Túrabeszámolók


Dunamenti

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2013
MirPTúra éve: 20132013.03.11 15:22:59
megnéz MirP összes beszámolója

Duna menti 35 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2012
GeldarTúra éve: 20122013.08.29 01:32:05
megnéz Geldar összes beszámolója

Dunamenti 15


Túrázó-történetem addigi legrövidebb túrája volt a Dunamenti 15, amire Gyöngyivel neveztünk. Vácra különösebbb nehézségek nélkül sikerült eljutni, és benevezni. Vác továbbra is nagyszerûen néz ki, de igyekeztük azért idõben elhagyni magunk mögött, hogy Gyöngyi el tudja érni a visszafele menõ vonatját. Az elsõ ellenõrzõpont baj nélkül meglett, de Gyöngyi kedvén nem sokat javított az egyre inkább fölénk magasodó Naszály látványa. Bíztattam azért, hogy egyszer a hosszabbat is megtettem - de az emelkedõ a csúcsig azóta sem lett könnyebb, el kell ismernem. Nehézkesen ugyan, de felértünk a tetõre, ahol pihentünk, felmentünk a toronyba, majd rövid kitérõ után (Gyöngyi a Hó-fejérke után ismét talált befagyott pocsolyát) lefele vettük az irányt. A mészkõbányáig már csoportban haladtunk, ráadásul egyikõnknek sem volt fogalma arról, merre van az út. Ami ezúttal sem lett meg, így találomra átvágtunk egy erdõn, és a mûúton haladtunk lefele, egészen a kisgombási buszmegállóig. Innen fölkapaszkodtunk mindenféle szõlõn és gyümölcsösön keresztül a jó útra, majd egyre jobban igyekezve érkeztünk az ellenõrzõponthoz. A célban még egy sörözés is belefért, szembe a forgalommal. Elégedetten tértünk haza.

 
 
frinyoTúra éve: 20122012.03.12 10:58:44
megnéz frinyo összes beszámolója

 Négy éve már megcsináltam a Dunamenti 35-öt,  tudtam, mire számíthatok. Az azért meglepett, hogy a túra leírása még mindig úgy kezdõdött, hogy a stranfürdõ kapuján kilépve, balra indulunk, holott a túra akkor is, most is a Piarista Gimnáziumból indult, ezért a kapun kilépve, rutinosan jobbra fordultam. Az állomás közelében Farkas Elekkel találkoztam, és koccintottunk egyet a restiben. Ezt már máskor is megtettük, de most ürügyet is találtunk hozzá, ez volt a 400. teljesítménytúrám. (Másnap, a Bián folytattuk az ünneplést Farkas Gyöngyiékkel, Gyõri Petiékkel.)


Tán 500 méterrel arrébb, egy mögöttem jövõ turistatársunk szólt, hogy nyitva van a hátizsákom. Megköszöntem, becsuktam, nem rendített meg különösebben a dolog. Akkor még... Közben sógorom is utolért minket, így hármasban értük el a meredek emelkedõt, aminek végén várt a 2. e.p., a Naszály csúcsa. Elõször Eleknek akadt kisebb dolga, majd Gabi engedett udvariasan maga elé, a csúcsra már egyedül érkeztem fel. 


Egy szendvicsevésnyi idõt vártam rájuk, nem jöttek, mentem tovább. Jobbra terebélyes hófoltokat lehetett látni, mint az elmúlt évszak végsõkig kitartó harcosait. Napoleon ugyan nem tudta legyõzni Tél tábornokot, de a Tavasz haderõi évrõl-évre megteszik ezt, így semmi esélyük a túlélésre. 


