Túrabeszámolók
 | Barlangtól-barlangig |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2013 2014 |
|
| fulopg | Túra éve: 2013 | 2013.12.30 20:32:33 |
|
| megnéz fulopg összes beszámolója |
Elõször vettünk részt a túrán és bár a köd sok szép látnivalótól megfosztott minket, nagyon jó éreztük magunkat.
Bõvebben, képekkel: http://csatangolasaim.blogspot.com/2013/12/barlangtol-barlangig.html |
| | | | |
|
| ZE | Túra éve: 2011 | 2012.01.29 22:46:57 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
Nagybörzsönyi négylevelû rendezés után kissé álmosan induló nap, de kupaszakmai szempontból sorsdöntõ gyaloglat: Gabinak Budapest-, nekem Cartographia-kupa szempontból.
Talán épp emiatt a "kell" miatt azért nyögvenyelõsebb lett ez a séta, mint eddig bármikor (nekem ötödik teljesítés, úgyhogy simán kéne mennie szerintem), de csak végigérünk, igaz, közben kétszer is le kell mondanom a szíverõsítésrõl :) Elõször azért, mert a Vagdalthúsék által õrzött ponton elfogyott, másodszor meg azért, mert az Apáthy sziklánál már közel a cél, és autóval vagyunk, úgyhogy csak a forralt bor illatát kóstolhattam meg :-)
Hogy lesz-e jövõre, azaz 2012-ben? Remélhetõleg igen, bár hogy mikor, az jelen sorok írásakor kétséges; mindegy, ha lesz, akkor ott a helyem ismét :)
Bõvebben: Túrablog |
| | | | |
| bibor | Túra éve: 2011 | 2011.12.05 19:56:59 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
Barlangtól-barlangig
Hajnal 3-kor megszólal az ébresztõ és úgy van vele az egyszeri túrázó, mint a medve: visszabújjak a barlangba, vagy menjek barlangtól-barlangig?
Utóbbi felé csalogat minket a lámpa fénye és 6-kor már a néptelen Szemlõ-hegyi barlang elõtt toporgunk. Megérkeznek Balázs Andiék, átvesszük a Hármashatár-hegyi pecsétet és fél 7 után elindulunk az útvonalon. Kettõs célból indulunk: pontõrködni utána pedig végigjárni az útvonalat. A túra elõtt Vagdalthús már szalagozott, azonban több helyen hiányoznak, talán gyújtósnak szedték le.. Ezeket pótoljuk, s éppen nyitásra érünk a Mátyás-hegy alatti pontra. Szaloncukrot kapunk, ezzel is felvértezve érünk a Hármashatár-hegyre. Köd és zúzmara fogad minket. Kipakoljuk a cuccokat, 4 liter saját házi pálinkát hoztunk. Indításképpen húzunk 1-1 adagot belõle, majd az OKT füzetembe próbálok egy olvasható pecsétet nyomni az õsi befagyott vasbélyegzõvel. Kevés sikerrel.. 8 elõtt elsõként Sali Gabi ér fel, aki még egy másik túra rajtjába is szeretne aznap eljutni.
8 után már folyamatosan jönnek az emberek, a pecsétet én adom, Vagdalthús pedig a pálinkát.
A többség él a lehetõséggel és belsõ fûtéssel tuningolja magát. A 4 liter pálinka bõ másfél óra alatt elfogy..: ) Feltámad a szél, néha a tornyot is látni a ködben.
Eredetileg 10:15-ig van nyitva a pont, ám még 10-kor is indultak, ráhúzunk még egy órát a seprûk megérkezéséig. Elõtte már a betonasztal körül járkáltunk, hogy ne fagyjunk oda: )
Átvedlünk mezei turistákká és elindulunk a Határ-nyereg felé. Hûvösvölgyig a kis hullámzás kifejezetten jól jön, majd a Nagy-rétig a mezõny végét sikerül beérni.
Nápolyi után a Nagy-Hárs hegyre felfelé melegedünk, itt a kesztyûm is lemertem venni, pedig fázósak az ujjaim: )
Leereszkedünk a városba, majd a zöldön a (szerencsére) rég látott budai lépcsõk nyomában járunk.
A Vaskapuhoz az ösvény mellé kifeszített kötél is segíti a feljutást. Fent forralt borral kínálnak, mi pedig nem utasítjuk vissza: )
Innen már csak bõ 4 kili volt a célig. A Ferenc-hegy elõtt rejtett pont volt, az elõzõ évek tapasztalata miatt, mert volt aki BKV-val ment a célba..
Még célzárás elõtt érünk be, leadjuk a Bp. kupa füzeteket, majd rácsúszunk a botrányosan finom, májból sütött zsíros kenyérre. Ezt megszavaznám az év zsíros kenyerének: ) |
| | | | |
|
| ZE | Túra éve: 2010 | 2010.02.09 23:50:52 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
A tegnapi Kitörés 25 után fél nyolckor Újpest központ az elsõ privát ep, itt felveszem Annát, majd irány a Szemlõ-hegyi barlang fogadóépülete, ahova nyolcra kéne odaérni. Nyolcra épp sikerül egy "szûken befér" parkolóhelyen lerakni a kocsit, bakancs, kamásli, irány a rajt. Gyors bemutatkozás dyan-nak, majd nevezés, némi tollászkodás, rajtidõ/bélyegzés, és indulunk. Az útvonal ismert, negyedik teljesítés, ha jól számolom, úgyhogy nyugodtan bandukolok a csapat végén-közepén-elején, ahogy adódik éppen. A Mátyás-hegyre fölfelé picit csúszik a lépcsõ (Ez csúszik? Tegnap a Hárs-hegy oldalában a gyerekvasút átjárójánál a S- jelzésen -- na ott tényleg csúszott...) Felérünk, majd le, pont, újabb bucka, majd a K- fölfelé a HHH-re. Itt picit lemaradok, forgóm, térdem... de azért tartom a lépést, Vagdalthús pontjához együtt érkezünk. Szorzás-osztás, egy kóstoló bõven belefér, úgyhogy a körtébõl próbálok erõt meríteni az elõttem álló feladatokhoz -- némileg sikerül is. A Határ-nyeregnél azért elbizonytalanodok, nem akarok senkit feltartani, úgyhogy itt leszakadok a többiektõl. Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy K- majd Hûvös-völgybõl tömegközlekedés, és elkönyvelem, hogy nem jött össze... Van viszont egy bökkenõ: "Nem adom fel!" és ezt komolyan veszem, úgyhogy kb. 15-20 perc agyalás/pihenés után nekivágok, és megyek tovább az elõírt útvonalon, bár az, hogy kettõre haza fogok-e érni, ahogy a délutáni program miatt szükséges, az egy picit kétségessé kezdett válni.
A lángosost, a tegnap esti, ellentétes irányú "sétán" :) látottakhoz képest most nyitva találom (na ja, az éjjel volt, most meg nappal van...), lángost nem kívánok, viszont egy forró teát kérek. A tea nagyon jólesik, de menni kell tovább.
A nagyrét után a parkolóban édesség, amit szép komótosan el is fogyasztok -- kell az energia fölfelé a P-, meg utána a jelzetlen ösvény leküzdéséhez... Küzdés az volt, pont viszont csak a barlangnál, a tegnapi tapasztalatok alapján a kötéllel biztosított lejtõ mellett kényelmesen le lehetett sétálni.
A Kis Hárs-hegy következett, majd némi kanyargás után végre-végre aszfalt. Soha sem hittem volna azt, hogy örülni fogok az aszfaltnak...
Az örömöm persze nem tartott sokáig, mert a jobb térdem sem adta fel -- csak õ fájni akart (én meg a túrát teljesíteni). Abban maradtunk, hogy fáslit már nem kap (ha már fáj, akkor késõ), nem lesz gúzsba kötve -- cserébe viszont a célig nem fog jobban sajogni :/
Az Apáthy-sziklához fölfelé vezetõ lépcsõket soha sem szerettem -- most sem lopták be magukat a szívembe... A pont szerencsére az ösvény mellett volt, nem úgy, mint tavaly -- itt egy utolsõ bélyegzés, és hiss tovább...
A buszfordulónál lévõ kisboltban némi folyadékpótlás egy flaska kóla képében, majd a városi tájékozódási képességek felmérése következett.
Ahogy olvasom dyan beszámolóját, már sajnálom, hogy nem mentem végig velük -- nekem ugyanis nem sikerült elkavarni :) A célban épp ott értem a fiatalokat, mivel nekem is sietnem kellett, így a kajaszakmai vizsgálódást kihagytam, a díjazás átvétele, meg a túranaptár beszerzése elindultunk haza.
