Túrabeszámolók


Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.11.22 05:59:01
megnéz regulat összes beszámolója

Ezzel a túrával már rég tartoztam magamnak, csak most is, ahogy eddig ütközött a siófoki félmaratonnal. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy csak vasárnap mentem a Balatonhoz, így ez lett az átmozgató túra. Bevallom kicsit tartottam a sártól, mert az előzőhéten, ugye, még tél akart lenni, de rossz szavam nem lehet. Se a rendezésre, se az időjárásra, se az utak állapotára... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2015
bullwTúra éve: 20152015.11.24 14:20:26
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2015/11/hegedus-robert-emlektura.html

 
 
stabatTúra éve: 20152015.11.20 15:50:27
megnéz stabat összes beszámolója

Egy régi kedves ismerõsömnek emlegettem a teljesítménytúrázást, aki elsõre fel is lelkesült, hogy szeretne ismét bekapcsolódni. Ki is néztem neki ezt a túrát, de aztán visszakozott, engem azonban nem tántorított el.


Kelés négykor, busz, Vácon szöszmötölés, Gyõrffy Ákos élõhalottjaival indulok. Megidézte Berda Magyarkútját, aki szerint már csak az örökké barangoló él, mert nem hagyta cserben a tündéri tájat, nem úgy mint a kuka kispolgárok, kik élõhalottak lettek. Ez kedves felütés volt, de már csak 10 percem maradt a vonatig, amit éppen elcsíptem, persze vittem a bringám is. A Nyugatiból kitekertem a Szépjuhásznéig, rég jártam erre, emlékeztem, hogy meredek, de azért keménykedett az út, nem bántam, hogy megérkeztem: a be- és kimelegedés megvolt. A nevezést megejtettem, majd szerencsétlenkedtem egy kicsit, elmentem vizet inni, ott látom, hogy nagyban futnak a János-hegyre, azt hittem arra kell menni, de rögtön gyanús lett, és még valamit a bringástáskában felejtettem, így is úgy is vissza kellett mennem.


27 km, nem olyan hosszú táv, hogy ne lehetne végig futni, ennek jegyében kezdtem kocogni, persze csak módjával. Elég gyorsan elértem az elsõ pontot, ahol a lányok kicsit összébb húzták magukat a feltámadt szél miatt. Majd eláll, ha továbbállok. A Fekete-fej volt az utolsó általam ismert hely, így minden az újdonság erejével hatott rám innentõl. A Rézsû utca is, ahogy felértem a tetõre (ott már nem futottam), aztán a szurdok. A Remete-hegyre fel kezdtem érezni, hogy a futkározás és a hegymenet ütik egymást, elõbbi kiveszi az erõt a lábamból, minden emelkedõ 10-20 erõs lépéssel kezdõdött, aztán jött a kínlódás. De azért ráértem gyönyörködni elsõsorban a Paprikás-patakban, az Alsó-Jegenye-völgyben, a lépten-nyomon feltáruló kõzetekben, hidakban, majd a Kálváriában. Egyre csak alakult a kilátás a városra, némi zaj is felszûrõdött. Virágosnál edzés folyik, a gyerekek jobban kínlódnak nálam, ránézésre legalábbis. Felküzdöm magam a Hármashatár-hegyre, innen is csak bámulok, de nem sokáig. A csokim útközben kiesik a zsebembõl, de János utánam hozza, futunk együtt egy darabig, majd az Árpád-kilátónál elhagy. Nagy a tömeg, csattognak a botok, de azért örömteli, hogy a szél ellenére ennyien mozognak, idõsek, fiatalok egyaránt. A lépcsõn utolérem Jánost, itt-ott kiigazít és a hátán bevisz a célba, ahol aztán mi szem-szájnak ingere, terülj-terülj asztalkám vár, a tea vonz leginkább, mert inni nem vittem magammal semmit, mondjuk enni sem, de a csokikkal elvoltam. Még csak 11 óra, legkésõbb délig terveztem beérni, így elégedett vagyok magammal. Ritka eset. A szél miatt felöltözöm, örülök, hogy még sapkám is van, lefelé a Budakeszi úton elkelt.


Szentlélek-tér környékén ér a déli harangszó. Ha már itt a biciklim, tekerek egyet Vácig, az eddigi tapasztalatokkal ellentétben nagyon fájdalmas a haladás (fúj a szél is szembe), aztán a hasmenés kerülget. Ezt átmenetileg kezeli a kerékpáros, aki megelõz, megpróbálom felvenni a tempóját, szerencse, hogy pár perc múlva elkanyarodik.


Nagyon jó volt a túra: a völgyek és a hegycsúcsok (500 m alatt csak dombok) harmóniája tetszett, köszönöm a lehetõséget!

 
 
 Túra éve: 2014
Pavi74Túra éve: 20142014.11.26 12:14:16
megnéz Pavi74 összes beszámolója

2014. november 15. Hegedûs Róbert Emléktúra 27 Km.


 

Hetekkel a túra elõtt kinéztük már magunknak ezt a túrát, ha nem is ismertük a sajnálatos módon távozott túra névadóját, mégis úgy éreztük teljesítésével lerójuk tiszteletünket Emlékére!!! A túra 07.00-kor indult, mi oda szerettünk volna érni kezdésre, ezért 04.30-ra volt megbeszélve a találka a Bodza fagyizóhoz. Én már 04.20-ra ott voltam, be voltam sózva,itthon ne maradjak! J Krisztián és Emese is megérkeztek idõre, már csak Gyula és Józsi hiányoztak. Kicsit fújt a szél, átjárt minket a hideg. Elõkerültek az elõre megbeszélt pálinkás üvegek, bele-bele nyaltunk,de nem vittük túlzásba csak úgy az íze kedvéért! J Emesének meglepetésbõl hoztam egy 1 dl.-es grapefruit pálinkát, amit még Lengyelországban vettem és örült neki, mert már beszéltünk róla és érdekelte milyen lehet. Na ahogy így vártuk a két legényt, feltûnt, hogy valami nem stimmel mert Gyula nem szokott késni….Már 04.38-at írtunk,na mondom ha nem érnek ide 04.45-ig megcsörgetem merre járnak. Azért akartunk minél hamarabb odaérni,mert korán sötétedik és a Budai-hegységet nem ismerve nem akartunk sötétben bohóckodni,nem pláne medvékkel és egyéb bundásokkal az éjszakai vacokért viaskodni! J Gyula még autópálya matricát is vett, hogy minél hamarabb felérjünk,de csak nem akartak jönni…. Megcsörgettem õket de nem vették fel, minden járt a fejünkben, reménykedtünk benne, hogy csak elaludtak és azért nem veszik fel és nem lett semmi bajuk! Már öt óra is elmúlt de semmi, na mondom f@sza, nesze neked korai kelés…. Kezdtünk nyûgösek lenni, ez a bizonytalanság nem tett jót gyermeki lelkünknek! Kávézni is akartunk de a Vízöntõ éjjel-nappali 200 méterre volt és nem akartunk a megbeszélt helyrõl elmenni, már 05.15 is elmúlt! Na mondom ha most sem veszik fel akkor Krisztiánék kocsijával megyünk, de mi lehet Gyuláékkal?! Gyuluska nagy nehezen felvette és mondta egybõl,hogy mindjárt ideérnek,elaludtak! J Legalább nincs baj,már ez is valami…..elmentünk kávézni,majd vissza a magbeszélt helyre. 05.30 után meg is jöttek,egy óra késésben voltunk. Bepakolás és hajrá a GPS felvitt minket az autópályára, majd pár kilométer után lehozott róla….majd ismét Szeged felé vettük az irányt. Úgy látszik valaki vagy valami nem nagyon akarja,hogy eljussunk a rajthoz, kényszermosoly és egy hovaatökömbemegyünk azért kicsúszott rózsás ajkaimról! Mindenki csak pislogott, még pukizni sem mertem nehogy meghallják! Kezdeti már vagy másfél órásra dagadt késésünk majdnem ráment a szívemre, még ükmamám kutyájának a neve sem jutott hirtelen az eszembe! Nagy nehezen beálltunk irányba, csapatta neki Gyula, még be volt tervezve egy Inárcsi pihenõs kávézás, kicsit sietni kellett! Nos annyira jól haladtunk, hogy Kb. 08.15-re oda is értünk a Szépjuhásznéhoz,nagy volt a sürgés-forgás bár már sokan elrajtoltak! Mivel mi elõneveztünk,csak az itinerjeinkért álltunk sorba,aminek az átvétele után végre 08.40-kor megkezdhettük a túrát!

Az idõre nem lehetett panasz, a tájra meg pláne,gyönyörû õszi hegyvidéki idill, szögedi emböröknek! J Avar szõnyegen toltuk neki,az elsõ ellenõrzõ pontig (Hárs-hegyi körút pihenõ 65 m. szint) minden megerõltetés nélkül elérkezett,amit egy enyhe emelkedõ után értünk el. A pontõrök mosolyogva fogadtak, akár egy fogkrém reklám arcai! Nem sokat idõztünk itt, kaptuk a pecséteket és már tova is robogtunk.

Az ellenõrzõ pontot elhagyva egy igen sziklás és meredek lejtõn kellett leegyensúlyoznunk,ami még így a túra elején egész jól ment, ha az esõ eleredt volna azért nem lett volna ilyen egyszerû,mert csúszott volna rendesen az avarral beborított sziklás terep. Éreztem,hogy a kabát lassan sok lesz, kezdett melegem lenni az alig 15 fokos idõben de mondom nem veszem le, még várok vele. Hát ahogy leértünk a Szépjuhászné útra, éreztem nemsokára melegem lesz…. Úgy is lett, pár száz méter után elhagytuk az utat, és ballra egy erdei útra tértünk,itt kezdett komolyodni a helyzet,egy számomra elég szép kaptató elé néztünk, beindult a kazán, úgy izzadtam mint egy elvonási tüneteket mutató narkós,csak engem nem kellett kikötni. A szemeibe folyt az izzadság és csípte rendesen a sótól! Na mondom ennek a fele sem tréfa, kell nekem 125 kilósan a hegyekbe jönni túrázni! J Égett a zsír rendesen, cölöp lábaim vittek a csúcs felé, a tüdõm sípolt és hörögtem mint a szúrt disznó! Amikor nagy nehezen felértem (Fekete-fej össz. szint 181 m.), az volt az elsõ dolgom, hogy káromkodtam egy cifrát,majd lecibáltam magamról a kabátot, megkaptam a pecsétet és egy sport szeletet amit egy kis izotópos (izotóniás ital) cuccal leöblítettem! Mivel annyi kalóriát elégettem,hogy még a jövõ héten elfogyasztani kívánt vacsora is elégett, iszonyat jól esett a kis csoki-izotópos kombó! A pontõrök jót derültek rajtam, de amikor lefényképeztem õket és mondtam,hogy tudom hol laknak, az arcukra fagyott a mosoly! J

Most egy kicsit lazább rész következett, lefelé ereszkedtünk egészen a Fekete-fej utcáig. Útközben jött velünk szembe jött egy öreg úr,akinek az Adj Isten köszönésemre a Fogadj Isten volt a válasza, aminek igen megörültem, mert ritka már az ilyen ember ami nem néz bambán,hogy mit köszönget neki egy idegen, hanem méltat egy viszont köszönésre! Egy jó darabig aszfaltos rész következett, csak bámulta az utca embere a túrázókat, amikor csoportosan jöttünk le a hegyrõl. Na itt fõleg az utcák alapján tájékozódtunk, az itinerben nagyon jól le volt vezetve mikor merre kell menjünk. Krisztián és Emese pár száz méterrel elõttünk járt, de a síkon közeledtünk hozzájuk, mondjuk fõleg azért mert Õk is akarták! J A környék nem a csórók Mekkája volt,szinte minden ház több 10-100 milliós értéken mozgott, láttunk egy kondi termet egy ház mellé építve, ami egy völgyre nézett illetve a szembe lévõ hegyre….majdnem besárgultam az irigységtõl, a bilirubin szintem egy újszülött csecsemõével vetekedett akit épp a fény alá raktak! Elfogyott az aszfalt és egy drótkerítés mellett ereszkedtünk lefelé egy piszok meredek részen, a cipõm jól vizsgázott (Salomon speedcross 3) mert egyszer sem csúsztam meg,erre a terepre találták ki! Miután leértünk a Remete-szurdokba,ismét egy laza séta következett egy nagyon szép részen, jobbra fent a Remete-barlang szája tátongott, Gyula meg is jegyezte,hogy azt egy medve ásta! J Éreztem,hogy ha ez a Remete-szurdok és a Remete-hegy a kövi ellenõrzõ pont, akkor nem sokáig fogok vigyorogni,úgy is lett! Elfogyott a vízszintes és jött a zsírégetõ szakasz, még a körmeim is elkezdtek verejtékezni! Nem volt hosszú szakasz, de annál meredekebb, egy muki megelõzött de Kb. 20 méterrel elõttem leült egy sziklára és pislogott lefelé ahonnan egy suni és a haverja pedig felfelé pislogtak rá. Otthagytam a szerelmeseket és nagy nehezen megérkeztem a Remete-hegy (386 m. össz. szint) ellenõrzõ ponthoz,ahol megkaptam a pecsétemet majd szoptam egy kis izotópost! Egy szál pólóban nyomtam,de nem fáztam, ha a nyálelválasztásom is olyan intenzív lett volna,mint a verejtékezésem, perceken belül kiszáradtam volna és csak egy hatalmas tepertõ maradt volna zsenge testembõl!

Rövid önsajnálat után ismét úton voltunk, ez a rész tényleg egy laza sétába ment át, egy erdei úton!Szembe két család jött labradorokkal és három gyerekkel, láthatóan nagyon élvezték a helyzetet, futkároztak, nyúzták egymást! A laza erdei sétánk hamarosan egy rövid idõre ismét aszfalton folytatódott, kanyarogtunk a házak között, majd egy kis rejtett csapáson észrevettük a szalag jelzést, be is vetettük magunk a susnyásba ismét, egy kicsit ez a rész a Rám-szakadékra hasonlított. Pár száz méter után egy kis hídon mentünk át ami egy patak felett vitt át, ballra tõlünk egy elkerített részen kutyaiskola foglalkozás volt éppen. Hamarosan ismét egy pár száz méteres aszfalt következett,itt még Pest megyét is elhagytuk a tábla szerint! Egy fõúton átkelve, jött túránk egyik legszebb része, egy kis patak hol jobbról hol ballról került meg minket, kis fahidakon nyargaltunk át felette. Na itt elszabadult a pokol, vagy 80-100 gyerek és felnõtt zsúfolódott össze Kb. egy 500 méteres szakaszon, futkároztak és olyan ricsajjal voltak, hogy még a patak is visszafelé kezdett folyni! Egy díszes forráshoz értünk,amire ki volt írva,hogy nem ivóvíz. Még pár száz méterig tartott a laza terep, egy nyitott részen májusfa volt állítva, nem tudtuk mi célt szolgál itt a semmi közepén. Egy jobbkanyar után kezdett komolyodni a helyzet, ismét jött a zsírégetõ szakasz, nem tudom,hogy azért éreztem nehéznek mert fáradok vagy tényleg az volt. Szembe biciklis tûnt fel,szinte folyamat a féket húzta, mégis zúzós tempót diktált, ahogy elhaladt kiléptem a fa mögül és abban a pillanatban még vagy négy biciklis zúgott lefelé, na ebbõl majdnem karambol lett….Utánuk kiabáltam,hogy vagytok-e még, mire az a válasz jött,hogy igen még egy jön. Hát vártam vagy fél percig de nem jött senki ezért elindultam ismét, nem telt bele egy perc ismét három biciklis zúzott lefelé,félre álltam hagytam õket érvényesülni. A Fekete-fej egyik pontõre és egy másik muki értek utol és lazán tempóztak tova,egyszer csak hirtelen eltûntek,amikor odaértem ahol véltem az eltûnésüket, egy sorompót kellett megkerülni és élesen balra fel kanyarodni, majd kicsivel késõbb jobbra be a bozótosba. Na itt volt a számomra a túra legnehezebb része, a Kálvária-hegy ellenõrzõ ponttól alig 2-300 méterre lehettem,már vagy 5 perce emberi hangokat hallottam fentrõl de csak nem akart eljönni a tetõ. Kb. 100 méterre lehettem a csúcstól, amikor egy 2-3 percre leültem egy sziklára, miután megfordultam,akkor tûnt fel,hogy milyen magasan is vagyok több kilométerre elláttam, még a Duna egy szakaszán is megakadt a szemem. Ahogy ott skubiztam a tájat, beért az a három túrázó akik a Remete-hegy elõtt szempárbajt vívtak. Köszöntöttük egymást és szépen lassan én is utánuk indultam de Kb. 15 méterre a csúcstól ismét megálltam pihegni, ezt a pontõrök észlelve lekiabáltak,hogy rosszul vagyok-e és segíthetnek?! Rosszul épp nem voltam de a pihegés rám fért, mert a levegõ elfogyott és imbolyogtam az instabil sziklás részen. Erõt vettem magamon és felhúztam magam a csúcsra (Kálvária-hegy 615 m, össz. szint) A pontõrök közül az egyik felajánlotta,hogy üljek bele a felállított fémvázas-gyöngyvászon székébe egy kicsit mert látta rajtam,hogy nem vagyok túl jó formában! J Elõször nem akartam elfogadni az ajánlatot mert piszkosul le voltam izzadva és nem akartam összelucskozni a széket, de mivel azt mondta nem zavarja, csak bele huppantam. A többiek vigyorogtak,hogy milyen kényelmes lettem hirtelen,de én csak ültem és a pecsétet megkapva izotópost szoptam vagy 2-3 decit. Mondtam a többieknek,hogy induljanak nyugodtan,mert én még vagy 5-10 percet tuti pihenni fogok. Krisztián,Emese és Gyula útnak is indultak, Józsi odajött és megkérdezte hozzon-e egy kókuszos rudat ami az ellenõrzõ pontra érkezõknek járt. Mondtam,hogy persze, hisz vagy 20 dekát fogytam a rajt óta, rám fér egy kis üzemanyag. A pontõröknek megemlítettem,hogy Szegeden nincs ennyi hegy, mire az egyik mondta,hogy akkor oda kell menni túrázni,de miután mondtam én épp onnan jöttem,jót derültünk rajta. Közben folyamat érkeztek a túrázok és kicsivel odébb pihenõt kezdtek egy-egy szendvics elfogyasztásával. Annyira azért nem örültem annak,amikor megkérdeztem a pontõröket,hogy merre is van következõ ellenõrzõ pont és a piszok messzire lévõ Hármashatár-hegy tetején lévõ adótornyok felé mutattak. Azt hittem elõször, hogy szívatnak de rá kellett jöjjek az sanyarú életem következõ pontja,aminek nem túlságosan örültem. Éreztem, hogy vissza szállt belém a lélek,ezért a pontõröktõl elköszönve megindultam, nehogy kifussak az idõbõl, Józsi is csatlakozott hozzám.