A 3. e.p. most se ott volt, ahol a leírásban és a térképen jelezték, szemrebbenés nélkül mentem tovább, nem úgy, mint az elsõ alkalommal.Csaknem 1 km. után aztán valóban megjelent a piros sáv, ám a sáros utat gyorsan felcseréltem a szárazabb mezõre. Mivel tudjuk, hogy az ördög nem alszik, és talán már a kullancsok sem, befújtam magam kullancsriasztóval. Azért is voltam óvatos, mert a kertekben már megjelent "Bodó bácsi". No, ez némi magyarázatra szorul. Egy ismerõsöm gyerekének mondtam egyszer, hogy az általa suszterbogárnak nevezett kis állatka igazi neve verõköltõ bodobács. Nagyon tetszett neki. és rögtön kezdte mondogatni, hogy akkor ez a Bodó bácsi. Mint megtudtam, így hívták az egyik szomszédjukat. Ez a poloskafajta egyébként ugyanazt a szerepet tölti be a bogarak között, mint a hóvirág a virágok népes táborában, õk a tavasz hírnökei. Hóvirágot ugyan se itt, se a másnapi Bia 25-ön nem láttam, de egy hete, a "Dunán innen, Dunán túl" túrán hatalmas szõnyegeket alkottak az út elején es a Rácalmási Nagy-Sziget területén. (Legalább most pótoljam, ha már az akkori beszámolómban nem említettem  meg ezt...)


Azért volt szemet gyönyörködtetõ látvány. A gyadai réten több Barkasnyi barka bukkant fel, ám a rét még nem volt tarka-barka, más virágot nem láttam. Ugyanígy nem láttam semmi arra utaló jelet, hogy hol kellett volna a tanösvényre rátérni, mentem tehát ott, ahol 2008-ban, akkor még nem szerepelt  a túrán ez a kis kitérõ. A Rockenbauer-kopjafához együtt mentünk Pincz Jancsival, majd bedõlve egy tévesen felfestett jelzésnek, megtettünk kb. 50 métert feleslegesen, aztán, mivel nem folytatódott a jelzés, visszatértünk a helyes útra.


A katalinpusztai kocsmában zsíros kenyeret kaptunk, ezúttal hiányzott mellõle a lila hagyma, négy éve még volt, és teát ihattunk hozzá. A pult fölötti kocsmabölcsességek felvidítottak közben, kettõt idézek: " Az élet olyan, mint a motor, csak berúgva megy." Bújj el! Viszik a szemetet." Mindig is kedveltem a népi humort, a pilisszentkereszti Piláth kocsmában volt az egyik gyöngyszem, egy kép, "Szánt a babám, recece" címmel, a régi túrázók tudják, mire gondolok, az újaknak szívesen elmesélem, ha egy túrán megkérdezik.


Innen aztán elindultam a Naszály másodszori meghódítására, ez nem olyan meredek út, mint az elõzõ volt. Feltûnt közben a Bik-kút, majd Molnár Gábor. Utóbbival váltottam néhány szót (elõbbivel ez nehezen ment volna), majd belemélyedtem az itinerbe, és a következõket láttam leírva:" Itt jön utunk legtechbnikásabb szakasza,mert a sok bedõlt fa miatt az ösvény nehezen követhetõ." Ez az eufemizmus, a "legtechnikásabb" már négy éve is nevetésre ingerelt, el is határoztam akkor, hogy egy késõbbi túrabeszámolóban majd felhasználom, valahogy így:....és akkor átmenetileg elbúcsúztam társaimtól, és betértem egy sûrû bozótosba, hogy leguggolva technikázzak egyet. Aztán valahogy kiment a fejembõl, most meg már --a leírás ellenére--nem nehezítették bedõlt fák a haladást, rég elvitték az útból az erdészek. Elképzeltem, mi lett volna, ha 4 millió évvel ezelött a Zöldgömb megrendezte volna a Tanúhegyek túrát. Még ma is az lenne a leírásban, hogy a Badacsony felé közelítve legyünk óvatosak, figyeljünk a kénes kigõzölgésekre, vulkánkitörés várható.