A túrát végülis 5:01 alatt csináltam meg (a Határ-nyeregben eltöltött idõt leszámítva nagyjából a korábbi idõmet sikerült hozni), pontban kettõre haza is értem, úgyhogy akár pozitív kicsengése is lehetne ennek a napnak...
|
| | | | |
| bibor | Túra éve: 2010 | 2010.02.09 11:51:51 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
| Harmadik felvonásként barlangosdiztam. A rajt - cél Szemlõ - hegyi barlangot nem tudtam hol van, de szerencsére jó utcára keveredve a már túrázók segítségével megtalálom. Bent tömeg és gördülékeny nevezés. Kicsit ücsörgök indulásig mert itt nem esik a hó és meleg is van, mindkettõt élvezem:) 8:02-kor szedem a sátorfám és nekivágok a maradék 20,5km/910-nek. A kék barlangjelzést követve gyorsan a Pál-Völgyi barlangnál vagyok majd bejön a K+ és éles balra fel. Ezt többen benézhették mert sokan jönnek szembe. A lépcsõk csúsznak és az elõttem menõk nagyon óvatosan veszik a fokokat. Feljebb egynyomos ösvény van taposva, nekem meg a magas hóban kerüléshez semmi gusztusom nincs már. Ezért szépen ballagok az elõttem menõk után, nagyon lassan haladunk felfelé, bár nem izgatott most az átlag de felmerült bennem a gyanú, hogy lejár a szintidõ mire felérünk a Mátyás- hegyre. Fent egy futó elõz morogva métereken át kellett neki a kb. elõttem lévõ 10 embert körbekerülnie- ez az amihez nem fûlik fogam inkább várok. Lefelé még mindig csigázás, aztán egyik ember elcsúszik erre meg is állnak és zsebretett kézzel várom, hogy lejussunk végre. Óráknak tûnõ percek után ez meg is történik és hamarosan az elsõ ponton vagyunk. Az elsõ padon megvárom amíg alacsonyabb lesz a népsûrûség.Nincs bajom a tömeggel, csak jó lenne figyelni egymásra és a gyorsabbakat elõreengedni.. Megmászom a Remete-hegyet majd a Hármashatár-hegyet. Fent Vagdalthús pálinkáspontja vár. Igazán remek ötlet volt a frissítõ :) Körte és barack közül lehet választani, én a barackból nyelek. Kell is nyugtatónak az elõzõ közjáték után és melegítõnek mert a hó már este óta potyog rám. Eszek még egy kis csokit, beszélgetek és nem nagyon akaródzik továbbállni:)Innen Nagy -rétre tovább. Jóféle térképvázlatot kaptunk elég az nem is bajlódok az olvasással - leírással pedig van vagy 4 oldalnyi szöveg. Az aszfalt keresztezése után a meredekebb részen lezúzhatok szerencsére nincsenek elõttem, jobban megy mint hó nélkül a "lendületbõl neki és jó hosszan csúszni" - technikával. Pár órája itt felfelé nem volt még ennyire kijárva. El is kap a harci kedv, de jól bele lehet húzni itt Hûvösvölgyig. A katonasír mécseseit fehér réteg borítja az éjjeli fényességet elnyelte a hó. Hûvösvölgy elõtt még néhány körbekerülés és felóvatoskodok a lépcsõkön. A kéken megérkezek a 3. e.p.-ra itt egy kislány pecsétel, s egy fiú csokit ad.Ez már majdnem a féltáv és fele szint. Megeszem a csokit és továbbállok. Szalagozáson másszuk meg a Nagy- Hárs hegyet. Valahogy a Nagy- Hársra minden budai túrán fel kell menni, ez olyan közhely mint mondjuk a Börzsönyben a Nagy- Hideg hegy. De legalább most más útvonalon kell felcaplatni:) Az emelkedõ nem esik jól, a hóban mindig megcsúszik a lábam és fáradt- álmos vagyok. A kilátót elhagyva a barlangnál van a pont. Lefelé tartok és hamarosan néhány tétovázóval vitatom meg az utat. Õk valamerre elkavartak és majdnem bemesélik nekem hogy nem a Nagy- Hárs hegyrõl jövök:) Felmegyek a kisebbik verziójára is ahonnan szalagozás mutatja az utat. Lehet ezt nem vették észre..elhúznak és jó utat kívánok. A szalagok után kiérünk az aszfaltra a hely ismerõs és azért se olvagatok. Ja, Széher utca innen fejbõl vágom merre kell menni valamelyik túrán jöttünk erre és emlékszek rá. Elnavigálom hát Sanyi bát az Apáthy sziklához. Itt is többen kezdenek izgulni hol van már a pont mondom pár száz méter és ott vagyunk. Megérkezve van aki szó szerint beesik a pontra mert fényesre van csúszkálva a környéke:) Szalagozáson megyünk tovább fel s kiérünk a városi dzsungelbe. A szalag jól követhetõ csakhamar elérjük a Zhsz.-et. Ekkor már sajogtak a bokáimnál az izületek vagy izmok? Vagy olyanom nincs is:) Mindenesetre nagyokat ásítozva vánszorgok fel a Balogh Ádám sziklához. Felfelé még Sanyi bá is leelõz végleg na ez elég röhejes nem szoktak engem a futókon és 5-6 emberen kívül lehagyni most meg a nyugdíjasok is..=) Ennyit errõl jobb lenne ha többé nem mennék sehova és kérném a korengedményes nyug-nyögdíjazásom:) A Ferenc- hegyi sétányon végigbaktatva elérem a Barlang utcát és a zöld barlangjelzést. A Karszt utca lejtõjén gyök hárommal lemegyek ennyire totyogni az emelkedõkön se szoktam=) A lefelé nem hiányzik már a lábamnak és a térdemnek se. Még egy kanyar és a barlangnál vagyok ahova már alaposanelfáradtam-érzéssel lépek be. Külön írják a célidõt, rá íratom aztán leülök amíg elõttem a sorban állók végeznek:)) Néhány lépcsõ&a tea- kenyér mellé bepozicionálom magam. Kómásan iszogatom a teát és örülök, hogy sikerült beérnem:) |
| | | | |
| dyan | Túra éve: 2010 | 2010.02.08 07:17:41 |
|
| megnéz dyan összes beszámolója |
Nagyon régen nem voltam már teljesítménytúrázni, így aztán ezért is jól esett, no meg Atissal és Pannival nyomtuk végig ami plusz élvezetet adott az eseménynek. Mivel Atis ötödszörre indult, nem nagyon bajlódtam a térkép folyamatos nézegetésével, vagy mentem utána, vagy ritkán megnéztem néhány kulcspontot. Egy kis szakasz kivételével mindenhol jártam már. Ennek ellenére tetszett az útvonalvezetés, és otthon jobban áttanulmányozva a rajtnál kapott kis füzetet, ha tök kukán vágtam volna neki sem tévedtem volna el, plusz: megtudok egy csomó mindent a barlangokról! Ez igazán jó ötlet volt a szervezõktõl!
A teljesen gondtalan, sorban állás nélküli és gördülékeny nevezés után szép havas táj fogadott minket, délelõtt még havazott is rendesen (a csúcs a 3H volt ahol a levegõvételnél a hó-beszippantási arány elérte a 40%-t). De azért az út jól járható volt, sõt kimondottan élveztem a friss puha hóban történõ közlekedést. Az emelkedõket jól lehetett nyomni, a lejtõkön meg a bot segített (már ha ki tudtuk kerülni a lassabban óvatoskodókat).
A második ellenõrzõpontnál elõször azt hittem vicc a felkínált körtepálinka, de NEM! Hát ez hihetetlen, még ilyen túrát! Nálam már itt megkapta a maximum pontszámot! A rét végén a csoki is pont jó idõben és jó helyen volt, nincs is jobb a hideg Twix-nél. A legeslegvégén aztán sajnos behibáztunk kicsit, a Balogh Ádám szikla után kikeveredtünk a nagy csomópontig, onnan meg már nem húztunk vissza az útvonalra, hanem a párhuzamos úton mentünk a célig - hát, igen, nagy hiba volt de most meg már ez van és kész.
A célban (azon már meg sem lepõdtem a rajt után hogy nem volt sorban állás) a zsíros kenyér jól esett, de meglepetés itt is volt: nem az volt hogy kérek-e teát, hanem hogy MILYEN teát kérek. Hoppá! Volt sima tea, cukros tea, citromos tea, zöld tea ... kerek tea, lyukas tea, négyszögletes tea ... na de tényleg, ilyet sem pipáltam még! A végén aztán kitûzõvel, emléklappal, és ajándék újsággal a hónunk alatt távoztunk.
Köszönet a szuper szervezésért, igazán nem hagyott kívánni valót maga után!
Sanyi - turavezetes.hu |
| | | | |
| CsabX | Túra éve: 2010 | 2010.02.07 23:39:43 |
|
| megnéz CsabX összes beszámolója |
Barlangtól barlangig
Nagyon szép kis túra volt, nagyszerû rendezéssel, pálinkával, kellemes szinttel és sok-sok hóval! :)
A célban pedig a finom teáról és a zsíros kenyérrõl és csalamádéról nem is beszélve!
Néhány kép:
http://www.flickr.com/photos/csabx/sets/72157623372556754/detail
Ugyanez diavetítésként!
Apáthy szikla:
GPS profil: 21km @ 910m szint!
Üdv,
CsabX
http://www.flickr.com/photos/csabx
|
| | | | |
|
| bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.03.02 11:20:34 |
|
| megnéz bükkjáró összes beszámolója |
Barlangtól barlangig
Táv: 20.6km
Menetidõ: kb 4ó
Hó volt egy kicsi, idõnként a nap is kisütött.
