbetekinthettünk miután a pontõrök által sütött krumplit elfogyasztottuk. Innen már szinte csak egy karnyújtásnyira volt a várban a cél. Érintettük a Jezsuita templomot, ahová lehetõségünk volt bekukkantani, átsétálhattunk a Völgyhíd alatt, majd miután a Margit romokat is érintettük, a és benedekhegyi keresztet, megérkeztünk a Dubniczay-palotába, ahol átvehettük az elismerõ oklevelet és a kitûzõt.

Köszönet mindazoknak akik idõt és energiát szántak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
szucsisanyaTúra éve: 20092009.06.06 22:16:56
megnéz szucsisanya összes beszámolója
Az idei Jutasi túrán sajnálatos módon elhagytam a Túrajelentésemet. Emiatt többször is megtettem a Rab Mária-forrás - vasútállomás közti szakaszt. Mikor másodszor voltam a vasútállomáson, a pontõr szólt, hogy valaki adott le neki Túrajelentést. Ezúton szeretném megköszönni a sporttársi segítséget, a megtalálójának és leadójának! Továbbá a szervezõknek is köszönet a túráért és a segítségért!
 
 
 Túra éve: 2008
efemmTúra éve: 20082008.05.26 20:15:29
megnéz efemm összes beszámolója
Túrabeszámoló a Honvédelmi Minisztérium magazinjában, a Honvédelem.hu honlapon.
 
 
 Túra éve: 2007
bence2000Túra éve: 20072007.05.28 06:59:15
megnéz bence2000 összes beszámolója
A 10 km-es távra neveztünk, amibõl végül 12 lett. Már tavaly is szerettem volna elmenni erre a túrára, de sajnos nem sikerült, más elfoglaltságok miatt. Az idén erõs volt az elhatározás és úgy alakult, hogy a gyerekeket is el tudtam hozni. A Benedek hegyrõl nagyjából fél kilenckor indultunk el. Az idõ nagyszerû volt, mint késõbb kiderült, túlságosan is. Már az elsõ ellenõrzõ ponton elláttak minket kis, nyakba akasztható ismertetõ füzettel, ami az egyes ellenõrzõ pontok kicsit részletesebb leírását tartalmazta és agy térképet, a tájékozódást segítendõ. Kaptunk még egy részletes itinert is, így minden készen állt az induláshoz.
Innen a vár kapujához mentünk, ahol az õrtoronyban, katonaruhába öltözött fiatal srác fogadott bennünket. A gyerekek csákót kaptak, én pecséteket az igazolófüzetekbe. Gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban a teraszról, a gyerekek fényképezkedtek a katonával és indultunk tovább. A második ellenõrzõ pont a Városházán volt. Itt pogácsa, alma, ásványvíz és borkóstoló várta a "fáradt" túristákat.
A kilátópont és a Girincses lépcsõ igazi különlegességek voltak, ahová mindenképp visszamegyünk még.
Afenyves utcán már õrületes hõségben gyalogoltunk. A gyerekek itt kezfték alveszíteni a türelmüket. Hogy lekössem a figyelmük, elkezdtem felolvasni az itinert. Ez hiba volt, amikor meghallották, hogy a Levéltárnál csoki várja õket, kijelentették, hogy oda mindenképp el kell mennünk. Ez volt a 12 km-es táv 2 km-es kitérõje. Visszafelé a Dózsavárosban megpróbáltam egy kicsit rövidíteni, mert sejtettem, hogy ilyen hõségben sok lesz nekik a 12 km. Kis pihenõvel, viszonylag hamar elértünk a Jezsuita templomhoz. Itt igen megörültem, ugyanis be lehetett menni a templomromba, ahová eddim még soha nem sikerült bejutnunk. Ez hûsölésnek sem volt utolsó, és mivel az ellenõrzõ ponton nem volt túl nagy a tolongás, így a pontõrünk is tartott nekünk egy rötönzött történelemórát, amit e fórumon is szeretnék neki megköszönni.
Innen a Gulyadomb felé vettük az irányt, kis civakodás után, ugyanis a gyerekek mindenáron a Vidámparkban lévõ játszótérre akartak menni. Ezt sajnos nem hagyhattam, mert már majdnem dél volt és tudtam, ha nem igyekezünk, akkor hamar éhesek lesznek és álmosak is és akkor nem jutunk végig soha a távon.
A Gulya domb aljában egy kissé eltévedtünk! Itt sajnos behoztuk a dózsavárosi rövidítést. A térkép ugyanis azt sugallta, hogy nem kell egyenesen felmenni a Gulya dombra, hanem kissé jobbra kerülve fogunk rá felkapaszkodi. És még egy szalag is volt a feljáró jobb oldalkán, így mi is arra indultunk. Ez csak akkor vált gyanússá, amikor az itinerben beígért fenyveseknek nyomát sem találtuk. Szerencsére olyan egy km után elértünk egy félig szétvert játszótérhez, ahol a gyerekek kissé felfrissültek és nem sértõdtek meg nagyon, amikor megmondtam nekik, hogy vissza kell mennünk egy kicsit.
Az Állatkert teljesen feldobta õket. Kiváló ötlet volt a szervezõktõl, hogy beillesztették a programba. A kijáratnál, a Cine büfében átvettem a virsliket, és még fõtt kukoricát is a gyerekeknek, akik az Állatkerttõl fellelkesülve, teli hassal szinte felfutottak a Benedek hegyre, hogy átvegyék a jól megérdemelt kitûzõjüket.
Boldogan, de igen-igen elfáradva mentünk haza ezután a nagyon jól szervezett és érdekes túra után.
Gratulálunk a szervezõknek.
 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:07:29
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Jutasi Õrmester Benedekhegyi kÕrjárata 25