Az újabb e.p.-ot elhagyva, kezdtem leereszkedni. Nem hittem a szememnek, amikor Szabó Marika meg jött velem szemben, felfelé. Kérdõen néztem rá, õ meg azt mondta, hogy sehol nem lát sárga kör jelzést. Amíg lefelé megyek, nincs baj, válaszoltam, én már vissza nem fordulok. Újabb, nyolctagú, hezitáló csapatot hagytam el, végül két jól futó, leányvári leány jött velem, a két Grimm Mónika, anya és lánya, bár elõször azt hittem, hogy a Grimm testvérekkel van dolgom, az anyuka is olyan fiatalos külsejû. Egy helyen aztán láttunk jelzést, de úgy gondolom, a középiskolák mintájára, egyszer már ezen a túrán is tarthatnának szalagavatót, jobb helyeken, mint másnap, a példásan megrendezett Bia 25-ösön is, a kétes részeken szalagokkal segítik az indulókat. Igaz, ezzel megfosztják õket a kalandtúra magasztos élményétõl, de nem biztos, hogy a résztvevõk mindegyike vágyik erre. Azért mi se jöttünk zavarba, helybeliek útmutatása alapján, egy agyagbányát érintve, rátértünk a helyes útra, és feltartóztathatatlanul törtünk a cél felé. Itt megkaptuk jutalmunkat, a kitûzõt és az oklevelet, a hagymamentes zsíros kenyeret és a teát, majd kiadtuk az ötvenes évek egyik jelszavát: Arccal a vasút felé! Az állomáson ért az utolsó meglepetés, eltûnt a tárcám pénzzel, személyivel együtt., ám Mónikáék megakadályozták, hogy egy újabb teljesítménytúrát legyek kénytelen tenni Vác és Újpest között, kisegítettek a vonatjegy árával.


Összegezve:kritikai észrevételeimet sine ira et studio tettem, a fõrendezõ irányában inkább pozitív elfogultságot érzek, mert szimpatikus a kisvasutak ügyének felkarolása, több írását is olvastam, kifejezetten tetszettek, de a teljesítménytúrák rendezése számára olyan, mintha én elkezdenék balettozni. Igaz, ha ilyesmire vetemednék, elõbb megkérdeznék néhány balettmûvészt, hogy mégis, hogy kell ezt csinálni.

 
 
 Túra éve: 2010
biborTúra éve: 20102010.03.22 12:17:00
megnéz bibor összes beszámolója

Duna menti babázás


Petõfi után mondhatnám: Mit nekem te zordon szombatoknak túlórákkal vadregényes tája!

Nem csodállak,nem szeretlek,S képzetem hegyvidéket járja...

A szûk 3 órás alukálást elég kómás ébredés követi. A busz ablakából még messzirõl méregetem a Naszályt. 10ig lehet indulni,ráérõsen van idõ egyéb dolgaimra is Vácon:)) A piar gimi kapujától A4es papírok mutatják az irányt a rajtig vagyis a tornateremig. Nehogy  vki az indulás elõtt eltévedjen az udvar útvesztõjében:)

A nevezést fiatal lányok intézik, minden gyorsan megy, így 9:35-kor nekivágok az  (urambocsá'...) babatávnak. Csak a rövidke 17,9 km-re van idõm hiszen  délután ismét menni kell...:( A spéci és ingyen beszerezhetõ Naszály- térképpel vágok neki a sétának. Még egy kis nagypistázás belefér hársméznézõbe:D plusz némi beszélgetés x párt tagjaival a tizes elõtt:) Ennyi szórakázás után megszaporázom lépteim mert lejár a szintidõ fele és még ki se tettem a lábam a városból:) A  vasút alagútjánál bejön a sárga és a büdös ez "egylevegõvel át" szakasz.. A Temetõ úton a koleszt nézem és valahogy nagyon távolinak tûnik mikor  esténként átjártunk ide.. elhaladok a temetõ mellett majd a látvány kedvéért a másik oldalra megyek át két autó között: a kis "tavacskákban" rengeteg vadkacsa van, néhány nagyon szép színben pompázó is akad. A hideg vízben kergetik egymást, alámerülnek és felbukkannak,a szétfröccsenõ vízcseppeken megcsillan a napfény..Meglehetõsen fúj a szél de még fülvédõ nélkül is lehet boldogulni..