Kellemes emlékeim voltak ezzel a túrával kapcsolatban. Ezt a mostani csak megerõsítette. Az útvonal nekem bejön (talán a vége kivételével - de ezt a szakasz nem nagyon lehet máshogy vezetni), a szervezés jó, és a célban újfent finom májas-zsíros kenyér volt. Jövõre újra. |
| | | | |
| Vagdalthús | Túra éve: 2009 | 2009.02.13 21:57:16 |
|
| megnéz Vagdalthús összes beszámolója |
Barlangtól barlangig - pontõrség + teljesítés
Nem keltem épp túl frissen, ne szépítsük, megünnepeltem az elsõ terepmaratonom + a váci kézislányok drámai, idõn túli heteses gyõzelmét. Szóval, ébredés 4-kor felszállás az 5:02-es buszra. 6:30-6:33 körül értem a rajtba, átvettem a pöcsétet, még diskurzus, miazmás, aztán gyalog felfelé, az útvonal szerint. Hát ez most nem volt egy terepfutás a Hármashatárhegyig, olyan voltam, mint az ólomkatona... de így is jó ütemben haladtam, a pozíció teljes elfoglalása -értsd: kövekkel rögzíteni az A4-es tájékoztatót, vízivás, körülnézés, panorámaszakmai fotók- után kb. 5-6 perccel érkeztek az elsõ fecskék, köztük trollius, régi barlangász cimbora.
Ment az idõ, de valahogy nem éreztem azt a pörgést, mint tavaly. 2008-ban voltak idõszakok hosszan, mikor fel sem néztem, csak nyomtam az elém tolt itinerekre az igazolást, meg a szíveseneket, sorozatlövõként. Egyre inkább úgy tûnt, hogy kevesebben lesznek, mint a tavalyi 500 feletti létszám, pedig azt is túlbiztosítva, közel 640 itinerrel készültünk. 9:30-kor telefonálok a célba, mi a vége, még akkor is indulnak, erre számítottam is, a triplázó mazochisták miatt, de 350 alatti a szám. Mindenesetre soha rosszabbat!
Viszont így lehetett jelentõs társasági életet élni, például kiváló szabolcsi sporttársakkal, akik helyi házi fagyállóval, kolbásszal boldogítanak, én Bolyhos-féle ágyas törkölypálinkával viszonzom az emberi nemeslelkûséget.
Közben megérkezik G(Dzsí) is, akivel együtt tervezünk továbbmenni, s együtt, a jelen lévõ Old Eye és ZE társaságában kivégezzük a törkölyt, ne kelljen már továbbcipelni.
11:00 után indulunk le a hegyrõl, már a seprûk is elmentek. Akiket hamar utol is érünk, a bringa fékhangja pöpec, mint a szilveszteri duda. Elképzeltem, hogy lehet majd lepörkölni a sárgán, a klasszikus meredeken két keréken, ahol gyalog sem egyszerû. Hát szegénynek nem is sikerült megúszni esés nélkül, szerintem csoda lett volna az ellenkezõje.
Úgy sejtettük, hogy Bubut a hûvösvölgyi lángososnál érjük utol, bejött :-) G(Dzsí) lecsúsztatott úgy 4 palacsintát, aztán be kellett mennünk a kocsmába Jägerért, mert a lángosos nem árusított ilyen jellegû üzemanyagot.
Közben nagyjából kitavaszodott, de a sár egyáltalán nem volt vészes, fõleg nem a Domonyvölgy utáni, Kõkereszt elõtti, szombati Margitás dagonya tükrében.
A nagyréten még ott érjük M. Tomit, úgy látszik, minden ep. ráhúz ma, aztán jön a jelzetlen szakasz. Elgondoltuk, milyen jó kis alternatíva lenne ott lent a meredek árokban menni... de pár méter múlva látjuk a keresztbe kijárt bringásnyomokból, hogy ezt valakik meg is teszik. Jaj, de jó, hogy nem én vagyok az!
A Nagy-Hárs-hegyre azért csak-csak lihegve érek fel, összességében kezdek fáradni a hétvégétõl, mindenesetre a hely kihozza belõlem az újabb túraötletet: NHH100, Nagy-Hárs-hegytõl Nagy-Hideg-hegyig, érdemes lenne megrendezni... hacsak e topic mezõnyét elképzelem, lenne közönsége :-) Nem Bubu lenne, ha nem lenne partner az ötletelésben, miként kéne vinni a túrát :-)
Kötelezõ feladat jön, mondja G(Dzsí), és valóban, a Bátori-barlangnál azon ereszkedünk, tán menne anélkül is, de mennyivel izgalmasabb így barlangtúrás módra ereszkedni. A Kis-Hárs-hegyrõl ereszkedve -mellesleg az útvonal van olyan jó, hogy megérné erre tovább lehozni a sárga háromszöget- utolérjük Old Eyet, és csaknem a célig együtt megyünk. Dícséri a túrát, bár rutinos róka, de neki is tudott újat nyújtani az útvonal. Az Apáthy-sziklánál, azaz elõtte, a kérdés továbbra is kérdés: ez merre rosszabb, lefelé vagy felfelé? Annyiban maradunk, hogy természetesen egyik sem kedves oly annyira. Persze a szikla környéke és a panoráma megunhatatlan, akárhány túrán jövök erre, mindig készül 2-3-5-6 fénykép. Tavaly óta a Vaskapu-hegyen van a pont, jó ez a kis kötélmászás, koncepcióba illõ. Innentõl egy kis Ferenc-hegyi zöldet leszámítva urbanizált túra jön, komótos gyaloglattal, 14:45-ös célba éréssel. 3 zsíroskenyér, 1 tea, de elõtte még elmondom a célban Gyurinak, hogy a János-hegyen nagyon eltévedtünk, de nem tudom csõbe húzni, sajnos kezdenek kiismerni, hogy ezt a szívatást rendre eljátszom a túrák végén, bedobva egy olyan pontot, ami köszönõviszonyban sincs az útvonallal :-)
Igen jól éreztük magunkat, az az igazság, hogy már hiányzott is egy jó kis budai túra, idén csak a BHTCS volt eddig, de az napszakban, jellegében és útvonalában is gyökeresen más.
|
| | | | |
| Jakab | Túra éve: 2009 | 2009.02.10 21:26:49 |
|
| megnéz Jakab összes beszámolója |
Barlangtól-Barlangig
Vasárnap reggel enyhe tavaszi idõre ébredtünk. Egyeztettük óráinkat, és elindultunk Macival Margita maratont levezetni, egy sétálós, kellemes túrára a Budai hegységbe.
A túra a Szemlõ-hegyi barlang bejáratánál indult, sokkal kevesebben voltak, mint tavaly. Az útvonal jó szintes, ezért vittem a túrabotokat is, aminek bizony nagy hasznát vettem fölfele menet, de fõként a meredek lejtõkön.
Segített kímélni picit fájó térdeimet. Macinak is fájt a talpa egy kicsit, de azért mindet hegyet megfutott, neki kellett az edzés, meg az önigazolás.
Nekem nem kellett. Csak a lassú séta a szép környezetben. Ezen kicsit össze is vesztünk, de aztán maradt az én verzióm. :-)
Egy-két utcán átvágtunk, aztán két házikó között meredek lépcsõsor vezetett a Mátyás-hegy teteje felé. Nagyon érdekesnek és izgalmasnak találom ezeket a természeti szépségeket. Bár a lépcsõn lihegtem fölfele, szép volt a kilátás, és a nap is kisütött.
Csináltunk is jónéhány fotót, máskor úgyis sajnáljuk erre az idõt. Az elsõ ellenõrzõ pont után ismét picit fölfele vezetett az út, jól kiszalagozott pontosan követhetõ volt. Imádom ezeket a fajta erdei ösvényeket, sziklás talajjal, levelekkel. Sár nem volt sehol sem.
Fölértünk a Hármashatár-hegyre, Maci beszélgetett a pontõrrel, én meg hiányoltam az innivalót. Jó sokáig gyötört a szomjúság, mert elkövettem azt a hibát, hog nem vittel magammal semmit.
Ahol pedig ennyit kell felfele gyalogolni, ott izzad az ember, és szomjas is lesz.
Mire Maci futva utolért, éppen egy nagy õzike bámult rám, és szaladt át elõttünk az ösvényen. Csak úgy villogott a fehér feneke. :-)
Következett az Újlaki hegy, aztán a Homok-hegy, aztán a Hûvösvölgyi Nagyrét. Nyitva tartó büfé sehol. Még jó hogy a kedves pontõr srác adott egy kis vizet, jószívvel.
Nagyhárs-hegy, Kishárs-hegy, nem akarom részletezni, két kilátót is érintett az útvonal. Az egyik szerintem vadiúj, legalábbis nem emlékeztünk rá, hogy itt lett volna tavaly, és úgy is nézett ki. Nagyon ötletes kis csavaros kilátó. A fotókon meg lehet nézni, sikerült megörökíteni ezt is.
Sajnos föl nem mentünk, a tegnapi túra után én már nem kívántam a plusz lépcsõzés lehetõségét.
