Túrabeszámolók
 | Cserhát |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 |
|
| olsen | Túra éve: 2013 | 2013.11.25 05:58:36 |
|
| megnéz olsen összes beszámolója |
szia emberek,a Cserhát..
ez a túra a belföldi teljesítménytúrák része,túlnyomórészt menni kell rajta,különben sem az üdõ nem telik,sem a táv nem fogy..két pasassal toltam le,és csajok futottak el mellettünk,meg hát szép vala..kezdem az elején,a reggel..ótóval parkolunk,a presszóban nyüzsi,ismerõs arcok,a rádiós, a senior,a pontozóbírók- bírónõk,a pénzszedõk,a papirozók..megkaptuk,kifordultunk és balra el..tova vagyunk,néha köszönünk,néha köszönnek, túratársunk kutyaharapásra figyelmeztetõ táblákat gyûjt,mármint fotóilag,és elhagyjuk Nagylócot,a színes turistajelzésen,amely így lombhulltával egyre feltûnõbb a villanyos fákon és betonokon,és újabb település,múzeumokkal kitömve,nekünk a fõkötõs kell,az arrébb lesz..arcok a buszmegállóban,hja,úgy is lehet..mi gyalogolással érjük el a palóc fõkötõk házát,itt pálinka,nápolyi és hûtõmágnes,utóbbi külön pénzért..pecsétel két palóc menyecske,vörös és barna hajak,ajánlkozom pontõr társnak,javasolják,hogy megjelenésemet egy telitalálatos lottószelvénnyel egészítsem ki..a fõkötõ üveg alatt,megyünk is tova,mert már sokan elõrementek..nyakunkon a táv,lóg az esõfelhõjárás,de már sejtõdik a nagy sárga bolygó valahol a felhõk fölött,orosházi népek húznak el mellettünk,majd a domboldalon található állati ürülék fölött polemizálunk,a tehén eredetét vitatjuk,hiszen az régebben kétdimenziós vala,mindig lapjára esett,ez viszont gombócos kiszerelés és kupacolás..a vitát a legelészõ csorda eldönti.A Tábi tó mellett özön a gomba,mindenféle,ide visszajövök majd egy kosárkával és lehetõleg Piroskával,fázós pontõrök a tóparton,hamar letudnak bennünket,kék a kökény a domboldalon,piroslik a hecsedli,sárlik a talaj,fogy a táv,már az illinyi szobornál járunk,a falun végig,PP pecsétel,etet, és fordulunk Marcalnak,a nap is sütikézik keveset,a vörös csillagos ház és a kereszt egymással szemez továbbra is,egyik romlik,másik újul..a faluban feltûnik,hogy minden lakó megkaphatná a tiszta udvar,rendes ház táblát,de itt így vala ez az elõzõ rendszerben is,a dolgos népünk gyõzni fog jegyében..a népek idõsek,barátságosak,a fiatalok is és etetés van,szíveslátás sok mosollyal,folytatjuk az izzadás jegyében,hárman,pasasok az érett korosztályból..Sipeken járunk,az ég felhõs,kedvünk felhõtlen..Dobos kút,sok fokhagymával és palóc menyecskékkel,sütnek nekünk is,de az idõ és a menetrendje a busznak tempót követel,ezért Dobogótetõrõl ketten levágtázunk,majd föl Hollókõre,a gépember lemarad..a Vár forrásnál a senior,a kevéslátású éa barátnõjük,aki mindig..örömködünk,Holló kõ,és feltuszkolom az autóbuszra a barátomat,aki majd értünk fog ótózni..sorbaállok,de nagyon..PP enyhíti a tüneteket,de csak a harmincasokon segít.. sebaj,a leves palócos,a túra remek volt,létavértesi ismerõssel borulok össze,sötét van és fényes jókedv..
köszönet a CSBT-nek és a jó palócoknak..remek túra,remek rendezés,szív is vala benne,átjött.. |
| | | | |
| Géb | Túra éve: 2013 | 2013.11.19 16:43:56 |
|
| megnéz Géb összes beszámolója |
Cserhát 30
08.35.kocsi leparkolása Hollókõn,09.00.busz ,és irány Nagylóc.A buszról nagyságrendileg 20-25 túratársam libbent le a kocsma irányába,az az a rajthoz.Nagy tumultus de sikeres regiszráció.A 30-as távra az itiner elfogyott,ez azért bosszantó tud lenni,és ez nem az elsõ õszi túra ahol ezzel találkozunk.09.25. start.Ködös csípös, hüvös idõ ,erõsen sáros talajzaton, pár kilóméter után elértük a Palóc fõkötõk múzeumát.Jó kedélyû fogattatás,vendéglátás,Nógrádi szilvapálinkával kínálnak minket,egy csinos hölgy és egy" jó kedvû fiatalember"Laci barátom vezet én meg szolidalítok,meg amúgy is teljesítménytúrázunk vagy mi???,és még nem is a túra végén vagyunk.. .A múzeumban szétnéztünk a fõkötõket szemrevételeztük majd haladj tovább.by Rimóc!,Sajgói-nyeregbõl jobbra fordulva emelkedve Irtásos, így jó kilátást nyújtó dombtetõre
emelkedünk,szinte a felhõk közé, a kilátás és az érzés csodás, alattunk Nógrádsipek.Csúszos ,sáros ereszkedés a Sajgóról,közben megpillantva egy szarvasmarha familiát,vannak vagy 30-an,elhaladunk köztük ,és lassan megérkezünk a a Tábi-horgásztóhoz, a tó nyugati végérõl visszanézve szép látvány tárul elénk, a bronz barna fák a ködös felhõs égbolt társaságában a Tábi -tó.A tavat elhagyva irány Nógrádsipek. Nógrádsipeken a Korona Presszót vesszük célba mely az 5. ellenõrzõpont. Itt az Országos Kéktúra pecsétjét kapjuk,illetve még mellé Palóc házi zsíros kenyeret,finom savanyúsággal -,amire még a futók is megállnak-,mellé kedves pontõrök,szuper.Tovább indulás Dobos-kút felé,itt jön a 12 km.ben 500 m.szint,még jó hogy a Nógrádi szilvát kihagytam Rimócon.Hosszan elnyuló emelkedõ ,2 km.-en 180 m.Dobos-kúton szintén a Nógrádi vendégszeretet,az erdõ közepén parázson sütik nekünk a fokhagymás cigánykenyeret és kedvesen kínálnak belõle,illetve itt még engem mint vip túrázót megkínálnak a Rinócról ismert szilvával ,kis töprengés után egy újnyit elfogadok,végül is a túra 2/3 -án már túl vagyok és nem biztos hogy lesz még alkalmam megkostólni a Nógrádi szilvalét cigánykenyérrel.Finom, tiszta nedü,erõs szilva ízvilággal.
Jött Dobogó-tetõ,kaptató a sárga
sáv jelzésen, melyen 200 métert emelkedünk. Innen a sárga háromszög
jelzésen teszünk oda-vissza kitérõt a geodéziai tornyáról felismerhetõ
Dobogó-tetõre, ez a 7. ellenõrzõ pont, mely a túra egyetlen, 500 méteres
magasságot meghaladó csúcsa,meg is másztuk a tornyot,meg is érte a látvány.
A Várkút-forrástt elérve Bélabát értük utól,vagy õ várt minket,íróeszközhiányában,kisegítettem egy tollal, majd egy ,két fotó, kód írás az itinerre és haladj......
Hajrá,a Hollókõi-vár megmászása következett,400 méteren 60 méter emelkedés,fent vagyunk...Írány az Ófalu -ami gyönyörû és magávalragadó-majd a cél a Muskátli vendéglõ.Hosszú sor ,tumultus,Oklevél ,szép bronz jelvény,túrajelentésemre pecsét.5 perc múlva Bélabácsi is megérkezik,jó a tempója pedig már a 80. életévét tapossa,csak így tovább Bélabá.
Konklúzió:Az itineres hiányosságtól eltekintve egy jól szervezett ,jó kedélyû pontõrökkel felvértezett,a táj jellegzetsségeire rámutató, szép helyeken végig vonuló túra volt.Ár-érték arány is jó volt.Gratulálunk
|
| | | | |
| Kelly | Túra éve: 2013 | 2013.11.19 08:14:03 |
|
| megnéz Kelly összes beszámolója |
Sziasztok!
Egy kis fotó válogatás,az idei túráról...a hosszabb film elõ szeleként!
http://www.youtube.com/watch?v=eyvducYMOAo
Üdv,Kelly. |
| | | | |
|
| czenegabi | Túra éve: 2012 | 2012.12.08 10:23:37 |
|
| megnéz czenegabi összes beszámolója |
A Cserhát szívében
2 évvel ezelõtt a Cserhát volt életem második teljesítménytúrája, amit sikeresen teljesítettem. Akkor az átlagosan lábszárközépig érõ sár és cuppogó agyagos föld mély nyomot hagyott bennem. Ezek tudatában vártam a mostani alkalmat. Külön örömömre szolgált, hogy a 2 legjobb barátomat is el tudtam hozni: õk korábban nem hódoltak ennek a szabadidõs idõtöltésnek.
Az idõjárás az évszaknak megfelelõen alakult: ködös, egész nap borús, néhol "szemetelt" az esõ. Röviden a talajviszonyokról: a 20 kmes távon nem voltak ilyen gondok, majdnem végig jól járható volt.
Az útvonal egyszerû és nagyszerû. Külön örömömre szolgált Nógrádsipek elfeledett vagy éppen felújított igazi régi, a palóc vidékre jellemzõ házait látni. Ezek a házak még romjaikban is szépek. Rimócon a Fõkötõ múzeum nyújtott látnivalót, amit sajnos egy kicsit gyorsan, de mindenképpen nagy élvezettel tekintettem meg. Az egyik nagy fali fényképen volt egy lánycsoport, ahol szemügyre lehetett venni a korabeli fõkötõket és viseletet. Egy kicsit elgondolkodtam: a lányokon nem volt látható smink. Vajon mi lenne ha nem lenne ennyire sminkkényszer ma? Sok minden kisülne belõle...
Az ellátás: jókedvvel és örömmel adtak sok minden jót. Volt itt csoki, hagymás, zsíros kenyér, forralt bor, pálinka, tea és még aki akart ehetett palóclevest is. (Kár, hogy én vezettem az autót... :) )
Köszönet a szervezõknek, remekül éreztük magunkat. Jövõre újra jövünk! |
| | | | |
| tetova hegyi teve | Túra éve: 2012 | 2012.11.19 18:55:45 |
|
| megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója |
palócföldi teve menet
futkározom már jóideje szép Magyarországon, de a Cserhát eddig valahogy kimaradt. Most +néztük ezt a tájegységet is. Szomorkás, szürke- felhôs, de végig esômentes idôben zajlott le a dolog. Már Rimócig dimbes-dombos, de 1nlôre szántós. A ponton szép fejkötôkrôl szólt a hely, aztán Brigi pecsétje és sáros szántás. Szép a fogadalmi kápolna, hatalmas gesztenyék ölelik, vastagon lehullott lombbal diszítik. A nyeregbôl csupasz rétekre, messze kilátással. A tó elôtt és mellett gyönyörû szálerdô, a kedvencem. Aztán sártenger, pici gyönyörködés egy-két erdôs részben, majd végtelen mezei szinte a faluig. A ponton pogácsázom és elôzök is. Némi hullámzás kitett szántók mellett s folyt. köv. az erdôben. Megjön a piros, aztán a kék is. Újabb hihetetlen fenséges erdô a falu elôtt. Dobok a ponton egy pici karéj zsírost, de az épp kifutó futók ingerelnek maguk után. Hamarosan elkerülöm ôket, csak ketten maradnak még rajtam a következô pontig. Onnan egyedül kaptatok tovább, a túra talán legszebb részén. Eljön a Dobogó tetô is, ahonnan hosszan lefelé vezet. Az aljában érem utol a talán legelsônek indult 40-est. Együtt hóditjuk a várat s érünk a célba.
Èrdekesen váltakozó vidék, sok-sok dimbes-dombos, szántós-mezôs. Kevesebb erdô, de azok lélegzetállítóan szépek. Jó kis suhanás volt, élveztem a dolgot. A rendezés a csbt-hez méltó korrektségû volt. Sok köszenet a lehetôségért. |
| | | | |
|
| marton4 | Túra éve: 2011 | 2011.11.18 20:09:07 |
|
| megnéz marton4 összes beszámolója |
Cserhát 50 túrabeszámoló 2011.11.12
„Egyesek úgy keresik a boldogságukat, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon.” (Gustavo Dorz)
„A Cserhát Magyarország északi részén az Északi-középhegység egyik része. Északról az Ipoly völgye, keletrõl a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. Kõzetei és felszínformái is rendkívül változatosak. A két szomszédos hegységtõl, a Börzsönytõl és a Mátrától eltérõen itt nem a vulkanikus kõzetek vannak többségben: a hegység nagyobbik része a földtörténet újkorában lerakódott üledékes kõzet.”(Wikipédia)
Péntek este csak úgy véletlenül kattintottam rá a TTT honlapjára, és jobb oldalt, úgy közép tájt megláttam a Cserhát 50 kiírását. Bár mostanság nem szerepelt a terveim között teljesítménytúra, inkább csak úgy magamnak futogattam az utóbbi 1 hónapban, most mégsem tanakodtam túl sokat, este 11 óra körül összerámoltam, a többit a reggelre bíztam, lesz e motivációm és erõm belevágni. Elvégeztem még a „Kisszoba-tesztet” is. Van egy „félszobánk”, amolyan kis tároló hely, ahová 3 lépcsõ legyõzésével lehet bejutni, miután sikeresen lefejelted a felsõ ajtó lécet. A teljesítménytúra elõtti estén és a napjának reggelén ezen a 3 lépcsõn szoktam felszökkelni. Ebbõl azonnal le tudom mérni a lábam állapotát, és 90%-os biztonsággal elõrejelzést tudok nyújtani a várható teljesítésrõl. A sikeres teszt (és fejelés) után végre döntöttem. „Nagyképûen” magamra kanalaztam a 2 hete vásárolt vadonatúj futódresszemet, ami után már jó 10 éve sóvárgok, de képtelen voltam idáig szakítani a régi imidzsemmel, ami szürke egérként rejtett el a tömegben. Most eljött az ideje a váltásnak. A szerelék jól állt rajtam, az alsó rész szépen, lágyan futott le lábam íves hajlatait követve, a felsõ pedig a tekintélyt ugyan nem parancsoló, de el nem hanyagolható méretû pocakom arányairól nyújtott pontos tájékoztatást minden érdeklõdõnek. Már a garázsba is kissé bizseregve jutottam el a hártyavékony öltözetben, de amikor az autó fedélzeti számítógépe mínusz 10 fokra váltott nem haboztam tovább: kiálltam egy alkalmas helyen, és visszahúztam magamra a jó öreg macimat és kabátkámat, biztos, ami biztos. Ezúttal nem sikerült kitörnöm a kényelmi zónámból. Majd legközelebb.