Na ez a rész megint egy kicsit lazára sikerült,szépen komótosan toltuk neki,egész addig amíg meg nem álltam bio 1-es könnyítésre. Ekkor Józsi úgy eltûnt,hogy csak a célban láttam legközelebb! J Na ahogy csapattam neki újra egyedül, azon vettem észre magam,hogy nagyon tetszik a táj, ahogy baktattam tova, egyszer csak vagy 6-8 kutyából álló magyar vizsla és labrador falka gazdástól mindenestõl tûnt fel. Piszok jól érezték magukat, látszott rajtuk,hogy élvezik az életet,jó volt nézni õket! J Két futó is jött szembe,gondolom õk nem a túrát teljesítették, hanem csak hobbiból futottak, egy profi futószerkós muki majd pár percre rá egy varkocsba font hajú,dupla copfos suni. Ahogy így bámészkodtam, azon gondolkodtam,hogy jó fele járok-e mert egy jó ideje nem láttam sem szalagot sem jelzést a fákon….Hát mondom ha itt eltévedek akkor lesz baj nem kevés,mondjuk szúnyog nem volt de ha itt esteledik rám,se lámpa se semmi butamód nagyot tudok puffani a hegy alján ha legurulok! Igen átlátható rész következett és végre feltûnt egy ágon a csíkos szalag….szépen haladtam hol kicsit lejtett az erdei út, hol kicsit emelkedett,de annyira elenyészõen,hogy szinte észre sem lehetett venni. Bal oldalon egy 1945 február 11.-én elhunyt ismeretlen magyar katona sírja bukkant fel,mécsesekkel,virágokkal. A Budapesten körbezárt magyar és német katonák kitörésekor vesztette életét, Õ már nem érhette el a Szomor környékén várakozó csapatokat! L Baktattam tovább és lejtett az út egy jó darabig,mondom ez nem jó mert ahol ennyit kell lefelé menni,ott elõbb-utóbb fölfelé is kell majd menni. Ismét egy kicsi vízszintes terep jött,sõt Kb. 400 méterre elõttem pontõröket véltem felfedezni, igen ám, csak amikor közelebb értem akkor derült ki ugyan pontõrök de nem azok akik nekem kellenek, hanem az Õszi trapp õrei…Minden esetre rendesek voltak és útba igazítottak, jobbra fel kellett menjek, meg is pillantottam a szalagozást, itt egy lakókocsiból kialakított mobil büfé volt felállítva ahonnan kávé illat csapott meg, de nem álltam meg,mert a többiek már bõven látótávolságon kívül voltak és nem akartam még jobban lemaradni! Két kutyával egy muki szaladt keresztül elõttem,szembõl pedig egy busznyi gyerek és felnõtt kezdett özönleni lefelé. Igen,azért lefelé mert megint egy emelkedõ jött. Nem volt vészes de azért megálltam pihegni kicsit. Be is értek páran, egy suni meg is kérdezte,hogy segíthet-e, mondom egy más környezetben szívesen ráálltam volna a dologra de ez nem az a pillanat volt így megköszöntem az aggódását és sóvárogva néztem azért utána! J Nagy nehezen fölvergõdtem egy magaslatra de csak ott esett le,hogy egy szûk völgy van elõttem és innen még le kell menjek,majd újra föl! Hurrá, legalább lenne nálam mangalica zsír, bekenném magam és egy lendülettel átcsúsznék a szemben lévõ hegyre! Megint csak be kellett érjem cölöp lábaim izmainak erejével, kikapcsoltam a tudatom és valahogy átértem a másik hegyhez itt utolért egy pár,akiknek a túra sikeres teljesítését köszönhetem de errõl majd késõbb! Egy kilátó részhez érve jobbra lenézve nagyon szép látvány tárult elénk,egy zöld ejtõernyõs épp földet ért vagy próbált úrrá lenni az ernyõjén nem tudtam eldönteni. Megint egy kis emelkedõ következett aminek a végén két (szerintem) bunker szerû valami várt minket és vagy 20-30 sétáló,pihenõ ember. Végre a Hármashatár-hegy (18.47 Km. 883 méter össz. szint) ellenõrzõ pontot is megpillantottam. A két pontõr pislogott felém, kiszúrták higany mozgásom és lerongyolódott ábrázatom! Amikor odaértem, rendesen megörültek nekem….mondták, hogy már csak én hiányoztam az alacsony sorszámú indulók közül (012-es) A pontõr suninak kifejezetten szép mosolya volt, élettel teli,õszinte! Megkaptam a pecsétet és egy ét csokis Balaton szeletet magamévá tettem majd a folyadék pótlásának lehetõségérõl érdeklõdve eligazítottak,hogy Kb. 50 méterre ballra van egy nyomós kút ahol tudok tankolni. Így is lett, a kúthoz közeledve egy pár épp a pár hónapos gyerekük cumis üvegébe töltött vizet,majd az úriember nekem is nyomta a kutat,mondva így egyszerûbb! Köszi! J Vissza baktattam a pontõrökhöz ahol csúcsforgalom volt, mert vagy 6-8 túrázó épp akkor ért oda, elköszöntem tõlük majd elindultam lefelé a hegyrõl.

A terep lankás volt de öklömnyi sziklákon haladtam lefelé, bár nem voltam idõ milliomos mégsem siettem, szépen komótosan bandukoltam a végtelenbe és tovább! Ereszkedtem lefelé és azon gondolkoztam,hogy most ugyan merre? Ballra egy parkolóban több autó állt,családok jöttek sétálni, kikapcsolódni. Kezdett gyanús lenni, hogy esetleg nem jó irányba jövök, három biciklis pihent épp egy elágazásnál,akiktõl megérdeklõdtem esetleg nem tudják-e merre van az Árpád-kilátó?! Rázták a fejüket de abban a pillanatban megláttam a szalagozást pár méterre, jobbra vezetett lefelé. Igen meredek rész következett, egy bicikli zörgését halottam a hátam mögött, félre álltam majd elzúgott mellettem. Folyamatosan húzta a hátsó féket,ahogy mentem a nyomában, láttam a gumijának a fekete nyomát a sziklákon. Elérkeztem egy olyan részhez, mint valami csomópont a város központban, csak itt az erdõ közepén voltam. Pislogtam a szalagot vizslatva de sehol se láttam, viszont jobbról-ballra, ballról-jobbra, szembõl és mögülem is túrázókat láttam közeledni illetve távolodni. Kérdezgetni kezdtem embertársaimat esetleg tudja-e valaki merre van a kilátó, de fogalmuk se volt róla. Végre megláttam egy szalagot, amit sikerült elnéznem és a kék jelzés helyett a piros nyílat kezdtem el követni ami a zöld nyílban folytatódott. Szembe jött egy pár akik GPS-en megmutatták, hogy jó felé tartok,mert õk mint mondták épp a kilátótól jönnek. Abban igazuk volt,hogy a zöld nyíl oda vezetett a kilátóhoz, csak épp az ellenkezõ irányból kellett volna menjek, óramutató járásával megegyezõ irányba. Mindez akkor lett felettébb gyanús,hogy rossz felé jövök, amikor se jelzést,se szalagot nem találtam vagy 1 Km.-en keresztül! Már beértem lakott területre, ballra a ,,vadon” jobbra házak. Szembe jött egy újabb pár, mondom megkérdezem õket hol is vagyok pontosan. Persze náluk is volt GPS ( J ) így megmutatták, hogy bár rossz felöl közelítek a kilátóhoz, de errõl is el lehet jutni oda. Ráadásul a pár férfi tagja ismerõs volt ezért megkérdeztem,hogy véletlenül nem szegedi-e, mire meglepetten mondta,hogy de igen szegedi! Milyen kicsi a világ! J Nos mivel nem tudtam mennyire vagyok eltévedve és éreztem,hogy az idõ is szorít, megköszöntem a segítséget és elindultam a megadott irányba. Útfelújítás folyt épp ezen a szakaszon, ez annyira lefoglalt,hogy túlmentem ismét a jelzésen és beértem egy buszmegállóhoz. Na mondom kész, így nem fogok beérni idõre…..a buszmegállóban állók közül megkérdeztem egy férfit, tudja-e merre van a kilátó?! Mondta,hogy igen és a hátam mögött mutatott egy zsákutcára, ha azon bemegyek, utána a házak mellett lesz egy ösvény amin fel tudok kaptatni. Végre irányba voltam, az idõ szorított így próbáltam állapotomhoz képest gyorsan haladni, ami annyira sikerült, hogy egy 60 év körüli nõ kutyát sétáltatva vagy 200 métert vert rám a kilátóig!!! Ahogy baktattam felfelé a nem túl meredek úton, egyszer csak Krisztián és Emese jöttek velem szembe…. J Kicsit meglepõdtem, tudtam rossz irányba járok de nem gondoltam arra, hogy szembe találkozok velük! A nagy traccs parti most elmaradt, mert éreztem fogy az idõ, egy jót rötyögtünk azért rajta mekkora balf@sz vagyok, majd mentünk utunkra. Bele telt vagy negyed óra, mire elértem végre az Árpád-kilátót ( 22.07 Km. 913 össz. szint ) A pontõr muki vigyorgott, amikor elmondtam,hogy rossz felöl kerültem meg a hegyet. Megkaptam a pecsétemet, majd szoptam egy kis izotópost, közben jött egy pár akik ugyancsak eltévedtek és két suni. A párt tagjaival már a túra korábbi szakaszain is pár szót váltottam,ezért megkérdeztem tudják-e merre kell menni? A válasz számomra pozitív volt, mert mint kiderült egy héttel korábban ugyancsak egy túrán vettek részt és annak az utolsó szakasza szinte megegyezett ennek a túrának a végével! (Pungor Ferenc és Venyike Tünde)

Próbáltam velük a lépést tartani a lefelé vezetõ út könnyebb volt mint az ide vezetõ. Ahogy visszaértünk a zsákutcáig, ott egyenesen tovább átkeltünk az aszfalt úton, ahol ismét megláttuk a szalagozást és a zöld jelzést, ami azt jelentette jó az irány! Kiértünk egy elég nyitott részhez, ahol jobbra lent egy völgyben házak tûntek fel, egy szikla szirten kereszt volt felállítva ahonnan nagyon jó volt a kilátás. Két biciklis épp ott ,,parkolt le” pihenni egy kicsit. Feriék tájékoztattak róla,hogy a völgyben látható villamos híd alatt átmegyünk és kicsit srégen szemben látható hegyen található a Szépjuhászné cél! Még nézni is rossz volt az oda való feljutás számomra kínkeserves maradék részét. A leereszkedés elég egyszerû volt, szinte végig járda és aszfalt út,hamar el is értük a fentrõl látott villamos hidat, ám amikor átértünk akkor esett le, hogy most jön az emelkedõ! Rosszabbra számítottam, valószínûleg az egyenletes talaj miatt volt könnyebb megmászni. Persze az utcák végén lógott rendesen a nyelvem, de 10-15 másodperces terítéstámasztós lihegés után szinte mindig tudtam folytatni a következõ sarokig. Mivel nem tudtam pontosan mennyi van hátra és az idõ is szorított, haladni kellett. Már egy óra sem volt hátra a szintidõbõl és még volt hátra ki tudja mennyi. Kísérõimnek megígértem, ha beérünk idõben, kapnak 1-1 sört vagy amit választanak, jutalmul!Õk tudták az utat nekem csak menni kellett, ennyit megért az, hogy idõben beérjek, mert nélkülük csak kóvályogtam volna, pláne elkezdett sötétedni! Felértünk azt hiszem a Szélvihar utca végére, ahol ismét jött a ,,dzsungel”, egy sorompót kikerülve egy erdõs részen találtuk magunkat egy elágazáshoz értünk ahol letértünk a zöld jelzésrõl balra egy jelzetlen útra. Kísérõim mondták,hogy az elõzõ hét végén a zöld jelzést kellett követniük de arra kicsit hosszabb. Már a közvilágítás fényeit is felkapcsolták, mondom csak el kellett volna hozni a fejlámpát, itt halunk meg! J Ballra egy padot véltem felfedezni a sötétben, na itt leraktam magam 1 percre , a sötétben hirtelen 3 biciklis tûnt fel lámpa nélkül,még a lábam is felhúztam mert kisodródtak és pár centire a padtól zúgtak el elõttem. Kezdtem úgy érezni, hogy ezt a túrát már buktam, nem érek be idõben,amikor egyszer csak megszólalt a jellegzetes vasúti zene és a hozzá tartozó vonat érkezésére figyelmeztetõ nõi hang! Én meg itt ülök a sötétben egy padon, miközben alig 100 méterre itt a cél….erõt vettem magamon és betotyogtam a célba, nem kis derültséget okozva félig lecsúszott nadrágommal. Megkaptam a kitûzõt,az oklevelet ami az eddigi túráim közül talán az egyik legszebb, valamint kaptam egy fém jelvényt is, ami számomra az elsõ fémjelvény volt! A rendezõség gratulált a teljesítéshez és mondták,hogy ott a gyümölcs tea és a banán, toljak a fejbe pár adagot. Mivel rá voltam készülve egy sörre, ezeket nem igényeltem, inkább bementünk a restibe és ittunk 1-1 sört, kivéve Gyuluska mert neki még vezetni kellett,ezért nem ihatott. Megkerestem segítõimet is akik közül Feri egy sört kért ésTündi egy twix csokival gazdagodott! Még egyszer köszönöm Nekik a segítséget, mert nélkülük valószínûleg nem sikerült volna idõre teljesíteni a túrát! 10 perc volt a szintidõbõl egyébként,amikor bevánszorogtam, ami nincs egy kilométer az én tempómban….Gyula és Józsi 40 percet vert rám,Emese és Krisztián pedig 10-et!

 

Köszönöm túra társaimnak Bakodi Emesének, Varga Krisztiánnak, Sipos Gyulának és Fekete Józsinak a jó társaságot! Segítõimnek Pungor Ferencnek és Venyike Tündének az önzetlen segítséget valamint a MVTE tagjainak a lelkes és színvonalas lebonyolítást!
 
 
 Túra éve: 2013
MirPTúra éve: 20132013.11.22 12:32:48
megnéz MirP összes beszámolója

Hegedûs Róbert emléktúra - T-Online túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.11.23 11:26:17
megnéz MirP összes beszámolója

Hegedûs Róbert emléktúra - T-Online


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/11/hegedus-robert-emlektura-t-online.html

 
 
olsenTúra éve: 20122012.11.17 17:25:00
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,a Hegedûsrõl..


nos,ezt a túrát is éjjeli után próbáltam abszolválni,az éjjeli alatt a kapitalizmus építésében történõ folyamatos részvétel értendõ és nem más edényféle..azért odaértem,munkatársam autóval metróhoz  dobott,elsõk közt jelentem meg a rajtnál,Moszkva-Kálmánon csapódik Ga,barátnõjével,Ica a buszon,kullancs ellen csomagolva,a rajtnál hosszú ember,ezúttal rendezõként,a senior,a tatabányaiak,ezúttal Irén nélkül,Torinó és Zsolt,szépszemû és barátja,senior kislány..szóval sokan vagyunk,lehet,hogy az Iszinik elõl elszívtuk a tömeget..?veszünk pénzért papírt,hosszú távot jelölök meg,rövid várakozás után egyedül indulok,a többiek még vakaródznak,körmüket piszkálják,pedig a rendezõség pörög..olyan sokadik lehetek az elsõk között,lassan elõzgetek,Icukát rángatom,õ is magát elfele..hiába,van köztünk néhány évtized,otthagyom,túratárs kiabál utánam, tízes csomag papírzsepit tol felém,zavaromban elteszem,ezúttal kérem,hogy aki elvesztette,a márkanév és a helyszín megjelölése után átveheti..segítek,ez még a Budai hegyekben történt..pont van,Péter és oldalborda,fotó és haladok,innen a piros jel segít,a futáshoz a terepet veszélyesnek látom,botorka van,és cáfoló mögülem, robbannak a rohanók,elengedést adok elõ,aztán föl a Fekete fej irányába,ezt a hegyet is a felfedezõjérõl nevezték el bizonyosan,pontõrök,fotózom az arcukat,vegyes páros,fiú –lány összetétel,és lefelé,piros kereszt,Ady néz rám a ligetbõl szemrehányóan,úgyhogy fölfelére váltok betonon,ezt kevésbé szeretem,de a civilizáltság fokmérõje a még beton..Remete szurdok,kék a jel,izzadok tõle, és pecsételõk fönn, fiúk és gyermek,nem bánom, ha meg kell lenni,legyen..gyalogos túratárs ér utól, követ..sárgában vagyunk,Rózsika forrása,már csavargás van mások részérõl is,jó az idõ és színes a lomb,tarka,fölfelé a Kálvária hegyre,pazar a kilátás,fönt copfos pontõr és homogén páros,pedig az ide felhozott nõ nem szökik el..sárga háromszögre váltok, visszakanyar kérdés:tuti..?jóváhagyják,folytatom,követõm hol elhagy,hol utolfutom,a Vihar hegy elõtt végképp leszakít,magányosan tolom újfent a kéket,nagyon kék, mondhatni országos,és Hármashatár,vegyes páros pecsétel és frissít,innen körséta le,olykor nagyon le..de visszajön a kék,és húzok Árpád kilátója felé,az erdõ él,nyüzsi van,túrás elvétve, többnyire futó..a kilátónál 38 éves kapcsolatban élõ vegyespáros,a papát nem lehetett egyedül elengedni,elvinném a csajt, nem jön velem,kosár,mint mindig..na jó,gyakorta..zöld a jel,és máris apátia,a sziklán nyüzsi, fiatalokból,örülök és otthagyom õket, be a városba,a jó öreg Battai levezet az Ördög árokhoz,hogy felmásszhassak a másik oldalon a Széheren,beton és forgalom,hamar vége,sorompót kerülök,még mindig egyedül..pedig lassulok..hol a tömeg..,?ez már jelzetlen út,de a Hárshegy látható,lábánál hentergett valaha a szép juhászné..a szóösszetételbõl nem egyértelmû,hogy a juhász volt szép,és volt neki nõje,vagy volt egy közönséges juhász szép nõvel..?a megfejtéseket szépjuhászné jeligére a ttt honlapra várják..cél van és már majdnem dél,vége,kitûzõ, oklevél és aszalt,nyitva az étterem is..


köszönjük a rendezést,az erdõt és helyet,persze,hogy ismétlek még én is..megvolt a második..csak az a fránya pénz,amirõl ne is beszéljünk..van vagy van..


 
 
 Túra éve: 2011
engelsfeldTúra éve: 20112011.11.20 10:25:30
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Hegedûs Róbert emléktúra


Nem mondhatnám, hogy örültem a borongós, kicsit rosszkedvû idõjárásnak, szerencsére a rendezõk nem voltak hatása alatt. Az adyligeti szalagozásnál kiderült, hogy miért igyekszik leszegett fejjel egy túratárs Remeteszõlõs irányába a Nagykovácsi út bal oldalán. Pedig a Rézsû utcai emelkedõ felejthetetlenül szép, még ha ködös, kilátást kínált a kies Máriaremetére. Vérbeli túrázó ilyet ki nem hagyna:)  


Az Alsó-Jegyenye-völgyben a Paprikás-patak is mintha már a télre készülõdne: magára öltötte jégcsipkés szegélyû szoknyáját. 


A Kálvária-hegy elõtti számomra kedves, sorompós kanyarban gépesített fanyûvõk szorgoskodtak, de a meredek hegy meghódítását érdemben nem tudták megakadályozni. Innentõl kezdve sétagalopp volt a túra a Virágos-nyeregig.


A Hármashatár-hegy leküzdése kicsikét húzós volt, de az Árpád-pihenõig lehetett lazítani, hogy aztán egészen az Ördögárok szintjéig ereszkedjek komótos tempóban.


Aztán megint emelkedõk sora, majd a Mária út örökkévalóságnak ható kaptatója és végre feltûnt a Szépjuhászné állomás épülete diadalmas lépcsõivel.    


A túra végén a rendezõi szembenézõs, bátorító, kemény kézfogásnak és a szép, kitûzõkkel ékített oklevélnek örültem a legjobban. Hegedûs Robi, jövõre, találkozzunk újra! 


Köszönet a csendes, jóravaló és udvarias túrázóknak.


 


 

 
 
 Túra éve: 2010
OttorinoTúra éve: 20102010.12.10 10:04:06
megnéz Ottorino összes beszámolója

HEGEDÛS RÓBERT EMLÉKTÚRA  2010.11.20. Táv: 26,96 km; Szintem: 1143 m.