Egymagamban indultam el reggel Veszprémbe. Sajnos itt a buszközlekedés nagyon gyatra, óránként járnak a buszok, így kb 8:45 kor tudtam nevezni a csodás Szent-Benedek Hegy lábánál.



A tájékoztató szuper volt, a térkép is, szóval annyira nem lehetett eltévedni.

Alig 400 m után jött az 1. E.P a Hõsi Kapu, ahol meglepetésemre katonák álltak, és egy csákót kellett rányomnom a fejemre, mert ha nem veszem fel, és a kövi EPnél meglátják, akkor laposkúszásban(!!) kell tovább mennem :))). Hát elég hülyén virítottam Veszprém közepén ezzel a csákóval, de élveztem a dolgot :-)

Alig telt el 500 m és ismét egy E.P a 2. a Panoráma terasz volt. Innen gyönyörû kilátás nyílt a Veszprém óvárosi részre. Itt még szuper idõ volt, semmi esõ nem esett, szépen gyalogoltam, sõt, még rám is szólt a pontõr, hogy nehogy elkezdjek kocogni, mivel ez nem teljesítménytúra :)(?) néztem egy sort..

Erdõ mellett haladva értem el a 3. pontot: az Aranyosvölgyet. Itt húznom kellett egy kérdést, asszem az volt hogy mi volt Veszprém legrégebbi vendéglõjének a neve. Erre a Méhes Vendéglõ lett volna a válasz, de én csak lestem mint a szamár :) Honnan tudhattam volna.. Továbbhaladva egy forgalmas körgyûrûn kellett átmenni, a lapom írta hogy itt lesz egy pontõr aki segít, de senki nem volt. Bár kivi lettem volna hogy mit tesz, beáll a fõút közepére, aztán mehetünk? :))

3 vasúti sínen átkelve következett a 4. pont a Jutasi kápolna. 4 EP és eddig 4,7 kilcsit tettünk csak meg, szépen meg volt eddig szervezve a dolog. Itt megnéztem a kápolnát, bementem a boltba megittam egy Red Bullt és itt kezdett el zuhogni az esõ mintha dézsából öntötték volna.. Még jó hogy a boltban voltam éppen. Kicsit megpihentem, aztán amikor enyhült az esõ (innentõl egész úton hol esett, hol nem..) továbbindultam de a lehetõ legrosszabb irányba, a dolog érdekessége hogy még 1 szalag is volt amerre indultam, és a táj is teljesen egybevágott a leírtakkal.. A kövi EP-rõl kérdezgettem embereket, de azt se tudták mirõl beszélek.. Majd kilyukadtam ismét annál a fõútnál, ami még a 3. EP után volt. Innen elkezdtem a már ismert 2 vasúti sínen keresztül a kápolnáig futni, és addigra már jó sokan elõttem voltak, mert ez bizony legalább egy fél órás + dolog volt.. Elmagyarázta a kápolnánál a pontõr hogy mit vétettem, de a leírásból csöppet se derült volna ki.. Észrevettem hogy elhagytam a térképemet is, de kedves volt az öregúr, mert odaadta az övét, ami sokkal precízebb volt mint amit elhagytam, és így kis különcként futotam tovább hogy behozzam a lemaradásomat.