Jó kis bemelegítésnek a beszédes nevû, meredek, 453m magas Õr-hegyre kapaszkodok felfelé, a Cserhát egyik ároksor-rendszerében, a Szécsénytõl nem messze rejtõzködõ Nagylóc felõl, miközben a velem együtt ébredezõ csillagunkból felém küldözgetett foton-csomagok, valamint a lázas munkába fogott izomsejtjeimben mûködõ számtalan kicsiny törpeerõmû felfutó termelésének hatására, lassan-lassan feloldódnak a jégdugók a vérkörömben. (!) Mire felérek, a körülöttem még vastagon röpködõ mínuszokból már nem érzek semmit. És a nap során az idõjárás többé nem produkál semmilyen említésre méltó jelenséget, a mindent betöltõ, szikrázó novemberi napsütésen kívül. A levegõ hûvös, de szélcsend van, a sporthoz kifejezetten kellemes, és megáll rajtam végig a kabát, ami nagyon kényelmessé teszi a haladást. Az elsõ ellenõrzõ pontnál egy páran összetorlódunk. Egy kódot kell felírni, de írószerszám nincs mellékelve. Marad a memória, vagy a kunyerálás, és a poenizálás (a többiek hõsiesen elszenvedik). A kód K3, (K2+1) tehát ez már az Everest. A világ 14db nyolcezres csúcsa közül a többség a Himalájában található, és csak egy van a Cserhátban. A K2-re visszatérve: 4 sikeres csúcstámadásra jut egy halott hegymászó. Az Õr-hegyre vonatkozólag nem ismerem a statisztikát, de talán valamivel kedvezõbb. Mondjuk egy Makalu-szintû, ami szinte megegyezõ magasságú az Õr-heggyel, ha azt durván 8000 métert nem számítjuk (8463m magas). Azt hiszem, a hegymászás helyett inkább maradok a mezei teljesítménytúrázásnál, azt is ilyen erõsen kopottasabb rögökön képzelem fõleg, így kötélre sem kell költenem, bár az Õr-hegy azért még kophatna egy kicsit, mire megint jövök 1 év múlva. A nagy „humorizálás” után tovább szaladok, lassan felébrednek a futóizmaim is. Szárnypróbálgatásba kezdek lefelé, és az elmúlt idõszakom lecsusszant állapotai ellenére, most elég jónak érzem a beállítást, így Zsuny-pusztáig „semmi” perc alatt elszaladok. Sõt sokáig az úton futva már-már Budapest-Bécs maratoni futónak képzelem magam, de csak addig, amíg egy igazi futó el nem száguld mellettem, mint a Peking-Sanghaj szuperexpressz, ami az 1318km-es távolságot átlag 5 óra hossza alatt teszi meg. A mi futónk, akivel mindössze egy pár szót sikerül nagy hirtelen váltanom, mielõtt pillanatokon belül piciny ponttá eliminálja a perspektíva, mondjuk, ennyi idõ alatt teszi meg az 50km-t, bár minket nem segítenek viaduktok. Az expressz így durván 26x megy gyorsabban, mint õ, tehát ilyen sebesség mellett 130 óra alatt jutna Pekingbõl Sanghajba, ha bírja (én durván 130 nap alatt), számolgatok menet közben, hogy fogyjon az aszfalt. Elfogy. Zsuny-pusztán egy gyors felvételt készítek a János pincérõl, errõl a „komor” helyrõl, ami elõtt tavaly egy jó néhányan álltunk kétségbe esve, egy pecsétre és némi jó szóra vágyva, amit nem kaptunk meg, mert a tulaj Magyar szólások és közmondások címû könyvébõl sajnos hiányzik az Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! kifejezés, helyette inkább az „Átdobták, mint „szart” a kerítésen” (létezõ közmondás!!) szerepel inkább. (Ez csúnya volt. Ejnye, ejnye!) A jó érzésû „Zsunyiak” persze továbbra is kedvesek maradnak nekem, hiszen mára a cserháti emberek vendégei vagyunk mindenhol, csak ez a János bántotta egy kicsit még mindig a csõrömet. Na, de József legyen, fent a Tepke-hegyen, indulok egy 90 fokos fordulattal felfelé, még mindig szalagokon csüngve. A Kis-Zsunyi és Nagy-Zsunyi (472 és 478m) ikerlányok nyergén át evickélünk át Garábra. Egy futóval haladunk együtt egy darabig a mély keréknyomoktól felszaggatott erõsen köves úton, aki nem ijedt meg, és persze futó ruhában van. Részletesen kikérdezem, hol és mikor vásárolta a "cuccot". De, amikor egy leveleit sûrû záporként hullató fánál megállok, és videózni kezdem, a futó megugrik. Nézem az ide-oda táncoló, kergetõdzõ, billegve, tülekedve keringõ, sárgás leveleket, amelyek mind a fa alatt vastagodó levél-tömegsírba jutnak végül, de rövid zuhanásuk alatt, egy utolsó nagy „lézershaw” szereplõiként mélyen elgyönyörködtetnek, amint ide-oda forgolódván, meg-megvillan, szétszóródik, átsejlik rajtuk a keletrõl jövõ november reggeli, pompás színezetû õszi napsütést. (Jó öreg Tyndall is megörülhetne, ha látná). Hamar rádöbbenek, hogy talán nem kellene itt estig évõdnöm a lombkorona hattyúdalán, és máris szaladok tovább, Garábig meg sem állok.
Garáb a legmagasabban, 370m magason fekvõ cserháti település 78 lakossal, és sok nyaralóházzal. 1281-ben a premontrei rend apátságot alapított itt, hogy a palócokat megtérítse. Az ellenõrzõponton két futótársra teszek szert, akik valamelyest gyorsabbak nálam, de stílusuk, erõbeosztásuk nagyon hasonló az enyémhez, csak a csomagjuk kisebb (mondjuk a tizede az enyémnek). Nem baj, én sherpa-versenyre is jó vagyok. Itt már a Cserhát legkeletibb részén hajtunk a Tepke felé a Garábi-nyeregtõl a gerincen. A nyeregben kiabálok vissza egy futót, amerre egyszer én is elszaladtam 1-2km-t, amikor még 40km-es volt a túra, és fordított irányban haladt. Bár ha továbbhalad, Nagybárkány-Sámsonháza-Mátraszõlõs útvonalon is visszatérhetett volna ide egy pár óra hossza alatt, és akkor megint “nyeregbe” került volna, de Õ mégis a rövidebb megoldást választotta, így megúszta 200m-el a kalandot. Kelet felé egy széles árokrendszer választja a Cserhátot a szemközt lévõ Mátrától, amivel geológiai rokonságba állnak ezek a hegyek, ahol most szaladunk. Szemben a Cserhát többi részével ahol a vulkáni kõzetek mellet az triászban, eocénban, miocénban a területen hullámzó tengerek, késõbb a hatalmas tavakban felhalmozódott üledékek, és a folyók által beszállított kavicsos hordalékrétegek az uralkodók, némelyik része a lesüllyedés után, azért is dombos vidéknek látszik inkább, mint hegységnek. De ezek itt igazi hegyek, a lábuk alatt elnyúló árokban a Mátrát éppen elkerülõ Zagyva völgye felett, ahol a 21-es fõútvonal is fut. Mi itt futunk, és már nagyon várom a végsõ nagy emelkedõt, ami az 567m magas Tepkére visz fel, amikor hirtelen megpillantom a kilátót. Ez vér nélkül ment. Pihentetõként ezért felmászunk a kilátóba is, bár ide kevésbé párás idõben érdemes feljönni, mert akkor irtó nagy távolságokat lehetne belátni, most alig lehet kivenni a környezõ domobokat is a reggeli párától és a szmogtól. Azon tûnõdöm még, vajon meddig lehetne ellátni full tiszta idõben a Nagyalföld felé. Nagyjából innen délre esik Kecskemét, úgy 140km-re, lehetne még látni valamit belõle. Mennyi az a látótávolság, amit a Föld domborulata megenged, és mennyivel nõhet ez meg egy 567m-es hegyen, plusz egy 20 méteres Bábel tornyával megspékelve. Ki lehetne ezt számolni valami háromszögeléssel mondjuk. Nem vagyok sajnos olyan „geometrikus” alkat, mint az ókori görög Erathosztenész, aki i.e 3 sz.-ban az Alexandriai könyvtár vezetõjeként hírül vette, hogy a dél-egyiptomi Assszuánban, éppen minden év június 21-én, az északi félteke nyári napfordulóján, délben a nap pontosan bevilágított egy kútba, annak egészen a fenekéig. (Ma már tudjuk, hogy a Ráktérítõ közelében volt ez a kút, és ott ilyenkor éppen az ember feje tetején delel a nap). Ez elég volt a „furmányos” tudósnak, hogy rájöjjön, hogyan számíthatná ki a Föld kerületét, amit meg is tett végül. A részletektõl most megkímélek mindenkit, pedig nagyon érdekes. Kisóvodás koromban volt egy barátom, aki elmesélte, hogy Õ Kaposváron(rott!) járt a nagymamájánál, ott felmászott a tyúkólra, és látta Egert. Ez szöget ütött a fejembe, és elhatároztam, hogy én pedig megnézem Kaposvárt. Elõbb egy kisebb fácskára másztam fel, de a környezõ földeket láttam csak. Még egy garázs tetejét is kipróbáltam, ahová egy közeli kerítésen keresztül sikerült feljutni, de Kaposvárnak se híre, se hamva nem volt sehol. Mentõ ötletként kinéztem a kisszobám ablakán, de ott is, akárhogy kémleltem a távolt, csak fél Egert, a Nagy-Egedet a Várheggyel, és a távolban a Bükk vonulatát láttam, persze nem tudom mit fogtam fel ebbõl egyáltalán akkoriban. Végül megkérdeztem egy felnõttet, aki sajnos csak egy tréfával ütötte el a választ, sokáig visszavetve ezzel tudományos fejlõdésemet. Egy jó ideig téveszmék között éltem, amíg egy szép napon, hirtelen magamtól rájöttem mindenre. Hát ez volt az én „kishercegségem” igaz története. Gondolatébresztõnek és tornának remek volt ez a kilátó, bár nem bántam, amikor végre lemászhattam róla. Nem nagyon bízok az ilyen alkotmányokban, amióta az egri Hajdú-hegyi fakilátó, szintén gyermekkoromban, ott jártunk után 1 nappal, egy szélviharban egyszerûen eldõlt. Ez mélyen bevésõdött. Talán nem véletlenül. Cserhátszentivánra innen már könnyen „lesiklóernyõzünk”, legalábbis a tavalyi sárdagasztáshoz képest úgy érzem, mintha súlytalanul lebegnék a talaj felett, és száguldok lefelé, mint a szélvész, elõttem a két futótárs. Õk egyébként amolyan fiatal, „nyalka” legények, igazán dögös, szép színes futócuccokban. Egyenes tartással, lazán, minden erõlködés nélkül futnak, nem látszik rajtuk, hogy valamikor is elfáradhatnának. Az utóbbi idõben egyre több ilyen újdonsült futópáros tûnik fel a környezetemben, mind szépek, magasak, csinosak, fiatalok, öntudatosak, öröm nézni a harmonikus mozgásukat. Néha persze elszáguldok mellettük, csak hogy mutassam, az „öregben” is van még némi tartalék és tartás, azért minket sem lehet leírni, bár könnyen meglehet, hogy egy szép napon majd leír minket az élet, és nyomtalanul felszívódunk. Nem hiszem, hogy bárki is hiányolni fog, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy most még itt vagyunk, tapossuk az erdõ talaját, és nézzük, hogy valahonnan a föld alól, vagy ki tudja honnan, gomba módra felnövõ, újabb és újabb futógenerációk szorítanak maguknak helyet az ösvényen. És ez jó. Nagyon jó. Ebbõl tudjuk, hogy nem valami divatjamúlt marhaságot csináltunk idáig, van bõven utánpótlás.
Cserhátszentiván elõtt a kék kereszt levált az útról, látom társaim sóvárogva tekintgetnek befelé az áthatolhatatlan õserdõbe, de az úton lévõ szalag megment minket egy nagyobb kalandtól, és rövidesen fennakadunk az etetõponton. Még a túra elõtt elhatároztam, ha lehet inkább semmit nem eszek útközben, hogy minél könnyedebbnek érezzem magam. Bár bevágnék pl. egy „zöldséges pitát dzadzíkivel” (a múlt héten azt „fõztünk”), de az éhség jó esetben megnövelheti az ember energiáját, persze, ha van elég tartalék, hiszen ez õsi figyelmeztetés, ideje zsákmány után nézni. A vadászathoz persze sokszor futni is kellett, kitartóan járni a kiszemelt, esetleg megsebzett állat nyomát követve. Na meg a legutóbbi teljesítménytúrámon, a Less Nándor 100-on (4460m szint!!!) 3kg-t híztam, ezt nem szeretném megismételni. Igaz ez a mostani „csak” 50km, arányosan 1,5kg gyarapodást lehet várni, de valahogy mégis szívesebben gyarapodnék „agyilag, mint övileg”, és nem igazán szeretném, ha még tovább „inflálódna” a nadrágméretem. Még azt szeretném mondani a 100km-es túráról, hogy az nem 2db 50km-es csak úgy simán összeadva. Ez volt az elsõ százasom, és ezt a bölcsességet egy életre megjegyeztem, az tuti. Még egy törött ujjal is gazdagított a túra úgy a 80. km táján, de a teljesítést ez egyáltalán nem befolyásolta, sõt! Visszatérve a kajára: rendes futóktól láttam, hogy szinte alig kapnak be valamit a pontokon. Lehet, hogy bejön nekem is. Így most megelégszem egy egészen piciny, házias ízû almalekváros kenyérrel. Nem is tudom, ettem e valaha almalekvárt, és hallottam-e valaha egyáltalán almalekvárról. Ez már a szellemi gyarapodás kategóriája. A hideg ellenére a párologtatás azért megy rendesen, idáig 1 pohár ásványvizet ittam „össz-vissz”, ideje egy kicsit hidratálni. Megragadom a hozzám legközelebb esõ zöld kupakos ásványvizet, már szinte érzem a számban a hûsítõ, szúrós bubikat, teletöltöm a mûanyag poharamat, és egy jót húzok belõle. Vajon mennyi idõ kell ahhoz, amíg az íz-érzékelõ receptoroktól eljut az ingerület a központi idegrendszerbe, ott összehasonlítja az ismert íz- és illatmintákkal, majd döntést hoz, nyeljem, ne nyeljem, és elküldi a „gígának” parancsot, ami persze ösztönös reflex szerint is cselekszik. Nálam ösztönösen nyelt, és nem köpött. Bárhogy is gyötröm magam, nem tudom visszaidézni pontosan azt a pillanatot, mit éreztem, amikor a 40fokos, garantáltan adómentes házi-pálinka végigégetve a garatomat, leömlött végre a gyomromba, de a következõ kortynál már mûködésbe lépett a gátlás. Sõt a hangképzõ szerveim is mûködésbe léptek, elõbb a méltatlankodás, majd a poénkodás hangjait közvetítve hallócsontocskáim felé. Ami történt, megtörtént, s bár ittam elég alkoholt életemben, errõl tudnék sokat mesélni, most mégis úgy éreztem, meg vagyok mérgezve, és azon tanakodtam, mikor kezdõdik majd el a szörnyû agónia…
Közben megérkezik a kilátóból Moiwa, aki fineszesen az etetõpont elõtt ment föl bélyegezni, hogy kevesebb súlyt kelljen felcipelnie. Egy cselesen elhelyezett túrabotnak köszönhetõen megbotlik, és az ölemben landol, így, mint már gyakorló „alkoholista” megkínálom egy kis házi-pálinkával (merthogy ökör iszik magában), amit mereven elutasít. Ahogy ezt a belépõt elnézem, neki tényleg nincs már pálinkára szüksége, hogy tántorogjon egy kicsit. Társaimmal felugrunk a kilátóba, ez még könnyen megy. Elmarad az éhgyomorra fogyasztott alkohol fõ hatása, az eufórizáló hatás, cserébe viszont bejön az összes mellékhatása. Már a kilátóból lefelé begörcsöl a gyomrom, ezért szomorúan búcsút intve alkalmi társaimnak, akik ekkor még úgy vélik, lehetetlen, hogy ne érjem utol õket, kiállok és befalom az összes tartalékkajámat, hogy megakadályozzam a „méreg” további felszívódását, és reménykedem, hogy elmúlik a görcsöm. A görcs, egy idõ után valóban megszûnik, de a helyét átveszi egy az egész hasra kiterjedõ tompa fájdalom, ami egy jó ideig megmarad. Majd futnék a társaim után, de semmi, futóizmaim egyáltalán nem mûködnek, a légies könnyedségnek mára vége, marad 25km gyaloglás (vagy erõlködés), amit nem csípek, mert hosszú és fárasztó dolog ennyit gyalog menni. Pedig olyan jó formában voltam, de ez a pálinka legyalogolt. Közben utolérnek Moiwa-ék, egy kisebb raj, most egy darabig az „uszályukban hajózok”(!), a Zsunyi-patak völgyében, és idõnként egy-egy átkelésnél magában a „meanderezõ folyócskában” is, amikor átkelünk a Nagy Vízen. Gyenge állapotom ellenére is megpróbálok 1-2x robbantani, de van egy „élmunkás srác” velük, aki rögtön elõttem terem valahonnan, meg nem tudom, de valamit bevehettek, mert olyan iramban gyalogolnak, amilyen iramban sokszor futni sem tudok. Cserkút-pusztán elengedem õket, megpróbálok egyedül helyrerázódni, késõbb majd begyorsulok még, gondolom. Közben elfut mellettem egy nálam pár évvel idõsebb férfi, olyan magam forma, kínai melegítõs, igaz csomag nélkül, de olyan lazán megy, hogy a nyálam is csorog már, és az sem boldogít, hogy az elsõ 25 nekem is remekül ment.
Cserhátszentivánra érek megint, aminek fõ nevezetessége, a község határában található óriási házõrzõ „vadsertés”. Elõször úgy veszem észre, hogy az elõttem haladó túratárs hirtelen megáll, és döbbent, üveges tekintettel néz valamit az útról. Szerintem simán elkocogtam volna a „dög” mellett így lefelé menet. Odaérek én is, rápillantok a „szörnyre”, hát ez „óriási”. Sertés már csak kábítva ölhetõ le, de ezúttal õ kábít el minket. Tiltó tábla is figyelmeztet a nem mindennapi veszélyre, mint az állatkertben. Búcsút intek távoli rokonunknak (a sertés a fõemlõsök után, a legközelebbi rokonunk, ez logikusnak is hangzik). (lsd fénykép galériám).