Lejtõn leereszkedés, aztán az erdõ után kiértünk megint a házak közé, végre volt egy nyitvatartó bolt, ahol tudtunk venni kólát. Nagyon szomjas voltam, nagyon jól esett. Kösz Maci. :-))
Az Apáthy sziklánál már jópárszor jártunk, az odavezetõ lépcsõt most alulról tehettük meg. Nekem nem jelentett örömet. :-) Maci persze felszaladt rajta mint a zerge, és vigyorogva várt, én meg alig kaptam levegõt.
Szépen körbe barangoltuk a Budai-hegység legjobb részeit, megmásztuk a Vaskapu hegyet, ahol kis extra, hogy kötél mentén lehet fölkapaszkodni a pecsételéshez. A pontõrök szép kilátásban gyönyörködhetnek, a túrázók pedig tehetnek egy kis extra kitérõt. Ez tavaly is tetszett nekünk.
Elértük a Balogh Ádám sziklát, ahol elég sok hajléktalan él, most nem láttuk csak hallottuk õket, és éreztük a szagukat. Próbálnak élhetõ környezetet kialakítani maguknak, apró mécsesek, mûvirágok voltak a barlang bejáratánál.
És hihetetlen, de kb. 100 m-t gyalogolva luxusvillák vannak már. Ennyi mercedesz, volvo meg egyéb terepjárót a mi kis városunkban egész évben nem láttam, mint itt ezen a túrán, ahol csak pár km-t mentünk a Rózsadombi villák között.
Érdekes a párhuzam, és elgondolkodtató.
Néhány utcát kellett már csak végiggyalogolni, és a végén egy jó meredeken leereszkedve már ismét a barlang bejáratánál voltunk, és beértünk a célba.
Jó kis túra volt, mindenkinek ajánlom, nagyon szép környék. A kedvezményes barlang látogatás lehetõségét már tavaly is terveztük, idén is, de sajnos most is gyõzött a fáradtság, nem mentünk barlangba. Talán jövõre.
A célban nagyon finom májkrémes kenyeret ettünk, savanyúsággal, és a tea is kimondottan finom volt. Dícséret a szervezõknek érte.
A túra a Budapest kupa elsõ túrája volt, tavaly mindketten megcsináltuk, idénre nem terveztük, de ha már itt vagyunk...
Szóval megvettük a kupa-füzetet, beverettük a pecsétet, és hátha...
Jó kis túra volt.
Képek itt: http://picasaweb.google.hu/bebielefantok/20090208_barlangtol_barlangig
|
| | | | |
| vaddino | Túra éve: 2009 | 2009.02.10 08:09:52 |
|
| megnéz vaddino összes beszámolója |
Barlangtól Barlangig 20
„Nem vagyok én normális”-gondoltam,amikor kiszálltam BeugróLány autójából a Szemlõ-hegyi Barlang bejárata elõtt vasárnap 09:20kor.A mögöttem álló mintegy 87 km hatására sem voltam olyan punnyadt,mint azt gondoltam volna.Összepakoltam a cuccom,elköszöntem/megköszöntem,aztán beslattyogtam a rajthelyre.BuBúr épp készülõdött indulni,mondta hogy megy õ,úgyis utolérem.Benevezek,majd sietve elindulok-35 perc késéssel.Azt mondták,hogy már a seprûk is elmentek.
Akkor usgyi,mert az útvonalat nem ismerem.Szerencsére a leírás épp elég jó,még így tompa aggyal is meg tudom érteni.BuBúrt a Mátyás-hegyre felfelé utolérem,innen együtt nyomjuk a HHHre felfelé.Odafenn Vagdalthúst üdvözölhetem,aki késésemre hivatkozva már csak az ágyas törköly ’ágyát’ tudja felajánlani-ez annyira nem esik jól,mint gondoltam,de azért 3-4 szem pálinkától tocsogó szõlõszemet magamba tolok.Megyeri Laci is itt van,egy kisebb diákcsoporttal,akik között ismerõst vélek felfedezni.
BuBúr elrobogott,így én velük megyek tovább,lefelé a Ssávon.A BUÉK20 visszafelé.Ismerõs az út,HatárNyereg,majd még két km Hüvösvölgy.Onnan NagyRét-parkoló,ahol csokit kapunk,és lepihenünk kicsit.Majd félórát ücsörgünk,mert a srácoknak az lett kiadva,hogy várják meg Lacit a következõ ponton.Engem azonban elkezd rázni a hideg,és kókadok erõssen,ígyhát elindulok,velem tart a „siserehad”=).Szépjuhászné út-nál balra fel,innen ez már a Piros85 útvonala.Fel,a körútra.Odafenn ismét pihi,a srácok nem bírják.Jön már azonban Laci,aki innen átveszi õket=),meg BuBúr is megint,Vagdalthús is,meg a seprûk.Innen többé kevésbé beszélgetve haladunk fel a Nagy-HársHegyre,át a csúcson,majd a Bátori Barlangnál pecsételünk.
Innen szaladni kezdek,mert „a fene egye meg,legyen már vége”-hangulatom lett hirtelen.Ezt csak fokozza,hogy futtomban benézem a KisHársHegyre vezetõ Sháromszög jelet,és elszaladok a Hárshegyi kisvasútállomáshoz.No akkor vissza,arra persze emelkedik,de minegy már.Megint Vagdalthúsék hátába kerülök,elhagyom õket,mostmár végleg.
Valami buszmegálló van,aztán Apáthy-szikla felé ténfergek már rendesen,a lépcsõkõn felfelé.De csak megvan ez is,utolsó pecsét a Vaskapu-hegyen,majd hamarosan aszfaltra váltunk,egy nagyobb csoport jön mögöttem,nem tudják mire vélni,mért vagyok paprikás hangulatban…Jobbra-balra-jobbra utcákban,még egy kis erdõ a FerencHegyen,aztán már tényleg a vége,szarul esik az utolsó meredek lejtõ,de kibírom-végre Cél,szégyenletes,05:03as idõvel.A 4es átlag még éppen megvan=)
Átveszem a díjazásom,nevezek a BudapestKupára,és eszem-iszom.Animanó is itt van,vele megyek aztán le a Batyira HÉV-vel,koleszzuhany,aztán még vonat haza-este 9kor tudtam csak végül elaludni.Köszönöm a szervezést,remek kis túra ez is,nekem szerencsére a BudaiHegység sem lerágott csont,ugyhogy a Hárshegyig még élveztem is az utat-köszi!
Eredményes hétvége volt ez,107 km lett a vége,Köszönöm mindenkinek,aki segített,elsõsorban(meg másod és harmadsorban is)BeugróLánynak,meg mindenkinek másnak is,aki társaságom volt útközben.=)
vaddino |
| | | | |
| Fantasapkás | Túra éve: 2009 | 2009.02.08 20:30:33 |
|
| megnéz Fantasapkás összes beszámolója |
Nagyszerû túra volt, nagyszerû idõben!
A rendezõséget pedig az egekig emelem! Minden tökéletes volt, kivétel nélkül!
Köszönöm nekik ezt a túrát! :)
Nice job CSBT :):) |
| | | | |
|
| MacGyver | Túra éve: 2008 | 2008.02.26 21:10:13 |
|
| megnéz MacGyver összes beszámolója |
Barlangtól-barlangig (2008.02.03)
× Képes beszámoló
Már régebben kinéztük ezt a túrát, egyrészt a Budapest Kupa miatt, másrészt azért, mert az egyik ellenõrzõpontja szinte itt van az utcában. Reggel szép kényelmesen indultunk el, majd a Szemlõ-hegyi barlangnál egy félelmetesen meredek utcában sikerült leparkolnunk.
Gyorsan elrajtoltunk, majd elindultunk, részemrõl nem túl lelkesen. A Mátyás-hegyre meglehetõsen nehezen szenvedtük fel magunkat, de a Hármashatár-hegyre felfelé menet már sikerült összekaparnom magamat, onnantól jól haladtunk.
Odafönn fél percben kifújtuk magunkat, majd lerobogtunk. Elég saras volt az út, egyszer el is csúsztam, pont amikor két futó elõzött két oldalról.
Most, ahogy az útvonalat olvasom, tudatosult bennem, hogy akkor ezek szerint Homok-hegynek hívják azt a hegyet, ami a BUÉK elején van, rögtön Hûvösvölgy után, és olyan szörnyû meredek. Ebbõl az irányból jobb volt, fõleg, hogy nem ez volt az elsõ emelkedõ a mai napon. Nem sokkal Hûvösvölgy elõtt jöttem rá, hogy a bakancsomat kicsit jobban megszorítottam a kelleténél, így mostanra már fájt a lábam felsõ része, késõbb meg csak még jobban.
Hûvösvölgy után egy ismerõs szakasz következett, ahogy haladtunk a Nagy-rét felé; ezen az úton elég sokszor jártunk az utóbbi idõben, mindig az ellenkezõ irányban, és ilyenkor általában Hûvösvölgy volt az adott túra célja. Máskor itt már futni szoktunk, most meg féltávnál lehettünk még csak. Ahogy mentünk, meglepve láttuk az akadálymentesített tanösvényt, máskor ez nem szokott feltûnni.
Nagy-rét után, a közúton átkelve elértük az elsõ etetõpontot, itt kétféle csokiból, és müzlibõl lehetett választani. Innen még mindig félelmetesen magasnak és meredeknek tûnt a Hárs-hegy. Mindkettõnk számára ismeretlen útvonalon másztunk fel rá, egy sziklás, meredek, ámde mégis szerpentinezõ úton, ez nagyon jól esett. Ahogy felértünk, gyönyörû erdõ fogadott minket.