Ajándék lesz ez a nap. Ez jut eszembe, mikor a Szépjuhásznénál leszállok a 22-esrõl. Ilyentájt jégpáncél szokott fogadni a megálló környékén, de teljesítettük már hóban is ezt a túrát. Most tiszta, hûvös, de fagymentes az idõjárás. Éppen hasad a hajnal megfele. A »Munkás és fia« szoborcsoport rózsaszínbõl türkizbe hajló hátterét fák sziluettjei rácsozzák. A rendezõk már pakolnak, én meg burkolni kezdek a büfé szabadtéri asztalainál. Szeretek korán érkezni, de ez most egy-két busszal még korábban sikeredett. Amikor végzek az evéssel, visszasétálok a buszmegállóba. A következõ járat csak Béla bácsiéknak nyitja ki ajtaját. Egy csomó mindenki jelezte, hogy jön. Két úszócsapat-társamat éppen most látom, amint begördülnek a parkolóba. Velük megyek vissza a vasútállomásra. Egyre több ismerõs érkezik, feléled a csevegõ vonal. Felpillantok a sínek fölötti dombra; a levéltelen fák, cserjék vörösen izzanak a vízszintesen érkezõ napsugarakban. - Nincs nálad fényképezõgép? - kérdezem Zsolttól. Ej! Pont most nem hozott gépet senki? Bell Sanyit látom a tömegben, remélem lefényképezte a tünékeny jelenséget. Indul a nevezési lap vásár. Keresek egy alkalmas helyet a lap kitöltésére. Emlékszem, egyik évben majdnem odafagyott a kezem az asztalhoz. Moiwához lépek a kitöltött lappal. Már írja is az adatokat, majd jó utat kíván. A tatabányaiak elmennek, mert õk öt perccel korábbi rajtidõt kaptak az itinerükre. Magamra maradok a tömegben. Nem dráma, mert úgyis utolérem a kezdõ csajokkal lassított társaságot. (Pfuj, de nagyképû kijelentés volt.) A cipõfûzõket megkötöttem, a meleg ruhát elpakoltam, most itt állok a sínek mellett, ez a két perc meg pont két perc alatt eltelik. Nekiindulok, a vágány mellett, majd az átjáróban keresztezem azt. A [P-] jelezte útról rálátni a dísznövény-kertészet hátsó fertályára. Három hete nagyon megörültem a Budakeszi úti lámpák fényével megvilágított kertészetnek, mert ez már a PIROS 85 céljának elérhetõ "közelségét" jelentette. Most visszafelé pörgetem az akkori felvételt: Megmászok egy közepes emelkedõt, és feljutok egy karéjra. Persze, ez úgy lenne az igazi, hogy ha a Petneházy-rétig curukkolnék, de hát még ma be kéne érni, és lehetõleg egyben; így errõl a produkcióról lemondok. Már látom is az elsõ csoportosulást, és azok is ott állnak a sorban, akiket "üldöztem".

1. ellenõrzõpont, Hárs-hegyi körút, pihenõ.

Vaddino és én általában megijedünk, ha túrán szembetalálkozunk, mert tudjuk, hogy valamelyikünk a rossz irányba megy. Most még sincs így, mert ugyan szembe van velem, de az asztal másik oldalán ül, és nyomkodja a bélyegzõt. Megindul a tömeg balra, le, a köves meredeken. Há, nem mondom, hogy nem csúszik, de óvatosan, odafigyelve le lehet menni. A végén van egy rövidebb agyagos rész, de ez nem olyan síkos, mint amilyenre számítottam; speciel ennek, most örülök. Körülnézünk, és kimerészkedünk a Halál útra. Jobbra megyünk a mûút bal oldalán. Jönnek ám az autók nagy sebességgel. Lassítani a beláthatatlan kanyarba'? Minek? Vetõdjetek parasztok! Na, jól van, túléltük, a telkek után balra bemehetünk az erdõbe. Szólok azoknak, akik még nem jártak erre, hogy vessenek le néhány réteg ruhát, mert jókora mászásnak nézünk elejbé. Nagyon az elején vagyunk még a túrának, mindenki friss, kipihent, mehet a búbolás.

2. ellenõrzõpont, Fekete-fej.

Persze ez még nem a búbja, mert a pontõrség úgy találta, hogy a félúton levõ pihenõhelyen jobban el tudja látni az adminisztrációt és a csoki szelet átadását, no, meg jobban elfér itt a tömeg, mint a csúcson levõ zsebkendõnyi helyen. Innen meg már a legvérmesebb kispistázónak sincs arca visszamenni az alacsonyabb karéjra. Felmegyünk megnézni, hogy a helyén van e a "vaskályha". Minden rendben, nem vitték még el a fémgyûjtõk; nyugodt szívvel megyünk le a másik oldalon. Lefelé rövidebb az út. A Fekete-fej utcán kimegyünk az Adyligeti buszmegállóhoz, és adandó alkalommal átmegyünk a mûúton. Az ABC elõtt folytatjuk, szalagozás nyomán. Amikor kiérünk a szép panorámával rendelkezõ házak utcájába, még felmászunk egy emelkedõn, de aztán egy kerítés mellett, a Hosszú-erdõ-hegy oldalában ereszkedhetünk le a Remete-szurdokba. Nyugodt tempóban kanyargunk a szurdok [K-] jelezte turistaútján. Kicsit tartok tõle, hogy a gázlónál magas lesz a patak vízszintje, de aggodalmam alaptalan, mert száraz lábbal át tudunk kelni rajta. A telkek kerítése melletti emelkedõ bemelegít az igazira. A jobbos kanyarban meglátjuk Suzyt, aki rápihenés közben a csúcs irányába mered, hogy teleportálja magát a hegytetõre. Mi a lassú, de biztos túracipõs megoldást választjuk. Odafönt, a sziklalépcsõ tetején már olyan ritka a levegõ, hogy az emberek güzögnek, zihálnak, vagy legalábbis mélyeket lélegeznek. Úgy emlékeztem, hogy tavaly közelebb volt a pont a panorámához, de Péterék azt mondják, hogy mit sem változtattak az õrhelyükön.

3. ellenõrzõpont, Remete-hegy.

Jó hosszú darabon pihenhetjük ki a fáradalmakat: Nagyjából szintben elmegyünk a [K+] leágazásáig, és le is ágazunk rajta. Komótosan lemegyünk az erdei úton Budaliget szilárd burkolatú utcáira. Túlmegyünk egy buszfordítón, és egy széles utcában balra fordulunk (szalag). Pár száz méter után egy sövényre akasztott szalag jelzi, hogy hol keressük a jobbos, sáros kis sikátort, amin kijutunk Solymárra, a benzinkút közelébe [S-]. Huss, át a mûúton, majd le az Alsó-Jegenye-völgybe. Egymás után letudjuk a Paprikás patak hídjait; a Rózsika-forrásból csak a bátrabbak és a szomjasabbak mernek inni. Amikor már nem tudunk lejjebb menni, akkor egy rétnél jobbra rátérünk a túra következõ komolyabb emelkedõjére. Lassan kanyarog fel velünk az út a Kálvária-hegy alá. Ezen a szakaszon még sose mondtam magamnak, hogy jaj de könnyen, gyorsan felértem. Normál esetben a sorompónál hiheti azt az ember, hogy túl van már az emelkedõ nehezén. Most azonban még fel kell menni a [S3]-ön a keresztekig. Ez a nem semmi, mert még meredekebb ösvényen folytatódik az emelkedés, és a vége meg van fejelve egy meredek, mészköves szakasszal.

4. ellenõrzõpont, Kálvária-hegy teteje.

Fent Toplak Józsi kínálja a Bohóc szeletet, közben felhívja a figyelmemet, hogy a tiszta idõ miatt ellátni a Kékesig. Tényleg gyönyörû idõ van, nem is emlékszek ilyen szép idõre ennek a túrának a kapcsán. Lassan érkezik a többi túratárs is, mindenki elismeréssel és lihegéssel adózik az emelkedõnek. Kanga egy étkezõ túratársnõ térdére fekteti a fejét, és addig nem tágít, amíg nem kap egy falatkát a szendvicsbõl. Én már ettem, ittam, és nem akarok lemerevedni, ezért egyedül indulok tovább, már amennyire ez tömegben lehetséges. Elõször meredek, sziklás a lefele vezetõ ösvény, ami egy kicsivel nagyobb odafigyelést igényel a szokásosnál. Amikor jobbra lemennek a stációk, a [S3] jelzéssel, az arra csábítja a túrázókat, hogy õk is lemenjenek. Ne tegyék, mert a gerincen kell maradni, ami elvezet a [K-]-hoz, ami pedig balra átvezet a hegy hidegebb oldalára. Mindig itt marad meg legtovább a hó. Most azonban ilyen jelenségnek szerencsére nyoma sincs. Egyedül unalmasabb a Virágos-nyereghez vezetõ út. Sokan emlegetik a Boróka büfét, de most sincs nyitva. A mélyútból kimászok a rétre, és becélozom a bal ficakban levõ ösvényt. Felcsigázom magam a Vihar-hegyre, hogy meredeken letiplizhessek a nyergébe, hogy aztán megint emelkedhessek, most már fel a Hármashatár-hegyre. A kerítésüket vesztett oszlopok mellett jobbra megyek el, mert egyszer már megszívtam; belülrõl valami modell múzeumhoz lukad ki az ember. Elérem az antenna tornyot. A pingpongasztalnál nincs senki, úgy látszik visszatették a pontot a parkolóba. Leereszkedek.

5. ellenõrzõpont, Hármashatár-hegy, parkoló.

Banán halom és gyümölcstea. Már a repeta banántot csócsálom, amikor a múzeum felõl érkeznek a "vidéki versenyzõk". Most, hogy lent van a pont, õk jártak jobban. Egy kis csipkelõdés elengedhetetlen: - Uraim! Önök melyik túrát teljesítik? - Há, mé, há, hó, há? Hõõõ! Még egy tea és megyek, mert õk még várják a lányokat. Visszakapaszkodok a pingpongasztal felé. Sok ismerõs jön szembe. A hatalmas, lankás réten megindulok lefelé. [Kc]. Az út sziklássá válik, és a Szépvölgyi út felsõ végében levõ parkolóig úgy is marad. Egy megdõlt határkõ jelzi a Határ-nyeregbe vezetõ, pusztuló lépcsõjû, nagyon meredek, nem szeretem lejtõt [S-]. Kangáékat érem utol, meg-megcsúszva, fától fáig óvakodunk lefelé. Kanga értetlenül nézi a két lábra emelkedett majmok csetlését, botlását, de nem szól semmit. A Határ-nyeregben a sok jelzés közül kikeresem a megfelelõt. Szégyen ide, szégyen oda, de még az itinert is elõveszem [K-]. A szép sétaúton érintjük az Oroszlán-sziklát. Sokan kirándulnak ezen a kényelmesen járható karéjon. Egy rét vet véget a sétának, ahol jobbra, egy enyhe emelkedõn tartunk a következõ pontunk felé, az újonnan bejött [Z-] társaságában.

6. ellenõrzõpont, Árpád kilátó.

A pontõr hölgy (is) jó ismerõse Kangának, már messzirõl szólongatja. Lehet, hogy leesik egy mindig áhított, finom falat? A kilátóból tisztán látni a Duna szalagját, de még tisztábban az orrunk elõtt álló házat. Senki ismerõs az érkezõk között, elindulok lefelé a [Z-] jelzésen. Erre is sok a kiránduló; Nordic walking-osokat érek utol, és kocogásra váltva hagyok el. Egy mûútra kanyargok le, amit keresztezve megindulok az Apáthy-szikla felé. Emelkedõ, lejtõ, falépcsõ, karéj. Ezek váltakoznak, amíg kiérek a szikla tetejéhez. A vaspóznánál most is fényképeznek, nézegetik a panorámát. Én csak elmentemben lövöm be, hogy körülbelül hol is lehet a cél. Jobbra rákanyarodok a völgybe vezetõ lépcsõsorra. Mellette ösvény van kitaposva, ezen sokkal kellemesebb a lejtmenet. Egy keresztutca újabb lépcsõkhöz vezet, és ez addig ismétlõdik, amíg le nem jutok a Szabó Lõrinc gimnáziumig. Átkelek egy utcán és az Ördög-árok hídján, hogy feljuthassak a 61-es (régebben 56-os) villamos hídjához, és átmehessek alatta. Innen utcamászás következik, fel a Széher útra. Itt, jobbra fordulok, elhagyva a [Z-] jelzést. Most már nem kell mást csinálni, mint a Széher út erdei meghosszabbításán feltekeredni kiindulási pontunkhoz. Amikor utam vége felé, egy emelkedõ tetején meglátom a Szépjuhászné vá. kõépületét, nagy koloncot dobhatok le magamról: Megvan az év eleje óta gyûjtött MVTE túrák utolsó, 6. darabja. Mostanáig attól tartottam, hogy valamelyikre nem tudok elmenni, és akkor ugrik az MVTE arany. Felmegyek az állomásra. A szokatlanul enyhe idõnek köszönhetõen a rendezõség ugyanott székel, mint indításkor, csak átültek a kempingasztalok másik oldalára. Nem kell bent szorongani a semmi kis pénztárhelyiségben. Mátétól megkapom a relikviákat, köztük a 4. teljesítésért járó, zöld alapon arany színû zománcjelvényt, Hegedûs Róbert arcképével. Bubu asztalához lépek a Budapestkupás füzetemmel. - Hát ez micsoda? - bök a bélyegzésekkel sûrûn tarkított füzet egyik üres rubrikájába. Magyarázom a bizonyítványomat: Azért nem jöttem el a (Bubu rendezte) MONOTON MARATON egyik távjára sem, mert a PIROS 85 után tartott még a regenerálódási idõszakom; magyarul: még felkelni se volt kedvem. Így is összejött 22 túra; a kis kupához túl sok, a nagyhoz meg, ha eljövök is kevés lett volna. Hoppá! A "legfontosabbat" majdnem elfelejtettem: Jávor Zolihoz járulok az érem költségeinek lerovása céljából. Zoli ikszet tesz a rajtszámom mellé. Most már nincs más dolgom, mint enni a kirakott csemegékbõl, és várni a többiekre. A sok kedves ismerõs között gyorsan repül az idõ, hamar megérkeznek a túratársak. A tatabányaiaktól elbúcsúzunk, mert õk kocsival jöttek. Javaslatomra Zsolttal megindulunk a Hûvösvölgy felé, hogy ne kelljen heringként a 22-esen zötykölõdni a Moszkváig. Vége a túrának, poénra befelhõsödik az ég. Ilyen jó idõzítést minden túrán el bírnék viselni...

Ottorino.



 

 
 
Boszi72Túra éve: 20102010.11.21 18:51:10
megnéz Boszi72 összes beszámolója


Tavaly voltam elõször ezen a túrán, idén kötelezõ érvényû volt a duplázás. A rajtba viszonylag korán értem, mégis a 137-es rajtszám jutott osztályrészemül. Élve a lehetõséggel ettem a rendezõk által váratlanul kínált sütibõl és máris sokkal szebben ragyogott nap. Évi, isteni finomat sütöttél, köszönöm!


Egyedül indultam el, hamar eljött az elsõ EP a körúton, aztán le a köves lejtõn, Fekete-fejig is ismerõs utakon jártam, haladtam is magamhoz képest tûrhetõ tempóban. A Remete-szurdok kellemesen futható, a hegyre fel azért átváltottam gyalogló tempóba. Találkoztam Lépéshibával, aztán utunk szétvált, de nálam a túra közbeni búcsú távolról sem biztos, hogy az utolsó. Elfutottam, aztán elértem a sárga elágazáshoz, ahol nem voltam túl alapos a térkép nézésekor, bár a sárga kereszthez képest balra fordul a sárga, de figyelembe véve a sárga másik ágát az a bal bizony jobb. Én elindultam magabiztosan balra fel, mentem, mentem, aztán gyanús lett, hogy egy gyalogos túrázón kívül ember sehol, az út nem volt kicsit sem kitaposva, hû, itt valami nem stimmelt. Térkép elõ, jaj! Írásos leírás elõ, ajajj! Hát ezt bizony elbakiztam rendesen, már megint, amatõr hiba. Fordulandusz vissza, lefelé azért könnyebb volt, mint visszafelé, igyekeztem magam lenyugtatni, de tudtam, hogy jó 25 perc felesleges úttal ajándékoztam meg magam, ezennel át is neveztem a 30 km-es távra. Szerencsére ragyogó idõ volt, az út jól járható, itt-ott volt locsi-pocsi, de nem vészes.


Az Alsó-jegenye völgyben múlt héten futottam hétvégén, legalább 20-25 szépen kifaragott sütõtök volt elhelyezve az út mentén, éljen Halloween! Egy héttel késõbbre eléggé megritkult az állomány, töredékét lehetett látni, de így is örültem nekik. Sorban elõztem újra a korábban látott túratársakat, akik sorra kérdezték vajh hogy kerültem újra mögéjük? Kálvária-hegyre fel szintén ismerõs út, újra csokit vehettem magamhoz, nyami. Virágos-nyereg és Vihar-hegy jól ismert terep, a HHH viszont a mumusom. Az EP-t sikeresen felfedeztem, kedves pontõrök, akiket lezavartak a tervezett helyrõl. Itt Lépéshibával újra találkoztam, ittam a mennyei ízû gyümölcsteából és egy banán is lecsúszott. Tavaly elkevertem a lefelé vezetõ úton, most is sikerült rosszat választanom. De nem voltam ezzel egyedül, egy srác jött utánam, lehet, kölcsönösen megtévesztettük egymást. Aztán jött a vészcsengõ, megállj, gondolkozz, itt valami megint nem kerek! A srác az írásos leírást olvasta, én a közeli irányítótáblák segítségével gyorsan belõttem, hol voltunk, persze, hogy nem ott, ahol kellett volna. Plusz 10 perc, remek! Immáron a 31 kilóméteres távon voltam…Vissza a hegyre már be is ugrott, hogy a réten megy a körút, a fene egye meg, már nevettem kínomban, a dekoncentráltság a maximumra csavarva ezen a napon. Esténként futottunk nyáron errefelé, de sötétben minden más, fõleg, hogy csapattal van az ember, nem figyeltem a jelzéseket. Onnantól már írásos leírás a kézben, semmit nem bíztam a véletlenre. Árpád-kilátónál meghatott kicsit, ahogy a pontõr „néni” utánam szólt, hogy vigyázzak magamra nagyon az út során! Vigyáztam, figyeltem én már mindenre, mégis fájt a térdem és a derekam rettenetesen, de kocogtam szépen tovább a zöldön. Bár az elején a nagyobb emelkedõket gyalogoltam, a végére már mentek a felfelék is kocogva. Szépen beértem a célba, ahol szintén kedves fogtatásban volt részem, Lépéshibával megvolt a harmadik találkozás. Mennyei ellátás volt, külön dicséret az aszalt gyümölcsökért és a Piros mogyorósért, amire rendesen rákattantam. Kellemes beszélgetés ismerõsökkel, oklevél és díjazás átvétele, öltözés alatt további csicsergés, aztán spuri haza.


Nagyon jó túra, méltó emlék a volt túrázónak. Kedves pontõrök, szuper szalagozás, felülmúlhatatlan ellátás, összességében csillagos ötös! Köszönet mindenkinek, aki bármit is hozzátett, hogy minden tökéletesen klappoljon ezen a túrán! Jövõre újra nekivágok!

 
 
engelsfeldTúra éve: 20102010.11.20 22:35:32
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Remek idõjárás, napsütéses tiszta idõ volt a reggeli órákban és a túra kiemelkedõ pontjairól nagyszerû felvételeket készíthettem volna, ha magammal vittem volna a fényképezõgépemet. De nem vittem, késõ bánat. A rendezés elsõrangú volt, az ellátás meg egyenesen lukulluszinak hatott a mai ínséges, forráshiányos idõben. Tetszett a túraútvonal jelzésének kreatív megújítása, a gumifüleccsel és tulajdonbélyegzõvel ellátott piros-fehér szalagok felvonultatása, nem tetszett viszont az, hogy a veretes nevû és mindig igényes rendezõ egyesület egyik - nyilván érdemdús - fiatal tagja (mint kiderült pontõre is egyben) kéretlen dohányfüsttel terítette be Szépjuhászné állomás rajtra várakozó túrázó közönségét.