Még a faluban összesodródom egy gyalogossal, aki nem piskóta módon nyomul, hamar kiderül, jó társak leszünk. Késõbb még Hollókõ elõtt leválok róla, mivel Õ „rövidebb” távos, és neki ott véget ér, én pedig megpróbálok egy kis futást megint, bár elég nyögvenyelõsen megy még mindig. Most Dobogó-tetõ felé haladunk, és szerencsére egész jól elbeszélgetünk, bár néha egy kicsit el is beszélünk egymás mellett. A legnagyszerûbb kapcsolódási pontunk azonban Erdély, ahol az idén jártam elõször életemben, egy körutazáson, és nagyon a hatása alá kerültem. A srác miskolci, de saját bevallása szerint már többet túrázott Erdélyben, mint Magyarországon, rendszeresen jár különbözõ táborokba, Erdély szinte minden vidékére, ahol különleges túrák tucatjain vesz részt alkalmanként, amelyekrõl részletesen is mesél egyet-mást. Felfelé rövidtávos túrázók tömegeit elõzzük meg, észre sem veszem, úgy érünk fel a hegyre, pedig elég húzós ez a vulkán. Aztán jön a lezuhanás a völgybe, itt azért sikerül beindulnom, így hamar el is válunk, marad a magányos „kocogás-gyaloglás”, most már a célig.
A Hollókõi várat nyugat felõl kapjuk oldalba, éppen a november délutáni napsütésben fürdõzik a várfal, amikor megpillantom. Közelebb érve is csak egyre szebb a látvány, úgy érzem erre valami giccsadót is simán ki lehetne vetni, mert szinte már hamisan gyönyörû és romantikus. A szabálytalan alaprajzú, felülrõl csigaház formájú, hatalmas kõsziklára, egy szakadék felé, 400m magasan épült vár már hosszú évszázadok óta dacol az idõvel, a történelemmel, az emberi pusztítással, fürdik a napsütésben, vagy éppen szilárdan állja a süvítõ szélviharok, a fagyok pusztító hatását. A legépebben megmaradt várak egyike, amit valami csoda folytán elfelejtettek felrobbantani a sógorok, vagyis a mostanában annyit ajnározott, „hõn szeretett” Habsburg királyaink. Egészen a vár közelében, egy kis ösvényen, sûrû bokrok között haladok felfelé, ahol szemügyre vehetem, hogyan ízesül a vár bámulatos módon az alapját képezõ sziklatömbbel, és áll stabilan, rendíthetetlenül az idõk végezetéig.
Hollókõ utcáit taposom, az Ófaluét, ami a Világörökség része. A tavalyi beszámolómban már mindent leírtam róla, amit egy ilyen túrabeszámoló keretein belül ildomos leírni, ezt nem szeretném megismételni. Azt a jó és büszke érzést szeretném kiemelni inkább, amit a szombat délutáni sétálók között elvegyülve éreztem. Céltudatosan, küldetésem biztos tudatában haladok elõre, valamilyen meghatározott titkos cél felé, és ez lehetõvé teszi, hogy egészen másként lássam magam elõtt ezt a gyönyörû falut, a tornácon kukucskáló kedves lakóit, a fekete fejkendõs idõs nénikét, aki az egyik házból egy pillanatra jó indulatúan szemez velem egy kicsit, így félszegen felé biccentek. Mindent másképp látok most, mint, ha egy olyan szombat délutánon látnám, amikor a családommal, barátaimmal sétálgatnék itt, és követném a Márton-napi rendezvényeket, most olyan színben tûnik fel minden, ahogyan csak egy teljesítménytúrázónak tûnhet a világ. Valahogy minden más értelmet nyer, mint a valóságban, a közönséges életben, minden olyan különlegessé és bizarrá, szürreálissá válik, mint amilyen ez az itt felejtett „díszletszerû” falu is valójában.
A kocsmát keresem, ahol tavaly azt az iszonyú kávét ittam. Könnyen meglehet, hogy az az égett gumi ízû zacckávé valahogy függõvé tett, mert ha kissé émelyegtem is tõle akkoriban, most mohón vágyom arra, hogy újra megkóstolhassam. Ez a kávé számomra már legenda. De egy jó ideig az is marad, mert a kocsma zárva, és csak egy negyedóra múlva nyit ki, de ez nekem, aki méterekben, percekben gondolkodom, óriási idõnek tûnik, így nem várok rá. Jobb helyre pedig nem vágyom jelenleg.
Gyorsan elhagyom a falut. Megelõzök egy srácot, látom már Õ is az utolsó tartalékaiból dolgozik, de azért kedvesen rám mosolyog, amikor köszön, s ez jól esik. Jó lenne beszélgetni, jó lenne társnak lenni, de most már mindenki egy kicsit befelé fordul, összegez. Mindegy, jó hogy itt van, jön mögöttem egy pár száz méterre, néha látom fekete sportruhás alakját felbukkanni, és ez megnyugtat, erõt ad. Hamar eljön a végkifejlet, felkapaszkodom az utolsó dombra is, és végre megpillantom a völgyben hosszan elnyúló falut, Nagylócot, a végállomást…. Megérkeztem.
Megkapom az oklevelemet, a kitûzõt, és még egy kis ajándékot is választhatok. Szívbõl jövõ hálás köszönetet is mondok a lelkes és alapos rendezésért, de nem nagyon értik mit akarok ezzel. Semmit, csak egyszerûen hálás vagyok és kész, hogy nekünk ezt itt, teljesen önzetlenül lehetõvé tették. Egy napig szabadnak érezhettem magamat újra, mint a madár. Búcsút intek mindenkinek, és kilépek a nagylóci fõutcára. A kocsim felé igyekezve egy furcsa, kövér, vélhetõleg elkényeztetett macskát látok meg az egyik ablakban. Fényképezgetem, lesz mit mutogatni otthon, az egész család macskabolond ugyanis. A cica még rám nyávog egy-kettõt kétségbeesetten, valamit talán sérelmez, gondolom, szeretne valahogy bejutni a jó meleg szobába. Ez a legutolsó emlékképem Nagylócról. Tovább megyek. Beülök az autómba.
Mielõtt elindulok, kitapintom a szemüvegemet. Ott van rajtam, ott ül biztosan az orrnyergemen, ahol mindig is szokott lenni.
Szegedi József
- marton4-
Pétervására
„Egyesek úgy keresik a boldogságukat, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon.” (Gustavo Dorz)
Képek:
Beteszek a beszámoló végére 4 képsorozatot, az október-novemberben fõleg a Bükkben készült õszi fotóimból, és az idei Cserhát 50 teljesítménytúrán készült képeimbõl. Ha valakit esetleg érdekel, belekukkanthat.
Az elsõ a Bükkben készült a Less Nándor teljesítménytúra utáni hétvégén, amikor a tettes (már, mint én) visszatért a tett színhelyére. Abban a szerencsében volt részem, hogy ez alkalommal láthattam, és fényképezhettem a Magas-Tátra behavazott csúcsait a Dédesi várból.
A második, Õszikék címen ízelítõ fõleg a Bükkben és a lakóhelyem környékén, a birodalmamban készült õszi felvételeimbõl.
A harmadik Õszikék 2. címmel a Nagy-Egeden és környékén, valamint néhány kép a környékünkön készült.
A negyedik néhány „futtában” lekapott fotó az idei Cserhát 50 teljesítménytúráról.
(Ha valaki ismer, vagy szeretne (közelebbrõl) megismerni, vagy tetszenek esetleg a fotóim, szívesen veszek egy Facabook jelölést: Szegedi József, a képen a feleségemmel vagyok, és egy tortát tartok a kezemben, könnyû megtalálni.)
És ha akad valaki, aki egészen véletlenül idáig eljutott az olvasásban, és nem adta fel, attól mély elnézést kérek, amiért ennyit untattam, ha esetleg jobbra számított (én is!) De azért, nagyon köszönöm a türelmét!
Azért a pálinka jó volt! |
| | | | |
| kv77045 | Túra éve: 2011 | 2011.11.13 23:23:50 |
|
| megnéz kv77045 összes beszámolója |
CSERHÁT - HOLLÓKÕ 30 km
A túra és a túrázás sokmindenben változtatott meg, például még soha nem írtam le a véleményemet egyetlen nyilvános (de nem nyilvános) weboldalra sem. Most ez is bekövetkezett.
A túrázásra nõvérem csabított el, aki a falunkból (a "félelmetes" Nagy-Hársasnál) induló túrára benevezett a tavasszal. Annyi élménnyel, örömmel, vidámsággal beszélt a dologról (bár a szintidõt akkor bõven túllépte), hogy a következõt már együtt teljesítettük. Nem bántam meg. Azóta több, szebbnél szebb útvonalon bizonyítottuk be, hogy a magunk elé támasztott teljesítményt meg tudjuk csinálni, és a túráknál megjelölt szintidõbõl bõven le tudunk faragni. Túráról-túrára emeljük a követelményeinket, és hozzuk az eredményeket úgy, hogy közben - bevallom - néha nevetésünktõl harsog az erdõ.
2011. november 12-én egy kicsit félve indultam el, mivel a hideggel igen hadilábon állok, tapasztalatom õszi illetve téli túra terén még abszolút nem volt, nem tudtam, hogy az idõjárás viszontagságait hogyan fogom bírni ( a nyári 40 fokkal semmi bajom). Azonban nõvérem és állandó túratársunk-barátnõnk lekesedése határtalan volt, így csendben maradtam. Be kell valljam, hogy igazuk volt. A táj gyönyörû volt, igaz ilyen sokat még eddig aszfalton soha nem kellett mennünk, de a napsütés, a tiszta idõ, a túratársak, a viszonylag könnyû útvonal egy igazán felejthetetlen napot ígért. Így is lett.
Elértük az általunk benevezett táv 5. ellenõrzõ pontját, Dobogó-tetõt, az idõnkkel nagyon meg voltunk elégedve (5 óra), így nagyon jókedvûen, abszolút könnyedén indultunk az utolsó 5,7 km-es távunknak. Lefelé kellett mennünk, így egy kicsit még meg is szaporáztuk a lépteinket, futottunk egy jót, ezzel is átmozgatva egy kicsit az izületeinket, majd mikor felvettük újra a szokásos tempónkat, sajnos megtörtént a baj. Nõvérem megcsúszott és a falevelek által takart mélyedésbe becsúszva, majd több méter gurulás után kiderült - akkor még abban reménykedtünk -, hogy megrándult a lába. Innentõl fogva sajnos a jobb lábára nem tudott rálépni, így bicegve, túrabotjai és a mi segítségünkkel ( hideg elleni védekezés képpen magunkra kaptuk felvátva és vittük a hátunkon amíg bírtuk és a terep is lehetõvé tette, na meg a súlya is - Rá szokták mondani, hogy vasággyal együtt max. 50kg - de ez most igazán jól jött) 2,5 óra alatt bebicegtünk a célig, mellékesen megjegyzem, hogy még így is szintidõn belül.
Amiért bátorságot vettem és leírtam a történetünket az leginkább azért történt, hogy megköszönjem azoknak a túrázoknak az érdeklõdését, felajánlott segítségét, fásliját, kedvességét, akik elmentek mellettünk és próbáltak lelket önteni sérült nõvérkémbe és belénk. Egyetlen egy negatív megjegyzés kaptunk a vár tövénél, a legmeredekebb szakaszon, ahol éppen pókmászásban próbálta felküzdeni magát, hogy "feltartjuk A túrázót", tõle pedig ezúton is elnézést kérek, nem szándékosan tettük.
A történet végére annyit, hogy a baleseti sebészeten fejeztük be a napot, ahonnan egy csinos gipsszel gazdagodva vihettem haza a család fõtúrázóját, mivel bokatörést szenvedett.
Az almalekvár isteni volt. A túrázástól nem ment el a kedvünk, meggyógyúl és startolunk (addigra a hidegnek is vége).
|
| | | | |
| Tonnakilométer | Túra éve: 2011 | 2011.11.13 09:56:43 |
|
| megnéz Tonnakilométer összes beszámolója |
Táv: 50,0 km, Szint:1620 m
Fél négykor kukorékolt a virtuális kakas. Érdekes módon nem voltam álmos, pedig nem aludtam többet három óránál. Még kávét sem fõztem, majd a rajtban iszok egyet. Mivel elõzõ este mindent gondosan bepakoltam, tíz perc alatt induló kész állapotban voltam. Indítottam, s irány Cegléd. Toga várt rám a teljesen ésszerûtlen idõpontban.
Nem voltak sokan az úton, de a sötétben mégsem tudtunk olyan sebességgel haladni, ahogy szerettünk volna. Így is 6:10-kor behúztam a kéziféket Nagylócon a Mûvelõdési hát elõtt. Könnyû volt megtalálni. Vagy 20 autó parkírozott elõtte libasorban. Bent nem volt túl nagy a nyüzsgés. Vagy már elment az „eleje” vagy még eztán kezdõdik java. Viszont volt alkalmam megcsodálni Bribor mûalkotásait, a szépséges, saját készítésû emlékplaketteket. Egy picit csalódottan indultunk útnak, mivel sem a fõrendezõ úrral, sem annak híres tüzes vizével nem találkoztam. Az elõbbire még tudtam ész érveket felsorakoztatni, de az utóbbi erõs törést okozott lelkivilágomban. Na mindegy, nem ezért jöttünk. Pedig igen! Ezért is. :-)
Keményen fagyott az éjjel. Inkább téli túra érzésem volt. A faluban, és késõbb is a szalagozás amolyan osztrákosan bolond-biztosra volt kirakva. Ha akartam volna, sem tudtam volna eltévedni. Hamar megszokta a szemem a fehér papírcsíkokat, melyek a helyes útirányt voltak hivatottak jelezni. Jól esett a kapaszkodó az elsõ ellenõrzõpontig. Jó erõben éreztem magam. Az elmúlt túra mentes hétvége után már ki voltam éhezve a mozgásra. Amint felértünk a gerincre, a nap is kidugta elsõ sugarait a keleti égbolton, amerrõl a Mátra bércei is incselkedtek velünk. Azonban hiába kacsintgatott a Nagy-Hársas és a Muzsla, ma a Cserhát kényeztet bennünket!
Az elsõ ellenõrzõkódot az Õr-hegy csúcskövénél írtuk fel majd 400 m múlva az Õr-hegy feszületnél posztoló „élõ” pontõrtõl az elsõ pecsétünket is megkaptuk, s ha már itt voltunk vétek lett volna kihagyni a feszület közelébe rejtett geoládát.
Tovább indulva a lankás legelõ fagyott, száraz füvét tapostuk. A szalagok kivezettek bennünket a Zsunypusztára vezetõ aszfaltra. Nem bántam, pedig már megindult a szombat reggeli autóforgalom. Hamar Zsunypusztára értünk, ahol a valami azt súgta nekem, nem fogunk a célig kényelmesen ereszkedni. A Zsunyi-nyereg nem volt sunyi. Amennyire rosszul mutatott lentrõl, oly könnyen felértünk. El sem hittem. Csak ennyi? Mégis valahogy éreztem, valami meglepetést csak tartogatnak a rendezõk nekem még a mai napra.
A metropolisnak kevésbé nevezhetõ Garábon ismerõs pontõrök fogadtak bennünket, kiknek elõ is adtam keserves bánatom. Panaszom oly meghatóra sikerült, hogy a csomagtartóból elõ is került a „Kemencei Karcos” feliratú üveg. Sikerült megvigasztalódjak, s eluralkodott rajtam az ide nekem az oroszlánt hangulat. Oroszlánok helyett azonban a K4 úton a Tepke felé vettük az irányt. A Garábi–nyeregig kicsit húzósabb volt az út, majd a gerincúton kellemes hullám-vasutazgatásban volt részünk. Jobbra-balra szenzációs panorámában gyönyörködhettünk. A csúcson lévõ fém kilátótoronyba vétek lett volna nem felmenni. Egyrészt az elsõ szinten volt a pontõr, kinek pecsétje oly fontos volt számunkra, de nem hagytam volna ki a nézelõdést a tetejérõl sem, ha már itt voltam. A túrázók többsége is így tett. Hát mit mondjak. Fenséges volt a látvány minden irányban.
A Tepkérõl lefelé barátságos lejtõ vezetett. Nagymezõtõl a Bableves csárdáig megint volt egy aszfaltos szakasz, amely már nem annyira tetszett. Nagyon megörültem, amikor végre letérhettünk a K+ jelzésre. Itt meg az avar alatt elhelyezkedõ kövek miatt voltam nyûgös. Hát már semmi sem jó? Hogy eltereljem a figyelmemet, a jobb oldalon lévõ Alsó-szurdokban legeltettem a szemeimet. Hamarosan kiértünk egy legelõre, s megpillantottuk Cserhátszentistván házait. Itt kell legyen egy kilátó az itiner szerint. Végigpásztáztuk a látóhatárt és az is hamar meglett. Elõbb azonban még leballagtunk a Zsunyi-patak partjára, hogy fel lehessen mászni a kilátóhoz. A kilátó tetején matricát ragasztottunk az itinerünkre és robogtunk vissza a felállított etetõpontra. Befaltam egy csalamádés zsíros kenyeret, s jó bõven leöblítettem ásványvízzel. Egybõl virágos lett a kedvem. Hát ez volt az én bajom! Hiszen még ma nem is ettem, pedig már majdnem felét lenyomtuk a távnak.