Rövid ellenõrzés után robogtunk tovább, majd számomra meglepõ módon egyszer csak feltûnt a Kis-Hárs-hegyi kilátó.
Nem sokkal késõbb beértünk a lakott területre, a Széher-útra. Elhaladtunk az Online túráról ismerõs Assisi Szent Ferenc-szobor mellett, majd lemásztunk a villamoshoz. Itt már szidtam a bakancsomat, a lefele vezetõ szakaszon jobban nyomta a lábamat. Láttuk az Apáthy-sziklát, ami ugyan magasnak tûnt, de legalább nem túl messzinek. Szerencsére lépcsõk vezettek föl hozzá, amit lefelé nem szoktam szeretni, de most hasznosnak bizonyult. A sziklához tartozó ellenõrzõpont kifejezetten nehezen megközelíthetõ volt, kb 500 méterrel késõbb, egy másik sziklás résznél, a fák közé, a talajjal párhuzamosan kifeszített kötél segítette a feljutást.
Innen hosszabb városi szakasz következett, a kis boltban vételeztünk némi üdítõitalt, vesztettünk egy csomó szintet, aztán a Bimbó út végén jött az utolsó sziklás rész, a Balogh Ádám-szikla. Itt mindig elcsodálkozom, hogy micsoda természeti kincsek vannak Buda közepén elrejtve.
Ezután visszamásztunk a magasba, a Ferenc-hegy után ismét nagyon szép kilátásban volt részünk. Egy utolsó meredek lejtõ után megpillantottuk az autót, megérkeztünk.
 |
| | | | |
| bükkjáró | Túra éve: 2008 | 2008.02.14 11:22:27 |
|
| megnéz bükkjáró összes beszámolója |
Barlangtól barlangig
2008.02.03
Táv: 20,6 km. Idõ: 3ó 12p
Kellemes tavaszias idõ, délre 8 fok körül, napsütés, sár minimális volt.
A rajt vége után negyed órával 9.15-kor startoltam. Igyekeztem, hogy még idõben elérjem az elsõ pontot. Így sietve elég kemény emelkedõnek tünt a Mátyás hegy, de sikerült egy menetben leküzdenem. A Hármashatárról nagyszerû kilátás fogadott. Innen szinte végig nagyszerûen kocogható szakasz jött. Élveztem a napsütésben az erdõt. A Nagy-Hárs hegy emelkedõje a szokásos volt: fárasztó. A kilátót kihagytam: a hangokból itélve kb. 2 iskolás csoport lehetett fönt. A Kis-Hárs hegy után a nem szeretem betonos szakasz jött, bár ebbõl az irányból sokkal jobb, mivel nagyrészt lejt. A Vaskapu hegynél extraként fel tették a pontot a szikla tetejére. Innen szintén beton jött, ami most hogy jócskán belekocogtam nem is tünt olyan hosszúnak. :) A célban kellemes légkör fogadott. Kitûzõ, oklevél és egy számomra nagyon jó szintidõ. :)) Ezenkívül tea és zsíros-lekváros kenyér korlátlanul. Külön ki kell emelnem, hogy ilyen finom teát ritkán adnak túrán, a májjal dúsított zsíros kenyérrõl nem is beszélve. Köszönöm!
|
| | | | |
| Ottorino | Túra éve: 2008 | 2008.02.08 10:12:02 |
|
| megnéz Ottorino összes beszámolója |
BARLANGTÓL BARLANGIG 2008.02.03
Rajt-cél Szemlõ-hegyi-barlang, Bp. II. Pusztaszeri út 35.
Táv: 20,5 km; Szintkül.: 910 m; Szintidõ: 6 óra
Pár perccel hét után állítunk be a barlang pénztár termébe ahol nyüzsi fogad. Körülnézek és látom, hogy nem kell szégyenkeznem sáros nadrágom és cipõm miatt, mert szép számmal vannak jelen azok az õrültek, akik tegnap szintén sétifikáltak a Görgey "Sártúr" 32-n. Kitöltünk, fizetünk, szervizelünk és mire indulnánk ötfõs kis csapatunkkal, látjuk, hogy szinte üres a terem, mintha mindenki egyszerre rajzott volna ki a terepre. Úgy eltûnt mindenki, hogy kénytelen-kelletlen az itinert kell lapozni, nehogy eltévedjünk városnézés közben. Meredek emelkedõ vezet be minket a természetbe a kék + on. Mindenki pöfög és mire a másik oldalon leérünk, már ott is az
1. ep. (Nyereg u. 24.)
Lihegünk, vetkõzünk, iszunk, mintha túl lennénk a K100 fél távján. A kedélyes pontõrök közlik, hogy még csak most kezdõdik a tánc, amit nagyjából mi is sejtünk. Megint mûút, néhány hátrányos helyzetû palota mellett megyünk el, autócsodák elõl térünk ki, mire neki mehetünk a Remete-hegynek. Elérjük az OKT-t, most már sínen vagyunk, behunyt szemmel is elérjük a
Hármashatár-hegyet. 2. ep.
Gyönyörû napsütéses az idõ, de azért ácsorogni a hegytetõn hûvös van, a pontõr fázósan húzza össze magán a kabátot. Laza félkörbe állunk, a pontõr remegõ kézzel exponál. Megindulunk lefelé a kék kurflin, mire a meredek sárga sávos részt elérjük a talaj kissé csúszós lesz, de még kezelhetõ a helyzet. Néhányunk térde nem szereti a nagy lejtõt, de ezen is hamar "túlesünk". A Határ-nyereg után még felkapaszkodunk a Vadaskert emelkedõjén és innen hamar leérünk a Hûvösvölgybe. A vasútállomáson két túratársam lepecsételi a kék túrás füzetét, majd tovább indulunk a Nagy-rét irányában. A volt Munkásmozgalmi sétányon vadonat új járdát csináltak és a régi szobor maradványokat is elszállították. Szívem csücske a "Hej te bunkócska te drága" kottájának néhány taktusa, amit a korabeli szobrász kõbevésett, szerencsére egyelõre megúszta. A Nagy-rétet szegélyezõ járdán megyünk körbe, hogy szembe a parkolóban elérjük a
3. ep.-t.
Kézírást utánzó, zöld Nagy-rét pecsétet és energia csokit kapunk. Itt is tökmékelünk egy kicsit, aztán jobbra elindulunk a szalagozott úton. Körbe sétáljuk egy kicsit a Hárs-hegy lábát, és amikor a piros sávot elérjük, magasságokba törünk mentén. Mikor felérünk a Hárs-hegyi körútra, szörnyû dilemma elé kerülök: Menjek tovább én is az elõírt úton, vagy folytassam egyenesen tovább a meredek, jelzetlen ösvényen, egészen a Kaán Károly-kilátóig. Az erõnlétem egyik fokmérõje, hogy fel tudok e menni a Hûvös-völgybõl a kilátóig ezen a meredek úton pihenés nélkül. Szégyen ide, szégyen oda, de rövid habozás után a meredeket választom és az utánam jövõ csapattársaimat is megpróbálom megtéveszteni azzal, hogy erre vezet a hivatalos út. Ezt az utat nem tekintem kispistázásnak, mert nehezebb erre menni, mint az elõírt úton. Szerencsére sikerül egy nekirugaszkodással felérni. Bûntudatból még a kilátóba is felmegyek a legfelsõ szintig. Sokára megérkeznek a túratársak, sürgetem õket, hogy jöjjenek fel pecsételtetni :-) Fel is jönnek, nem bánják a beugratást, a szép kilátás kárpótolja õket. A sárga sávon alá megyünk a kilátónak, ahol az igazi ellenõrzõpont, a
4. ep., Nagy-Hárs-hegy, Báthori-barlang van.
Tovább a sárgán lejutunk a Kis-Hárs-hegyi nyeregig, ahonnan kis emelkedõvel feljutunk az ingatag lábakon álló tákolmányhoz. Elég sokan másztak fel rá, ezért a távozás mellett döntünk, mielõtt még összedõlne. Némi keresgélés után megtaláljuk a levezetõ szalagozást, hamar elérjük a Széher utat, innen lefelé csattogunk, majd a villamos hídja alatt átmegyünk, a kanális hidján átsétálunk, aztán a házak között, a zöld sávon gyerünk lépcsõzni fölfele. Elsétálunk a bunker alatti karéjon, falépcsõn kaptatunk az Apáthy-szikláig, majd kötél segítségével húzzuk fel magunkat az
5. ep.-hoz,
ahol a pontõrök tábortûz segítségével próbálják felforralni a forralt bornak valót. Kijutunk a mûútra, elsétálunk a 11-es busz végállomása mellett. Gyönyörû az idõ, de kissé megborzongok, mikor meglátok egy kutyás lányt trikóban. Utcákon csalinkázunk, amíg el nem érjük a Balogh Ádám sziklát magábafoglaló oázist. Elhaladunk a hajléktalanok forgóval és egyéb mütyürökkel feldíszített üregének bejárata elõtt, majd megint egy kis budai városnézés, amíg a Ferenc-hegyi sétányt el nem érjük. Kellemes ligeti séta után megint flaszter, de most már az utolsó lépések. A Barlang utca extrém lejtõjérõl a zöld omega visz be a célba. A tetszetõs, géppel nyomtatott emléklap átvétele után jól esik a hagymás zsíros kenyér és a tea. Fiatal még az idõ, nem akaródzik haza menni...