10 perc se telt bele, és ottvoltam az 5. pontnál az Ejtõernyõs emlékmûnél, ahol rengetegen álltak, gondolom épp egy elõadás folyt, én nem akartam belemenni, inkább elolvastam a tájékoztatót mit ír róla, kaptam egy katonai kódot is az õröktõl, amit meg kellett jegyeznem a kövi pontnál. A sok embert lehagyva kocogtam tovább a mûútnak nevezett földúton. Átkelve a vasúti töltésen iszonyú rossz, sáros latyakos úton ment a haladás, itt alig lehetett gyalogolni is nemhogy kocogni.. Ilyen úton értem el a 6. pontot a Murvabányát. Itt férfias zavaromban azt a 2 szót is elfelejtettem ami a kód volt, de szerencsére nem büntettek érte a katonás pontõrök :) Innen kellett felkapaszkodni a kilátóba, ami nem volt semmi..

A maradék erõmet felhasználva küzdöttem az emelkedõn, iszonyúan csúszott minden, mire felértem izzadtam mint a ló, ráadásul az esõ is csak esett..

A szalagozás tökéletes volt, de mégis a 8. EP-t értem elõbb :)) Bár igaz hogy a 2 EP közt mindössze 300 m volt :) itt mondták hogy hagyjam itt a cuccom, felfutottam a 7. EP-hez a Cholnoky kilátóhoz, itt kaptam egy kis vízutánpótlást, de olyan rossz idõ volt hogy a kilátóból semmi nem látszott, szóval mentem is vissza a 8. EP-hez a cuccomért a Csatári kápolnához. Itt voltak számomra a legkedvesebb pontõrök, bár mindenhol nagyon kedvesek voltak, de itt különösen. Nem hitték el hogy pestrõl képes voltam idejönni :) Kicsit meg is pihentem itt. A kápolna gyönyörû volt, az alma is amit itt kaptam. kb 10 perc pihi után futottam tovább és beértem a Természetvédelmi övezetbe a 9.EP is itt volt a Tekeres-völgyi szikla. Itt már nagyon gyatra idõ volt, szerencse hogy épp erdõben voltam. nehezen járható szakasz jött a kövi EP-ig, alig tudtam haladni rendesen, ráadásul estem is egy nagyot. Jól kikáromkodva magam mentem tovább. A kövi EP elvileg egy tisztás közepén kellett volna hogy legyen, de egyedül a hûlt helyén egy fehér Suzuki maradt, amit azért lefotóztam bizonyítékként, meg egy-két kép a tájról is. Szóval 10. EP nincs!!! Méteres latyakok álltak elõttem, szerencse hogy hosszúgatya volt rajtam, mert különben a csalánok xarrácsípkedtek volna.. Át a fõúton megpillantottam a 11. EP-t a Laczkó-forrást. Kocogtam tovább, és nagyon kevés hiányzott hogy el ne tévesszem megint az irányt a csárdához. Felindultam ez erdõbe a piros csíkon, de gyanús volt, mert nagyon meredeken ment fölfelé, ennyi szintre meg nem emlékszem a kiírásban. A kaptató felét megtéve elõkaptam a nagy térképet amit még a kápolnánál kaptam, és rájöttem hogy az út végén van a csárda, szóval szerencsém van hogy idõben kapcsoltam.. Visszafutás, majd jött is egybõl az út végén a 12. EP a Kiskuti Csárda. Itt idézem a leírást: "elérjük a Kiskuti Csárdát, ahol mindenki kedvére és igényére választhat a számára frissítõ nedûk, és Ági néni a tulajdonos által sütött káposztás pogácsa közül. Ezt nem szabad kihagyni"

Hát az az érdekes hogy a finom nedû alatt a sört értették, pogácsának meg hûlt helye se volt, finoman rákérdeztem hogy vmi pogácsát kapunk-e itt, elutasító választ kaptam... Érdekes volt..

A pontõr megmutatta innen a helyes irányt szerencsémre mert én a 10-esek vonalán mentem volna tovább, mert az volt szalagozva, a mi utunk innentõl ment a vakvilágba semmi szalag nem volt, semmi jelzés..Igaz már csak 2 km volt a célig.

Alig 500 m múlva benéztem balra, és szerencsémre pont észrevettem a 13. egyben utolsó pontot a Jezsuita templomot. Itt egy negyedórás elõadást kaptam egy bringás fiúval, akivel még együtt indultam, de itt ért csak utól. Szép, izgalmas volt az elõadás.