Innen patakparton haladtunk a K+ jelzésen. Kellemes, hangulatos volt az ösvény. Balról a Bézma-csúcs meredek lába, jobbról a csörgedezõ Zsunyi-patak kísért bennünket. Kiérve egy rétre volt egy jobbos visszafordító, s mire kettõt számoltunk már a Szuha-patak völgyében kapaszkodtunk Cserkútpusztára. Onnét tudtuk, hogy odaértünk, hogy ott volt a pontõr, de ezen kívül az égvilágon semmi konkrét dolgot nem tudtunk felfedezni. Egyszerûen csak szép volt itt.
Alig két kilométert talpaltunk a kopár domboldalakon, mikor immár másodszor értünk be Cserhátszentistvánra. Ez utóbbi hurok nem volt „házi feladat” a 40-es túratársak részére. Jó kis kör volt ez. Jól ki lehetett pihenni magunkat. Jól járható, nem szintes, de roppant hangulatos ösvényeken. Lelkiekben készültünk a Dobogó-tetõre. A faluban kicseréltem vízkészletem, mert a zsákomban lévõ kellemetlenül hideg volt fájdogáló torkomnak. Legközelebb már a termoszt is hoznom kell magammal, állapítottam meg magamban. Ahol a nap sütött, ott még kellemes volt a levegõ, de a hõmérséklet már közel a nulla fokhoz.
A számok alapján nem volt nehéz a Dobogó-tetõre a felmenet, de a gyakorlatban össze kellett magam rakjam hozzá. Lassú, egyenletes tempóban egyszer csak fent is voltunk. A pontõrtõl kaptunk matricát az itinerünkre és még valamit, de erre még visszatérek. Mivel itt is van egy geoláda, pihenésképpen kiadtam a feladatot a Garminnak: Menj! S nagyon korrekten meg is találtuk a ládát, mely kicsit távolabb volt a toronytól, rejtve az ellenõrzõponton sürgölõdõk szeme elõl. Amíg Toga felmászott a toronyba kicsit leheveredtem a pontõrök által „üzemeltetett” tûz mellé, s elmajszoltam egy csokit, megittam az egyik palack vizemet és elégedetten szemléltem az érkezõ és távozó túratársakat. Mint minden jó, ennek is vége szakadt. Toga megérkezett, ideje volt tovább indulni. Indulás elõtt a pontõr igen nagylelkûen a saját Jégerébõl megkínált. Általában jobban szeretem a férfias gyümölcspálinkát az édeseknél, de ennek minden cseppje azonnal vérré vált bennem.
Igen jó kedvvel csaptunk a lovak közé. A Hollókõi-várig hátralévõ öt km pillanatok alatt tovaillant lábunk alatt. A vár elõtti utolsó mászás nem volt egy sétagalopp. A vár ott magasodott felettünk, s egyáltalán nem volt kellemes az ösvényen felkapaszkodni. Félúton egy túratársnõ torlaszolta el az utat. Kifordult a bokája, s két barátnõje segítette minden lépését, tanúságot téve a bajtársiasságról. A tetõn korosabb pontõrök akkurátusan pecsételtek és regisztrálták érkezésemet nyilvántartásukban. A vártól párszáz méter volt a Hollókõi Ófaluban a Muskátli Vendéglõ, ahová hivatalosak voltunk egy nagy tányér PALÓCLEVESRE. Így, csupa nagybetûkkel. Nagyon finom volt, s igen jól esett a forró étel. Vétek lett volna kihagyni. Gyorsan kiszámoltam, hogy már csak 6 km van hátra a célig. Ha akkor, ott valaki azt mondta volna, hogy itt a cél, nem kell továbbmenni, azonnal aláírtam volna...
De nem mondta senki, így elindultunk. Az üléstõl berozsdásodott izmaimnak kellett egy kis idõ, mire újra fel tudtam venni az utazósebességet. Viszont ma már bánnám, ha kihagytam volna ezt az utolsó szakaszt. Amikor lemenõ nap fénye vörösre festette az eget, s a szürkületben már csak a vár és a Dobogó-tetõ kontúrjai látszottak. Hmm… Fenséges hangulat volt. Lassan aztán bekapcsoltuk a fejlámpát, s vígan lépkedtünk Nagylóc felé. A Kavicsos-hegyen volt még egy kihelyezett bélyegzõ, ahonnét már hallatszott a kutyaugatás, s látszódtak a település fényei. Percek alatt a célban voltunk, ahol megkaptuk a jutalmunkat, a szép oklevelet és kitûzõt.
Gyönyörû nap volt ez a mai. Minden volt benne, ami szép a túrázásban. Egy kicsit téli egy kicsit õszi túra volt. Láttuk a napfelkeltét, holdnyugtát, a napnyugtát és a holdfelkeltét. Jártunk gerincen és szurdokvölgyben, patakparton és hegycsúcson. El is fáradtunk, jókat is ettünk. Mégis valami hiányzott a mai napon a Cserhátból. A SÁR! Már a Cserhát túrák sem a régiek állapítottuk meg hazafelé. Remélem lesz még alkalmam eljönni ide máskor is.
Köszönöm, hogy itt lehettem. |
| | | | |
| olsen | Túra éve: 2011 | 2011.11.13 08:08:54 |
|
| megnéz olsen összes beszámolója |
Szia emberek,volt egy Cserhát túra,kora délelõttõl kora délutánig,lehetett volna hosszabb,de társaságom nem engedte..
szóval félnyolckor néztem a hollókõi parkolót,ahol tavaly ilyenkor már nem volt hely..most három autó szédeleg,egy hölgy hosszában akar parkolni keresztben a sávokon,tudhat valamit,de beszélgetünk és meggondolja magát,büfé zárva,kocsma zárva,lassan öltözködöm, a kocsi meleg,a másik kocsit várom,befut,négyen indulunk a harmincas távon,meg még háromszázan,egyéb helyekrõl is..az adatot pontosítsa másik túrázó,,
rajt a Muskátliból,élet a pultnál itt sincs,csak a szervezõk asztalánál sorolunk,fizetünk és irány a vár,elõtte balra el,rá a kékre,Felsõtold itt van,itt kocsmai bélyegzõ és mindenféle egyéb lehetõség van,például kávé..Alsótold,és tovább délnek,a szélsõ ház kovácsoltvas kerítés-kapudíszei,a köcsögfák az udvarokon,a kutyaugatás és a barátkozó macska mind-mind ismerõs,emberi létforma jelei a még deres fûben csak nyomokban észlelhetõk,ez már a 2011-es év,öregebbek lettünk..Bableves csárda,továbbra is ragaszkodik a nyitásformához,korán voltunk ott,szokás szerint..kék keresztre térünk,mert kanyar van az itinerben,õzike áll modellt egy ideig,amíg fotózunk néhányat,színes erdõ,imitt-amott csupasz ágakkal,dombok között ténfergünk Cserhátszentivánba,ahol az elmaradhatatlan zsíroskenyér és almalekváros házi,jobb vendégeknek „vadvíz”,60 fokosra beállítva,nehéz megköszönni,irány a kilátó,ragasztós pont,tovább a kékkereszt vonalán,szép az út,bokáig avar,fõleg tölgy és cser,de vadrózsa is marasztal néhol,a Zsunyi patak követ bennünket..vagy mi õt..Hármas forrás,kódolt üzenettel,Ribár malom,az egykori vízbõségre emlékeztetõen..innen fölfelé,rostál a domboldal,lassítunk,..”senkit nem hagyunk az út szélén..”,de a másik oldal lefelé,kökény kéklik,fanyar ízû,kellemes..és megint Cserhátszentiván,más oldaláról,hídon át a helyi patak fölött,fõtér,tornácos házak,palóc nénikék,és farm,tehenekkel és juhokkal,a régi kökényes legelõvédelmet elektromos pásztor helyettesíti.. kutyát és embert helyettesít a villanyszámla,már sárga a jelzés és a falevél is,Dobogótetõre lihegünk,ötvenes táv bajnokai futnak belénk,bihariak,aztán elhagyjuk õket,nem hagyjuk a tempót hat alá menni,elvi okokból,bár „ ..senki nem maradhat az út szélén..”,beljebb görgetjük a megfáradtakat,közelebb a szakadékhoz,és sánta hölgyet elõzünk-kerülünk,nem látszik sérülése komolyabbnak, inkább gyakorlatlansága miatt nehezedett meg a végjáték számára..már látszik a vár újfent,egyre közeledik és nagyobb lesz,a hozzá vezetõ út dõlésszöge is,kis nyögés, és nápolyis pontellenõr barátkozik velünk és küld a leves irányába..
az útjelzések kitûnõek, tényleg lazán futható,a tájékozódás szinte a szalagok,jelzések segítségével megoldható,bár az itiner is remek..
jövünk máskor is,de a fazekasok tartsanak nyitva délután-este kicsit tovább és kávésnéniket is akarunk hajnalban ..
kiváló volt |
| | | | |
| futureal | Túra éve: 2011 | 2011.11.12 20:39:56 |
|
| megnéz futureal összes beszámolója |
Cserhát 30
Fél 9-kor vágtam neki a távnak, az elején még kissé hûvös volt (fõleg amíg a rajtra vártam, mert nem akartam túl korán indulni), de a remek napsütéses idõnek köszönhetõen, hamar melegebb lett.
Elõször felkapaszkodtunk kicsit, hogy megcsodálhassuk a várat, majd az út Felsõtold felé folytatódott. Az egyik kedvenc részem következett, egy kisebb medence, mely a Szekerce-patak völgyében folytatódik. A faluban megszereztem az elsõ pecsétet, majd bõ 4 km aszfalt következett a Bableves csárdáig, ezen a szakaszon hamar túl voltam, de a combom egyre jobban fájt. Cserhátszentivánra már egy avaros-köves lejtõn indultam lefelé, ahol azért figyelni kellett. A következõ ponton egybõl 3 pecsétet kaptam, mivel még ott találtam a következõ két pontért felelõs õr is. Még fel kellett kapaszkodni a közeli kilátóhoz egy matricáért, ragasztás után fordultam is vissza a Hármas-forrás felé. A patakon sokszor át kellett kelni, ami most könnyen ment a csekély vízhozam miatt. A Közép-hegyet kerültem meg, szalagozott úton. Aztán újra a faluba értem, közel a 2. ellenõrzõ ponthoz. Ráláttam a kilátóhoz vezetõ kaptatóra is, már egész nagy volt a forgalom. A túra legmagasabb pontja, a Dobogó-tetõ következett, az út hosszasan emelkedett, egyre többet kellett belesétálnom a meredekebb részeken. A csúcson most nem mentem fel a toronyba, hanem igyekeztem tovább Hollókõ felé. Itt már nem esett túl jól a futás, de azért mentem, mert már nem volt sok hátra. A várat már lehetett látni messzirõl, ami erõt adott. Az utolsó ponthoz meredek ösvény vitt fel, nem is bántam, hogy már nincs sok hátra. A vártól már csak 700 m volt a célig. Meglepetésemre elsõként értem be a 30-as távon (de nem biztos, hogy a leggyorsabb is voltam), amiért egy emlékplakettet kaptam, aminek nagyon örültem.
A táv a turistautak.hu szerint 30,95 km, 882 m szintemelkedéssel. Az idõm 3:34:30 lett (8,67 km/h, 6:55 p/km).
A célban a palócleves fantasztikus volt és a sör is nagyon jól esett. A szervezés kiváló volt, a pálya jól ki volt jelölve, nem nagyon kellett bújni a leírást. Köszönöm a szervezést!
(http://szabadlabon.blog.hu/2011/11/12/futas_az_oszi_cserhatban) |
| | | | |
|
| Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.11.16 10:06:10 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
Cserhát 50
Úgy látom, ennek a túrának a kapcsán szokatlanul élénk fórumélet alakult itt ki… Egyébként abszolút ok nélkül, mert teljesen rendben volt ez a rendezvény! De aki csak az itteni hozzászólásokat olvassa, elsõsorban a „koczka” fedõnevû túratárs véleménye és a rá érkezett reflekciók miatt a végén még azt a következtetést vonja le az itt olvasottakból, hogy ez valami problémás, megosztó rendezvény volt - pedig hát dehogy! Igaz, voltak apróbb zözzenetek, de melyik túrán nincsenek? A rendezés abszolút profi volt – bárcsak minden teljesítménytúra legalább ilyen lenne!
Az persze tény, hogy a zsunypusztai kocsmáros, nem volt egy igazán kedves és segítõkész ember (és ezekkel a jelzõkkel most nagyon nem túloztam), ráadásul egyedül úgy telefüstölte azt a pár négyzetméteres kocsmát, hogy a pecsét megszerzése után szó szerint köhögve menekültem ki az utcára... Jobban jártak azok, akik már nem találták ott! :-)
De hogy az arc kicsit bolond, ez feltehetõleg a rendezõknek is egy vadiúj tapasztalat, s végülis honnan tudhatták volna elõre? Mert a tag ránézésre teljesen hétköznapi ember forma, csak amikor többen kérnek tõle egy nap pecsétet, mint ahogy õ azt tervezte, akkor gurul el nála a gyógyszer… De máris olvasom itt lentebb, hogy jövõre õt már kihagynák a rendszerbõl – helyes döntés…
Ha pedig már a „központi fórumtémánál”, a hollókõi Muskátlinál tartunk, csendben jegyzem meg, azért azzal én is egyetértek, hogy miután voltak olyan ellenõrzõpontok, amelyek között majd’ 10 kilométer távolság volt, a várnál lévõ ellenõrzõponttól 600 méterre elég felesleges volt az étteremben újabb ellenõrzõpontot beiktatni... Aki nem kért kaját, annak elég gáz volt beküzdenie magát az egyébként tömött étterembe és hosszú perceket várakozni a sorban egy nyomorult pecsétért… Talán jövõre (ha már bizonyos okokból ragaszkodunk kell a Muskátlihoz, mint pont) lehetne kint az ajtóban egy kód azoknak, akik nem akarnak bemenni – lehet, hogy a vendéglõs sem bánná, ha csak azok mennének be, akik akarnak is valamit odabent, mert annyival is kevesebb sarat kéne utána összetakarítania…
De akár muskátlistól, akár anélkül, szerintem ez egy jó túra volt, kifejezetten jó szervezéssel, persze, lehet néhány apróbb dolgon változtatni talán jövõre, de semmi komoly… A táj kifejezetten gyönyörû, s bár az út néhol nagyon ragaszkodó volt (azaz szinte járhatatlan a sártól), alapjában véve nekem tetszett ez a cserháti nap, s az útvonal is kifejezetten jó lett azzal együtt, hogy valóban nem egy könnyû terep – viszont nagyon szép!
Ha van kedvetek virtuálisan felkapaszkodni a Zsunyi-nyeregbe, nézelõdni kicsit a Zsunyi-patak vadregényes völgyében, vagy körbenézni az alkonyatba burkolózó Hollókõn, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu
|
| | | | |
| Cumi75 | Túra éve: 2010 | 2010.11.15 11:18:35 |
|
| megnéz Cumi75 összes beszámolója |
"Tisztelt" Koczka!
Köszi a Tahó jelzõt!
Amit irtál az lerágott csont!!!! Nem kívánom idõmet arral pazarolni, hogy leírjam mit is jelent a teljesítménytúra. Annyit azért igen, hogy jelen túra megszervezése, az új útvonal kialakítása stb. 6-8 fõ 10-12 napját elvette, hogy egy jó túrát szervezzünk. Ennek elére az 500 induló közül, van egy személy, akinek a teljesítménytúrán 2 igazolópontja is hiányzik /egyértelmü, hogy nem kap díjazást!/ és lehathózza a rendezõket. A másik 499 fõ meg jó érezte magát!
De ha neked nem számít az ellenõrzõpont, akkor szerintem ne gyere teljesítménytúrára, és akkor nem kell felkeresni az ellenõrzõpontokat.
A komolytalan kritikád ellenére, azoknak akiknek számít az ellenõrõpont, azoknak legközelebb is rendezünk túrát.
Üdv:
Cserhát Baráti Társaság
|
| | | | |
| ZE | Túra éve: 2010 | 2010.11.15 10:16:48 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
Sárdagasztás és birkózás a szintidõvel a Cserhátban...
Két dolog hozott el erre a túrára: az egyik a Cartographia Kupa - ezzel lett meg a 10 túra, a másik meg egy gyors számvetés: 1855 pontom volt a ttmr-ben a gyaloglat elõtt, közel az év vége, és kell a pont... Volt egy harmadik is: ezen a tájon még nem túráztam eddig - ezt csak azért nem említem a fõ okok között, mert kezdetnek jobb terepet is el tudtam volna képzelni magamnak :-))
Reggel fél öt elõtt öt perccel megnézem az órát: "csak még öt perc"... Aztán fél hét körül újra felébredek. No, a korai rajtnak annyi, de azért még oda lehet érni, úgyhogy gyerünk. Nagylócig eseménytelen pedáltaposás, leparkolok a rajt/cél helyszinétõl picit távolabb, majd gyors nevezés és 8:30-kor indulás. A sár már az itinerben is megemlítésre kerül -ez nem jó jel- de valóban, a birkák járta meredek úton tényleg sár van...