A hármashatárhegyi ellenõrzõpont kijelölése lehetett volna szerencsésebb is, azaz maradhatott volna - mint máskor - az asztaliteniszasztal környékén.


Köszönet a rendezõknek és a túratársaknak.    

 
 
 Túra éve: 2009
OttorinoTúra éve: 20092009.11.20 09:28:40
megnéz Ottorino összes beszámolója
HEGEDÛS RÓBERT EMLÉKTÚRA 2009.11.14.
Táv: 26,96 km; Szint: 1143 m.

Sötétlila hajnalban érek a Szépjuhásznéhoz. Nem is száll le a buszról rajtam kívül senki más. Szándékosan érkezek ilyen korán, a tömegjeleneteket elkerülendõ. Most még Béla bácsit is sikerült megelõzni. Az állomásépület sarkánál már lázas munka folyik. Hatalmas csomagokat cipelnek az MVTE emberei autók csomagtartójából az állomás fedele alá. Nekem is van dolgom: meg kell reggeliznem. Amint a büfé szabadtéri asztalai egyikénél eszegetek, elmegy elõttem valaki szõnyeggel a hóna alatt. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy egy pontõr megy a posztjára, és a kényelmét szolgáló cuccokat viszi magával. Amikor a bukszus tövébe ágyaz meg magának, rögtön rájövök, hogy tévedtem. Néhányak még elõkászálódnak az állomás szél- és csapadékvédett zugaiból. Visszaballagok a buszmegállóba. Ezen a túrán Suzyval megyünk végig, õ elé megyek. A kolostorrom rétjérõl jön fel valaki, és azt mondja, hogy nincs még itt senki. Ott a múlt héten volt a rajt-cél, - mondom - most az állomásépülethez kell menni. A második busszal megjön Suzy, és még sokan mások. Hartmann Misi az elmaradhatatlan fényképezõgépével kedveskedik, Béla bácsi a csoport élén szalad az állomás felé. Mi is igyekszünk, hogy túlessünk az adminisztrációs procedúrán. Csak a forgalmi iroda üvegablakán van hely a nevlap kitöltésére, baromi hideg. Van még pár perc 07:00-ig, addig Suzy is ehet egy pár falatot. Néhányak fejében már eldördült a startpisztoly, ezek már a vasúti átkelõnél tartanak. Lassan nálam is elindul a stopper, de még egy percig muszáj itt szöszmötölni. Végre mi is kirúgunk, és elhagyjuk a rajt helyszínét. A bokrok töve és a vágány között egyensúlyozunk a zúzalékköveken az átkelõig, ahol jobbra fordulunk [P-; S-]. Elmondom Suzynak, hogy óvatosan lépkedjen, mert nem egész egy hete itt 14-szer jöttem szembe mostani önmagunkkal a MONOTON MARATONON, és két hete 1-szer, de kb. 80 km-rel a lábaimban, a PIROS 85-ön, úgyhogy itt minden az én lábnyomaimmal van tele. - Szálem neked nagy túrázó. - reagál Suzy. A [S-] jobbra elmegy, marad a [P-]. Beszélgetés közben egy emelkedõ jelzi, hogy mégis csak egy túrán vagyunk. Megerõsíti ezt az, hogy pár szempillantás múlva ellenõrzést kapunk.

1. ellenõrzõpont, Hárs-hegyi körút.

A tûzrakós pihenõhelynél rögtön le is megyünk balra a Szépjuhászné körút felé. Jó darabon sziklás az út, meg-meg csúszik a láb akár a köveken, akár a frissen hullott leveleken. Álcaháló színe van a talajnak. A vége felé agyagos, fokozottan csúszós lesz az ösvény. Elõttem megy Misi, és azt meséli, hogy a legtöbb hegymászó balesetet az okozza, hogy megcsúszva egymást rúgják le a mélybe a sporttársak. - Nyugi Misi! Rúgás-hatótávolságon kívül vagyok. Ha elvágódok, akkor csak egy nyekkenést fogsz hallani. Leérünk a jobbra kanyarodó mûútra. Sokan vagyunk, így a kígyó elejét már a kanyar elõtt látják az autósok, van idejük fékezni. Megérkezünk a leágazáshoz, beugrunk az erdõbe. Le akarom venni a kabátomat, de nincs sehol az pad, ahova a hátizsákot le szoktam tenni. Ez kinek volt útjában? Mindegy, valahova le kell tenni, egy nyálkás rönk van itt, ez megteszi. Nagy lesz az emelkedõ, kell a hûtõfelület. Suzyt ösztökélni kell fölfelé, még nincs kellõen bejáródva. Letört ággal való suprikálást helyezek kilátásba, de félek, hogy elveszi, és én kerülök bajba. Feljebb egy ismeretterjesztõ tábláról való felolvasással próbálkozok, de ez teljes csõd, mert leáll hallgatni. Úgy döntök, hogy eltûnök a felsõbb régiókban, tán ez jobban ösztönzi a haladásra. Be is jön a dolog, mert fent, a vasoszlopnál nem kell sokat várni rá.

2. ellenõrzõpont, Fekete-fej.

Az itt kapott csoki szeletet elteszem ínségesebb idõkre. A tüskés bokrot, ami tavaly kihasította a dzsekimet, messzire elkerülöm. Mehetünk lefelé a másik oldalon. Gyakran megcsúszunk a nyálkás, köves ösvényen. Odalent automatikusan jobbra fordulunk. A letöltött útvonalleírásból emlékszem, hogy a Feketefej utcát jelöli meg a [P+] útvonalaként. Már megyünk rajta pár perce, amikor véletlenül jobbra nézek, és az erdõ felöl jövõ ösvény fölött meglátok egy széles, piros-fehér szalagot lengedezni. Hát persze, hogy az erdõben jött a [P+], a Feketefej utcával majdnem párhuzamosan. Kezd visszatérni az emlékezetem a tavalyi túráról. Megint sikerült adni az útvonalkövetésnek... Kiérünk a Nagykovácsi útra. Nem megyünk el a zebráig, inkább akkor megyünk át, amikor nem jön semmi. Az ABC utcájában megyünk tovább. Az út enyhén jobbra tart. Egy hatalmas fakeresztnél fordulunk balra. Nem nézzük az utcaneveket. Ez lehet az oka annak, hogy balra az egyik utcában megint meglátok egy szalagot, és jön is arról valaki. Fokozatosan emelkedik az utca. Van látnivaló. Választunk magunknak csillag helyett házat, bár nekem jobban tetszene egy Dunára nézõ rezidencia. A domb tetején egy kerítés mellé szegõdik az út. Ahogy felértünk, máris ereszkedhetünk lefelé a Remete-szurdokba. A [K-] jelzésre térünk, balra fordulunk. Egyszer a patakban levõ köveken és ágakon is át kell egyensúlyozni. Elég nagy a vízállás és a lefektetett cuccok mozognak. Ügyesnek kell lenni, hogy megússzuk szárazon. Átkelés után rögtön emelkedni kezdünk egy telek mellett. - Akkor fent találkozunk - mondja Suzy. Én sem sietek, de az emelkedõt legjobb saját tempóban leküzdeni, tehát ezt teszem. A magántelek után jobbra, fölfelé erõsít az út. A második harmad olyan agyagos, és olyan meredek, hogy elõttem egy spori elõadja a Részeg Tengerész számot. No, nem énekel - ahhoz biztos nincs kedve, meg szuflája se - hanem elõször lemegy spárgába, aztán amikor feltápászkodik hátrakörzést hajt végre a karjaival, mint aki a hanyatt esést akarja elkerülni. Diszkréten oldalt lépek kettõt, a leálló sávban folytatom. Nekem sem rózsás a helyzetem, mert a frankó cipõm javításban van, (kiszakadt benne a bélés) most a jó öreg tükörradiál csukában tolom. Óriási segítség az egy szál túrabot, nélküle én is itt Drunken Sailor-öznék. Az utolsó harmadban a legmeredekebb, de itt segítenek a mészkõsziklák. Itt sem lehet könnyelmûsködni, mert ez is csúszik, mint a banánhéj. Fent van idõm szétnézni. Hát, igen, lehet itt látni ködöt, meg párát. Megyek inkább a pontra.

3. ellenõrzõpont, Remete-hegy.

Amíg várakozok elbeszélgetek Péterrel. Mutatom neki a Bányahegyen szerzett tardosi vörös márvány darabkámat, aminek csak a neve márvány, valójában "csak" mészkõ. Nyár végén, a LÁBATLAN 35-ön tettem érte egy kis kitérõt a bányahegyi pont elõtt. Szépen megcsiszoltam, ezért nem hasonlít a környéken elszórt nyers társaihoz. Péter elmondja, hogy neki egy tányér nagyságú ilyenje van, és még egy Ammonites lenyomata is látható benne. Most nagyon irigy vagyok. A nap átdereng a ködrétegen, és Suzy is felér. Rögtön jobb kedvem lesz. Mehetünk tovább a [K-] jelen. Ezen a szakaszon ki lehet pihenni a hegymászást. Nem sokáig maradunk a gerincen, amikor elérjük a [K+] leágazást, jobbra rátérünk, hogy lefelé kanyarogjunk rajta. Budaligeten a buszforduló hurkának a tetejéhez érünk, és tovább megyünk a vonalán egyenesen. Egy keresztutcán balra fordul egy túrázó csoport, József Attila neve áll az utcatáblán. Igen, erre emlékszem a leírásból. Ez az a lejtõs utca, amelyikrõl majd jobbra le kell térni egy sáros sikátorba, de addig még jócskán caplathatunk lefelé. Aha, ott lóg egy út menti bokron a segítõ szalag. A [S+] fog belekötni a [S-]-ba, amit mindjárt meglátunk, valahol itt a kertek alatt. Egy hiányos kerítés mellett nagy a dagonya. Ahol csak a kerítés betonmandzsettája van meg, ott fellépek rá a sár elõl. Van itt egy karvastagságú, belógó ág. Nyáron tarka reklámszatyor volt rákötve, fejbekólintás ellen, most két szalag is lengedez rajta. Á, már itt is a vashíd, mindjárt kiérünk a Hidegkúti útra. Balra fordulunk, a benzinkút irányába. Ez egy kitüntetett anyagcsere állomás. A múltkor Tom ódákat zengett róla. Jóval elõttünk járt a SÁRGA 70-en, és ezt küldte SMS-ben: "Igaz, hogy a kávéjuk lehetett volna finomabb is, de figyelmetekbe ajánlom a Shell kút vécéjét. Szó szerinti megkönnyebbülés". Ha egyáltalán szándékunkban állt is akkor betérni, ezek után nagy ívben elkerültük a kutat. Át kell kelni az úton, ami nem is olyan egyszerû. Végül sikerül találni egy szakadást az egybefüggõ kocsisoron, átszaladunk. Jobbra rátérünk egy kezdetben lejtõs, kaviccsal felszórt útra, ami az Alsó Jegenye-völgybe vezet. Ezt az utat is számtalan túra érinti. Egyszer majd megszámolom, hogy hány hídon kelünk át a Paprikás-patak fölött. Már itt is vagyunk a réten, aminek a közepén áll egy nemzetiszínû pózna. A Rózsika-forrás mellett úgy mentünk el, hogy észre se vettem. Jobbra felvágunk, megint elõre megyek. Jó hosszú ez az emelkedõ, és nem akar ideérni az a Sorompó, ami mellett balra kell tovább menni. Na végre, ez is itt van. Lesz még emelkedõ bõven, de már több van mögöttem. A villanyvezeték után, jobbra meglátok egy szalagot, de beljebb egy fán rikít egy friss [S3] jelzés. Többé már nem jelzetlen ez az út. A meredeken emelkedõ ösvény után, itt is egy még meredekebb, sziklás rész következik, mint a Remete-hegynél.

4. ellenõrzõpont, Kálvária-hegy.

Felveszem a dzsekimet, mert nem akarok megfázni, amíg Suzy felér. A három kereszt alatt én is gyújtok egy mécsest. Nálam november 13. a fekete nap. Régebben, minden évben, ezen a napon gyújtottam mécsest a Széchenyi-hegy oldalában található Úti Madonna kápolnában. Mióta túrázok, mindig az említett dátumhoz legközelebb esõ túranapon teszem ugyanezt. Eltüntetek egy szendvicset, amíg várakozok. A kapott csokiszeletet most is elteszem. Amikor felér Suzy, neki is kell egy kis frissítés, hogy magához térjen, mielõtt leindulunk. Stációkat hagyunk el csökkenõ számozással. Egy helyütt köd sétál el elõttünk, keresztezve utunkat. Olyan, mint amikor egy koncerten nyomatják a ködgépet. Tart még a [S3] és a szalagozás is. Valamelyik stációval együtt lemegy a [S3] is. Ez egy tévesztési lehetõség, mert nekünk a kiszalagozott gerincen kell továbbmennünk. Nem is vettem észre, hogy páran lementek. Szerencsére a többiek visszahívják õket. Töméntelen mennyiségû biciklis jön szembe, gyakran kell félreállni. Az út végén piros bicikli jel látható egy fán. Belefutunk a [K-; Z-] keresztezõdésbe. Örömmel tapasztalom, hogy a kora tavasszal még lebaltázott állapotú [Z-] jelzést felfrissítették, mindkét irányból jól láthatóak a felfestések. A [K-] jelzésen folytatjuk, és amikor balról feljön a [S-], akkor eme kombinált jelzés nyomán jutunk el a Virágos-nyeregbe. Nem láttam, hogy a Boróka büfé nyitva lenne. A mélyútból kimászunk a hatalmas, füves rétre. A szimpla [K-] vezet fel a Vihar-hegyre. Mielõtt neki indulnék, szólok Suzynak, hogy próbáljon tempósabban jönni, hogy ne fagyjak meg a hegy tetején, erre berág. - Akkor majd a célban találkozunk - veti oda dühösen. Jó, jó, hát úgyis megvárlak a Hármason. Na! Nem túl vészes az emelkedõ, de éppen elég. Amikor felérek a Vihar-hegyre, rögtön be van iktatva egy meredek lejtõ. Olyan csúszós, hogy két lány elõttem csak fától-fáig kapaszkodva tud levergõdni rajta. Nekem se megy gyorsabban. Megint emelkedõ következik, de amikor elérek egy kerítés betonoszlopához, innentõl már nagyon kultúráltan emelkedik.

5. ellenõrzõpont, Hármashatár-hegy.

Nem a parkolóban van a pont, (tavaly se ott volt) hanem a legnagyobb adótorony szomszédságában, egy betonasztalnál. Megint felkapom a kabátom, és felkapok egy banántot a pecsételés után. Forró teát töltök magamnak. Tényleg forró a tea, úgyhogy a lecsupaszított, hideg banánt tunkolom bele. Nem sokat segít. A banán ugyan felmelegszik, de a tea nem akar hûlni. Marad a bevált módszer: fel kell hígitani a teát. Málnaszörpöt öntök bele, ez még kompatibilis is a teával. Így már iható. Nem várt gyorsasággal ideér Suzy. Meg is dicsérem, hogy ne morcoskodjon itt nekem. Lassan megenyhül. Megérkezik Kanga is. Rögtön körbeszaglászik, hogy kitõl lehet lejmolni valamit. Egy áldozat már kolbászkarikákat dobál a szájába, amit egyetlen nyeléssel tüntet el, majd mereven figyelve várja a következõ falatot. Nem akarom sürgetni Suzyt, nehogy megégesse a nyelvét, inkább a hígitásos hûtést javasolom neki is. Kabát le, és megindulunk lefelé a [Kc] jelzésen. A széles mezõtõl keskenyebb, köves út vezet tovább. Elvagyunk rajta a parkolóig. Néhány szintbeli lépés után, egy határkõnél jobbra kell fordulni a [S-] jelen. Ez a lejtõ nálam enyhén szólva a nemszeretem kategóriába tartozik. Könnyen gatyafék lehet a vége, ha nem kellõ tisztelettel áll neki az ember. Keményen meg kell dolgozni azért, hogy lejuthass a Határ-nyeregbe. Itt kikeressük a balra menõ [K-] jelzésû utat. Nagy a választék. Ez az út viszont mindig tetszik itt a karéjon. A kopott bundájú Oroszlán-szikla még mindig ott õrzi az utat, ahol a múltkor hagytuk. Jobbról feljön a [Zc], aztán nemsokára kiérünk egy rétre, ahol szembõl megkapjuk a [Z-] jelet is. Jobbra fordulunk, és ilyen színkavalkádtól kisérve, enyhén emelkedve érkezünk a

6. ellenõrzõpontra, az Árpád kilátóhoz.

Rövid szerelvényigazítás után átmegyünk a kõdiadalív alatt, lefelé tartunk a [Z-; Zc] kombináción. Mielõtt kereszteznénk a Görgényi utat a [Zc] jobbra elhagy. A túloldalt, az erdei pihenõnél buli van. Az asztalon megpucolt zöldségek sorakoznak, a tûzrakó helyen lobog a tûz. Nem éppen a Vállalkozói Szféra Bálja, de az erdõk lakóinak is van mivel öblögetni, az asztalon egy almaborral teli flakon is helyet kapott. Enyhe bal íven haladunk, apró lépésekkel szaporázunk lefelé egy falépcsõsoron. Már többször tanakodtunk, hogy melyik is az Apáthy-szikla. Ez a vörös itt balra, fönt, vagy az a bazi, a földszintig leérõ mészkõ, amit a villamosról is látni. (Suzy megnézte a NET-en: a mészkõ képe az illusztráció.) Kiérünk az utcára, ahol jobbra lemegyünk egy lépcsõn. Mellette, a fûben ösvény fut, én azt választom. A lépcsõ alján balra fordulunk, hogy pár lépés után, jobbra megint egy lépcsõre térjünk, aztán megint jobbra, a változatosság kedvéért, megint lépcsõzünk. A sok garádics után az Ördög-árok hídján kelünk át, hogy a 61-es villamos hídja alatt (Nagy híd) mehessünk át. Egyenesen tovább: Zsemlye utca. Erre konkrétan emlékszem a leírásból, ezt nem lehet elfelejteni. A Hûvösvölgyi úton, némi vita után balra fordulunk. Már látom a többieket a túloldalon, a Fekete István utcába kanyarodnak be, jobbra. Innen tovább emelkedünk, utcáról utcára. Egy kerítés mögött magas tuják kísérnek a Széher út felé. Amikor felérünk, jobbra fordulunk, átváltva a [Z+] jelzésre. Még mindig flaszeron, elhaladunk Szent Ferenc szobra elõtt. Bronzba dermedt kismadarak üdülnek a kitárt karján, még a csuhája elejére is jutott belõlük. Átcsapunk földútba. (Mária út.) Átollózunk egy sorompó fölött. Pianóban emelkedünk. Már nyugodt vagyok, bõven beérünk, sõt, még a János-hegyre is felmehetnénk, és lejöhetnénk szintidõn belül, ha bolondgombát ettünk volna. Jobbra fel elhagy a [Z+], nekünk csak a Régi [Z+] marad. Akár milyen lassan is megyünk, feltûnik a Szépjuhászné állomás lépcsõje és épülete. Ezt a pár lépcsõt már simán legyûrjük és besétálunk a váróterembe. Ismerõs arcok az érkeztetésnél és a relikviaátadásnál. A ködös idõ ellenére is szép nap volt ez a mai. Köszönjük.

Ottorino
 
 
Boszi72Túra éve: 20092009.11.17 09:15:22
megnéz Boszi72 összes beszámolója
7 óra környékén elég szép sokaság gyûlik össze a rajtnál és nagyban folyik a nevezés. Lefagytak az ujjaim, nem úgy görbülnek a betûk a papíron, ahogy szeretném. Nem csak nekem, de a lánynak is fázik a keze, aki átvezeti az adatokat az itinerre, felesleges mentegetõznöm. Az itinerben táblázatba foglalt útvonalleírás, részletes leírás és térkép is van, én a térképre szavazok, a többi megy a hátizsákba. Lesem az ismerõseimet, akivel tervek szerint együtt futnék, de nem látom õket, elindulok.