Sorban érem utol az elõttem indulókat és hamarosan már  a 2/A út  alatt spurizok gyanús folyadékokat kerülve. Közvetlen utána  a sárga jobbos kanyarjában az elsõ és a késõbbi  3. pont van. Két lány pecsétel, a 3,9 km-re elég gyöngécske a részidõm.. A jelzés egy darabig innentõl meseszerû: hol volt, hol nem volt. Hófoltok tûnnek fel a hétvégi házak között és egyre kevesebb embert látok magam elõtt. Jó, mondjuk a 27es sorszámot kaptam olyan nagy tömegekre nem számíthattam..Egy nyílt részrõl visszanézek Vácra, a Dunára, a szemközti hegyekre.. szép a kilátás. Majd utolérem K. Gábort akivel elbeszélgetünk és elhaladunk a bizonyos számú telek mellett, majd jön egy kanyar, néha feltûnik itt- ott némi sárga jelzés. . Már a S körsétán egy  Y elágazásnál szükség van taktikai- technikai megbeszélésre : a térkép , az itiner alapján végül a jobbra tartó irányt válasszuk, pár száz méter múlva kiderül hogy helyesen:) Ráfordulunk a háromszögre ami a Naszály csúcsára visz fel. A táblától nem messze kecskék mekegnek..felnézek és a Szent- Margit kereszt néz le ránk, olyan mintha nagyon magasan lenne..a hó erre felfelé  már laposra kitaposott, csúszós. Még néhány túrázót utolérünk és irány fel. Én megyek elöl próbálom nem feltartani a sort:) Néha nagyokat csúszok a sima hó alatti köveken vagy a sár- hó kombináción. Persze csak egyszer csúszok el, természetesen egy széles út keresztezésénél ahol pihennek páran:D Gábor egybõl fel akar segíteni de köszönöm nem kérek belõle, nem vagyok én cukorból:) Még felfelé.. ez az egyetlen emelkedõ az út során de elég hosszú és kitartó partocska. Gábor szerint tipikus háromszöges.. :) Kicsit feljebb két lány ül, úgy tûnik lejjebb helyezték a Naszály csúcsát:) A pecsét után még két embert érünk utol és fent vagyunk a toronynál. Páran vannak itt megkérdezem milyen az idõ a toronyból de nem javasolják, hogy felmenjek.. a szél lent is majd' elvisz, elég hideg van, fázósan iszok pár kortyot. Közben egy hölgy kérdezi van e térképem.  Õ a hosszabbik táv 5. pontjának õre, csak még nem tudja hová kell mennie..=) Betájolom és elirányítom õt, remélem sikerült idõben és oda érkeznie:D  Lefelé csupán 1-2 nyom van a kéken és a többi néhány centis érintetlen hó. Gábor nagyon lovagiasan elõreküld, hogy menjek csak én elöl ahogy jólesik:) A hóban a nem taposott részt  választom és igyekszek gyors lenni. Az ex- esõbeállónál nagy csoport kiránduló pihen. Itt balra át és némi kényelmes szintút után jön a meredek- köves - havas lejtõ. Óvatosan ereszkedek, a fákat is megszorongatva ahol a helyzet úgy hozza:)  Egy szélesebb útra érve SN tûnik fel jobbra átlósan és ahogy a szöveg írja na itt kell derékszögben balra fordulni:)  Hamarosan feltûnnek a hétvégi házak majd a S. Ahhoz az elágazáshoz jutunk ahol pár órája tanakodtunk merre is kell menni. Megismerve végülis mindkét irányt visszafelé kell csak menni a hátralévõ km-eken amerre már jártunk. A kutya ismét ugat, az út sárosabb lett és a felhõk is összegyûltek.. ismerõsökkel találkozunk akik szembe jönnek, õk csak nemrég indultak. A pontnál a lányok már a kocsiban melegszenek, nem csoda hûvös a szél. Azt mondják tök gyorsak voltunk ami enyhe túlzás de jólesik azért:) A híd alatt át és sietõsen a belváros felé vesszük az irányt. A város szélén nagyon kontrasztos kép: balra milliós ház, jobbra lebontásra való,félig összedõlt. Az ellentétek után a temetõ elõtt a felszerelt sebességmérõnél mosolygok nehogy bemérjen minket lassítsunk..:D