És ez még csak az eleje a sétának... Aztán az Õr-hegy gerincén/mellett ráadásul még keresztben lejt is az ösvény... Pont, felírom, megyek tovább - rengeteg apró laminált lapocska jelzi a nem nagyon létezõ utat - no, ha ilyen lesz az út jelzése végig, akkor nem lesz gond a követésével.
Leérek a 2 EP-hez vezetõ kitérõt jelentõ úthoz. Sáros. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis akkor még úgy gondoltam hogy ez a "nagyon sáros". A feszületnél megkapom a bélyegzést, majd irány visszafelé. Késõbb szántóföld, mezõ, gerincen vezetõ út, meg sok-sok villanypásztor :) Végre aszfalt - lassan Zsunypuszta, ahol az ep. egy presszóbal lesz - jaj de jó, lehet privátban frissíteni :-) Vagyis hogy lehetne, ha a kocsmáros nem unta volna meg a betóduló tömeget, és nem ment volna haza, bõven idõ elõtt. Egy gyors telefon, igen, tudnak róla.
Azért a Zsunyi-nyeregbe vezetõ emelkedõ elõtt jól esett volna némi "gyorsító", de ha nem, hát nem... A nyeregnél újabb felírós pont (közben itt-ott sár is volt, csak hogy el ne felejtsem megemlíteni), majd egy szép vízmosásos völgy következik - nagyjából sár nélkül.
Garáb elõtt helybéli túrázókkal találkozok, beszélgetve érünk be ebbe a nagyon kedves kis faluba, ahol a ponton a bélyegzés mellé jár egy szelet csoki is. A pontról még látszik az 50-es táv seprését végzõ csapat (Bubu, Tanker, Vándor Csillag), úgyhogy utánuk eredek, a nyeregbe felvezetõ emelkedõtõl velük sétálok - és gyûjtöm be a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz az érintett csúcsok (Macska-hegy, Purga) kódjait.
A Tepke kilátója is "kötelezõ", fel is mászunk (tériszonyosok kíméljenek jelige) - a párás idõ ellenére messzire el lehet látni, Bubu magyaráz: Kékes-tetõ, Galya-tetõ, Múzsla, elõtte Pásztó. Aztán nyugat felé is szétnézünk, A távolban a Börzsöny, a Naszály látszik - a Dobogó-tetõ jóval közelebb van - no, oda még megyünk ma :-) A kilátó után némi kényszerû aszfaltút beiktatásával (de jó is az ilyen sáros túrán...) A K-K+ jelzésen irány Cserhátszentiván. Idõ hiányában a bableves csárdát csak kívülrõl nézzük meg - aztán balra be az erdõbe a K+ jelzésen.
A faluban gyorsan megtaláljuk a hidacskát, meg a frissítõpontot is - a várakozásokat jelentõsen felúlmúló létszám megtette hatását, a frissítõpont csak szõlõcukorral és vízzel tud szolgálni, a kenyér elfogyott :-( Sebaj, remélem, a palócleves nem fog elfogyni, mire odaérek :-) A bélyegzés fent van a kilátóban, úgyhogy nekiduráljuk magunkat, és leküzdjük az emelkedõt, meg azt a pár lépcsõt, ami felvezet a kilátóba.
Visszatérve a frissítõponthoz elbúcsúzom a seprûktõl - nekik meg kell kerülni a Közép-hegyet, nekem meg irány a Dobogó-tetõ. Elõbb persze keresztül kell sétálni a falun, makd követni a S+ jelzést. Jelzés megvan, követés is - egy németjuhász kutyus szegõdik itt a túrázókhoz , hol elõre rohan, és az elõttem haladókkal barátkozik, hol lemarad... Nagylócon, a célban is láttam - és nem látszott fáradtnak...
Az út Dobogó-tetõig hosszú volt, de megérte - egyrészt kaptunk szép matricát az igazolólapra :) másrészt újabb kódot jegyezhettem fel a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz.
A S- K- elágazásánál randa dagonya - mindegy, ezt épp ki lehet kerülni. Aztán meredek lejtõbe megy át az út - no, itt aztán csak óvatosan... Egy durván saras részt kerülök ki az út melletti kaszálón, de a következõ dagonyát (ami valójában átkelés egy patakon) nem - azért sikerül, bár már kezd elegem lenni a sárból...
A Hollókõi várhoz elvileg "hátulról", szalagozás mentén kéne felmenni - sötétedik, szalagot nem látok, meg elõttem is mennek végig a jelzésen, úgyhogy a falu felõl gyaloglok föl a lépcsõn. A ponton finom karamella az ellátmány -elteszem desszertnek a leves utánra- elõveszem a lámpámat, és indulok vissza, lefelé a lépcsõn, hiszen vár a palóc leves a Muskátli étteremben...
Bent kapok érkezési idõt a lapomra (17:00), majd szinte azonnal kapom a fínom, pont fogyaszthatóan forró, tartalmas levest. Leküldök mellé két szelet kenyeret, aztán indulási idõt írnak (17:10), és elindulok, a leírást bõszen olvasgatva, hiszen egyedül vagyok, ismeretlen terep, ráadásul szalagozást kell követni, bónuszként még sötét is van :-) Ennek örömére a fõúton majdnem kisétálok a faluból (jól bele is kocogtam...), aztán rájövök, hogy talán mégsem erre kéne jönni... Itthon megnéztem, bõ 1km-t tettem rá pluszban... No, ez nem esett jól...
A várban már látott túratárs jön ki az egyik mellékutcából - õ is benézett valamit, úgyhogy együtt indulunk felderíteni, hogy hol toltuk el... Sikerül is - csak két szalag lengedez az utca elején...
Elérjük az elmaradhatatlan villanypásztort, szalagok itt-ott vannak, figyelni kell, de azért jól haladunk. Át a villanypásztoron, majd a körbekerített terület túloldalán ismét, és be az erdõbe. Emelkedünk, majd az órámra nézek, osztok-szorzok: no, ez szoros lesz, úgyhogy megpróbálok kilépni - kevéssel az utolsó EP elõtt. Itt még felírom a kódot, aztán hajrá, ami a csövön kifér, gondolom... Na ja, csak lefelé az irtásban alattomos gyökerek, csonkok meredeznek a fûben, úgyhogy párszor majdnem sikerül hasra esni...
Kanyargás megvan, szalagok teljesen jól vannak kirakva, aztán a gazos földút is megvan... Majd patakátkelés - valójában egy hosszabb, igen-igen randa dagonya - aztán feltûnik a Z- jelzés.
A leírás szerint 200m után balra föl. Igen, nyíl megvan, út... No, az nem nagyon látszik, gps elvesztette a holdakat... kikapcs/bekapcs, igen. jó helyen megyek fölfelé- csak egyszerûen, ahogy a legmeredekebb :-))
Magasles, itt már nem a térképlapot, hanem a gps-t nézem, az egykor szebb napokat látott köves utat keresztezve elõbb balra indulok, aztán kiderül, hogy mégsem - aztán az ösvény véget ér, beértem Nagylócra, beton, illetve aszfalt - és van kb. 5-6 percem, úgyhogy futás...
Az autóba gyorsan behajítom a botokat meg a zsákot, és az itinert szorongatva berobogok a célba. 18:3x...
Igaz, a levesezés ideje levonandó, de akkor is perceken múlt a szintidõn belüli teljesítés... Utólag végignézve a gps tracket, nem voltam annyira lassú, amilyennek számomra tûnt - egyszerûen a sáros, csúszkálós, vagy épp pont vendégmarasztalós talaj sokkal többet kivett belõlem, mint más hasonló nehézségû túrák. Ami idõben sokat jelentett, az az itt-ott fotózással eltöltött idõ, nomeg a Tepke, ahol azért igen sokat álltunk...
A táj csodaszép, a rendezés, a terepi munka, minden-minden kiváló - az útvonal viszont igencsak "combos", pláne sárral nehezítve, úgyhogy inkább gyakorlottabb, sportos túrázóknak ajánlott, olyanoknak, akik nem riadnak vissza a sok-sok jelzetlen szakasztól sem.
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)
|
| | | | |
| czenegabi | Túra éve: 2010 | 2010.11.14 20:53:34 |
|
| megnéz czenegabi összes beszámolója |
Kedves Barátaim!
Közel 3 hete megtörtént az elhatározás, hogy részt veszek ezen a túrán. Teljes szívembõl írom, hogy nagyon jó érzés volt a túra után a meleg palóc leves és a 2 korsó sör.
Már az odautazásom elõtt egy folklorisztikus elemmel szembesültem a buszon: Hollõkõ felé tartva az utazó, nem túrázó embereknek feltûnt, hogy Nagylócon sok az autó és hogy sok hátizsákos ember jár a faluban. Ekkor egy idõsebb bácsi megszólalt olyan hamisíthatatlan palócsággal: "Na mi van? Nagylóc a világ közepe?" Ezen mosolyogni kellett.
A rajtot sikerült ügyesen megtalálni, hiszen csak a már elindulókat kellett figyelni illetve a nagy Cartographiás zászló sejtetett valamit. A nevezés ügyesen megtörtént és lehetett indulni. Különösen tetszett az a megoldás, hogy nem a pénz befizetéséhez kötötték az indulási idõt, hanem a véleményemet kikérve írták azt be. Egy nagy sóhaj és indulás. Az elején a szokásos hiba megtörténik: rossz irányba indultam el és így szerencsére nem sokat, de vissza kellett menni közel a rajtig. Onnantól kezdve nem volt eltévedés és sikerült felvenni a ritmust. Gyakorlatilag Hollókõ után egy kis saras tócsás részt leszámítva egész jó volt az útvonal. Csakhogy egy nagyobb mezõn átérve szembesültünk az anyaföld ölelõ, vendégmarasztaló állapotával. Gyakorlatilag innentõl kezdve egy két kisebb szakaszt leszámítva a félméteres vagy mélyebb sár volt az útra jellemzõ állapot. Alsó és Felsõtold azfaltútjain a sár elkerülése felüdülést jelentett. A Bableves Csárdától ismét földúton haladtunk és sikeresen el is jutottunk Cserhátszentivánig. Itt a frissítõállomáson sikerült némi eleséget magunkhoz venni és személyszerint részemrõl egy kis kisüstit is az ottani állomáson lévõ idõsebb asszony erõteljes kínálásától ösztönözve. Innentõl kezdve részemrõl el kezdett nehezedni a túra. Éreztem a lábamban egy kis fájdalmat, de ekkor még a magammal hozott magnézium tabletta elegendõ volt ennek kiküszöbölésére. A túra másodszor is érintette visszafelé Cserhátszentivánt és innentõl kezdve a Dobogó-tetõig lelkiekben össze kellett magamat szedni. A sár többet vett ki belõlem, mint gondoltam. A tetõ közelében már erõsen lelassultam, de azért úgy érzem így sem lettem nagyon lassú. A tetõrõl lefelé talán a legmélyebb sárral volt dolgunk, ami lassított és sokszor korcsolyázásba torkollott. A vár elõtt már egy kicsit megkönnyebbültem, de még ott volt egy erõpróba, amihez nagy lelki erõ kellett.
A célba beérve örömmel vettem a Muskátli étteremben felszolgát forró palóclevest. A szervezõcsapatnak minden elismerésem , mert jó szervezés volt. Remélem jövõre újra indulhatok és addig is egész biztosan ha más nem, akkor a Muskátlit meglátogatom.
Jó pihenést Mindenkinek!
Czene Gábor |
| | | | |
| marton4 | Túra éve: 2010 | 2010.11.14 20:14:12 |
|
| megnéz marton4 összes beszámolója |
Cserhát 50 2010.11.13
„Nagylóc Nógrád megye közepén, a Cserhát szelíd dombjai között található, különleges szépségû, természeti értékekben, néprajzi hagyományokban gazdag vidék, a világörökség részét képezõ Hollókõ szomszédságában. Pásztó és Szécsény közötti út mentén fekszik a Lóci patak mellett. A Cserhát Õrhegy nevû csúcsa alá - festõi szépségû környezetben, települt község…”
Hosszan autózva, kicsiny falvak között kacskaringózva, mintegy elõzetesként, végigjáratom a szemem az egész birodalmon, a Cserhát legmagasabb hegyein, ahol a mai napomat lesz szerencsém eltölteni. Bár kora reggel még némi permetet ”rázott ki szakállából az öreg”, mostanára a maradék felhõk is felszívódtak, és tavaszias fogadtatásban részesíti a „vén rög” a Nagylóc felé igyekvõ, motorizált túrázók népes konvoját.
Rövidesen már teljes menetfelszerelésben a falu utcáit koptatom. Bekukucskálok az udvarokra, ismerkedek, itt még nem jártam. Néhány klasszikus palócházat is felfedezek, mintegy elõképét a késõbbi hollóházi „szuperprodukciónak”. Az egyik udvaron hízott libák hívják fel magukra a figyelmet, köztük két veszedelmes gúnárral, amik teljes odaadással sziszegnek-fújnak az idegenre, tökéletes házõrzõk. Nem is bánom, hogy egy kerítés választ szét minket, de azért megállok egy pillanatra, nem tudok betelni a gyönyörûen kifejlett színes libák látványával. Vajon milyen lenne kerítés nélkül szembenézni a „veszedelemmel”. Utoljára gyermekkoromban kergetett meg gúnár, azóta nem kísérleteztem. Ma, szerte az országban Márton-napi népünnepélyeket tartanak, most csütörtökön volt a Szent névnapja. Azon tûnõdöm, mit állhatott ki Szent Márton, amikor túlfakadó szerénységében a liba-ólba rejtõzött a felajánlott tisztség elõl, talán itt, amikor néhány dühös gúnár a fenekébe csípett, ébredt rá arra, hogy ennél még a püspökség is jobb. Azon képzelgek még, hogy az egyik gúnár nyakába csimpaszkodom, és ifjúságom kedvenc regényhõsét megidézve, Nils Holgerssonként, egy liba hátán repülõzve suhanok végig a Cserhát hegyei fölött a mai túraútvonalon.