Ottorino
|
| | | | |
| vivi06 | Túra éve: 2008 | 2008.02.06 01:01:17 |
|
| megnéz vivi06 összes beszámolója |
| Furcsa, lehet, hogy többetekkel nem egy túrán voltunk, mert ha valaki szerint itt sár volt... Mi Piliscsabáról indultunk hajnalban, hogy futólépésben elérjük a buszt, az utunkon hatalmas sár lett volna (többnyire bokán felül süllyedünk), ha nem lett volna még lefagyva az éjszakai mínusztól. A kellemes kis kilométeres bemelegítõ után a 29es buszra inkább már nem is vártunk, és a rajthoz vezetõ úton tévedtünk el túránk során elõször és utoljára. Hármasban, Fügével az élen vágtunk neki a kocogásnak, bár az aszfalt egyikünknek sem volt nagyon ínyére, pláne Füge tiltakozott, mivel az autós részen végig pórázon rángattuk egymást (nézõpont kérdése, ki kit). A második emelkedõ után kezdtünk utánaszámolni, hol szoktunk 20km alatt 900 szintet menni, persze ez is csak kettõnknek tûnt föl, a kutya még mindig duplán teljesített (ez a 15. km után kezd változni). A mások által emlegetett sár bõven a kívánatos határértéken belül volt, a kövek viszont kicsit felülreprezentálták magukat, de talán épp rájuk volt szükség az enyhén síkos részeken. Amit azonban minden túrán be kéne vezetni, az a kötélpálya volt! Igazán régi álmomat váltották valóra a szervezõk azzal, hogy vitorláskötelekkel kapaszkodhattunk fel a sziklák mellett. Ezúton is köszönöm!:) A szalagozás igazán korrekt volt, és a csokik nem is voltak olyan fagyottak (látjátok, ezért kell késõn indulni!), és a tûzõ napon néha teljesen tavaszi idõ volt már. A kutyabarát szervezõség és túratársak igazán kellemes délelõttöt szereztek nekünk, persze ha lehet, legközelebb kerüljük ki az aszfaltot, mi szívesen bevállalunk ennek érdekében még egy olyan tizenöt km-t:) |
| | | | |
| csiba | Túra éve: 2008 | 2008.02.04 17:12:08 |
|
| megnéz csiba összes beszámolója |
Szeretem is, meg nem is az ilyen túrákat. Talán az egyetlen rossz, az bennük, hogy sok a városi rész, sokszor aszfaltot kell taposni, és házak között kóvályogni. Jónak meg azért jók, mert nem kell hajnalban kelni, hogy az ember kiérjen még idõben a rajthoz.
Igaz ez annak ellenére nem sikerült most, hogy Budapesten lakunk. 8:45 helyett, 9 után kicsivel értünk a rajthoz, és 9:40 körül indultunk el. De még a seprûk elõtt.
Kellemes hangulatban kezdtük a túrát, ami kitartott egészen a végéig. Jó sokat beszélgettünk, kidumáltuk a jövõ heti börzsönyi túrát, hogy ki hogyan készül rá. Az idõjárás is kedvezett ezen a napon. Szikrázó napsütésben indultunk neki a távnak. Csak a végén lett kicsit felhõsebb az ég. Néhol óvatosan haladtunk, mert kicsit sáros volt helyenként a talaj, és lefelé egy párszor majdnem gatyafék lett belõle.
Elsõ ponthoz egy jó 30 perces késéssel értünk, de a pontõrök rendesen voltak és megvártak még minket. Talán mi voltunk itt az utolsók. Aztán kicsit rákapcsoltunk, hogy a következõ pontra már idõben érjünk. Azért annyira nem féltünk, mert itt már több túrázót is lehagytunk a Hármashatár – hegy felé. Fent már csak 3 perces késésünk volt, ami igazából több volt, mert nekünk tavalyi itinerünk volt, és abban még kicsit más volt a nyitva tartás. A pontõr elmesélte, hogy kicsit alábecsülték az indulók számát, és jól jött, hogy tavalyról megmaradt egy jó pár itiner.
Folytattuk utunkat A Nagy – réten lévõ pont felé. Néhol lefelé, fõleg a Határ – nyereg elõtt a S jelzésen érdekes volt a lemenet, de egyben lejutottunk. Ezt a pontot kicsit nehezen találtuk meg. Azt hittük, hogy a parkoló ott lesz valahol a rétnél, többen is kóvályogtak. De végül sikeresen megtaláltuk, és a pecsét mellé még egy csokit is kaptunk ajándékba.
A Bátori barlangnál lévõ ponthoz még egy kisebb emelkedõt is le kellett gyûrni, ami kifejezetten jól esett. Egészen pontosan ez a kis emelkedõ a Nagy – Hárs – hegy megmászását jelentette. Kilátóba most nem mentünk fel, talán még sorba is kellett volna állni. A barlangnál a kötél még mindig megvolt, ami segített a lefelé ereszkedésben. Bár mi ezt nem vettük igénybe, és inkább elõ, a köveken keresztül mentünk le. Lehet, hogy egy kicsit levágtunk a távból, a pontõrök nem voltak szõrös szívûek
A pont után áthullámvasutaztunk a kistestvérhez, majd szalagozott úton (amúgy a szalagozás végig jó volt) folytattuk lefelé. Újabb városi rész következett. A Buékról már ismerõs volt a terep, csak ott épp a másik irányból jöttünk. A sok lépcsõt most felfelé kellett megmászni, de legalább most nem volt lefagyva, és még hó sem volt rajta. A sziklánál szokásos szép panoráma a városra, de a pont még odébb van. Megyünk is tovább, majd egy hirtelen jobb kanyar és fel. Szó szerint fel, kötél segítségével. Anélkül elég nehézkesen lehetett volna feljutni a pontig. Utolsó pecsét is megvan, most már csak be kell gurulni a célba.
Újabb kis városi kilométerek, és megérkeztünk oda, ahonnan indultunk.
Kellemes kis túra volt, igazán jó idõben. Köszönet a szervezõknek érte és grat minden teljesítõnek!
|
| | | | |
| ZE | Túra éve: 2008 | 2008.02.04 17:02:22 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
Percre pontosan ugyanannyi idõ alatt, mint tavaly, és ugyanúgy fájós térddel sikerült abszolválni a túrát. A különbség annyi, hogy ahol tavaly, némileg (kb. 650km-rel) kevesebb túratapasztalattal többször megálltam "szusszanni", ott idén simán felgyalogoltam. Az ennek ellenére azonos idõt talán annak köszönhetem, hogy több helyen megálltam beszélgetni, a Hûvös-völgyben meg lángosozni.
Sár az csak imitt-amott, úgy mutatóban volt, (minden ellenkezõ híreszteléssel szemben), ilyentájt lehetett volna sokkal rosszabb is. A Kis-hárs-hegy kilátóját többek megmászták, nem tudom, hogy rendbe lett-e szedve, vagy csak a korlát/tábla tûnt el róla.
Sajnos idén is sokan, sokhelyen rövidítettek, köszönhetõen az EP-k rendezõi szempontból optimális (é. autóval megközelíthetõ) elhelyezésének. (Az 1. ep. pl. lehetne a Mátyás-hegyre felvezetõ út elején -- oda is el lehet jutni autóval.).
Jövõre ismét jövök, ha minden jól megy, mert valamivel el kell kezdeni az évet, és ez a túra erre pont alkalmas :-) |
| | | | |
| Franciska | Túra éve: 2008 | 2008.02.03 17:12:23 |
|
| megnéz Franciska összes beszámolója |
| Ez volt a második nagyobb túrám. Persze a lábam leszakad, de jól vagyok.Jó latyak volt az egész.De szerencsére nem kellett a térkép, mert kövttük az elõttünk lévõket.Egyszer az uttörõ vasútnál eltévedtünk, de nem volt veszélyes.Apukám majdnem elesett a sárban és az elõttünk lévõ férfi kétszer is elesett.A meredek részen a mögöttem lévõ nõvel majdnem elestünk.A kilátónál én felmásztam megfogtam a korlátot és dõlt velem ,mert el volt korhadva.Szerintem a legszebb rész a 3. vagy a 4. ellenörzõ pontnál volt.Ott át is vágtunk a sövényen ami nem nevezhetõ inkább sövénynek hanem fák közötti kimaradásnak.Sokat mókáztunk én persze szokás szerint filmekbõl idéztem a mondandóimat. |
| | | | |
| Ati | Túra éve: 2008 | 2008.02.03 16:23:45 |
|
| megnéz Ati összes beszámolója |
Tavalyról megmaradt emlékeimben, hogy a célban folyt rólam a víz. Ez idén se volt másként. :) Jó kis szintekkel tûzdelt, de hamar teljesíthetõ túra ez, megmászva pár hegyet (lásd szintemelkedés, 3d térkép, vagy Google Earth file), megnézve jópár barlangot a budai hegyek között, amirõl esetleg addig nem is hallott az ember, és túra végére jól elfáradva. :)
Idén az elsõ pontra igyekeztem nem szembõl eljutni, úgyhogy követtem a tömeget. :) Vagy tanultam a tavalyi eltévedésbõl (tuti :)), vagy idén egyértelmûbb lett a leírás, de most eszembe nem jutott volna már az elején elkavarni. :)
Úgyhogy az eredeti útvonal szerint fel a Mátyás-hegyre. Hát, elvétedve lehet, hogy rövidebb volt. ;)
Amit picit hiányoltam, az a kevésbé részletes leírás. Ahol csak annyi szerepel, hogy melyik jelzésen kell menni a következõ pontig. Az itinerben külön volt választva a barlangokról szóló 2 oldalas leírás (igen hasznos olvasmány!) az útvonaltól, de még így is hosszúnak, és megjegyezhetetlennek tûnt. A pontokon való gyors átolvasáson kívül útközben nem nagyon került elõ, máskor azért rendszeresen szoktam nézegetni. Igaz, nagyon nem is kellett, mert a szalagozás jó volt mindenfele, idõnként a túra neve és rövid leírása is szerepelt kiragasztva, nehogy valaki esetleg egy másik túra szalagozásával keverje. (Lásd Bagjas-futóverseny... ;))
A következõ megmászandó hegy a Hármashatár-hegy, ez is jó kis emelkedõ.