Ismerõs a kezdeti szakasz, a körút majd az út a Fekete-fejre, ahonnan lefelé jövet többször megcsúszom a nedves köveken, úgyhogy átkapcsolok a fától-fáig leereszkedési technikára. A jelzetlen rész elején rögtön kicsit elkavarok (csak az izgalom kedvéért), de gyorsan rájövök a tévedésre, korrigálok, s nosza itt is a Remete-hegy a maga kis kaptatójával. A K+-nél elbizonytalanodom, elég kopott a jelzés, de beér Brigi, aki magabiztosságával meggyõz, s lám, 30-40m-rel lejjebb ott a frissen festett jel. Brigivel szóba elegyedem, elég jó tempóban követ, pedig elmondása szerint csak nyáron kezdte el a túrázósdit.
Nagyon furcsa látvány, ahogy a sûrû ködön nem érnek át a napsugarak, és a napkorong fényes, fehér színben pompázik.
Lassan elérünk Solymárra, ahol örömmel látom, hogy a veszélyesen benyúló faágra van akasztva két szalag is (engem is a földhöz csapott a találkozás ereje a Sárga túrán, amikor homlokon csókolt ez az ág, azóta mindig éber vagyok ezen a szakaszon). Már alig várom, hogy az Alsó-jegenye völgybe érjünk, ez az egyik kedvenc részem. Brigi leszakad mögöttem, el sem köszöntem tõle (utólag is bocs), annyira ellepnek az emlékek és az ismert táj szépsége. Továbbra is ismerõs az út a Virágos-nyeregig, csak épp másik irányban szoktam végig menni rajta, így azért más. Fel a Kálvária hegyre persze megdolgoztat, szépen süt a nap és nekem szinte tavaszias hangulatom támad. Fent a lányok figyelmeztetnek a csúszós szakaszra. Tudom, ismerem, futok, amíg megint majdnem ki nem csúszik a lábam alól a talaj. Oké, akkor tyúklépésben a meredek szakaszon, aztán megint mehet a futás.
Virágos nyeregnél 15-20 méteres a látótávolság, tejfehér köd üli meg a tájat. Egy srácot látok bizonytalankodni, jól láthatóan nem tudja, merre tovább, bevár engem. Amikor legutoljára a kéken jártam erre úgy emlékszem, még nem voltak felfestve a jelek. Most a nagy ködön keresztül is észreveszem a jól látható friss jelzést, és szinte gond nélkül megtaláljuk az utat Tamással. Csodás látványban van részünk. Pókók által szõtt szálak lógnak a fákról mint megannyi dísz, megül rajtuk a köd nedvessége, ami megcsillan a beszûrõdõ gyenge napfényben. Megpillantok egy gyönyörû pókhálót, le is fényképezem, olyan szép. Felérve a hegy tetejére egyik pillanatról a másikra tovatûnik a köd, sárga majd kék úton megyünk a HHH-re. A tea isteni, de valamiért nem örül neki a gyomrom, begörcsöl. Mindegy, haladunk, de persze rossz irányba, a pontõrök mosolyogva igazítanak útba minket. Tamás lefelé gyorsabb nálam, felfelé is fut – na, ez nekem csak szakaszokban megy, de komoly elõnyre azért nem tesz szert. Még egyszer elkavarunk a kéken. Megfogadom, privát futásokon ezt a környéket célzom majd be, a HHH környéke még fehér folt. Gyorsan elérjük az Árpád-kilátót is, majd utána jön a zöld, többnyire felfelé, Tamás kicsit meglép tõlem. Gyorsan ott a cél, ahol olyan gyorsan megírják az emléklapot, hogy zavaromban tovább akarom adni Tamásnak a kitûzõkkel együtt, de meggyõznek, hogy az enyém.

Nagyon kellemes kis túra volt, jó útvonal, hiba nélkül. Következõre is jövök.
Számomra nagyon megható volt az emlékezés módja Hegedûs Róbertre. Nem ismertem õt, de utána érdeklõdtem a túra elõtt ismerõsöknél. A szervezõk a sok fényképpel, a részletes leírással és az égõ mécsesekkel közelebb hozták hozzánk azt, akiért ez a túra szólt.
 
 
gallerkaTúra éve: 20092009.11.16 16:47:49
megnéz gallerka összes beszámolója
Két évvel ezelõtt mátr voltam ezen a rendezvényen, akkor volt elõször Hegedûs Róbert emléktúra az elnevezése.

Idén összel, a tanév indulásakor együtt kirándultunk, túráztunk a közelmúltban megismert, ugyancsak pedagógus barátnõmmel, meg kollégájával, Zolival és 27 gyerekkel, akik zömében az õ tanítványaik, illetve az én munkahelyemen nevelkedõk voltak. A jól sikerült szombatokon felbuzdulva további terveket szõttünk, és én javasoltam a Herobertón való indulásunkat. Azt gondoltam hogy mi, felnõttek és esetleg nagyobb gyerekek vennénk részt rajta, de õk bátran meghirdették a ttt. lapról nyomtatva kisebbeknek is.

Zoli és ugyancsak tanár testvére, Ági a rajthelyen intézték a nevezéseket, mi Krisztivel és kilenc gyerekkel Észak-Pestrõl utazva utánuk érkeztünk Szépjuhásznéhoz.

A regisztráció szerint 8.00-kor, valójában 8.10-kor rajtoltunk el: öt alsó tagozatos,. osztályos (Renáta, Rebeka, Emánuel, Peti, Tomi), két ötödikes (Flóra és Anna), két hetedikes (Emese és Csabi) és mi, négyen felnõttek.

A Hárs-hegyi körúton kapott "nyomdának" örültek a gyerekek, ekkor kezdték jobban nézegetni, forgatni a névre szóló itinert.

Nekem bizony voltak kétségeim, hogy ilyen kicsik ennyi emelkedõt hogy bírnak majd erõvel, és a Fekete-fejre tartva Renáta tyúklépéses tempója számomra már komoly kétségbeeséssel járt, de hamar kiderült: ez a kislány minden emelkedõn felmegy, a síkon és lejtön pedig behoz minden hátrányt.

A tetõn örültek a csúcs-csokinak és az újabb bélyegzõnek, sõt: sürgették az újabb pecsét megszerzését. Addigra kisütött a nap is, sok levetett ruhadarab került a hátizsákokba, és kedélyesen beszélgetve haladtunk tovább a könnyebb szakaszon.

Érdekes volt nekik hogy erdei ösvényekrõl lakott hely utcáira értünk ki, majd visszatértünk a fák közé. Elõször jártak a Remete-szurdokban, a tõlünk jobbra esõ üregek elõtti holmikat rögtön észrevették, ezt is meg lehetett és meg is kellett beszélni velük. Szép számú túrázó kutyával is barátságot kötöttünk és egyetlen jól sikerült nekibuzdulással meghódítottuk a Remete-hegyet (4. bélyegzõ begyûjtése a 8-ból!).

A nap elbújt és nem is jött elõ többet már aznap, de ez sem volt baj, mert bizony alaposan megizzadtunk a sziklás, meredek és hosszú kaptatón: ez igazi hegymászás volt!

13-an pihegtünk ismét egy csoportban és szendvicseket, édességet majszolva, a kulacsokból kortyolgatva ballagtunk tovább. A lakott részen áthaladva ecseteltem az elkövetkezendõ ránk váró látnivalókat. A Tájvédelmi körzet tábla után jött az elsõ sáros rész. Itt írom le, hogy az idõjárással nagy szerencsénk volt, mert a korábbi, öt napon át tartó esõzés után én jóval nehezebb tereptõl tartottam, de az a rengeteg víz szépen lefolyt az utakról, ösvényekrõl, és igazán kevés olyan része volt a túrának, amikor cuppogott a cipõnk.

Kár hogy vannak, akik a Paprikás-patak környékét és magát a vizet is szemétlerakó helynek használják, ez a kezdeti szakaszon szembetûnõ, és az is, hogy az égerfa csemeték ültetésérõl megemlékezõ táblából hiányzik egy darab. Ennek ellenére a patak fölött a hidak, a vízesés, a Rózsika-forrás és az úttól jobbra esõ hegy- és falmászókázási lehetõségek mind-mind nagy élményt nyújtottak. Sok fotó készült, persze Zoli bácsiról is, aki tornász múltjához és jelenéhez hûen a vízesés kövein egyensúlyozva, egy jókora husánggal kipiszkált egy fennakadt vaspántos, méteres deszkát a zuhatag közepébõl. A gyerekek hangos bíztatással, Kriszti a fényképezõgép folyamatos kattogtatásával, én a félköríves korlát erõteljes szorításával járultam hozzá a szédítõ mutatványhoz.

Az itiner szerint jelöletlen (azaz szalagozott), a valóságban sárga háromszöggel jelölt emelkedõ sem fogott ki rajtunk, megérkeztünk a Kálvária-hegy ellenõrzõ pontjára. 3 óra 50 perc alatt teljesítettük a táv felét. Szendvicsek, csúcs-csokik, hörpintések és indulás tovább. Zoliék öt gyerekkel elöl bele is feledkeztek a szobrok nézegetéseébe, mi hátrább Krisztivel és négy gyerekkel a helyes úton, a szalagozás mentén haladtunk tovább. Telefon érkezett a vadonban, készségesen megígértük hogy bevárjuk a K sáv kezdeténél az eltévelyegedett báránykákat. Csak 10 percet üldögéltünk, ám kiderült hogy Tomi lábát fáslizni kell, és látszott a kislányokon is a fáradság, mindez meghatározta további sebességünket is.
Én tavaly elõttrõl sokkal nehezebb szakaszra emlékeztem a Hármashatár-hegyig, de ez azért volt, mert balga módon magasszárú edzõcipõben mentem akkor, gumitalpon csúszkálva a szinte végig havas, az elõttem járók által már lecsisztolt úton.

Seregünk a sûrû ködben is huszárosan bevette ezt a magaslatot is! 6 és fél órával a rajt után banánt ettünk és igen finom teát ittunk a ponton. Negyed óra pihenés után tovább indultunk. A köd eltûnt és nem is jött vissza már, de Rebeka már csak nagyon lassan tudott menni. A flaszteren elmasíroztunk a Sárga elágazás mellett, elfelejtettünk jobbra befordulni az erdõbe (-20 perc). Az Árpád kilátóhoz már közel negyed óra külünbséggel érkezett az élboly és mi hárman, Krisztivel és a kislánnyal. Ott megbeszéltük hogy a célig már haladjon ki milyen tempóban tud. Így Zoli és Ági nyolc gyerekkel megindították a hajrát (alig néhány perccel a szintidõn túl értek be a célba), mi pedig nem is törekedtünk már arra, hogy tartsuk az õ tempójukat. Persze az Apáthy-sziklánál fényképezkedni is ráértünk. Kriszti a Szerb Antal utcában vette észre azt, amit Rebi eltitkolt, hogy a vadiúj bakancsa feltörte a lábát. Addig csak csendesen sírdogált egyet, és mi azt hittük azért, mert hogy õ nem tud olyan gyorsan menni mint a többiek. Két oldalról fogva a kezét húztuk magunkkal az utolsó két kilométeren, a hátizsákját már egy ideje én vittem. Ránk is esteledett, besötétedett, de annál nagyobb öröm volt meglátni a Gyermekvasút állomásának fényeit.

Mindannyian részesültünk minden díjból, Rebeka is átvehette 8.24.-es idejével az összes relikviát Moiwá-tól, két héttel a 10. születésnapja elõtt.

Kriszti és Zoli telefonja folyamatosan csöngött az Árpád kilátótól, a szülök érdeklõdtek, mikor kapják vissza csemetéjüket a Metro-állomáson. Kriszti nevetve azt mondta nekik, hogy Túró Rudit és forralt bort kér viszonzásul a szabad szombatjukért.
A 22-es buszra többet vártunk, mint amennyi pihenõt engedtünk magunknak bármelyik ponton is, és végig állva, igen sûrû tömegben utaztunk rajta. Amikor este 6-kor, a szülõktõl való elválás után 11 órával megérkeztünk Újpestre, az egyik apuka jókora szatyrot nyújtott át Krisztinek. A Rudolfokon kívül fémkanna volt benne. Tartalmát nem az aluljáróban hörpintettük ki.

Második teljesítésem volt. Az elsõt végig hóban 5.40. alatt tettem meg, köszönhetõen az engem a Hármashatár-hegy után utolérõ és tempójával magával húzó Jakab Gyurinak is, akivel akkor ismerkedtem meg.

Ez az idei egészen más volt és semmivel sem rosszabb, így sikerült, 8.24. alatt.

 
 
andrew79Túra éve: 20092009.11.14 21:29:38
megnéz andrew79 összes beszámolója
Hegedûs Róbert emléktúra - 2009.11.14.

Mivel délután programom volt, megcéloztam a 7 órás rajtot. 6.40-re értem oda, az autóból minden értéknek látszó dolgot kivettem / eltettem (szerencsére a két gyerekülés nem vonzott oda senkit) + riasztóm is van. Nem ért a túra végén kellemetlen meglepetés, szerencsére.

7:00-kor indultam Bubuval és Hartmann Misivel, az elsõ ellenõrzõpont hamar elérkezett. Innen sziklás domboldalon ereszkedés következett (ismerõs a Budai kilátókról), majd a veszélyes mûutas szakasz. Misivel megkonzultáltuk a megoldási lehetõségeket: járda korláttal vagy híd az árok felett. A Fekete-fej kaptatója kellõképpen bemelegített, fent csoki várt (amit Bubu kihagyott). Lent az itinertõl eltérõen a szalagozás az erdõben vezetett, mi is arra mentünk. Adyligetnél mgruber beugrott a boltba, de nem most találkoztunk utoljára. :-)

Innen a túra a Buda határánnal megegyezõ távon megy: Remete-szurdok, meredek kaptató a hegyre, a villanyvezetékek után Gyõri Petiék fogadnak, és adnak egy croissant, mivel otthonhagytam az elemózsiámat. Köszönöm!

Itt saját teával frissítek, így Bubu és Misi elhagynak, a célban találkozunk legközelebb (Bubuval). Az erdõ még mindig szép (bár már kevesebb a szín), így van mit fotózni. A Shell-kútnál veszek ásványvizet és csokit, majd a S jelzésen haladok felfelé, én is látok a zöld körsétán elbóklászókat. A kaptató a Kálvária-hegyre izzasztó, fenn pihenek és elfogyasztom a croissant. Itt ér utol mgruber, akivel a célig együtt megyünk.

Kellemes hullámvasutazás következik a nyeregben, majd a K sávon haladunk a Virágos-nyeregig és tovább is, bár a ködtõl tényleg nehezen látni az utat. Nagyon fárasztó kaptató következik a Vihar-hegyre, valami nem stimmel, nem szoktam ettõl ennyire lefáradni. Fenn a Hármashatár-hegyen banántea (copyrigth Szötske) fogad, nagyon jól esett.

A K körséta jelzés következik, majd a BUÉK-ról is ismert Újlaki-hegy, most lefelé. Nekem egyértelmû volt a K sáv balra, innen kellemesen emelkedett az út az Árpád-kilátóig, ahol Vándorcsillagék pontõrködtek, röviden megpihentünk.

Az Apáthy-sziklához vezetõ út elején feltételes ponttal találkoztunk, hajléktalanok készítettek gulyáslevest, majd hamarosan elértünk a sziklához és a lépcsõsorhoz is. Innen sajnos szintet vesztettünk, hogy a Nagyhídtól folyamatosan emelkedve érjük el a célt. Sajnos ezen az utolsó szakaszon a lábam többször begörcsölt, csak otthon derült ki, mi lehetett a gond: 38 fokos láz. :-(

Köszönöm a túrát, nagyon jó, de a körülmények miatt nehéz is volt.

A következõ egy hónapban nem túrázom (szigorított a család:-)), de legalább az augusztus - októberi túráim beszámolóit lesz idõm elkészíteni.

Képek: http://hrtura.andrew79.fotoalbum.hu/galleryview/

 
 
SipiTúra éve: 20092009.11.14 18:00:12
megnéz Sipi összes beszámolója
Hegedûs Róbert emléktúra - táv: 26,96 km , szint:1143 méter

Az utóbbi idõben nagyrészt gyalogosan teljesítettem a túrákat ,gondoltam most ideje egy "teljes megfutásra" ,ami bele is illik a kistarcsai crossra való felkészülésembe.Elsõ indulásom ezen a túrán ,de a Budai-hegység sokadik felfedezése.
Kitünõ futó-idõben indultam ,talán a helyenként felbukanó ködöt leszámítva.Taktikus parkolás (a faiskolával szemben ,mert ott kisebb az esély az autó feltörésre)a meglepõen rövid idejû nevezést követõen, 8 órakkor.
Az itiner a Piroshoz hasonlóan ismét "túl részletes" ,igaz itt nem olyan egyszerû a vonalvezetés ,vannak szalagozott ,jelzetlen szakaszok is ,és a jelzések is többfélék.
Nagyrészt "hazai pálya" ,szinte az egész útvonalat ismerem ,még a jelzetlen szakaszokat is (pl. Kálvária-hegy ,vagy a Széher út végétõl Szépjuhászné-ig ),kivétel a Remete-hegy környéke ,az fehér folt eddig....

Rajt , Szépjuhászné : 8 óra

1.ellenõrzõpont: gyorsan elértem a Hárs-hegyi krt.-on lévõ pihenõt:1,24 km (7,59 perc)

2.ellenõrzõpont : Feketefej
ahol elfelejtek részidõt nyomni ,itt már elég sokan vannak. Majd zúdulás le a Nagykovácsi útra ,onnan a jelzetlen részen volt némi kavarás ,az itiner Szent László utcát adta meg ,de a szalagozás levágott ,így osztódott a nép ,én mentem a leírás szerint ,végül mindenki a Rézsû utcába jutott......
Az aránylag kényelmes szurdok után jött az igen meredek kaptatón megközelíthetõ

3.ellenõrzõpont ,Remete-hegy: 5,94 km ( 42,32 perc)

Onnan kék sáv-kék kereszt ,Budaliget,majd az ismerõs solymári rész a Shell kúttal ,onnan le a sárgán az Alsó Jegenye-völgybe ,szintén ismerõs út ,Rózsika-forrás ,stb...Nagyon jól futható szakasz ,nyomtam is a sárga sáv végéig ,majd fel a szalagozott úton a gerincen,egészen a következõ pontig.

4.ellenõrzõpont , Kálvária-hegy : 6.39 km ( 41,38 perc)

Tovább kocogok a szalagozott úton,ami különben nem volt jelöletlen ,a sárga háromszög felfestést(egészen friss) véltem felfedezni. A Vera-pihenõt érintve , onnan 150 méterre ,a "solmári kövemnél" (ami elágazás is egyben) mentem tovább az edzésekrõl ismert útvonalon ,a kék sávon le a Virágos-nyeregbe ,majd át az igen nagy ködben lévõ réten ... ,még jó hogy megismertem a nagy vadkörtefát ,mert 10 méterre sem lehetett látni ,betájoltam a Vihar-hegyre vezetõ ösvényt ,ahol többször bele kellett gyalogolni,de a végén kárpótolt a szép kilátás a Hármashatár-hegy tetején ,ahol még a nap is kisütött.