A sok képzelgésnek köszönhetõen végül, a helyi lakosok ellenállása akadályozza meg, hogy egy útvillában az Õrhegy helyett a Várdomb felé kanyarodjak. Késõbb a „hálótól” megokosodva tudom meg, hogy ezen a hegyen a Hollókõi vár elõ-vára állt, amolyan „tarisznya-vár”. Így nevezték akkoriban az ilyen kisebb õrhelyeket, amit legfeljebb addig lehetett megtartani az ellenség támadásával szemben, amíg a vitézek tarisznyájából ki nem fogyott az étek. Aztán néhány túratársammal együtt, iszapbirkózással egybekötve támadjuk meg a „nagy hegyet” oldalról. Az iszap ugyan nem vörös, de én már igen, mire lefejtem magamról, a reggel gondoson magamra adagolt szigetelõrétegeket. A kapott térkép jó, áttekinthetõ, szemléletes, feltéve, ha valaki megnézi, és nemcsak megy, mint a vak légy. De hát „vakszem is talál tyúkot” (Hoffi), szalag van annyi, hogy ihaj, sõt ha nem látok minden fán, az már gyanús. Kioldalazom magam az Õr-hegyre, gyalog lép F2 (írom be a da vinci kódot), majd rosálok. Nem sokkal késõbb gyanús lesz, hogy egyre többen jönnek szembe velem, ennyi spontán kiránduló csak nincs a terepen. Ebben valami ráció van. Végül felfogom, hogy ez egy „kiugró pont” az életemben, és a pecsét után rögtön sarkon fordulok, hogy most rajtam csodálkozzanak mások, akik esetleg szintén lusták térképet olvasni, és csak mennek az orruk után, szalagtól-szalagig. Itt már sokan összeverõdünk, kisebb nagyobb csapatokban áramlik a nép. A szerencsecsillagom felragyog végre, találkozom Istvánnal, aki a teljesítménytúrázás éllovasa. Szememben a túrázást tekintve, „István a király”! Ettõl kezdve vele, és helyenként még néhány ismerõsével haladok együtt a Tepkéig, ahol késõbb egy minket lehajrázó futó ismerõsöm után loholok. Istvánnal jól elbeszélgetünk, miközben ki-kisandítunk oldalra a csodálatos cserháti panorámát magunkba inni, amelynek gyújtópontjában ott ékeskedik a Hollókõi vár. Társam a fényképezõgépét otthon felejtette, így jól járok, mert kattogtatás helyett remek sztorikat kapok ajándékba. Szívesen leírnék ide egyet-kettõt, kitelne belõle néhány oldal, de nincs rá felhatalmazásom. Közben Zsunypusztára érünk, ahol hamarosan kiderül, a pontõr, megunva az állandó zaklatást, végleg elbujdosott a hegyek közé, ahol cseri betyárként tengeti tovább az életét. Egy kis pszichológiai tanulmányt lehetne írni arról, hogy személyiségének megfelelõen ki, hogyan kezeli le a helyzetet. Van, aki rögtön tovább indul, „messze még a messze” felkiáltásokkal, egy páran az alaposak, vagy a félénkek, mint én, még kivárunk. (Errõl jut eszembe: nemrég megtalálták a félénkség génjét. Már elõbb is megtalálhatták volna, de elrejtõzött más gének közé.) Nekünk igazolás kell, követeljük a jussunkat, ha mást nem, a garázs elõtt söprögetõ, teljesen ártatlan és ártalmatlan hölgytõl, aki, azóta szerintem már szintén elbujdosott. Ekkor búvópatakként hirtelen felszínre törnek István vezetõi erényei, telefont ragad, és rövid idõ alatt mindent lecinkel a rendezõséggel, így a kis kisiklás után nyugodt lélekkel kezdünk az újabb kapaszkodóba, és történetekbe. Garábon megint népes csapat szalad össze, itt van Józsi is, és még sokan mások. Valaki úgy véli, a Tepkére némi szíverõsítõ segítségével lehet csak feljutni. A megoldás kulcsa a kólás üvegben idáig lötyögtetetett, a most már törvényesen fõzhetõ házi-pálinka, amivel nagyon kedvesen engem is megkínálnak. Köszönettel visszautasítom, megjegyezve, rám a tömény alkohol kiszámíthatatlan hatással van, ne tegyék ki magukat ennek a veszélynek. Kínálgatás közben jut eszembe egy nemrég hallott történet egy oroszországi vodkaivó versenyrõl, ahol a fõhõs 35 perc alatt három és fél liter vodkát ivott meg, így nyert. Röviddel azután meghalt, így nem élvezhette ki a fõnyereményt, ami egy vendéglõs által felajánlott 10 üveg vodka volt. Nem baj, a családja örökölte a nyereményt. Máig is élnek, ha meg nem itták azóta. Egyébként, büszkék lehetnek rá, mert egy élet munkája fekszik benne. A versenyzõk egy jó része egyébként szintén a kórházban kötött ki (Ez még az orosz történet.) Azon gondolkodom, hogy nekem mekkora adagra lenne szükségem a hõsi halálhoz, miközben arra a következtetésre jutok, hogy a felkínált „drog-mennyiség” is simán végezne velem, mielõtt a Tepkére érnék. A többieken késõbb sem látom az agónia nyomait, legfeljebb jobban izzadnak. Egy Szentjánoskenyérfa alatt iszogatunk. A lábaim elõtt hevernek a beérett, földre lehullott kifli alakú termések. Kibontok egyet, hogy kivegyek belõle néhány magot, amit az Ókorban meglepõen egyforma méretük miatt súlymértéknek használtak. 1 mag tömege 1 karát, a gyémánt súlyának mértékegysége, 1907 óta 200mg. Teszek a zsebembe egy párat, hogy majd otthon patikamérlegre tegyem, de elfeledkezem róluk, és útközben sorra kihullnak a zsebembõl. Most elmarad a teszt. (A karát, a perzsa-arab kalát szóból származik, ami szentjánoskenyér magot jelent. A mag õrleményét élelmiszerekben felhasználják.)
A Tepkén elhagyom a vidám társaságot, jó volt velük. Köszönöm. A már említett futó nyomába eredek, hamarosan utolérem, és boldogan egymásra találunk. Egy néhány évvel ezelõtti önmagamat látom benne, amikor még nekem is ilyen jól ment a futás. Most is jól megy idõnként, csak az a bajom, ha igen, akkor rögtön hülyére futom magam. A szombati teljesítménytúrák hetén is kimegyek 2-3x, akárcsak a héten, még esõben is, pedig az 50km-nek talán célszerûbb lenne teljesen pihenten nekiugrani. Úgy néz ki, vissza kell venni egy kicsit, talán 2011-ben tartok egy pihenõ évet. Társam szerint sem kedvezõ állandóan egy sportággal terhelni magunkat, õ több félét ûz. Kiegyensúlyozottan, lazán, lendületesen fut, a legkisebb erõlködés nélkül. Régebben, ha túlterheltem magam a futással, átültem terepkerékpárra, de sajna a prosztatám elkezdett tiltakozni ellene. Marad az úszás, csak az meg olyan vizes, és nem lehet akármikor ûzni. Ráadásul még Garáb elõtt egy rossz elõzésnél kicsit megrántottam a lábam. Érzem ugyan, de még tudok vele futni. Ami bíztató, egész úton nem ér utol senki, és legyek bármilyen holtponton a túra során nem is fog, társamat, Tamást kivéve, aki végül a Dobogó-tetõ oldalában dobbant le rólam, amikor éppen energiaválságba jutok, mint a világ. Most viszont még egy pillanat alatt leszaladunk a Tepkérõl. Leérve a sáros szántóföld unszolva marasztal, mint szívesen látott vendéget. Minden lépés dupla energiát visz, ami a késõbbi válságba torkollik. Közben a szokatlan meleg miatt lassan dehidratálódok, amit észre sem veszek, mert Hollókõig nem leszek szomjas. Csak itthon jövök rá, amikor hazatérés után a mérlegre állok.
Nem bánom, amikor a Bablevescsárda elõtt végre lekanyarodunk a mûútról a kék kereszten, nem volt túl nagy élmény ez az országúti „etap”. Cserhátszentiván elõtt eltévelygett, 30-as távon indult báránykákkal találkozunk, akiket valaki útba indított a kék kereszten a Hármas-forrás felé, de éppen az ellenkezõ irányba. Jó tudni azt az alapismeretet, hogy egy turistaút általában két irányba visz, és ebbõl csak az egyik a jó. Spontánul 50% az esély, hogy jó irányba menjek. Nagy valószínûséggel javítani lehet ezt az esélyt akár 100%-ra, ha ránézek a térképre, és esetleg még azt is tudom, hová tartok. További segítség, ha legalább nagyjából tudom az égtájakat. Visszafordítjuk õket, még azt a garázst is emlegetem, ami a Zsunyi-patak völgyének bejáratát õrzi, remélem, eltalálták, mert én tavaly kétségbeesetten kerestem egy darabig, mire meglett. A kilátó után a garázson át bejutunk a csodálatos völgybe, társam többször fejti ki a természeti szépségek iránti elragadtatását. Jól esik végigsuhanni a festõi völgyben, miközben emelkedett hangulatban, egy frekvenciára állva, remek társalgást folytatunk. Az átkelõknél nem tülekszem az alkalmi pontonhidaknál, inkább úgy döntök, a bõrzabáló doktorhalakkal kúráltatom a lábam. Gyors és fájdalommentes amputáció pedig vöröshasú pirájákkal, most akció, egyet fizet, kettõt harap(le). A patakból kilépve félig áteresztõ hártyaként mûködõ cipõmbõl kiömlik a víz, majd ½ órán belül csontszáraz a lábam. Megbámuljuk még a „rommalmot”, letûnt történelmi idõk maradványát, és kikanyarodunk a völgybõl. Újabb festõi völgy, a Szuha-patak szakadéka mellett sétálunk-kocogunk, jól esik lenézni a mélybe, majd Cserkút-puszta, több mázsa önhordó „élõgyapjúval”, végül egy virágba-borult szántóföld mellett elhaladva, a háromszögelést befejezve újra Cserhátszentiván következik. Valahogy itt minden Cser-, ahogy a Bükkben Bükk-, a Mátrában Mátra-. Ha valakit itt hagynak magára, azt tényleg „Cserben” hagyják.
Kinavigálunk a faluból, még mindig együtt, közeledik a végkifejlet. Még egy ötszázas „csúcs” van hátra Hollókõig, csak ezen kell átugrani. Jól jönne most a gúnár. Hirtelen elfogyok, és enni kezdek a hegyoldalban, de még a napsütésben, így tetemes mennyiségû D-vitamint szintetizálok a bõröm alatt a csillagsugarak segítségével, elraktározva az ínségesebb idõkre. Nem bánom a kényszerpihenõt, a kilátónál is megülök egy kicsit. Társam elszalad, bíztatom is rá, látom, jól megy neki, még felfelé is könnyedén fut. Én végleg gyalogosra veszem a tempót, csak a hegyrõl lefelé szaladok, egy túratársnõvel diktáljuk egymásnak lendületet, a földútra érve mosolyogva áll ki elõlem, nekem elég, jegyzi meg. Nekem is, de még messze van Nagylóc. Átvéve a stafétát tovább habosítom a sarat, néhol a ragadós agyag szinte ragasztóként szedi le rólam a futócipõmet. Titokban valahogy mégis élvezettel dagonyázom, mint egy kisgyermek, aki rosszalkodik, és össze-vissza keni magát, közben kajánul vigyorog. Innentõl kezdve egy pesti sráccal haladok az étteremig, ami neki a végállomást jelenti. A lemenõ-félben lévõ novemberi nap különleges színekkel festi meg a vár nyugati oldalát, majd a látvány eltûnik a szemünk elõl, mint az álom, amikor a meredek fal ostromába kezdünk. Lépésrõl, lépésre araszolva jutunk fel, miközben az „ellenség” szúrós, „szögesdrót” csipkeágakkal nehezíti a csúcstámadást. A vár után betérünk az Ófaluba, és egy idõre mi is a világörökség részei leszünk. Itt aztán minden palóc-. Palóc- ez, palóc- az, palóc- amaz. Én is vastagon palóc településrõl jöttem, de itt még a kávéház is palóc. Az egyik túratársam képzeli el, amikor a mezei munka után a parasztok beültek a kávéházba. Aha. Nem akarom blamálni a helyet, hiszen felkerestük már egy párszor családi kirándulás gyanánt, tisztelettel nézek rá, tényleg egy „élmény volt!”. Társam azon „filózik”, milyen lehet itt egy ember élete, kirakatban élni. Megszokták, mondom, 1909-tõl, amikor egy tûvész után az egységes falukép kialakult, volt idõ. 1962-tõl védett, 1987-ben született az UNESCO-határozat, de már elõtte is érezhették, hogy ez itt „nem semmi.” Amikor itt jártam a családdal, azok a lakosok, akik kint tartózkodtak a házaik elõtt, mint egy „igazi” faluban elõre köszöntek az utcán minden járókelõnek, aki csak rájuk nézett. Épp csak azt nem kérdezték meg „hová mész?”, mint ahogy minden faluban megkérdezik. Gondolom, nem kapnak az UNESCO-tól ezért semmit. Ennyi idõn át nem belefásulni a látogatók özönébe, szívesen üdvözölni az idegent, ez sem semmi. Közben megérkezünk a Muskátli Étterembe, ahol egy ideig reménytelenül sorban állok a pecsétemért, de „Muskátlis kert lesz az én szívem”, amikor kiderülvén, hogy 50-es vagyok, kézrõl-kézre adva gyorsan a sor elejére lódítanak a rövidtávosok. Benézek még a szomszédos étterembe, hátha kihozna valaki nekem egy kávét, meg a kabalámat, egy dupla csokis Magnumot (Megjegyzés: rákattintok az internetre, helyesen írom-e a jégkrém nevét, az elsõ címszó, amit találok a google-ben, „amitõl hányok, az a dupla csokis Magnum.”). Nézgélõdök befelé, a táblát ugyan nem látom, de elképzelem, „Iszapbirkózókat Nem Szolgálunk Ki!”. Ezért még „muskátlis hangulatban” továbbállok, és felfejlõdök a kocsma irányában, ahová inkább való vagyok, úgymint a palóc parasztlegények. Kérek egy kávét és egy ásványvizet, jégkrémmel itt inkább nem kísérletezem. Az ásványvíz kicsi, a kávénak pedig olyan klasszikus zacc és égett gumi íze van, hogy még órákig „ott leng” a számban. Én meg ettõl hányok. De legalább nem volt drága. Csodák-csodája tévedésbõl egy kis koffein is maradhatott még a zaccban, mert egy idõ után kezdem érezni, ahogy szétárad ereimben, és új erõre kapok. Az utolsó szakasztól tartottam egy kicsit, amikor a túrát tervezgettem. Ismeretlen szakaszon, turistajelzés nélkül, esetleg már sötétben, egyedül bukdácsolva, hát nem ez ami igazán vonz. A félelmem eloszlik, mert még lámpa nélkül érek át, és a becsületes szalagozásnak köszönhetõen, leszámítva a környéken mindenünnen áradó szüntelen fegyverropogást, kellemesen utazok. Elõttem egy hangulatos korombéli társaság, akikkel még Hollókõn szóba elegyedtem egy kicsit, a kocsmázás után most érem utol õket. A mezõt mindenütt összepöttyözték a fehér nedût adó négylábú emlõs rokonaink, aki nem vigyáz, elmondhatja, nemcsak sárba lépett ezen a napon. Mint egy túratársam, aki hirtelen egy darab zsákként zuhan el, a bioszféra alsó szintjén landolva. De megúszta, puhára esett.
Mielõtt a Nagy-oldal-hegy erdei végleg elnyelnének, visszanézek a domb tetejérõl, Hollókõ irányába. A nap lement, színes sávot rajzolva, a horizont alól fecskendezi az ég aljára színjátszó hullámait. Az égen Grippenek õrjáratoznak, fehér csíkjaikkal felszabdalják a szürkülõ égboltot. A távolban hangyaként túrázók araszolnak át a hatalmas, dimbes-dombos mezõn. Szemben a vár, romjaiban is fenségesen uralja és õrzi a tájat, már jó 700 év óta, tövében a megbújó kicsiny, különleges falucskával, nyüzsgõ életével. Elteszem ezt a képet egy belsõ rekeszbe, mint a D-vitamint, és befordulok az erdõbe. Innen már egy jó kis suhanás következik, stressz nélkül ragadnak magukkal a szalagok. Még egy utolsó sártaposás a Ballagó-völgyben, ahol végül a sár egy pillanatra lerántja a cipõmet, még egy utolsó hegymászás, miközben a sötét lassan felfalja az utolsó kóbor fénysugarakat is. Aztán a dombtetõrõl megpillantom a völgyben elnyúló, észak felé elkeskenyedõ kivilágított Nagylócot, a távolban pedig a nagy testvér, Szécsény árasztja felém éjszakai pompáját. Valami összemarkolja a szívemet. A fények láttán olyasmit érezhetek, mint amit a kõkor vadászai, akik hosszú vadászat után hazatérve, már messzirõl megpillantották a biztonságot, emberi közösséget jelentõ otthon tüzeit.
Éppen sötétedésre érek be, és hamarosan a Sportcsarnokban találom magam. Megkapom az oklevelet. Találkozok társammal is, aki jó ideje beérkezett, és már éppen indulni készül. Meginvitál egy hazai túrára Létavértesre, amit dec.4-én rendeznek, Õ az egyik fõszervezõ. Sajnos nekem december az év-végi hajrát jelenti a munkahelyen, ugrás a sötétbe, túrát elõre nem tervezek. Elbúcsúzunk. A kocsimhoz indulok. Bonyolult mûveletekkel hámozom le magamról az agyagrétegeket, akár ki is lehetne égetni, és felcsaphatnék a kínai cseréphadseregbe katonának. Lehet, hogy értem is megadnának vagy 50millió fontot (14 milliárd forint), amennyit egy kínai vázáért, amit egy padláson találtak, és minap adták el egy brit aukciós házban. Többet ér, mint 10 üveg vodka. Mindenestre, ha hazaérek, felnézek a padlásra, felújításkor rengeteg vázát felhordtunk. Hátha… (Diagnózis: súlyos dehidráció)
Végül, köszönöm minden „agyagkatonának”, akivel ma együtt haladtam, a szívélyes társaságot, a jó beszélgetéseket. „Cseréphadseregünk” egyre népesebb, és minden korosztály egyaránt képviselteti magát benne. Az egészséget és a barátságot nem lehet kalapács alá tenni. Nem eladó.
-marton4-
Szegedi József
Pétervására
|
| | | | |
| Vagdalthús | Túra éve: 2010 | 2010.11.14 18:24:00 |
|
| megnéz Vagdalthús összes beszámolója |
Cserhát 50-40-30-20-10 (Fel a Dobogó-tetõre) - gyors összegzés
Mindenkinek köszönjük, aki eljött a 2010-es Cserhát-túrák bármelyik távjára - szám szerint 500 nevezõ, ami létszámcsúcs.
A zsunypusztai kocsmáros sajnos besokallat tömegtõl, és korábban zárt, a Bableves viszont a lerobbant autó miatt késõbb nyitott, ezért elnézést kérünk, még ha nem is a mi hibánk. Már megbeszéltük közben a kocsmárossal, hogy jövõre csak a helyiség elõtt fogunk bélyegezni, saját pontõrrel, és aki mindenképp be akar menni, az megy be.