Itt találkoztam 2 túratárssal, õk mondták hogy a csárdánál írtak vmit a lapunkra, és ez által lehet az Állatkertnél ingyenvirslit enni.

Érdekes, ha õk nem mondják, a büdös életbe rá se jöttem volna erre..

A nagy kajálás után 24,6 km.-nél kis gyaloglással elértük a végcélt a Margit-romokat. Megkaptam a kitûzõmet a szintidõn belül teljesítésért, és az oklevelemet. Innen másfél(!!) óra volt kijutni a vasúthoz. Veszprémben a közlekedés igen gyatra..



Szuper túra volt ez, teli izgalmakkal, és megismertem Veszprémet is, ami egy gyönyörû város, és máskor is szívesen jövök ebbe a már megismert Városba!
 
 
Mr. KözvetlenTúra éve: 20062006.05.28 15:55:02
megnéz Mr. Közvetlen összes beszámolója
Már szombat hajnalban megriadtam a hangosan kopgó esõcseppekre, de gondoltam, hogy ha Fehérváron esik az nem jelenti azt, hogy Veszprémben is hasonló a helyzet. Tévedtem.
Reggel buszra szálltunk cimborámmal és olyan 8:15 tájékán értünk a Benedek hegyre ahol még a túra törénetének a végét elcsíptük. Gyors regisztráció után már az elsõ pontnál találtuk magunkat ami a Hõsi kapu volt, ahol a "kapuõrök" egy Jutasi emblémával ellátott csákóval engedtek utunkra. Nos a csákót jobb helyen láttuk a hátizsákban (nem szerettük volna, ha elázik :)). Az esõ nemsoká váratott magára. Hol esett, hol nem, hol jobban, hol kevésbé, hol bõrig áztunk, hol nem. :) Csuklya fel, csuklya le, esernyõ kinyit-becsuk. Ez ment egész délelõtt. Eleinte sokalltuk a mûutat, de aztán mikor a bokáig sáros és vizes földútakra értünk már nem is tûnt olyan rossznak a betonút. :)
Szép helyeken vezetett utunk - fõleg az erdõs részek voltak jók - amit azonban beárnyákolt az, hogy folyamatosan a bokáig érõ pocsolyákat kellett kerülgetnümk. Néhány nyújtógyakorlatra emlékeztetõ mozdulatot bemutattunk a csúszós úton. Bár a mi felkészületlenségünk is megmutatkozott abban, hogy edzõcipõben és nem bakancsban mentünk. Hiába, második túrám és nincs túrabakancsom, abban könnyebb lett volna. Amikor a kilátóba igyekeztünk az volt a legkeményebb szakasz, mivel elég meredek volt és az elkopott edzõcippõinknek semmi tapadása nem volt, így jóformán két lépést tettünk elõre és hármat csúsztunk hátra. Ellenben nagyon jókat nevettünk saját szerencsétlenségünkön miközben szenvedtük magunkat majdhogynem négykézláb felfelé.:) Mikor egy kissrác bakancsban úgy elment mellettünk, mint egy tank megfogadtam, hogy venni fogok egy túrabakancsot :) Azonban megérte felküzdenünk magunkat a kilátóig, mert a combig sáros nadrágért kárpótolt minket a gyönyörû kilátás.
Az idõjárás ellenére azonban az egész túra nagyon jó hangulatban telt. És azt meg kell hagyni, hogy a terepviszonyoknak is köszönhetõen hatalmasakat mulattunk cimborámmal saját esetlenségünkön.:)
Az sem volt rossz poén mikor a nem létezõ kódot is elfogadta az egyik "útlezáró" a Murva bányánál akin azért a zavar jeleit véltük felfedezni miközben nem találta a cimborám által elmondott jelszót, ennek ellenére megütközött barátom határozottságán és készséggel továbbirányított minket. :)) S
emmi gondunk nem volt a szervezéssel(mindenki kedves volt és segítõkész), mégha egy "rejtõzködõ checkpointot" ki is hagytunk. Ami mint utóbb kiderült szinte csak mi nem vettünk észre. :)
Egyébként Veszprém szép város, nem mostanában voltam ott, így egy kis városnézést is beiktattunk a buszpályaudvarra menet.
A sártenger és a dagonyázás ellenére sem bántuk meg, hogy ott voltunk. Jó hangulatban, jót túráztunk és ez volt a lényeg. :)