A vasútnál órát- idõt nézek és talán pont be fogunk érni 3 órán belül v egy kicsit késõbb. Gábor bíztat, hogy õt ugyan nem érdekli az idõ de ha nekem számít fussuk meg a végét. Jónak bizonyul a lámpák is zöldre váltanak mikor odaérünk.. az utcákon kerülgetjük az embereket, a fõtér még egy kanyar és a célban vagyunk. Nekem így 2:57 lett a vége ami a 17,9 km- hez ilyen álmos- meló elõtti 6os átlagnak jó:) Köszönet a jó útitársaságért Gábornak, tök jó volt ez a túra!:)

 
 
bambuszTúra éve: 20102010.03.17 19:15:13
megnéz bambusz összes beszámolója








Duna menti 35








07:45-re érkeztünk meg Vácra a Piarista Gimnáziumhoz,ahol még javában tartott a szervezõ által a segítõkezek oktatása,hogy mit és hogyan kell csinálni,de 08:15-kor útra tudtunk kelni.A városból kifelé vezetõ mintegy 4 km-en jó kis aszfalt menetben volt részünk,de nem ez volt a túra legkellemetlenebb része.Amint kiértünk a városból rögtön belebotlottunk az 1.ep-be,de a lányok éppen csak kiszálltak a kocsiból,igazából még be sem tudtak "rendezkedni".No, de sebaj megkaptuk a pecsétet és már nyomultunk is tovább a Naszály-csúcs felé.A Naszály-csúcsra felkapaszkodni nem volt egyszerû dolog.Még a felfelé mászásunk elsõ szakaszán utolértük a 2.ep-re igyekvõ pontõrt,akitõl útközben megkaptuk a pecsétet.Pár lépés múlva megkaptuk a 3.ep-re igyekvõ pontörtõl is a pecsétet.Innen kezdett igazán meredekké válni a hegy.Rendesen bele lehetett izzadni.No, meg fáradni.Ezen a szakaszon le is szakadtam a többiektõl,és egyedül folytattam az utam.Miután felkapaszkodtam a csúcsra,megjutalmaztam magam egy pohár teával.Még egyszer visszapillantottam Vác városára,és elindultam lefelé a Török-rét felé,ahol a 3.ep-nek kellett volna lennie.Az erdõbõl kiérve egy hosszú mezõ következett a Gyadai-rét.Itt elég kellemetlen,csípõs,hideg széllel szemben gyalogoltam a Gyadai-tanösvényen keresztül,az Oriások pihenõjén át,a Rockenbauer-kopjafáig.Itt megpihentem egy picit,amíg elolvastam az emléktáblára írott megemlékezést Rockenbauer Pálról,és a Kék túráról.Innen leereszkedve Katalinpusztára a kocsmában kötöttem ki,ahol a 4.ep volt és itt a lányok is a helyükön voltak.Kaptam teát,zsíros kenyeret és már indultam is tovább.Tudtam sokat nem ehetek mert innen megkezdõdik a lassú emelkedés az 5.ep-re.A Bik-kútig és utána kb. 1,5 km-ig viszonylag elég kényelmesen el lehetett sétálni.Ezután jöttek a megpróbáltatások.A meredek hegyoldalon gyalogolva,éppen le nem csúszva haladtam elõre.Mikor azt hittem,hogy már a csúcsra érek,ismét lefelé vitt az út.Majd fel és megint le,aztán hirtelen fel a csúcsig.Ide már négykézláb kapaszkodtam fel.Eszembe is jutottak  a rajtnál a Testnevelés Fõiskolai melegítõbe öltözött lányok.Na -gondoltam- a talajgyakorlat sem maradhat el.De meg lett,fel értem a csúcsra 5.ep.Innen lefelé a jó meredek hegyoldalon fától-fáig haladva -már ha éppen megtartott a fa- leereszkedtem a hegy lábáig.Egy kis jobbra-balra cikk-cakkban haladás után rátértem arra az útra,amin reggel haladtam egészen a város határáig ahol a 6.ep-n vártak a lányok egy pecsétre.Innen a reggeli 4 km-et megismételve visszatértem a Piarista Gimnáziumhoz a célba.A célban miután leadtam a pecsétes lapot,a lányok kedvesen megvendégeltek teára és zsíroskenyérre.Amíg eszegettem és iszogattam megkaptam az oklevelet,a kitûzõt és egy ajit.