A palócleves Hollókõn nagy siker volt a Muskátliban idén is, és jól sikerült. Az étterem bejáratán két bóját ábrázoló A4-es papírt tettünk ki, elég feltûnõen, egyet Rajt-cél, egyet Ellenõrzõpont felirattal, egyébként pedig a bejárat a Cartographia kupa miatt eléggé ki volt zászlózva és molinózva, továbbá az útvonalleírás is egyértelmûen tartalmazta, hogy a templom után rövidesen lesz az étterem.
Mindenkit visszavárunk jövõre is! |
| | | | |
| olahtamas- | Túra éve: 2010 | 2010.11.13 21:47:44 |
|
| megnéz olahtamas- összes beszámolója |
2010.11.13. Fel a Dobogó tetõre.
Megfordult a fejemben, hogy idén a 20-as kötött távon vegyünk részt a vágtató csigákkal, de aztán a buszos logisztika fenntarthatósága végett idén is a kötetlen távnál maradtunk.
Végül ugyan sikerült mindenkinek autós fuvart szereznie, de azért megvártuk a Budapestrõl érkezõ buszt.
A sárral lassító szakaszokon világossá vált, hogy a mai túrára is kaptunk némi bónusz nehezítést.
Felsõtoldnál szinte megváltásként üdvözöltük, az amúgy máskor nem túlságosan kedvelt aszfaltot.
Cserhátszentivánon egy kis üzemanyagtöltés után, hamar feljutottunk a kilátóba.
Itt mindjárt meg is ebédeltünk, hiszen az étvágygerjesztõ csak olaj volt a tûzre, mert már eleve éhesek voltunk.
Ha kilátó, akkor csoki, így a készlet hamar elpárolgott :)
Kellett is az energia, mert a Dobogó-tetõ nem adta meg magát egykönnyen. A kitartó emelkedõ alaposan kivette az energiát, meggyötört testünkbõl.
A csúcson szerencsére volt csoki szolgáltatás, amit sebtiben igénybe vettem, és a csoki úgy tûnt el a számban, ahogy az elõ van írva :)
Innen egy kellemes lefelé gyaloglásra számítottunk, bár a sártól tartottunk picit, és így félelmeink be is igazolódtak.
A várat már messzirõl megpillantottuk, de sehogy sem akaródzott neki közeledni, sõt némi szakaszon nem is láttuk, mert elbújt a szemünk elõl.
Végül pont 16 órára érkeztünk be Hollókõre, ahol igen sûrûen voltak a népek.
Gyors bakancspucolás, majd irány a Muskátli vendéglõ, ahol sebtiben átvettük a díjazást, és a palóclevest is bekebeleztük.
Gondoltuk átmegyünk az étterem részbe egy sztrapacskára, de az sajnos már bezárt.
Nem estünk kétségbe, hanem gyorsan átmentünk a Bableves csárdába, ahol viszont majdnem teltház volt, de szerencsére le tudtunk ülni.
A kiszolgálás persze a tömeg miatt elég lassú volt, de végül mindent megkaptunk, és teli gyomorral ülhettünk be az autóba, hogy hazautazzunk Budapestre.
Jó kis túra volt, rég fáradtam el ennyire, egy 21 km-es túrától.
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/20101113holloko/20101113holloko.html |
| | | | |
| kocka | Túra éve: 2010 | 2010.11.13 19:55:40 |
|
| megnéz kocka összes beszámolója |
Csodaszép volt az idõ, az útviszonyok közel sem voltak olyan súlyosak mint legutóbbi ottjártamkor, láttam csinos lányokat, beszéltem régi haverokkal, ilyen szempontból remek túra volt :-)
Az egyik elsõ EP egy kis pincekocsmában volt, és a tulaj nagyon mérges volt a túrázókra, hogy csak jönnek pecsétért, a pancsolt pálinkát meg nem veszi senki. Amikor mi voltunk ott, akkor még csak fenyített, de álítólag a késõbb érkezõkkel már kiabált. Mind1, az elején még jó vicc volt a vén csonti. Aztán Cserhátszentivánnál elbúcsúztam az 50-esektõl, és nagyon jó választásnak tûnt, mert onnantól nem voltak ezren az úton. A hátralevõ 18 km majdnem egyedül. És hát meleg volt sütött a nap, a sár csak helyenként volt ragadósabb mint általában máshol, szóval egy olyan nap, amikor igazán kellemes az õsz. Pár ponton még eldumáltam a pontõrökkel, szendvics, tea, karamella, aztán lassan elindultam a cél felé. Hollókõn a vár után az éttermet úgy ahogy van elvesztettem, de nem tartottam fontosnak, mert alig 1 km az elõzõ ponttól, kaját meg nem rendeltem. Se bója se semmi jelzés. Aztán talán a következõ ponton nem ember lehetett, csak kód, nem derült ki, mert akármi is volt ott, elmentem mellette és nem szólt rám. Így értem be a célba, utolsó két pecsét nélkül, de legalább tetszett az útvonal. A célban a faszi kicsit másként ált a dolgokhoz, mint én. Mondta, hogy így ez nem számít teljesítésnek, úgyhogy csókolom. Egy pár másodpercig filóztam, hogy most ez a tahó csalónak tart... aztán napirendre tértem felette de valószinûleg nem marad jó emlék, mert hazafelé már megint stoner metált kellett hallgatni, mint a fárasztóbb munkanapok után. Valahogy így néz ki a helyzet: vannak, akik sportnak veszik a teljesítménytúrákat, és szigorú szabályokhoz kötik. Mások - mint én - hétvégi kikapcsolódásnak tartják, és ha nincs meg a szintidõ, ha nem írtuk fel az utolsó kódot, vagy nem tudjuk a kisdobos eskü szövegét elejétõl végéig, akkor is eredményesnek érzik a túrát. Még ha a rendezõ nem is ért egyet és aktívan tesz a túra utáni jókedved ellen.
Hát sokáig tökölni nem volt kedvem a célban, elindultam gyalog, a falu határában két pontõr srác felvett, jó arcok voltak, elvittek a keresztezõdésig, ahol már csak pár perc volt a busz. Pedig saras voltam derékig.
Hát ennyi a történet. Annak, aki nem tart egy szombati túrát kemény sportnak vagy versenynek, nem gyûjti a pontot és nem számolja, hogy kinek mennyi van, annak azt javaslom hogy jövõre jöjjön el és nézze meg ezeket a szép nagy legelõket meg kilátást a hegytetõkrõl, de a nevezéssel kár bíbelõdni. |
| | | | |
|
| bibor | Túra éve: 2009 | 2009.11.23 18:33:30 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
Cserhát30 (Cserhát103)
Vigyázat, hosszú és fele off.. de lehet továbblapozni, kihagyni sorokat,akármi:)
Szombaton nem tudtam elmenni ttzni ezt pótolandó akkor a vasárnapi 30ast megtoldom egy kicsivel- gondoltam mégse járja, hogy hétvégén km-ek nélkül maradjak:)
Délutáni kezdésként Romhány- Felsõpetény Alsópetényen át, ezt számtalanszor megjártam már a K-en, mégsem válik unalmassá.Peténybe érve mindig izgalmat okoz, hogy vajon merre bujkál a kisebbségiek fehér, utcai turmix típusú kutyája..nagy meglepetésre megkötve látom. Bár napok óta nem esett, mégis dagonya van. Találkozok pár kéktúrázóval, köztük két lánnyal akik vidáman próbáltak tiszták maradni, eredmény nélkül:) Az alsópetényi szeszfõzde után irány a Fûzfa sor ahol hangos kutyaugatás kísér sokáig - ez egy újonnan épülõ utca, de kutya már mindenhol van. Innen csak pár km Felsõpetény. Több betonoszlopra felfestették a jel mellé a "víz" szót és egy nyilat.. Kerestem már de vizet még nem találtam az említett helyeken..lehet, hogy egy beduin se tudna vizet fakasztani ott:) Gyorsan megjárom, hazaérve még korán lenne nekiállni Hollókõnek, némi netezéssel, tejbegrízzel ütöm el az idõt.
Romhány- Hollókõ: Kétbodonyig közvilágítással, szórakozottan járkálok- oly soká lesz még reggel..A fõzde után kapcsolok csak lámpát, a kék sokat idõz-kanyarog-kerül Becskéig. Két szarvast látok, gyönyörû hatos aganccsal. A világ egyik legnyugisabb dolga éjszaka sétálni: a csend tapintható,a ködön kívül nagyon jó idõ van, figyelni se kell fejbõl megy az útvonal,sietnem sem kell: az idegbeteg hét után nagyon szükségem volt erre a kis nyugalomra. Becskétõl Szandavárig nemszeretem út van: a szûk ösvényen a belógó gallyak állandóan kötözködnek velem:) A várnál semmi kilátás nincs: csak a sûrû pára gomolyog amin át még a bánya és a falvak fényeit se lehet látni. A vár után úgy vagyok mint szürke szamár a ködben:hm, merre is szoktam itt menni? Bizony alig látni valamit,mindegy a kékrõl letérve levágom a Szandaváralja faluba vezetõ mûútig. Semmi humorom nincs a Cs.surány- N. sipek környékén állandó sárhoz, ezért itt búcsút is veszek végleg a jelektõl, Szanda felé kanyarodok. A faluban hatalmas csend éjjel egy körül.Kiskérpuszta felé veszem az irányt, majd a Sas- bérci kilátóhoz megyek- ami jövõ áprilisig zárva, mondjuk nem sok látnivalóról maradtam le szerintem..Szilostanyán az udvar is fényben úszik, bár a háziak nincsenek kint. Elhaladok az offroad- pálya mellett. Beérek 2:56kor Bokor faluba ahol egy elvetemült kakas kukorékol veszettül. Kutasó felé érzem, hogy jó
lenne kicsit aludni..lehúzok egy kis energiaitalt és a S jelzésen megyek - egy darabig csak, mert az felvisz a Dobogó -tetõre, viszont tudom, hogy pár óra
múlva azon kell majd mennem és inkább kihagyom a dupla Dobogó - tetõ élményét:) Helyette aszfalton tovább Cs.szentivánig. Útközben látok pár szalagszerûséget- ja, tényleg erre lesz elterelve az út. Tudniillik jókora területet lekerítettek tehénlegelõnek. Nyáron is ott legelésztek, kerítés még nem volt de szaporább lépésekre ösztönöztek a jószágok a S+on:) Szentivánból irány Alsó és Felsõtold. Utóbbit vasárnap négyszer sikerült érinteni..=) A két Told között
reggelizgetek. Felsõtoldról a kéken akarok Hollókõre menni, de a piszok nagy sár elveszi a kedvem és inkább kerülök.Idõközben immár világosban-iszok egy
kávét, majd 6:55-kor érek a rajt-célként szolgáló Muskátli vendéglõbe. Direkt mértem, 71,2 km-t tudhatok magam mögött. 7tõl lehet nevezni, ám olyan jól
leülök..:) Ismerõsök- ismeretlenek neveznek- indulnak. Én is azt teszem, 7:30kor kéne de kicsit késõbb kapok észbe, hogy most már tényleg ideje lenne nekivágni:)
Hollókõ- Felsõtold immár tt-ként: A kéken le Felsõtoldig, úgyis rég voltam már itt, bõ két órája:) Eleinte visszafogott sár, aztán bekeményít. A sárban mászkálás fárasztóbb sztem mintha emelkedõt kéne menni. A faluban befordulok a Sarki kocsmába,vagyis máris az elsõ e. p.-on vagyok. A Bableves csárdáig 5,7 km aszfalt következik. Pár hülye autós húz el mellettem, gyanús, hogy direkt közelebb kormányozva.. elgondolkodok miért nem az erdõben megy itt a kék? Olyan jó lenne egy Major hegy- Bükk hegy- Nagymezõ- hegy kombináció:D Az út szélén több helyen fincsi kökény van, kicsit kipufogógázos, de jó dércsípte ,nagy szemû legelészek hát belõle. A köv. ponthoz közeledve látom a gyorsabbak már az erdõben tapossák az avart , majd a 2. pecsétet is megkapom, az utolsó Balaton- szelettel együtt:)Utána jó darabig párhuzamosan visszafelé megyünk a K+on az eddigiekhez képest, látni az utánam jövõket is.
Csak annyira vagyok zombi, hogy bottal óvatosan megpiszkálom az egyébként sima madzag kerítést, hátha áram van benne:)) Egy balra át után beséta a
buszmegig szalag szerint. Pedig a Zsunyi-patak völgyében kanyargó K+on lennének még érdekes kalandjaik a túrázóknak..:)
A S+ helyett tovább Kutasó felé ismét visszafogott emelkedéssel. A reggelrõl ismerõs szalagok után a S-n folytatom. A Dobogó- tetõig fel, a toronynál a 3. pont itt kicsit idõzök, aztán vissza a S-K -KO elágazóig ahol elválik a 20as táv útvonala. Illetve a 30as is arra folytatja, csak elõtte tesz egy kört. A KO lapokon van kijelezve, teljesen jól követhetõen. A lejtõn szokás szerint sietõsre veszem, a Dobos- kútig felé se tûnik, hogy 3 km-t megteszek. Kicsit tartok a Malom- völgytõl, ami feltehetõen geológiai csoda, ott akkor is dagonya van ha három hónapig nem esik az esõ.. most is. Odafelé sár- szörfözök: nekifutás- csúszás, ha eddig csak térdig voltam mocskos most nyakig az leszek:) Lejutván az elágazóhoz alig bírok átevickélni a K-re, jól jött volna egy gumicsizma vagy gólyaláb. Irány Pusztavár-hegy. Csak bõ 2 km, de a duplájának tûnik. Az út szétjárva látszik, hogy mki megküzdött a csúszkálással. Többeknél kiveri a biztosítékot, van aki sikongat ha megcsúszik, van aki cifrán káromkodik, van aki dacolván megpróbál futni, van akit nem érdekel. Egy idõsebb úr odaszól: -Sár van.. - Sár- mondom egyszerûen, erre mi mást lehet mondani?=) Pusztavárhoz rövid de jó meredek az út, nem tudom talán lejutni nehezebb volt mint fel.A pontõr itt is jófej mint mindenhol:) Vissza a kékre a célig. Másfél km-t továbbemelkedve visszajutunk a korábbi útelválásig a Dobogó- tetõ mellé. Itt jóval többen vannak, hiszen a csillagtúrások és a 20asok is erre tartanak. Sokáig lejt, ki gondolta volna, hogy csúnya sárral:D Lefelé sétálgatok mikor észbe kapok, hogy ezt illõ lenne koccanni,szégyenlem magam elõtt magam, hogy olyan lazán totyorászva oldottam meg az elejét. Hollókõ elõtt még egy csussz, s jön egy messzirõl brutálnak tûnõ part, ami közelrõl nem is olyan durva. A tetején valamiért totál abban a hitben vagyok, hogy már a várnál vagyok:) De nem, egy kis
lejt, utána feltekintek és meglátom a várat.. hopp. Sikerült elég combos szalagozást keríteni hozzá.. valaki mögöttem hangosan felordít:)) A várpénztárnál feltételes
pontként pecsét.Innen még kb. 700 m a célig. A faluban egy kollégával õrült ötletnek tûnõ megfutjuk a célig?:D - egyikünk se gondolta már komolyan:)
Célbaérés, 31,8 km +71,2 után. A 30ast számolok picit több mint 5ös átlaggal valósítottam meg ami baromi lassú, figyelembe véve, hogy csak 990 szint volt.
A babtombolán fehér babot húzok, tehát nem nyertem.De láttam többeket akik igen:) A leves tényleg finom volt, húst válogatás, késõbb melegedés. Hazafelé már nem gyalog mentem tervemmel ellentétben- annyira azért nem bolondultam meg:) Pedig úgy meglett volna a 150.. Érdekes, 30as tt után még nem is éreztem magam ilyen fáradtnak:D A rendezés kitûnõ volt,ahol kellett jól követhetõ, jó helyre kitett egyedi szalagozással, kedves pontõrökkel, "pici" dagonyával,kellemes novemberi
idõben.Aki nem volt itt bánhatja, hogy kihagyta:)
|
| | | | |
| zsenyka | Túra éve: 2009 | 2009.11.23 13:36:09 |
|
| megnéz zsenyka összes beszámolója |
Reggel érkezés Hollókõre, Babival találka. Nevezés és rajt 8.10-kor.Az idõ kellemes bár a pára arra enged következtetni ,hogy iszonytatos sár lesz több helyen .Sebaj elvégre november vége van .Könnyed és jól futható terepen kezdtünk,de már észrevettük ,hogy a sár megtréfál majd Minket .Felsõtold elõtt ér az elsõ meglepi . Futás közben elhagyom a cipõmet. Arra leszek figyelmes , hogy zokniban nem igazán kellemes futni. Cuppogós sár magának érezte a cipõmet : leragadt és én cipõ nélkül maradtam .Kiemeltem a sárból és felhúztam . Babi nevetésétõl volt hangos az egész környék. Nekem annyira nem volt mulatságos de osztoztam Vele és én is nevetni kezdtem .Ilyen még nem történt velem .Megért volna egy videó felvételt,szerintem a Csillag születikben helyezést értem volna el .Beérünk Felsõtoldra ,pecsételés és futás tovább a Bablevesig.