A Nagy-réten levõ pontnál megörültem, hogy Twix csoki is van, az egyik kedvencem, és túrákon ilyesmit nem szoktak adni. :) Ez a lelkesedés hamar alábbhagyott, amint elkezdtem enni, és szembesültem vele, hogy a fagyott Twix nem olyan jó. :) Mostanra itthon már biztos kiolvadt, majd itthoni csemegének jó lesz. :)
A Bátori-barlangnál a tavalyi kötélpályához hasonlóan most is volt segítség a meredek sziklafal megmászásához. Félelmetes volt, ahogy pont alattam zuhant egy nagyobb kõdarab a mélybe...
A Vaskapu-hegy határozottan új. :) Tavaly az Apáthy-szikla körül volt a p ont, most egy kicsit feljebb. Vertikálisan feljebb. :) Úgy is mondhatnám, hogy normál esetben szinte megmászhatatlanul feljebb. :) Ezen segített itt is a csúcsig kifeszített kötél. Ötletes, ez nagyon tetszett. :) A lejövetel már egyszerûbb volt, mert van a hegynek egy lankásabb oldala is, de ezt a felmászást nem hagytam volna ki. :)
Gyönyörû idõnk volt, végig szép napsütésben lehetett haladni, még ha helyenként fagyott is reggel.
Tavaly a túra végén kaptunk képeslapot, idén nem. :( Nem is volt beigérve persze, csak ez tavaly nagyon tetszett. Idén viszont volt más, ami szintén tetszett, úgyhogy jó kis vasárnap délelõtti túra volt ez, köszönjük a szervezést! :)
Képek, térkép, szinttérkép, 3D térkép, Google Earth útvonal itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2730 |
| | | | |
|
| Rush2006 | Túra éve: 2007 | 2007.02.05 09:28:25 |
|
| megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Barlangtól Barlangig
Kómásan indultam neki grobával, és gudlukinggel a túrának, ugyanakkor tudatosult bennem hogy ez nemcsak szimplán 20 km, mivel ott van a 910 m szint is, ami azért sok. Nem is tévedtem, mivel az elején ott volt egybõl a Mátyás-hegyi kemény emelkedõ. A dolog érdekessége, hogy innentõl megszûnt a fáradtság, jókedvem volt, menni is tudtam (egy ideig). A Hármashatár-hegyrõl ismét csodás volt a kilátás, Vagdalthúsék voltak mint utólag kiderült, de én nem ismertem õket :( A S- n lefele Hûvösvölgybe már a lábaim nem engedelmeskedtek nekem, lassan tudtam csak haladni. a Nagy-Réti parkoló után le is ültünk grobával megvárni gud-ot, aki egy futónak nyújtott segítséget, akinek kiment a lába. Õk még kicsit elüldögéltek, majd én találtam egy ismerõs túratársat, akivel együtt mentünk föl a Nagy-Hárs hegyre. Egy számomra ismeretlen részen mentünk föl a P-on, majd a már ismerõs S-ba torkollott az út. A Nagy-Hárs hegyrõl lefele kellemes élmény volt találkozni csanyával, aki egy kis diót-mandulát osztogatott, kirándult egyet a családjával, így kicsit elidõztünk itt grobával, és dumcsiztunk egyet. Késõbb beértünk a civilizációba, és kb. 4 km-t mûúton kellett a célig megtenni. Ez nem esett már jól a talpamnak nagyon, mivel már lett egy jó nagy hólyag rajta, így piszok lassan, de bevánszorogtam a célig, 4 óra 35 alatt meglett. 4,3-as átlag, de mit érdekelt ez engem, abban a pillanatban boldog voltam, mert teljesítettem a számomra lehetetlent, 3 túrát 2 nap alatt. Szerencsére fáradtnak nem éreztem magam, de a talpam piszkosul fájt (mint otthon kiderült csak 1 hólyag volt rajta, de az óriás méretû). Hazafele köszi gudluking ismerõsének a fuvart!!
Otthon 17(!) óra alvás.. Most már frissebb vagyok :)
|
| | | | |
| Ziribár | Túra éve: 2007 | 2007.02.04 23:26:23 |
|
| megnéz Ziribár összes beszámolója |
Barlangtól-Barlangig - 2007.02.04.
Táv: 20,5 Km
Szint: 910 m
Vasárnap reggel 5 óra 30 perckor keltem, hogy idõben tudjak indulni a túrára. Korán akartam regisztrálni, de ez nem igazán jött össze, mert vasárnap minden közlekedési eszközre háromszor annyit kell várni, mint egyébként. Így történt, hogy bár 6 óra után indultam a IX. kerületbõl,csak 7.30-ra értem a Szemlõ-hegyi barlanghoz. Nagyon jó volt, hogy meleg helyen lehetett regisztrálni, mert én már most nagyon fáztam, átkoztam is magam, hogy nem öltöztem melegebben. Gyors regisztrálás után 7.45-kor indultam el, egyedül (a párom vállalta, hogy vigyáz a gyerekre, amíg én stresszt oldok egy jó kis túrával). Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha eltévedek, vagy kifulladok, de gondoltam, csak megoldom valahogy.
Rögtön az elején be is jött az eltévedés. Hiába olvastam az itinert, nem volt világos, hogy hol kell elkanyarodni. Egy másik lány is hasonló helyzetbe került, így már ketten néztük a térképet, de így is sikerült plusz 1,5 km menni, mire rátaláltunk a Mátyás-hegyre vezetõ K+ jelre. Nekem rögtön ez az elsõ hegy nagyon nehezen ment. Teljesen kifulladtam, mire a tetejére értem, de legalább a nap csodásan sütött és szép volt a kilátás. Rájöttem,hogy nem kellett volna még egy pulóver, ahogy az elején gondoltam. (szép kilátásban egyébként nem volt hiány a túra során, tekintve, hogy Budapest szinte valamennyi valamire való "hegyét" megmásztuk.)A Mátyás-hegyrõl leérve megtaláltam az elsõ EP-t.és megkaptam az elsõ matricát. (minden matricán egy denevér volt, és az EP neve.)
Gondoltam, ha már a Mátyás-hegy is kifogott rajtam (majdnem), akkor mi lesz a Hármashatár-hegyre menet. Ez azonban a vártnál jobban ment, csak az utolsó 50 m volt kaptatósabb a Kék jelzésen. Az EP a hegy tetején, süvítõ szélben várta, hogy ragaszthasson egy matricát az igazolólapokra. Gyors ivás, és gyerünk tovább. Még a szendvicsemet is útközben ettem meg. A HHH-ról a Hûvösvölgybe vezetõ utat már ismertem, így nem féltem, hogy eltévedek. Különben is, itt már tömött sorokban vonultak a túrázók lefelé a sárga jelzésen. Páran tettünk egy kis kitérõt az Újlaki-hegy felé, mert úgy értelmeztük az itinert, hogy arra kell menni. Itthon láttam a mellékelt térképvázlaton, hogy nem is kellett volna kitérõt tenni a sárgán, hanem lehetett volna tovább menni a kéken. Mindegy én nem bántam meg, mert szép kilátás nyílt innen is és a hegy teteje is érdekes sziklás volt. Ezután egy elég csúnya lejtõ után elértük a Határ-nyerget, ahonnan már csak lefelé kellett menni a Hûvösvölgyig. Ez volt a túra egyik legkényelmesebb szakasza. De tudtam, hogy még elõttünk van a Hárs-hegy.