Összegzés:


A túra és útvonal jó,a hegymenetek nehezek,erõtpróbálóak


Az itiner jó,részletes, a térkép fénymásolt nem igazán lehet kivenni,hogy melyik úton haladok.Aki tudja nyomtassa ki színesben.


Az ellátás - tea és zsíroskenyér útközbenKatalinpusztán és a célban


vimeo.com/10230038


 


 

 
 
 Túra éve: 2005
GeldarTúra éve: 20052013.08.28 22:03:16
megnéz Geldar összes beszámolója

Dunamenti 35


Ha az elõzõ túra a hó miatt volt nehéz, ez amiatt, ami a hó olvadása után jön. Sár, sár és még több sár fogadta az embert, a Naszályról nem is beszélve. Vácon kezdõdött a túra, ahol visszatért Tibi és Csabi az eredeti túrabrigádból, együtt vágtunk neki az elõzetesen könnyûnek saccolt túrának. "Biztos könnyû lesz, csak a Naszályra jussunk fel!" - bíztattam saját magunk, és többé-kevésbé igazam lett. A Naszály azonban tartogatott meglepetéseket, elsõsorban nagyjából ötven-hatvan centiméteres havat. Tibi és Csabi itt elmaradt tõlem, a tetõn vártam meg õket. Innentõl különösebb nehézség nem várt ránk Katalinpusztáig, az olvadó vizet és a bitang sarat leszámolva. Csabi elhagyta a nevezési lapját, azonban a pontõrök Katalinpuszták azzal fogadták, hogy egy vörös sapkás futó meglelte, és behozta (valóban megelõzött minket egy futó az úton, utólag is köszönjük neki). Söröztünk egyet, aztán tovább törtettünk a sárban és bozótban Vác felé. Kiderült utólag, hogy a legendás Rockenbauer Pál ebben az erdõben halt meg, de akkoriban még nem tudtuk, õ kicsoda, így az emlékére állított fát vagy keresztet nem néztük meg. Ugyanebben az erdõben szakadtak el tõlem a srácok, én pedig, mivel gõzöm nem volt, merre kell menni, egy csoportot követve értem be Vác határába, a mindenen át-jelmondatot követve. Az út rengetegszer tûnt el, s azóta sem változott sokat a helyzet (2012-ben a 15-ös távot csináltam meg, de ugyanúgy eltévedtünk, és áttörtünk mindenen a végén)... Érdemes lenne korszerûsíteni a festést. A célban aztán megvártam Tibit s Csabit, felvettük a kitûzõket, okleveleket, s irány haza.

A mai napig olyan túra, amire szívesen gondolok, s újra eljövök.