5.ellenõrzõpont , Hármashatár-hegy : 4,9 km ( 38,34 perc)

Az elfogyasztott igen finom tea után legurultam a szánkó pályán a kék kör jelzésen,aztán igen meredek lejtõs sárgán a Határnyergi elágazáshoz ,ahol az is eltud tévedni ,aki 100-szor járt arra.Rutinból élesen balra kanyarodva ráfordulok a kékre ,közben nagyot kurjantok a nyereg közepén álló, tanácstalan túratársakra ,mutatva a helyes irányt nekik.Itt már nagy a forgalom ,kajakos fiatalok futnak edzõikkel , egyéni túrázók bandukolnak ,sokan mozdultak ki a természetbe ma délelõtt.Itt már egyre kevesebb "Hegedûs túrázóval" találkozom ,sejtem hogy eléggé elõl lehetek ,több száz embert elõztem meg útközben ,bízom benne hogy a pont nyitáson már túl vannak az Árpád kilátónál! ?
Kicsit vissza is veszek a tempóból ,magas nagyon a pulzusom ,de jól érzem magam ,jólesik a futás.

6.ellenõrzõpont ,Árpád kilátó : 3,6 km ( 21,26 perc )

Annyira át van ázva az itinerem az izzadságtól ,hogy alig bírnak a pontõrõk pecsételni.Nyomok egy kis gélt ,és magnézium tablettát magamba ,majd folytatom utam ,a fordított irányból,de sok túráról ismert zöldön. Itt már elõ sem kell venni a leírást ,Apáthy-szikla - Battai utca -lépcsõ - Ördög-árok - 56-os villamos alatt ,utcai részek ,aztán a Széher utca végén ismét be az erdõbe ,régebben sokat futottam erre ,mikor a János-hegy felé mentem.A végén az utolsó komoly emelkedõt még megkocogom ,majd a szinte üres gyermekvasút állomás épületébe lépek be.

Cél , Szépjuhászné : 4,89 km ( 35,36 perc)

érkezés : 11,07 óra
Össz. idõ: 3,07 óra

Ismét egy színvonalas túrán vettem részt ,köszönet a Pirosat is rendezõ Magyar Vándor egyesületnek ,kinek tagjai (nagyrészt fiatalok) egyenruhában ,segítõkészen vártak a pontoknál, és persze a célban.Szalagozás egy említett helytõl eltekintve tökéletes ,tea pont ott ahol már nagyon kellett , a pálya jól ki van találva.
Sipi




 
 
biborTúra éve: 20092009.11.14 17:18:15
megnéz bibor összes beszámolója
Hegedûs Róbert emléktúra

7 óra elõtt pár perccel érek a rajt- célnak helyet adó Gyermekvasúthoz. Sokan összegyûltünk, mire a nevezést lerendezem már 7 óra, indulhatok is. A síneknél baktatás után hamar be az erdõbe, a múlt hét vasárnapi Monotonról jól ismert útvonalon folytatom tovább. Kicsit kocorászok az emelkedõig, majd az elsõ pontnál pecsét s go:) A P-on lefelé rájövök, hogy ugyanerre jött a Budai Kilátók is, így szintén rémlik az út. Akkor rengetegen voltak, most magam kanyargok a mûútig. A Fekete- fej elõtt elõz egy futó, majd mások is utolérnek. Felfelé az egyik srác elhagyja az egyik kitûzõjét de nem hallja hogy szólok neki, így utána kell spuriznom, nem baj legalább gyorsabban felérek:) Zsebrevágom a csokit és lefelé kanyargok. Talán a kilátós túra emlékének köszönhetõen kimegyek az útra, onnan pici vissza a P+-ra. Kiérek a Nagykovácsi útra, innentõl szalagozás van. A "kilátópontnál" picit bambulászok, köd van nem sokat látni. A kerítés mellett kicsit szûk az ösvény, néha arcomba vág egy két apró gally. A Remete- szurdokban találom magam, itt nyári PPU sétám során jártam.A Remete- hegyre felfelé azon gondolkodok, hogy a fenébe jöttem itt fel melegben tízkilós cuccal könnyedebben..köd miatt szép kilátás nélkül maradva tovább a kéken. A K+on Ildikóval találkozok, vele tartok az Alsó- Jegenye völgyig.Innentõl sétálgatva folytatom a patak mellett kanyargó S-n. A fahidakat tudom díjazni, mégiscsak kényelmesebb így mint átugrálni a patakon.. Bár annak is megvan a szépsége:D A Kálvária- hegyre van Shsz. jelzés és szalag is, szuper. De ettõl még nem egyenesedett ki a domb:) Ketten elõznek közben, végül megkapom a pecsétet és a csokit amit eszegetve indulok tovább. Aztán a mûútnál gyanús lesz, itt az elõttem menõ Zolival konzultálok, majd hátra arc, ismét fel a Kálváriához. Nem sok, de azért nem csalódtam magamban, hogy felfelé kell visszamenni a szalagozást keresni. Gyorsan meg is van: az egyik stációnál nem vettem- vettük észre a szalagot. Immáron a helyes úton járok, a szalagozás jó, majd a kéken tovább. A Virágos nyeregnél hatalmas köd van, itt emlékezetbõl vmi egyenesen át a réten dereng. Jön egy kis emelkedõ, ekkor Zoliból a lobogó rasztahajat látom már csak, nem gyengén megy felfelé:) Jómagam lassabban kivitelezem ezt, egy másik Zoli is lehagy. A Hármashatár- hegyi e.p.-n a tea eszméletlen jól esik a torkomnak, szépen melegítem vele azt, közben Sz. Józsi mondja h csak akkor kapok kitûzõt ha duplázok:D Jó is lenne, de a rajtidõ miatt ezt nem lehet kivitelezni sajnos. Vidámabban megyek tovább amikor Endreéket látom érkezni a ponthoz. Azt gondolom gyorsan utolérnek mint kiderül kicsit tévedek. A Kks. -tól Zolival folytatom, köszönet neki a navigálásért és társaságért!:) Az Árpád - kilátó utáni lejtõst kihasználva ellépek. A Zön nemsokára utolérnek a futós ismerõsök, igyekszek nem feltartani õket, bocs Endre:) Innentõl közösen folytatjuk.Elmarad az erdõ és bejön az aszfaltozás- utcázás. Most nem vagyok térdig sáros, így nem néznek rám furán, pedig már kezdtem megszokni az elmúlt hetekben:D A Z+on felfelé véve az irányt csakhamar az útleírás végén találom magam. Vagyis mindjárt beérünk:) A Kül.ker Sportpark impozáns épülete után néhány pillanat és feltûnik a gyermekvasút lépcsõje. A váróterembe lépve idõt nézek:11:17 vagyis 4:17 a vége, számolás az olyan 6,3 as átlag. Háát.. aszalt szilva és müzli finomság:) Az oklevél is szép, bár jobb lenne ha nem emléktúra lenne olvasva a rövid életrajzot. . Ismét egy jól szervezett túrán vehettem részt, köszönet a szervezõknek, ma is kitettek magukért:)
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.11.14 15:29:31
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Hegedûs Robi Emléktúra 27 - 1143 m szint

Budai-hegység - szép helyek - nem olyan hosszú táv. Mi tart vissza attól hogy egy jót fussak ma? Semmi.
Konkrét idõtervem nem volt, tudtam hogy lesz néhány kitüremkedés amit meg kell ma mászni.

Szépjuhásznétõl indult a rajt, (9:00-kor indultam) majd a már túl jól ismert Hárs-hegyi körút és a P- elágazásánál máris egy ellenõrzõpont. Lefele robogok, megelõzöm a larzen-akibacsi duót, majd a mûúton majdnem elcsapnak az õrült sofõrök. Irány a Fekete-fej.
Végig kocogom a legmeredekebb részeket is. Szépen leizzadva jutok fel a tetõre, ahol egy csoki is fogad a pecsét mellett. Részidõt csak pár helyen írtak.
Pár korty frissítõ majd hamarosan jobbra a nem túl hosszú P+-en. A Nagykovácsi útnál jelzetlen szakasz van, olvasgatom az itinert futás közben.
Sajnos a Szent László utca helyett másfele lett kötve a szalag, és ez kicsit kavalkádot okozott az épp ott felgyülemlett résztevõk között, de osztódtunk, és én az itiner szerint mentem tovább. Meredekebb aszfaltos szakaszok, majd visszajön a képzeletbeli szalagozás is, és hamarosan a Remete-szurdokban folytatom utamat. A Remete-hegynek csak a legvégén veszem elõ a gyaloglásos módszert, ahol már az is nehéz.
Kilátásban gyönyörködnék, ámde párás-ködös az idõ, így gyorsan odébbállok.
Elérek a Remete hegyi ellenõrzõponthoz (7,2 km - 386 m - 0:44).
Ömlik rólam a víz, de nembaj, ma szerencsére szuper kirándulóidõt fogtunk ki ahhoz képest hogy az utóbbi napokban milyen pocsék idõ volt. Kicsit kapkodva frissítek, de megnyugszom, eszembe jut hogy most milyen jó terep jön a szintes rész után.
A K+-en futok tovább Budaliget felé. A tábla gyönyörûen mutatja az utat, de a jelzés ködbe vész. Még egy-két helyen nagyapám korabeli jelzésféleségek, de az út adja magát, meg a sok résztevõ is. (Kb 370-en indultak elõttem)
Nemsokára a Hidegkúti útnál járok, a Shell benzinkút a túrák közkedvelt támpontja.
A S-n jól lehet futni az Alsó-Jegenye völgyben, nem is fogom vissza magam, tolom neki eddig szépen. A Z+ elágazásnál ahol épp meredekebbé válik az út, egy illetõ tanácstalankodik, sokan továbbmentek a Z+-en. Hát akik nem olvasnak..
Szépen emelkedik az út a Kálvária-hegy fele, de nem állok meg, szépen haladok.
A szalagozás után ahol már tényleg nagyon meredek ott sétálok kicsit. Pechemre ismerõst érek utol. Kérdés: Hogy-hogy nem futsz?. Hehe, aranyos :))
A csúcson begyûjtök ismét egy sport szeletet, majd egy gyors frissítés, és irány tovább a szalagozáson. (13,6 km - 615 m - 1:20) Jobbra nézve házak, nem tudom engem annyira megtéveszt ez a rész, azt hiszem hogy már a Virágos-nyereg házikói ezek, aztán kiderül hogy az még kissé odébb van. Nem probléma, megyeget a szekér ma.
Pár kilcsi és már a nyeregben is vagyok. Itt hatalmas köd fogad, ténferegnek is rendesen a résztevõk. Szerencsére ismerem az utat, egy nagy réten kell átvágni toronyiránt, és az erdõben újra ott vannak a jelek. A Vihar-hegy emelkedõje nem adja könnyen magát, de én sem, szépen felkoccanok. A tetõ után legalább olyan meredek csak lefelé. Következik az újabb küldetés, Hármashatár-hegy.
Jéé, ismerõsök. JB és Lúdtalp fut szembe lefele. Felkoccanok a Hármashatár-hegyre is, elhagyok jópár futót. A panoráma egyre jobban élvezhetõ, bár sokszor jártam már erre, meg futva kevesebb is a reakcióidõ.
Újabb pont a hegytetõn, van finom meleg tea és banán. Én most a saját frissítõmmel elvagyok, de jól esett látni hogy ennyi finomság is van még itt.
K-kör jelzésen haladok tovább lefele. Kicsit féltem ugyanis tavaly nagyon gyatra volt ez a jel, de örömmel tapasztaltam hogy idén már új színben pompázik.
Egy gyors váltás a S-ra, egy rövid de annál meredekebb lefele a Határ-nyereghez, és egy nehezen észrevehetõ K- balra. A tereprutin megint jól jön.
Oroszlán-sziklát csodálom sokadszorra. Árpád-kilátónál ismerõs pontõrpáros.
Ez is kipipálva. (22 km - 913 m - 2:13)
Na még egy kerek 5-ös a célig. Keményen nyomom a lefelét, nincs kegyelem a lábaknak.
Apáthy-sziklánál már csodás kilátás, és rengeteg kiránduló.
Keresztezem az 56-os villamos vonalát, majd az új Z- jelzésen haladok tovább egyenesen. 2(?) éve még jobbra vitt a Z-, 2 futónak mutatom a helyes utat. Azt hiszem még én is jöttem az akkori Z-n valamelyik túrán. (Tojás 40, Online 2006)
Jó meredek aszfaltos rész jön. Szép óvatosan, de megyeget. Innen még 120 m kisebb-nagyobb szintezés jön, majd a várva-várt cél.

2:43 alatt lett meg, aminek nagyon örülök, mert azért volt szintkülönbség elég szépen a mai napon.

Köszönöm a szervezõknek ezt a napot, és a célban a finomságokat!
 
 
 Túra éve: 2008
nagypapaTúra éve: 20082008.12.19 16:44:01
megnéz nagypapa összes beszámolója
Hegedûs Róbert emléktúra T-Online

Akiért a mécses lángja lobog

Az elõzetes tájékoztatás szerint urbanisztikai szemlére számitottam, parkerdei sétával köritve. A Zöld, a Tojás, a BUÉK-túrák során, különbözõ hosszúságban, már megismerkedtünk a budai hegyvidéki agglomeráció útjaival, épületeivel. Most is ilyesmire kaptunk biztatást a rendezõktõl. A résztvevõk a korábbi években különféle kritikát fogalmaztak meg. Többeknek nem tetszett az, hogy lakott területen kanyarog az út elég tetemes része, szerettek volna megszabadulni a nagyváros terhétõl. Aki ezt nem szerette, vagy nem tartotta tanulságosnak, az - nyilván - nem jött el többször. Mások viszont azt gondolhatták, hogy ez is egy alkalom az állandóan változó hegyvidék megismerésére és - idõrõl-idõre - nyomon követték az újdonságokat. Speciális edzésnek (lépcsõfutás) nem is volt rossz, edzette a térdet. A Tojás és a Zöld túrán háromszor számoltam meg - unokám bevonásával - a lépcsõket és körülbelül 1300-1400 fokot jegyeztem fel (kisebb tévedés jogát fenntartom). Szintkülönbség is van a távon, ezért nem kell lebecsülni a vándorlás terhét. Kétségtelen, hogy jelen esetben a 8 órás keret elég polgári idõ a 38,39 km-es képzett úthoz képest (4,8 km sikföldi sebesség), dehát nincs akadálya annak, hogy egy aggastyán is végigmenjen a távon nagyjából 5 és fél óra alatt, ugyanakkor sikerélményt nyújtsunk az elsõutas próbálkozóknak. A négy kaptató (Fekete-fej, Remete-hegy, Kálvária, Hármashatár-hegy) pedig jó alkalom a motor és a levegõellátás kipróbálására.
Túránkat ajánlhatjuk épitész hallgatóknak is. Avatott vezetõ rámutathatna a pénz és az izlés szerencsés - gyakrabban azonban szerencsétlen - találkozására. Elmondhatná, hogy bizonyos szerkezetek miért fognak hamar tönkremenni, mik azok az épitészeti elemek, amelyeknek nincs semmilyen feladatuk. Ivek és oszlopok, ami csak vannak de nem tartanak semmit, tornyok, amik nélkül nyugodtan meg lehetne lenni, tetõablakok tömege, amelyek ki vannak téve az állandó beázás veszélyének, magas kõkeritések, amelyek világosan kifejezik a mögöttük lakók viszonyát a társadalom többi rétegéhez. Épitészeti megoldások, amelyek ráébresztik a sétálót arra, hogy rosszabbul élünk. Mármint mi, az illetéktelenül arra járkálók. Lépjünk azonban fel egy szellemi magaslatra, véssük elménkbe, hogy a szép érdek nélkül is szép és tetszik, s akkor az égvilágon semmi baj sem lesz és elfogulatlanul tudjuk megitélni az architektúra alkotásait.
Eme bonyolult, bár nem haszontalan bevezetés után elismerésemet fejezem ki a Hegedûs Róbert túra tervezõinek, mert olyan tájakra vittek, amelyek - megitélésem szerint - különböznek a XII. kerületben megismert településtõl. Adyliget - különösen a Rézsû-utca - és Budaliget egyes házaira gondolok, amelyeket kifejezetten szépnek tartok. Az közismert, hogy az épitésznek az a feladata, hogy kiválassza tér egy darabját és azt - bizonyos feltételek figyelembevételével - az ember - esetünkben az ottlakó ember - számára alakitsa, szervezze. Ezt a tevékenységet lehet tanulni és lehet születni rá. Ha járkálunk az országban, nem egyszer szembesülünk olyan házakkal, amelyeknek "lelke van", szinte beszélnek hozzánk, otthonunknak ajánlkoznak és joggal. A csontkovácsnak született tehetsége van, hogy a kellõ helyen roppantsa meg a páciens testét de ezt a tudását fia nem örökli. Áll ez az épitészetre is. Ez a tudomány a titokzatos arányok mûvészete. Vehetsz körzõt és vonalzót, vagy mérõzsinórt, de nem biztos, hogy meg tudod mondani, miért szép, miért embernek való egy "közönséges" egykori falusi épitõmester háza és miért nem az egy agyondekorált komplexum. Mivel azonban nem vagyok illetékes ilyen tanulmány irására, ezért a téma megpenditésén túl nem megyek.
Más dolog is van, ami figyelmet érdemel, mégpedig az épület és a táj összhangja. A gépesités fejlõdésével ma már mindenhová épitkeznek: meredek hegyoldalra, szélnek kitett részekre. Erre régebben jobban odafigyeltek, ritkább volt a megcsúszás, az erõs téli szélben jéghideg lakás. De nem erre gondolok, hanem arra, hogy a természeti környezet megválasztása - látvány szempontjából - ugyanúgy része az épületegyüttes megjelenésének, mint maga az épitmény. Bár a tervezõtõl megkövetelik az összkép bemutatását, sok olyan házat tudnék mutatni, amely egyedi önzésével hivalkodik, kiri a szomszédságából. Beszéljünk durvábban: elronditja a tájat.
Ha valaki idáig olvasta azt, amit túrabeszámolónak gondolt, most azt fogja javasolni, hogy beszéljek inkább arról, ami e rovatba illik, vagyis a teljesitménytúrázásról. Arról beszélek. Minap került a kezembe egy interjú, amit kiváló túratársunk Csemez Attila adott az Ökotáj cimû folyóiratnak. A 2008. évi 39-40. számban kétszer is emliti azokat a tapasztalatait, amelyeket, mint tájépitész, a teljesitménytúrázásnak köszönhet. A második szakasz e sport kifejezett laudációja. A sorok olvastán utólag szinte szégyelltem, hogy talán tiz éve - tudatlanul - éppen elõtte szónokoltam az autópályák tervezésének esztétikai elveirõl, miközben õ - gondolom - befelé mosolyogva hallgatta egy amatõr vélekedéseit. A rend kedvéért megjegyzem, hogy nézeteimet valahol a S jelzésen fejtettem ki Makkosmária fölött, a János-hegy felé tartva. Czékli Béla volt társunk akkor egy budai túrán. Az idõ és az élet összehozza a dolgokat.
Igen, gondterhelten járja a budai hegyeket mind a turista mind a tájépitész. De más is. Idézet következik. "Az utóbbi évtizedek mértani haladvány arányában felgyorsult épitkezései már-már megsemmisitéssel fenyegetik a budai hegyvidék évezredeken át kialakult természeti értékeit. Az épületkolosszusok inzultusként ható megjelenése nemcsak az egész fõváros egészsége számára nélkülözhetetlen zöldterület kiméletlen megsemmisitésével járt, hanem lassankint már az eredeti felszini alakzatokat is felismerhetetlenné teszi." Juhász Árpád geológus sorait idéztem a Budai-hegység turistakalauzának 2. oldaláról. Jöjjön most még egy tekintélyes külföldi tudós megállapitása.
1975-ben volt a Magyar Tudományos Akadémia megalapitásának 150. évfordulója. A rendezõk felkértek, hogy legyek tiz napig a Román Akadémia elnökének tolmácsa. Mûvelt, sokoldalú, elfogulatlan embert ismertem meg benne. A Budakeszi-úti toronyszállók egyikében lakott és egy alkalommal a szoba erkélyén beszélgettünk. A város felé mutattam és azt mondtam: nézze meg, hogyan nyomul felfelé az épitkezés, sorra felfalja a szép erdõket, apró parcellákra darabolja az egykori tágas telkeket. Pedig akkor még álltak az öreg bükkfák a Béla király-úton vagy a Szabadság-hegy keleti oldalán. Nem régen épitették fel a filmgyár laboratóriumát a Budakeszi-úton, mondván, hogy kristálytiszta levegõ kell a filmek kezeléséhez. Azt kérdeztem tõle, vannak-e az államnak hatékony eszközei a természetpusztitás megakadályozására? Meg tudnak-e küzdeni Romániában, ahol még több az érintetlen terület, mint nálunk, a gátlástalan és felelõtlen rombolással. Õszinte volt és azt mondta, hogy egyenlõtlen a küzdelem. Más környezetben, más célokkal, de ugyanaz történik, mint amit itt látunk.
Való igaz: rangos ember ritkán akar épitkezni egy kelet-pesti kerületben, csak azt nem tudja, hogy abban a pillanatban, amikor kicövekelt egy telket egy budai dombon, ott éppen azt semmisitette meg jelenlétével, ami után vágyakozott. Autójával két újabb égéstermék-csikkal fogja tönkretenni azt a jó levegõt, amirõl álmodott.
Bánkódni még sokáig lehet, de - tényleg - útnak kellene már indulni a Szép Juhásznétól. Túl részletes beszámolót azonban ne várjatok, nem fogom felmondani az itiner szövegét. Lehet, hogy elitélendõ dolog, de azt reméltem, hogy a büfében forralt bor kapható. Nem számoltam azzal, hogy még korán van a nyitáshoz. Magyar Balázs kisegitett, zsebbéli üvegével azonban óvatosan kellett bánni, hiszen õ nem az én ellátásomra volt berendezkedve. Aztán búcsút vettünk egymástól s én nekivágtam a Hárshegy nem komoly emelkedõjének. A rendezõk gyors sikerélményhez óhajtottak juttatni, s valóban, negyedóra múlva már megkaptam az elsõ, s újabb 25 perc után a második bélyegzést. Gondtalan út, ebbõl az irányból többet kell szuszogni a Fekete-fejre, de nem terhes. Utána lekocogunk az adyligeti ABC-hez, majd fel, a gerinc felé. A leirás és a térkép alapján azt hittem, hogy a Rézsû-utcán végigmenve a szurdok felsõ végéhez érkezünk, igy meglepett, hogy az egykori és ma már nehezen kivehetõ jelzés - a szalagok segitségével - az alvéghez vitt minket. Általános mûveltségünk szempontjából jók ezek a kerités alatti mászkálások, mert én bizony nem mentem volna arra. Megcsodáltam a hegyoldalban dolgozó markolót, drukkolva, hogy le ne boruljon a meredek lejtõn. Ezután jött a szurdok, majd át a patakon és fel a sziklás platóra. Ha jól emlékszem, itt a Remete-hegyen lett volna Robi pontõr, ezért Rá gondolva mentem át a villanyvezetékek alatt. Ha nem jól tudom és valaki véletlenül elolvassa ezt a szöveget, javitson ki.
Ráfordulunk a K+ -re és, ereszkedve, hamarosan Budaligeten vagyunk. A József Attila-utca néhány háza megérdemli a figyelmet, majd ismét kertek alatti bújócska kezdõdik. Arra gondoltam, hogy egyszer tolvajnak fogják nézni a rendezõket, hogy ilyen helyeken vizsgálódnak, de - természetesen - ismét örültem, hogy olyan helyen járhatok, ahová be nem tettem volna a lábamat.
A S sávra rátérve szöveglépéseket teszünk, jön a Rózsika-forrás, amelybõl már sohasem fogunk inni, annyira bizonytalan a solymári Rózsadomb szivárgó vizeinek minõsége. Valami elveszett. Legalább egy szép dombormû került a forrás fölé, csakhogy a fémmel nem lehet szomjúságot csillapitani. A szép tisztás után elindulunk felfelé, van festés, vannak szalagok, mégis néhányan szembe jönnek fenn a gerincen. Úgy látszik késõbb vették észre tévedésüket és igyekeztek vissza a Kálvária keresztjéhez.
A keresztnél a szorgalmas Toplak Jóska ellenõriz, én pedig öt percet veszitek, mert nem tudom kioldani a hátizsákom csomóját. Utána semmi különös, szép az idõ, szép a kilátás. A Virágos-nyereg elõtt egyszerre ébred fel bennem az alkoholista és a pesszimista. Fel kellene ugrani a Borókás-büfébe, de túl sötétnek látom s ezért lemondok róla. Vesztettem egy kis romantikát, mert Rácz Frigyes közölte velem a Fekete István-utcában, hogy - de bizony - nyitva volt. Puff. Emiatt azonban tiszta fejjel tölthettem magamba jelentõs mennyiségû teát a Hármashatár-hegyen. Jólesett a folyadék, szilárd ételre 27 kilométeren nincs szükség. Határnyereg, Oroszlán-szikla, Árpád-kilátó, amely elõl jó ideje sikeresen elépitették a kilátás tekintélyes részét. A Z jelzésen sikeresen lekocogunk az Ördögárokba, közben a Csalán-utcánál Bartók Bélára gondolunk. A Nagyhid után - a Fekete István emléktúra folytán - módosult az út, dehát csak elérjük a Széher-utat. A kórházig már ismertem a járást, újdonság a Mária-út volt, aminek szintén örültem.
Végállomás, adminisztráció, menetidõ 5:38. Gondolataimba süllyedve a keksszel sem törõdtem, csak egy futó pillantást vetettem Robi fényképére és az égõ mécsesre. Hogy is van ez? Miért is ég a mécses? Vagy inkább kiért?
Hagyjuk, hogy vérkeringésünk csillapodván, gondolataink induljanak útjukra. Válasszuk vezetõnknek Hemingwayt, vele eljutunk a 16. század fordulóján élt angol költõhöz, John Donne-hoz. Õ saját maga fogalmazta meg sirfeliratát, amely a londoni Szent Pál-székesegyházban olvasható. Egy kis nyelvgyakorlás következik.