Elértük a Kisvasút végállomását, ahol többen azt hitték, hogy itt van az EP, pedig az útvonalvázlat világosan jelölte, hogy az EP a Nagy-rét túloldalán egy parkolóban van. Ez volt a 3. EP, ahol a matrica mellé, két kis csokit is kaptunk. Megálltam egy padnál és úgy gondoltam, most már eltehetem a térképet, hiszen itt én már jártam, nem fogok eltévedni és elindultam balra. Nem kellett volna. 5 perc után gyanús lett, hogy senki nem jön erre. Mégiscsak elõvettem a térképet és láttam, hogy jobbra kellett volna mennem, úgy hogy visszamentem az EP-hez és újra elindultam, most már a jó irányba. Nemsokára elértük a P jelzést, ami felvezetett a Hárs-hegyi körútig. Ez egy elég brutál sziklás emelkedõ volt, ami csak nem akart véget érni. Mikor már azt hittem, hogy pihenõ jön, észrevettem, hogy az elõttem járók már egy szinttel feljebb vannak, vagyis egy szerpentin kanyargott fel a hegyre. Éreztem, hogy elkezd görcsölni a lábam, ezért jobbnak láttam megenni a két csokit, hátha segít. Segített, de 15 perc múlva megint elkezdett görcsölni a lábikrám, azután a talpam. Amikor megláttam a Kaán Károly kilátót felsejleni a fák között, elhatároztam, hogy csak azért is felmegyek, nem fog egy dombocska kiszúrni velem. Ráadásul, én becsületesen követtem a sárga jelzést, ami egy kis kunkorral vitt fel a kilátóhoz, amikor láttam, hogy mások találtak egy rövidebb utat. Többen felmentek a kilátóba, volt aki azt hitte, hogy itt az EP, de itt nem volt. Én csak az elsõ emeletig mentem, mert nagy szél volt, és a lábaim sem voltak túl jó állapotban.
A kilátótól lefelé kellett menni egy elég durva lejtõn a Báthori-barlanghoz. Az EP elõtt még kötelet is kifeszítettek a figyelmes rendezõk, mert elég csúszós volt a lejtõ. Így sokkal biztonságosabb volt. Itt volt a 4. EP. Maga a barlang le volt zárva egy elég csúnya ajtóval, de azért lefényképeztem. Innen átmentünk a Kis-Hárs-hegyre, ahol nem másztunk fel a kilátóba, mert életveszélyes. A kiírás szerint, állítólag 2007-ben fogják felújítani. Reméljük! Innen elég gyorsan lehetett haladni lefelé, az út jó volt, nagyon enyhe dagonyával. Kijutottunk az erdõbõl és az aszfalton folytattuk utunkat. Az egyik utca végén rá lehetett látni egy mészkõ sziklára, ami innen szörnyen magasnak tûnt. Egyik túratársunk megnyugtatott, hogy fel fogunk mászni a tetejére. Ami ezután következett,az tényleg nagyon brutál volt. Lépcsõ, lépcsõ, lépcsõ, vagy aki akart mehetett a mellette kitaposott kis ösvényen. Én azt hittem, hogy soha nem érek fel, de mások is voltak ezzel így. De feljutottam, és nagyon tetszett (a sok szemét nem, de a kilátás igen.) Én Bp-en születtem, de még soha sem jártam erre. A Vaskapu-barlangnál volt az 5. EP. És innen megint felfelé kellett menni, de szerintem ezt már mindenki megszokta. Ezután megint aszfalt következett, egészen a Balogh Ádám szikláig. Itt már várt minket a helyi hajléktalan, aki nagyon készségesen mutatta az irányt. Az itinerben is így szerepelt: "a hajléktalanok által lakott barlang mellett haladjunk el..." Ismét aszfalt, majd következett a Ferenc-hegy. Szerencsére ez már nem volt túl magas, sõt szinte nem is vettem észre, hogy "hegyen" vagyok. Ekkorra már szétzilálódott a csapat, siettem, ezért se magam elõtt, se magam mögött nem láttam senkit jönni. Csak reméltem, hogy jó felé megyek.
Végül 5 óra 9 perces idõvel érkeztem vissza a Szemlõ-hegyi barlanghoz, ahol szép kitûzõ és elõre kinyomtatott névre szóló oklevél várt. Ezen kívûl kaptunk egy csomó anyagot a barlangról és további rendezvényekrõl. A galérián forró tea és mindenféle kenyér (vajas, lekváros, stb.) várta a beérkezõket.
Összefoglalva: szinvonalas rendezés volt, jól használható itinerrel és útvonal adatokkal. Az ellátás is rendben volt, a viszonylag alacsony nevezési díj ellenére. A rendezõk gyorsak és barátságosak voltak, a szallagozás néhol nem volt elég észrevehetõ, de legalább volt. Mindent összevetve, jó túra volt, csodaszép tavaszias idõvel. Én kellemesen elfáradtam és nagyon jól éreztem magam. Köszönet a rendezõknek. Találkozunk a Bia 25-ön (azt is a CSBT rendezi)!! |
| | | | |
| tilton | Túra éve: 2007 | 2007.02.04 22:33:39 |
|
| megnéz tilton összes beszámolója |
Majdnem a szokott csapattal vágtunk neki a túrának. Sajnos Z. a fekete lovas porcogós gondjai miatt nem tudott velünk tartani, de a tõle megszokott lovagiassággal a rajtig elfuvarozott bennünket. Az elsõk között indultunk és üdvöskénk, a pimaszul fiatal Kriszti ismét kezébe ragadta a kezdeményezést és az élre tört. Nem bajlódtunk az itiner alapos tanulmányozásával, így rögtön az út elején elkeveredtünk. Már itthon, elõkerítve a szemüveget, kiderült, hogy az itiner pontos útleírásokat adott, de sajnos a mi korunk beli decens urak és úrhölgyek a 12-es betûmérettel írt szöveget már nem nagyon látják szabad szemmel és kénytelenek voltunk a bohó fiatalságra bízni magunkat. Kriszti elemében volt, rögtön talált egy emelkedõt, ezt nem hagyhattuk ki. Az elsõ ellenõrzõpontot viszont igen, és amikor már a Hármashatár-hegy tornyai jöttek szembe, éreztük, hogy gáz van. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább, sürgõs délutáni programok miatt idõre kellett végeznünk, nem fordulhattunk vissza. A kezdõdõ lelkiismeretfurdalásunkat Kriszti újabb kanyarok és extra emelkedõk gyorsított ütemû teljesíttetésével elaltatta és máris az elsõ, másoknak második ellenõrzõpontnál voltunk. Ragyogó napsütésben ébredt a város, szikrázó kék ég és tiszta, éles levegõ fogadott bennünket. A BUÉK 20 útvonalán, csak most fordítva indultunk le a hûvösvölgyi Nagy-rét felé. Kriszti kilátásba helyezte a szokásos lakomáját. A harmadik ellenõrzõ pontnál akarta megenni az almáját. Minket is azzal kecsegtetett, hogy megreggelizhetünk. Addig is ínycsiklandó reformkonyha recepteket cseréltünk és szokás szerint megváltottuk a világot. Már elég éhesek voltunk, amikor megérkeztünk a parkolóba. Nagyon kedves pontõröktõl megkaptuk a következõ denevéres matricát, és a meglepetés csokikat (finom volt, köszönjük). Éppen elõszedtük a szendvicseinket, amikor Kriszti már az almája felénél tartott.-Ugye nem idõzünk sokáig?-kérdezte. Hát persze, hogy nem, visszacsomagoltunk, indultunk. Elfelhõsödõ arccal jelentette be, hogy ebben a túrában csak ezt a Hárs-hegyre felmenõ szakaszt nem szereti. Annyira. Na! -közölte hangsúllyal és már csak az emelkedõ tetején eltûnõ hátizsákját láttuk. Idõnként fényképezés ürügyén megálltam, hogy a fülemen keresztül is próbáljam a légszomjamat csillapítani. Gabi néha tapintatosan megvárt, végül felértünk. A simogató napfény, és a gyönyörû látvány kárpótolt a "szenvedéseinkért". A széncinkéket egész délelõtt hallottuk viháncolni, néha egy harkály is dobolt és meglestünk egy vidám csuszkát is. A vegetáció elég sokat fejlõdött az elmúlt egy hónap alatt, talpig barkában álló mogyoróbokrokkal, orvosi tüdõfû pettyegetett leveleivel találkoztunk és a lila árvacsalán is kikukucskált az avar alól. A Bátori-barlangnál elhelyezett mentõkötél nagyon jó ötlet volt, akkorra már éppen kezdett a felsõ fagyott réteg felengedni, csúszott így is, de legalább tiszták maradtunk. A kellemes séta közben kicsit sokkolóan hatott a Battai lépcsõ, de az Apáthy-sziklához felérve mindent megbocsájtottunk. Hallotunk egy virgonc mátyásmadarat és egy csókát is. Rengeteg kutyasétáltatóval találkoztunk, jobbnál jobb fej kutyák vitték a gazdáikat élvezni a vasárnap délelõtti istenáldotta békét és nyugalmat. Fél tizenkettõre értünk célba (4 óra 9 perc), megkaptuk a jelvényt és az elegáns grafikájú, fimom papírra nyomtatott oklevelet, kedves gratulációt, kézfogást és a forró teát. A Kolossy térnél még levezetésként megfutottuk a 6-os buszt és elcsíptük a vasárnapi ebédet is. Kellemes, jó hangulatú túra volt, köszönet a szervezõknek!
|
| | | | |
|
|