Each man's death diminishes me, for I am involved in mankind. Therefore, send
not to know for whom the bell tolls, it tolls for thee.

Hogy ne okozzon gondot a forditás és hogy saját történetünkre alkalmazzam, megváltoztatom a mondatot. Remélem, senkit sem bántok meg vele az érdekeltek közül. Igen, minden ember halálával kevesebb leszek, hiszen egy vagyok az emberiséggel. Sõt: a természet minden darabjának elvesztése is sújt engem, hisz része vagyok a természetnek. Ezért hát ne kérdezd tõlem, kiért ég a mécses lángja. Tudnod kell: Robiért, érted, mindnyájunkért, a természetért.
 
 
zomberTúra éve: 20082008.11.18 14:35:46
megnéz zomber összes beszámolója
Elsõsorban elismerés a szervezõknek, hogy megemlékeznek egy kedves túratársról. Bevallom nem olvastam el elõre az útvonalat, azt hittem Dobogókõ felé vesszük az irányt. Maga az útvonal csodálatos, külön köszönet a Kálvária-dombért és az utána következõ gerincútért, nagyon élveztem.
A számokat tekintve akár nevezhetnénk keménynek is a túrát, de igazából egy szép séta volt a jó idõben. Természetesen a gyönyörû idõ, Bp közelsége és a relatíve rövid útvonal szó szerint tömegeket vonzott, amire szemlátomást tényleg nem volt felkészülve a szervezõ bizottság. Természetesen nem az itinerek számára gondolok, hanem pl várakozásokra, célra. Egy darabig puffogtam emiatt, de azután rájöttem, ez egy ilyen túra, ha mást akarok, majd választok egy hoszabb, keményebb túrát. Ezek után a már zavaróan hosszú útvonal leírás sem bosszantott, szemlátomást a célközönség azokat az embereket jelenti, akik erdõt még csak tévében láttak. Engem speciel csak összezavart, inkább emlékezetbõl mentem az ismert helyeken.

Köszönöm a túrát, szép volt, jó volt, de szerintem nem szabad megbántódni azon, ha valaki másképp gondol egy teljesítménytúrára. Van akinek a mozgás és a levegõ a fontos, nem a színes itiner, és a 700 forintos jelvény. Nekem is kifejezetten soknak tûnt az 1000 forint, személy szerint jobban tetszik az 4-500 forintos 1 zsíroskenyér+két jaffa+ 1 alma+ mûanyag kitûzõs túra. Természetesen ha olyan nagyon nem tetszett volna, akkor nem indultam volna.
 
 
VagdalthúsTúra éve: 20082008.11.18 08:20:15
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Hegedûs Róbert-emléktúra

Gondolkodtam, hogy induljak-e, beárnyékolta a dolgot a tragédia híre, nagymamám péntek reggelre ment el... végül a lehetõ legjobb gyógyszert választottam: ott voltam a rajtban, és mentem, ahogy tudtam, éreztem, hogy fentrõl segít majd. Mindezt pont egy ilyen rendezvényen... tudom, az én esetem természetesebb, mégha elfogadhatatlan is, de a túra apropója nagyon nem természetes folyamat. Nem ismertem Hegedûs Robit személyesen, de nincs kétségem afelõl, hogy olyan volt, ahogy leírták a rendezõk az itinerben. 2007-ben havas, téli túra kerekedett, most viszont minden adott volt egy jó futáshoz kellemes idõben. Jó darabig 7-es feletti átlaggal mentem, a második pontra, a Kálváriára 2 órán belül értem fel, aztán a Virágos-nyereg után elõször a Vihar-hegy, majd a Hármashatárhegy fogott meg. A tea jó idõben jó helyen volt, a banánt eltettem, addigi étkezésem kb. a két csokiszelet volt, amit kaptam a túrán. Innentõl, persze miért is ne itt, egy x túrán y alkalommal bejárt szakaszon, lefelé a kék körtúrán beletettem egy jó kis kiflit a távba, akkor vettem elõ a mûszert, mikor már gyanús volt, hogy se szalag, se jelzés, se emberhang. Na sebaj, a 4 órás teljesítés esélye így ugrott, de a 6-os átlag még meglehet. Az Árpád-kilátótól meghúzom, majd a célig az emelkedõn még egy pici erõfeszítés, 4:28 a vége. Azt hiszem, sikerült kiizzadnom magamból valamennyit a fájdalomból. Az MVTE a tõle megszokott magas színvonalú rendezést hozta, nem véletlenül szeretem a túráikat, egyben nagyon méltó emléket állítottak egykori barátjuknak, míves jelvénnyel és kitûzõvel. Jövõre is szeretnék rajtolni.
 
 
e b o l aTúra éve: 20082008.11.17 20:32:04
megnéz e b o l a összes beszámolója
Kedves Barátom!

Az elsõ rendezésen 197 induló után 410-415 füzettel vágtunk neki, nem hiszem, hogy ciki lenne. A csokit igyekeztünk a célban pótolni.
Egy jelvény ára 600-700 forint. Tudtad?
Az elsõ évben 1600000 forint negatívval zártuk a túrát, idén kb. 100000 pozitívval.

Kimmel Péter
 
 
kpeterTúra éve: 20082008.11.17 20:09:03
megnéz kpeter összes beszámolója
A tájról nem érdemes sokat szólni, mert a szép idõ és a Budai hegyek megtették mi tõlük telt.
Szóval jöjjenek a kritikák is:
- 400 akárhány induló után elfogyott az itiner, nem irigyeltem a leírás nélkül útraindulókat...
- elfogyott a csoki is az etetõponton
- sok a szolgáltatás (ha el nem fogy) meg van kitûzõ is, de azért az 1000-es nevezési díj elég sok szerintem.
 
 
gbalazsTúra éve: 20082008.11.16 15:21:00
megnéz gbalazs összes beszámolója
Gratulálok a szervezéshez, szuper volt. Idén voltam a túrán elõször, nem nagyon ismertem az útvonalat. Az itiner, a szalagok alapján jól lehetett tájékozódni, én egyedül a hhh-nél kavarodtam el. A hhh-i frissítõállomáson kapott tea és banán nagyon jól jött :)) Ahol tudtam ott futottam, összességében 3:20 perc lett az idõm, remélem jövõre is ott leszek a teljesítõk között.
 
 
csibaTúra éve: 20082008.11.16 13:55:19
megnéz csiba összes beszámolója
Hegedûs Róbert emléktúra

Ha egy mondattal kéne leírnom a túrát, akkor azt hiszem így írnám: Egy könnyed szombati gyaloglás, nagyon jó szervezésben a Budai hegyekben, olyanokkal, akiknek most sikerült elõször megmutatnom a teljesítmény túrázás szépségeit. Igaz én nem vagyok annyira oda a Budapest körüli túrákért, mert akarva – akaratlanul találkozik benne az ember aszfaltos részekkel.
Eredetileg futni szerettem volna, és annyira kifárasztani magam, hogy négykézláb csússzak be a célba, de mivel utolsó napokba sikerült rávenni egy barátomat- akinek ez volt az elsõ teljesítmény túrája -, hogy csatlakozzon hozzám, így gyaloglásra váltottunk. Rengetegen állnak a rajnál mire mi odaérünk, de ennek ellenére elég tempósan megy a nevezés. Hárman indulunk egy igazolófüzettel, de ez így van jól, mert még így is akadt a végén olyan, akinek nem jutott. Persze a szervezõk már az elején hangsúlyozzák, hogy mindenki megkapja utólag postai úton. 8:30- kor elrajtolunk. Én szerettem volna futni, kocogni. Szinte a mellettem elrobogók húznak magukkal, de nem mehetek. De így utólag nem bánom, hogy gyalogoltunk. Nagyon szép volt az idõ, csodálatos volt az erdõ, és a sokszor elénk táruló panorámában is többet tudtam gyönyörködni, sok ismerõssel is sikerült összefutnom. A több ponton is kapott finomságok nagyon jók voltak, különös képen a Hármashatár – hegyen. 14:00 körül kopogtattunk újra a rajtban, ami most már célként funkcionál. Oklevél, kitûzõ és jelvény a jutalma annak, aki szintidõn belül végigment a távon.
Azt hiszem eddig ez volt a legjobb MVTE túra, amin voltam. Hegedûs Róbertet személyesen nem ismertem, de a leírásban szereplõ életút során úgy gondolom, hogy ez a túra méltó emlék számára. A pontokon égõ mécsesek, a rajt – célban látható fényképek egyedivé, különleges hangulatúvá teszik.

A végére a szokások száraz adatok (forrás GPSmap 60CSx & Trackan):
- táv: 26,07 km
- szint: 1182 m

 
 
Rush2006Túra éve: 20082008.11.16 11:42:16
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Hegedûs Róbert emléktúra 27 km - 1150 m szint

Végre egy túra ahol sokáig aludhattam a rajt elõtt. Csak 7:00-kor keltem fel, és másfél óra alatt szépen a rajtban is voltam már. 8:55-kor indultam futva, és megtudtam hogy több mint 450 ember már elõttem van. Megértem, hiszen gyönyörû idõ van, addig örülök amíg ez így marad, bár jövõ héttõl már nem sok jóval kecsegtetnek a meteorológusok.

Erõs tempót szerettem volna most menni, kíváncsi voltam mit tudok jelen állapotomban. Még a Fekete-fejre is felkocogtam megállás nélkül. Itt már sorban értem utól az embereket. Sajnos itt 5 percet kellett sorban állni a pecsétért, de ez nem verseny, türelmesen kivárom a soromat. Erõs tempóban futok tovább, sorban érem utól az ismerõsöket. A Remete-hegyre fölfele talán életemben nem szuszogtam így mint most, a végét már lehetetlen futni. Ezután irány le Budaliget fele, majd föl a Kálvária-hegyre. Ahol meredekebbé válik ott a futás-gyaloglás kombót veszem elõ. Hármashatár-hegyre sem megy végig a futás, a hegyi edzéseket gyakorolnom kéne..
(18,4 km - 2:00) Nem rossz ez még így sem.

Utána lefele elvesztjük jópáran a K-körséta jelzést, itt is elmegy jó 6 percem. Elég gyenge ez a jelzés. Utána ismerõs meredek a S-n lefele, majd a Határ-nyeregnél egy megtévesztõ szalag miatt állok meg, de jó a memóriám, így beugrik hogy ahogy leérek a nyereghez egybõl balra visz a K-. Innen vadiúj jelzések visznek tovább, majd irány az Árpád-kilátó. Szép a kilátás, de most sietek. Lefele ismét visszanyerem rövid idõre az erõmet, majd amikor jön késõbb a meredek aszfalt, sajnos nem megy már csak erõs gyaloglással. A régi Z+ sose akart véget érni, mindig sunyin emelkedett. A végefele már egész szépen kidõltem. De így is sikerült egy jó idõt futni, 2:58 lett a vége. Sok szint volt a túrában, és azért örülök ennek az idõnek.

Köszönöm az MVTE-nek a túrát, és ma kb. 460-en jöttek ki Robi tiszteletére. Bár én Õt nem ismertem, de amiket olvastam a célban kis tájékoztatókat, meg itthon is átelemezve az itinert sajnálom nagyon hogy egy ilyen tevékeny embert ragadott el a sors.
 
 
hkataTúra éve: 20082008.11.16 10:07:49
megnéz hkata összes beszámolója
A magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete Hegedûs Róbert tiszteletére egy nagyon jól, gondosan megszervezett, nagy körültekintéssel, alapossággal kiírt és elõre bejárt túrát rendezett. Szép színes, képekkel, térképvázlattal és hosszmetszettel, fontos adatokkal ellátott, precíz itinert kaptunk. Az oklevelen jólesõ érzéssel fedeztük fel az emlékbélyeget és emlékaláírást. Jó érzés volt, hogy mekkora tisztelet és megbecsülés sugárzik a tragikusan korán elhunyt Hegedûs Róbert irányába, akit személyesen sajnos nem ismerhettem, de úgy éreztem, jelen van, emlékére mécsesek égtek, a róla szóló ismertetés révén megelevenedett, megismertem.
Gyönyörû idõben gyönyörû körutat jártunk be a Szépjuhásznétól a Fekete-fejen, Remete-hegyen, Kálvária-hegyen, Hármashatár-hegyen és Árpád-kilátón át. Külön köszönet a jelzetlen (de kiszalagozott) útszakaszokért, fenséges érzés volt a kálvária-hegyi keresztek és stációk látványa a szép kilátás mellett.
Köszönjük az odafigyelõ, tisztességes rendezést!

U.i.: Rejtély, hogy ezt a jó kis útvonalat miért kellett lerövidítenie néhányaknak, mert 1-1 futó kivételével alig láttunk túratársakat az ellenõrzõpontok között, viszont furcsa módon és váratlan irányokból elõbukkantak tömegesen a pontoknál... 6 óra alatt gyalogoltuk végig becsülettel, ebbe a sok fénykép, a banánozás, teázás, barátkozás is belefért. Örülünk, hogy találkoztunk Matavovszky Tibi bácsival az Árpád-kilátónál, Isten éltesse sokáig!
 
 
antinaviTúra éve: 20082008.11.15 19:38:46
megnéz antinavi összes beszámolója
Én most vettem részt elõször ezen a túrán és kivételesen egyedül mentem,lányom és mások egyéb elfoglaltsága miatt.(Úgyis vágytam már egy kis tartós magányra)
Úgy 3/4 8 körül értem oda -alig volt parkoló- és 190.(!) voltam a sorban.A szép idõ rettentõen megmozgatta a természetkedvelõket.

A regisztráció után egy jó vastag csomagot kaptam,amit próbáltam átfutni az átöltözés alatt de nem sikerült,gondoltam majd útközben.Többek között megkaptuk a túra névadójának is a (sajnos) rövid életrajzát.Ahogy utánaolvastam az esetnek szörnyû és értelmetlen baleset lehetett.Nem lehetett egyszerû ezt megélni a barátoknak,rokonoknak és még nehezebb holtig cipelni ezt az emléket.

Hát megmondom becsületesen,ilyen alaposan megszerkesztett és minden részletre kiterjedõ leírást én még nem láttam.Gyakorlatilag minden szerepelt rajta,szinte minden "sávváltás" pontos helye,magassága,a céltól való távolsága és mi egyebek, már csak a GPS koordináták hiányoztak róla.Nem kis munka fekszik benne,az biztos.Köszönet érte a szervezõknek.Szeretem a szalagozott pályákat mert itt biztos hogy volt bejárás a túra elõtti napon és nem érhetnek meglepetések mint volt rá példa nem egyszer.

Az is meglepett hogy ilyen rövid túrán 6 ell.pontot biztosítottak a szervezõk,ahol még meleg tea is volt.
Szóval én az elején kicsit kiléptem mert 5 óra alatt be szerettem volna érni.Kicsit a Bakonyi Mikulásra is készültem,gondoltam itt döntöm el menjek-e az 50-esre,mert nem szeretnék télen lámpázni sokat.Nem kellett sokat foglalkozni a tájékozódással,hiszen eltévedni elég nehéz lehetett.
Több idõt töltöttem az Ady-ligeti villák figyelésével mint magával az útvonallal.Hihetetlen hogy milyen körülmények között is lehet(ne) lakni.
Nem sokkal ezután a Remete-hegy felé menet éppen ruhát szárított egy barlanglakó család vagy egyén az úttól jobbra fent, a patakon túl.
Ahogy folynak az építkezések gyanítom 10 év múlva a szurdok is be lesz építve villákkal meg hasonlókkal.
Solymár után a patakot követve kihasználtam a lehetõséget hogy a Rózsika-Forrásnál utántöltsem a vízkészleteimet,miután ittam egy jót akkor láttam hogy "Nem Ivóvíz" van kiírva,de kisértettem a sorsot. Amúgy meg tök jó íze volt és most is tök jól vagyok, igaz csak 6decit ittam.
A virágos nyereg felé a lájtosabb részen vitt az út,így frissen tudtam a Hármashatár-hegyi emelkedõnek nekimenni.
Ott várt a kánaán, banán és tea formájában, és ott tettem fel a térdszorítómat ,mert mostanában 15-20 km környékén vacakol a jobb térdemben a porc.
Nos ezek után lefelé menet volt kis bizonytalanság a kkör felfedezéséhez.Szerencsére nem esett sem esõ sem hó,úgyhogy viszonylag simán járható volt az út de latyakos idõben elég gázos lehet (köbö mint a Prédi-Szentfa Kápolna csak ez sokkal rövidebb).
Aztán már a város zaja mellett értük el az Árpád kilátót.Onnan viszonylag sok lépcsõn jutottunk le a városba,ahol nem kis betonon történõ tekergõzés után végre ismét föld lett a talpunk alatt.A végére maradt egy kis kaptató,de azt jó 6os tempóban tekertem végig egy túratárssal.Sajna 5ó25lett a vége,pedig siettem,jól haladtam, igaz nem futottam.Szerintem gyalog nem lehet 6-6.5 felettit menni,kiszámoltam itthon,5 lett az átlagom,úgyhogy agyalhatok tovább mi legyen a Mikulással.

1 szó mint 100..bánhatja aki kihagyta ezt a sétát.Most olvastam itthon a csomag maradékát,hogy pl. van "összetett" is, úgyhogy jövõre igyekszem mind a 6 túrán részt venni.
Köszönöm a profi szervezést és további sok jó túrát kivánok a szervezõknek.
 
 
ZETúra éve: 20082008.11.15 16:08:37
megnéz ZE összes beszámolója
Második teljesítés beszámolója -- szintidõn belül :)

Hegedûs Robi emlékének szentelve nagyon szép idõben, kellemes szintekkel tûzdelt, jól összeállított útvonalon túrázhattunk ma, mintegy ötszázan (én 9:10-kor a 466-os rajtszámmal indultam.). Ez a létszám a szervezõket is meglepte, 9 elõtt már elfogyott a magukkal hozott bõ négyszáz darab leírás/füzet, így aztán akik csoportosan érkeztek, azok egy itinerrel indulhattak útnak, akiknek így sem jutott, azoknak térképen elmagyarázták az útvonalat, illetve azt javasolták, hogy (az egyébként jól felkészült) pontõröktõl is kérdezzenek bátran.
Bár sok a jelzésváltás a túrán, és több szalagozott szakasz is van az útvonalon, részben a tömeg, részben pedig a jól elhelyezett szalagok miatt szerintem az elkavarás lehetõsége még itiner nélkül is minimális volt.
Az ellátmány a "szokásos" csokis pontokon túl a Hármashatárhegyen kiegészült banánnal és nagyon ízletes teával. Ez utóbbiból repetáztam, mert bár a tavalyi túrához képest kifejezetten enyhe volt az idõ, de a finom, meleg teától csak elcsábultam.
A túra díjazása a teljesítés száma szerint változó színû nagyon szép fém jelvény, illetve a teljesítések számát feltüntetõ oklevél. (Sajnos az elsõ teljesítõknek járó oklevélbõl is kifogytak, ahogy a célban hallottam, akiknek nem jutott, azoknak postázni fogják.)

A rendezés hozta az MVTE-tõl megszokott magas színvonalat, a minden várakozáson felüli létszámból (több, mint a tavalyi létszám duplájára készültek) adódó problémákat is jól kezelték.

A szervezõknek köszönet, a túráért, a terepen lévõ túrázóknak meg hajrá, nem sok van hátra :-)
 
 
 Túra éve: 2007
OttorinoTúra éve: 20072007.12.07 10:41:08
megnéz Ottorino összes beszámolója
HEGEDÛS RÓBERT EMLÉKTÚRA 26,96 km 2007.11.17.

Rajt, cél: Szépjuhászné Gyermekvasút állomás

A 22-es buszon ülve két hölgyre lettem figyelmes, akik túrabotokkal, hátizsákkal voltak felszerelve, így nem is csodálkoztam, amikor arról érdeklõdtek a buszvezetõnél, hogy hol kell leszállni a Szépjuhásznéhoz. A megállóban felfagyott járda, a közeli büfé elõtt tengernyi pocsolya fogadott. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy korcsolyát vagy csónakot kellett volna hozni. A fák karácsonyi képeslaphoz illõen fehérbe voltak öltözve. Az állomás nyitott elõterében a felállított kempingasztalok mögött már ott serénykedtek a rendezõség tagjai. A háttérben a tavaly tragikus balesetben elhunyt Hegedûs Róbert fényképe elõtt egy mécses lángja pislákolt. Idõközben befutott a túratársnõm és túlestünk a papírmunkán, az itinerrel még egy kitûzõt is kaptunk. Volt még néhány perc 7:00-ig, ezért ettünk néhány falatot és ittunk egy pár kortyot reggeli gyanánt. Egy réteg öltözet, kesztyû, sál be a hátizsákba és már ütött is az óra, elindultunk a sínek mellett, át a zúzalékkõ halmon a vágányon. Alig sóhajtottunk kettõt, máris elértük a

Hárs-hegyi körutat 1. ep.

Elindultunk élesen balra a piros sávon, hogy köveken és gyökereken szökdeljünk lefelé egészen a Szépjuhászné útig. Ha erre kell jönni mindig próbálok a legrövidebb idõ alatt elhúzni innen, mert semmi padka nincs és az autósok úgy mennek bele a kanyarba, mintha az belátható lenne. Végre betérhettünk az erdõbe és egy padnál ismét könnyítettünk a ruházatunkon, mert fel kellett csûrni magunkat (továbbra is a piroson) a

Fekete-fej búbjára 2. ep.

Bélyegeztetés és csoki szelet után a másik oldalon leereszkedtünk Adyligetre és a házak között tekeregve tettünk meg egy jókora utat. A fagy még nem engedett föl, legalább is a talajszinten, mert emelkedõknél óvatosan kellett lépkedni a csúszós aszfalt miatt. A házak közül kiérve elértük az erdõ és a telkek határát, ahol jobbra végre kilátás nyílt a természetre. Innen egy lejtmenettel értük el a Remete-szurdokot. A szurdokban haladtunk a kék sávon, amikor elértünk egy meredek ösvényhez amin egyre nagyobb szögben másztunk felfelé. Lekoptatott tetejû mészkövek következtek, amiket lépcsõfokokként használtunk. Felérve behavazott cserjék mellett mentünk el és a hófehér díszletben kirívó, sötét ruhás figuraként megláttuk a

Remete-hegy 3.ep. pontõrét.

Némi erdei séta után leereszkedtünk Budaligetre ahol megint a Szép Házak magazinba való témákat szemlélhettük meg a hozzájuk dukáló terepjárókkal egyetembe. A városnézés után egy kerítés mellett mentünk le az erdõ felé. Elõször kerülgettük a dagonyát, aztán kénytelenek voltunk belegázolni. Nemsokára kiértünk a Hidegkúti útra és egy kis sárrázás után, a benzinkútnál átkeltünk az úton és a sárga sávon bevettük magunkat az Alsó Jegenye-völgybe. A Paprikás patakon többször átkeltünk jó minõségû fahidakon, majd elmentünk Rózsika (dombormûve) mellett, aki maga produkálta a róla elnevezett forrást. Kiértünk egy rétre, aminek a közepén egy nagy pózna van (feltehetõleg zászlórúd) a rétet balkéz felõl mellõztük és most már a laza, dumálós kanyargás után megkezdtük a kaptatást tovább a sárga sávon. Mikor felértünk egy sorompóig, bal kanyarral tovább mentünk egy távvezetékig, ahol szalagozás vette át az útjelzést egy alig két lábnyomnyi keskeny ösvényen. (Itt jegyezném meg, hogy a szalagozás a túra teljes távján megfelelõen dús és informatív volt.) Ismerve a helyet tudtuk, hogy még mindig felfelé kell menni és elég magasra, ezért ütemes légzés mellett megpróbáltunk egyenletes tempóban emelkedni. Fehér háttérben tarka gyülekezet jelezte, hogy megérkeztünk a

Kálvária-hegy tetejére a 4. ep.-hoz.

Innen nagyon szép panoráma tárult volna elénk, ha hagyta volna a mindent beborító köd. Muníciót is kaptunk csoki formájában, de azért elõvettünk egy kis kaját is a hátizsákból, amirõl alig lehetett levakarni a kedves sporttársak fokozottan érdeklõdõ ebeit. Elhagyván a három ókori kivégzõeszközt a Kálvária stációit fordított sorrendben szemlélhettük elmentünkben. Egyszemélyes ösvényen folytattuk a gerincen haladva, tovább a szalagok mentén. Kellett a lazább gyaloglás, mert nemsokára elértük a Virágos-nyerget, ahol egy réten átvágva a szalagok segítségével megtaláltuk a kék sávot és nekivágtunk egy emelkedõnek amin a Vihar-hegyre másztunk fel. A csúcsán a fáradozásunk egy része kárba veszett, mert rögtön lefelé kellett ereszkedi a nyeregbe. Innen már nem volt túl messze a Hármashatár-hegy. Felérve láttuk, hogy jönnek visszafelé a parkolóból a sporttársak elégedett arckifejezéssel. Mi is leereszkedtünk a csúszós úton a

Hármashatár-hegyen levõ étterem parkolójába 5. ep.

Itt bõséges meleg teát és két banánt kaptunk. Nagyon jól esett, mert ilyen zegernye idõben nem éppen üdítõ a jéghideg üdítõ. Vissza mentünk a tetõre és itt a réten megint a szalagozás vezetett rá a kék sáv- majd a kék kukac jelzésre, amin meredeken lefelé kellett ereszkedni egy parkolóban végzõdõ mûútig, ahonnan jobbra a sárga sávon még meredekebb, fától-fáig lejtõ következett amíg el nem értük a Határ-nyerget. Innen a kék sávon haladunk a hegy oldalába vágott karéjon. Megint lehet levegõt kapni a beszélgetéshez és emiatt úgy érezzük, hogy secperc alatt értünk el az

Árpád kilátóhoz 6. ep.

A kilátó kõépülete és íves kõkapuja bõséges fotótémául szolgált, majd a zöld sávon indultunk lefelé egy kellemesen lejtõs sétaúton. Egy mûúton átmenve rátértünk egy erdei útra, ami az Apáthy-szikla körül vezet. Tiszta idõben szép panoráma tárult volna elénk, most éppen hogy csak ki lehetett venni a ködbõl szemben az Erzsébet kilátót a János-hegyen. Tovább a zöldön lépcsõkön és utcákon mentünk lefelé. Áthidaltuk az Ördög-árkot, átmentünk az 56-os villamos hídja alatt és nekivágtunk túránk utolsó, a célig tartó emelkedõjének. A zöld felvitt egészen a Széher útig, amin jobbra fordulva végig mentünk. Meghosszabbított vonala már az erdõben vezet tovább és (most tudtam meg) Mária útnak hívják. Innen már zsigerbõl mentünk tovább fölfelé, majd jobbra a reggel elhagyott állomásépület megpillantva felmentünk a lépcsõjén. A rendezõség már behúzódott a mini váróterembe. Mi is bementünk és átvettünk egy kék alapon arany színû jelvényt Hegedûs Róbert dombornyomásos képével. A büfében nem tudtunk ellenállni egy bõven befokhagymázott lángosnak. A 22-esen jól esett ülni a Moszkváig.
Ottorino.
 
 
ChrisCarlosTúra éve: 20072007.12.01 06:51:30
megnéz ChrisCarlos összes beszámolója
Beszámoló és képek:
HEGEDÛS RÓBERT EMLÉKTÚRA
WEBOLDALUNK
 
 
 Túra éve: 2006
kockaTúra éve: 20062006.11.20 11:32:05
megnéz kocka összes beszámolója
Magyarázkodás bemelegítésként: egész héten beteg voltam, úgyhogy a betervezett Lõvérek helyett csak egy ilyen "kertek alatt" túra fért bele most. De majdnem elindultunk azért.

Szombat reggel majdnem sikerült korán felkelni. Na és az egész nap ilyen majdnemekkel volt tele, meg az egész hétvége is. A startban csak McGyverrel találkoztunk az eltések közül, rövid beszélgetés után neki is vágtunk. A nem különösebben eseménydús út egyetlen kiemelkedõ eseménye az volt hogy Danit majdnem elütötte egy autós papper, kicsit vicsorogtunk egymásra, szerintem én sokkal jobban csináltam.

A Kálvária dombon Joeval dumáltunk egy fél órát, aztán a hármas határhegyen (ahol kiválló ellátás volt banánból és szines italokból) nézelõdtünk egy ideig és bementünk a célba. Ja még útközben láttuk a szallagtalanító brigádot, gyerekek, családok, azt hitték hogy ... nem tudom mit hittek, leginkáb talán semmit, de elkezdték visszarakni annélkül hogy szóltunk volna.
Ennyi. Rövid túra, rövid beszámoló :)

Sok ismerõs arcot láttam, király hogy ennyien eljöttek, az idõ is kiválló volt.
 
 
 Túra éve: 2005
efemmTúra éve: 20052005.11.20 12:59:00
megnéz efemm összes beszámolója
Online túra
26.96km/1143m - 2005.11.19

A rajtba 8 után pár percel értünk, ahol már messzirõl integetett Emgergõ és Güszi, akik, mivel érthetõ módon fáztak, el is indultak. Gethe úr késõbbi közlése szerint még az Árpád kilátónál is tartották a 20-25 perces elõnyüket, de sajnos így nem ment együtt a tervezett csapat.

A rajtban az elõnevezetteknek tényleg csak aláírni kellett a nevezési lapot, ami nagyon szimpatikus eljárás volt. Viszonylag gyorsan végezünk a két sorban, Padler rutintalanul kétszer is végigállta a "kasszát", így csak 8:30-kor tudtunk elindulni. A topikos csapatunk: Padler, Pygmea és jómagam voltunk.

Az elsõ ponton (budai-)H.G. és Éva õrködtek. Jópár futót vissza kellett kiabálniuk a szintben folytatódó körséta jelzésrõl. Csak a gyalogosok választják ösztönösen a lejtõket?? :) Az egyik futó srác rövidnadrágban nyomta a -1,-2 fokban..
Lefelé a piroson kissé csúsztak a kövek és az avar is. A Szépjuhászné út elõtt a legmeredekebb részen pedig még fagyos volt a föld. Több túratársnak is sikerült fenékre esnie.

Fekete-fej szokásos nemszeretem emelkedõje most elfogadhatóan ment. Fent Joeyline és barátnõje pontõrködtek, mi pedig megkaptuk az elsõ csokinkat.
A Nagykovácsi út túloldalán Pygmea kipróbálta az egyik játékot a játszótéren. (Lesz róla fotóm!:)
A dombtetõn a Rézsû utca kicsit rémisztõ a párszáz méterre belátható hosszával és az emelkedõjével. Felérve viszont pazar a kilátás, majdnem az egész túra útvonalát be lehet látni.

A Remete-szurdok bejáratánál Padler elbúcsúzott tõlünk, kiszállt, amit sajnáltam. (Padler! Azt viszont jó volt látni, hogy tudtad, érezted, mennyit bírsz, és nem erõltetted túl magad, komolyabb sérülést kockáztatva!)

Ezután kicsit rákapcsoltunk a tempóban Pygmeával, hogy utólérjük a szintidõnket. Ez persze felfelé, kifele kapaszkodva a szurdokból eléggé esélytelen volt.
Innentõl sokáig a Falasokon megismert útvonalon haladtunk. Közben bemutatkoztunk egymásnak két volt kolléganõmmel. Pár év elteltével már õk sem ismertek meg, én is csak egyikõjük céges logójú hátizsákjára kerdezve jöttem rá, hogy ismernünk kellene egymást. Kellemetlen, de a korral jár így harminc felett... :)

Szép volt az Alsó-Jegenye-völgy, a patak hídjai eléggé le voltak fagyva.
Emelkedõ a szokásos sárgán, pihenõ a sorompónál. A szalagozás a Kálvária-hegy irányába itt más felé vezetett, mint a leírásban. A hegy lábánál kisebb szeméttelep közepén kellett keresztülmenni, ez nem tetszett túlságosan. (Láthattuk a szelektív hulladékgyûjtés furcsaságát: az erdõben, egy kupacban többszáz mûanyag flakon!)
A Kálvária-hegyet felvettem a kedvenc kilátóhelyeim listájára. Jó ötlet volt a túra útvonalát ide felhozni! (És a kókuszos csoki is finom volt.)

Virágos-nyeregben sajnos éppen nem volt nyitva a büfé, pedig nagyon pályáztunk egy teára.
A Hármashatár-hegy felé ért be minket András. Pont jókor érkezett, egy kis lendületet adott Pygmeának a társasága. (Jól láttam?:)
Fenn a megszokott helyen, az asztalnál a szolgáltatás Banán, és igen hideg szörp. A bodzás volt a legfinomabb.

Árpád-kilátónál Gethe úr ajándékozott meg finom extra mandarinnal (topikosoknak).

A túra végének útvonala, a cél elõtti Mária-út kivételével, számomra már kicsit unalmas volt. Szerintem túl sok az átfedés más (szintén MVTE-s) túrák útvonalával. Én kihagynám már a Hármashatár-hegyet is, és Határ-nyeregtõl valamerre másfelé vezetném át a túrát a Mária-útig.

A célban azonnal végeztünk, "megdolgoztunk" a kitûzõért és az oklevélért. (Fõleg Pygmea a 100. tt-ért! Gratulálok!)

Az itiner kiváló! A szöveges leírásba a bizonytalan helyeken beleolvastam és egyértelmû lett, hogy merre is kell menni. A résztávok, rész-szintek, hosszmetszet, tökéletes, az útvonalvázlat is jó. Kicsit furcsa rajta a feltüntetett 1:41.400 -as méretarány. :) A szalagozás mindenhol jó volt. Köszönöm a rendezõknek az Online túrát!
Jól éreztem magam. (Kicsit fáztam, de így jár, aki nem fut.:)

efemm