Itt megiszunk egy ásványvizet, vételezünk egy csokit és irány a kék kereszt.
Sok turistát megelõzve beérünk Cserhátszentivánba. A falu végén számunkra ismeretlen földúton megyünk tovább . A szalagozás remek ,de ezt már megszoktuk vagdalthústól . Egyedi jelek ,de nagyon érthetõek .Szinte beszélnek hozzánk .A sárga sáv és a sárga kereszt találkozásánál gondolkodás ,de megtaláljuk a helyes irányt .Megérkezünk Dobogó-tetõre. Pecsét és újra a sárga sávon szaladunk. Kellemes futás a Dobos-kúthoz,bár a sár itt már csúszós,de esés nélkül érünk a ponthoz. Egy szörpi és futás tovább .Leérünk a kék jelzéshez/ sok csúszkálás árán /.Na itt aztán nem panaszkodhatunk a sárra. Van bõven belõle és elég marasztaló. Sokat kivesz belõlünk, de megyünk tovább . Érkezés a Pusztavárhegyhez. Nem egyszerû felmenni , de le sem. Pecsét ,találkozás régi ismerõsünkkel Ferenccel. A pontõrtõl kapok egy korty szilva pálinkát. Nagyon jól esik, de nem idõzünk , mert sietni kellene. Vissza kékre és hajts. Nagy iramot diktál Babi ,de próbálom tartani .Sikerül és azt vesszük észre ,hogy elõttünk magasodik Hollókõ vára . A vár melletti kapaszkodás már nem igazán hiányzik. Szúr , kattog ,zakatol minden. Felérve lefutunk a faluba .A macskakõ már azt jelzi ,hogy nem sok van hátra .Babi biztat egy kicsit,hogy menjek. Beérünk a célba : 3óra 58 perc. Nekünk tetszik, meg vagyunk magunkkal elégedve/ nem vagyunk elfogultak /.Azért a sár kiszippantotta az erõt belõlünk. Átöltözés és egy remek palóc leves elfogyasztása közben jól elbeszélgetünk a többiekkel. Sajnos a babokkal nem volt szerencsénk , nem nyertünk . Hazafelé egy kávé, gesztenyepüré és üdítõ mellett kielemezzük a napot. Összegzés : saras,de eredményes túrán vagyunk túl .Jól éreztük magunkat. Ezért jöttünk és nem csalódtunk.
|
| | | | |
|
| RrBmIrGaMiD | Túra éve: 2008 | 2008.11.20 13:45:58 |
|
| megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója |
Cserhát 40
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 41.56 km Szint (térképen): 1270 m
A reggeli köd sejtelmessé tette a tájat, misztikussá varázsolva a környezõ hegyeket/dombokat. Mint valami álombirodalom. Ki tudja, mi rejtõzik a köd mögött. Imádom ezeket a képeket/benyomásokat, amiket ilyenkor átélhet az ember. (Persze, a Tepke kilátó ezáltal rövid idõre elveszítette funkcióját: "szép kilátást nyújtok a környezõ tájra, ha felmászol rám.")
Garáb és Felsõtold között volt egy hosszabb mûutas szakasz, amire arra jó volt, hogy barátnõm felvegye a futócipõjét, így kímélve az amúgy is meggyötört lábát. A helyiek rácsodálkozva kérdezték, hogy mi ez a népáradat. "Olyan messzirõl elgyalogoltatok ide?!?" :-) Ha tudta volna, hogy még csak az elején vagyunk.
Hollókõ: még valamikor nagyon fiatal koromban jártam itt, így nem is nagyon emlékeztem rá. Nagyon elragadó hangulata van a helynek. Mintha néhány évtizedet/évszázadot visszamenne az ember az idõ. Rövid volt ez a látogató. Csak egy gyors pecsét (mozgó ep.). Majd innen rövid táv, és máris fent vagyunk a várnál. Újabb ep., gyors fénykép (közben csokievés). De hát menni kell, nincs idõ megállni.
Többen elfelejtettek bemenni Hollókõre, így most mehettek vissza pecsételni. Hát igen, az itiner szövegezése és a mellékelt térkép jelölése nem volt elég egyértelmû, egymásnak ellentmondóak voltak. Be kell vallanom, hogy itt én is bizonytalan lettem. Hamar érkezett a segítség, aki útbaigazított bennünket.
Egy hosszú szakasz következett Dobogó-tetõ felé. Megkínzott bennünket a hegy, de azért le nem gyõzhetett. Sokat lehetne írni arról, hogy ki milyen taktikával feszül neki a távnak, és hogyan próbálja teljesíteni azt. Sok a furcsaság, amit nem értek, de ezt hagyjuk. :-)
Cserhátszentiváni kilátónál éreztem, hogy azért nem vagyunk még a végén. Mikor a pontõr a szemközt lévõ hegyrõl beszélt, és arról, hogy ezt kell majd megkerülni, és majd azon a bizonyos úton kell majd visszajönni, ami ott a távolban látható, tudtam, hogy ez egy kellemes "kis séta" lesz. Többen megemlítették, hogy már sötétben fognak/fogunk csak célba érni...
A cél elõtti utolsó ellenõrzõpontra érve a pontõr - már jelezve a közelgõ sötétedést - épp egy lámpát függesztett fel az ep. elõtti fára. Itt úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy szendvicset. Evés közben beszélgetésbe elegyedtünk a pontõrökkel. A teljes Cserhát túrán (az összes távot beleértve) 300 feletti volt az indulók száma - tájékoztatásuk szerint. Közben befutott egy csapat: hibáztak egy kicsit: Alsómalomnál nem fordultak vissza, hanem továbbmentek egyenesen, míg végül egy faluban kötöttek ki (azt hiszem Ecsegen). Szerény számításaim szerint, ezzel kb. 3-4 km pluszt sikerült összeszedniük. Õk már a Cserhát 45-ön voltak. Az idõveszteség miatt nem is idõztek sokat, azonnal továbbmentek. (Az egyik fiatal hölgy az itinerre panaszkodott, de szerintem, nem volt jogos a panasz. Én még igen csak kezdõ vagyok a tájékozódásban, de szerintem, ez a hely az egyike azoknak, ahol nem lehet eltévedni. Fõleg a szalagozás miatt!!!)
Alsótoldra már sötétben érkeztünk meg. Viszont kicsit ideges lettem az utolsó szakaszon, ugyanis sehol nem találtam az új fejlámpát. Dühös lettem volna, ha még azelõtt elveszítettem volna, mielõtt egy percet is használtam volna. Persze, az óvodában kipakoltam a táskámból, és végül meglett. Csak magamnak köszönhetem, hisz én "rejtettem" így el.
Elfogyasztottunk néhány lekváros/zsíros kenyeret, néhány pohár teát. Megérdemelt kitûzõ és oklevél. Ez nap is jól telt!!!
Kullancsok: ki nem állhatom õket. Szerencsére, még idõben észrevettem, hogy a nyakamon mászik egy, így rövid idõn belül megszabadultam eme gonosz teremtménytõl. Úgy látszik nagyon kedvelnek, mert mindig megtalálnak. Nincs mese: védõoltás. !!!Iszonyú drága!!!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| | | | |
| marton4 | Túra éve: 2008 | 2008.11.09 23:32:25 |
|
| megnéz marton4 összes beszámolója |
Cserhát 40
Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még
(Dalszöveg részlet)
Cserhát! Cserhát! Kezdtem a tavalyi túrabeszámolómat. S kezdhetném most is, mivel kerek 5 hónapot vártam erre a napra. Utoljára a Karancs-Medves 50-en vettem részt még májusban, majd letámadott az építõipar. Ez az idõszak minden extrém teljesítménytúrát, sõt túlélõ túrát meghazudtolt életemben, ráadásul folyamatosan tartott, csupán napi 4-5 órás alvási fázisokkal megszakítva. Közben kétfrontos harcot kellett vívnom, mert egyszerre támadták az otthonomat és a munkahelyemet is. Na de tegnap felszereltem az utolsó karnisokat, s ezzel egy 6 éven keresztül húzódó periódus zárult le életemben,„már vége”(!!!!), s végre kipihenhetem magam a 40-50 kilométeres teljesítménytúrákon.
A folyamatos stressz miatt törvényszerûen súlygyarapodásnak is indultam, amelynek mértéke, az építkezéssel eltöltött hónapok száma, kilogrammban kifejezve. Nem nehéz kiszámolni, hová jutottam volna, ha ez így folyik tovább még egy pár évig. De idõben behúztam a vészféket, s ma már újra kezdem megközelíteni a „versenysúlyomat”.
Továbbá még a Mátrabérc túrán, a Gabi halálán szerzett térdsérülésem is elõ-elõ vesz idõnként, errõl szólna a fenti dalszöveg részlet. Nem adom fel!!!
Egyszóval újra itt vagyok!!!
„Hosszú hallgatásomért, és elmaradt túrabeszámolóimért, már megbocsáss…”
Na de csapjunk a lovak közé végre…
7.30-kor indulok el újra, 5 hónap után. Mivel tavaly már kijártam az iskolát, most elkezdhetem óvodás korszakomat taposni. Hát taposok szorgalmasan, s hallgatom, hogy a közelgõ Márton nap alkalmából, vajon hallok e gágogást a lábam felõl, mert a héten gágogott eleget, mígnem egy nem gyógypapucsnak látszó tárgy pár napos viselése végzett a ludakkal, 2 nappal a hivatalos idõpont elõtt.
(Ma van egyébként nálunk a Márton napi búcsú! A címem Szent Márton u. 4, s a cégem nevében is szerepel, Szent Márton stb. Ez a „marton4” fedõnév eredete. Kit éééérdekeeeel????!!!(Énekli Kabos.)
A ludak már nem gágognak, már csak annyi feladat maradt november 11-re, hogy megkóstoljam az újbort. „Mert aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik”, ami ugye nagyon kellemetlen).
Na de rohanjunk már tovább, valahogy nem jutunk elõre. Következik a „Vetkõzõ-hegy”, csak így szoktam hívni az elsõ nagy emelkedõket, ami alatt szinte mindent ledobálok magamról, annál is inkább, mert esõkabátom alatt már trópusi hangulatban érzem magam. A bükk-hegyi pontõr örömmel nyugtázza az erdõbõl kibukkanó, patakzó látványomat, nem csak õ izzadt meg felfelé jövet.
Lefelé gyorsvonati sebességgel szaladva - ahogy ezt egyik túratársam megjegyzi,(bizsergetõ érzés ezt 5 hónap kihagyás után hallani!!!) - „kipróbálom túratársaim éberségét”, rossz irányba futok el, de utolér egy jótékony kiáltás, s azonnal kinyitom a fékezõ ejtõernyõket.
Taposom a mûutat, ahol nem sokkal ezelõtt még túratársaimat néztem vágyakozva az autómból. Felfedezve köztük egy „régi” ismerõst, nyugalom öntötte el a szívemet, 5 hónap alatt nem változott semmi, a dolgok nélkülem is nyugodtan folytak tovább.
Egyébként is a természetben a dolgok nyugodtan folynak tovább, a hegyek, a növények, az állatok tudomást sem vesznek a világban zajló háborúkról, a 2. nagy gazdasági világválságról stb. ugyanúgy élik, néha szinte egykedvûnek tûnõ életüket. S ez a nyugalom, ha az erdõt-mezõt járom átragad rám is, megnyugszom, s feltölt hittel, hogy elõbb-utóbb jóra fordul minden. Hiszen az élet törvénye ez, hogy mindig minden jóra fordul, azt az egy kis kellemetlenséget beleértve, hogy elõzõleg rosszra fordul.
A Tepkére a mezõny egy jó részét megelõzve még felrohanok, ami persze késõbb majd megbosszulja magát.
Felmászok a kilátóba, leírom a kódot, majd lerohanok Pásztóra megtalálom a kulcsot, visszaszaladok. A megfejtés helyes, így megkapom a pontõrök külön díját, az 1 üveg pálinkát. Ezt gyorsan megiszom majd szaladok tovább, mindez egyetlen szempillantás alatt történik.
A Tepkére felfelé menet elõzöm meg elõször Blue Jacket, akit azt extrém színû hupikék dzsekiérõl neveztem el így magamban. Lefelé menet viszont mozdonyként közeledik hátulról, gyorsan félreállok. Ez már Forma1 szólok utána. Int, ha 40-es vagyok kövessem, de lehetetlent kíván, így hamarosan eltûnik a kék dzseki (s vele Blue Jack) a ködben. Tudom, hogy még találkozunk, mert ezt iramot nem lehet sokáig büntetlenül tartani. Késõbb utolérem a felsõtoldi országúton, majd Õ ér utol Hollókõ után, itt megint elhagyom, s már csak a célban futunk össze, ahol jól elbeszélgetünk. Õ 55-ös én 58-as vagyok. Kedves nézõink, az Old Mobil-ok találkozójáról közvetítettünk.
A Garábi nyeregben, ahol tavaly csúnyán elfutottam a kéken (repültem, mint a malomkõ), s késõbb a történetemet elmeséltem a rendezõségnek, szerintem a hatásomra, most irányjelzõ táblákkal van kitapétázva az erdõ. ( A malomkõ a tegnapi „rakottkrumpli-parti” nyomán most inkább a hasamban van, s nem igazán akar repülni.)
Garábon, a Hollókõrõl megismert népi építészet megmaradt lakóházait pillantom meg. Ezek szerint még a környék falvaiban is érdemes barangolgatni, akadhat még felfedezni való.
Hollókõ elõtt találkozom egy „régi” kedves túratársammal, aki szintén Old Mobil, de csak születési dátumát tekintve (amivel mindkettõnkre jócskán rátesz), teljesítményben, ha nem is mindig futó, de futókat meghazudtoló iramot diktál. Egy új házat fényképez éppen, ami a népi építészet stílusában épült.
Aztán az országos kék!!! egy bekerített tehénlegelõn halad át. Tipp: a kék túra sávot akár a tehenekre is lehetne festeni, az irányjelzõ szalagokat pedig a farkukra kötni. Simán le lehetne itt forgatni a másfélmillió tehén Magyarországon címû filmet. Egy idõben fizettek azért, ha valaki levágta a tehenét, de ma már látom egy vasat sem adnak érte. Vagy lehet, hogy Szent Tehenek ezek, mert minden évben egyre többen vannak. Kimeríthetetlen témája ez, a Cserhát40-rõl szóló túrabeszámolóknak. Jobbról próbálom megkerülni a mezõt, a sûrû gazból így is egy kis tehén ugrik meg mellõlem. Nem szeretnék találkozni az anyjával, az apjával meg még inkább nem. Az erdõ után kijutok nyílt terepre, ahol a csorda, valami hívójel hatására egy irányba kezd rohanni, tõlem balra, szerencsére nem felém. Észreveszem viszont, hogy jobbra az erdõszélen rekedt három tehén, akik még csak most figyeltek fel a hívó szóra. Igyekszem kikerülni a bekerítésbõl. Közben utolérek egy túratársat, de még mindig a csorda és a 3 tehén között vagyunk, amelyek ebben a pillanatban irtózatos sebességgel rohamot indítanak irányunkba. Megnyugtatom a túratársamat, aki láthatólag aggódva néz a támadók felé, hogy csak a csordát keresik, de persze pánikolok én is rendesen. Majd tõlünk 5 méterre elrohan a gõzhenger, és vége. Társam közben elmeséli, hogy egyszer egy bikacsorda között vezettek át egy túrát, ahol maga a pásztor hívta fel a figyelmet az életveszélyre. Nekem eszembe jutnak egyes amerikai filmek, ahol a fõhõsök azzal nyugtatják magukat és a nézõket, ha õrjöngõ dínók rohannak feléjük, hogy ezek csak növényevõk. Kösz. Legjobb tudomásom szerint a világ legveszélyesebb állata a kafferbivaly, ami vastagon növényevõ. Társam még megemlíti, hogy a vízilovak, amik szintén növényevõk, több embert ölnek meg Afrikában, mint a rettegett krokodilusok. Arról persze már nincs adat, hogy a vízilovak hány krokodilust ölnek meg, és fordítva. Ez mutatja az emberiség egocentrikussságát.
Végül is megnyugodva, hogy a teheneket üldözve az erdõbõl, nem rontott elõ egy Tirex, elhagyom a kûzdõteret.
(Errõl jut eszembe, ma halottam a rádióban: Tehén DE LUXE , az ami egyenesen kakaót ad.)
Nemsokára már a hollókõi kocsmában vedelek. Az ablakon kitekintve túrázók tucatjait látom elhúzni. Ez lehetetlen, hogy ennyien megelõzzenek. Akkor kattan be, hogy van egy táv, ami egyenesen Hollókõrõl indul, és megnyugodva iszom tovább a tömény szénsavas italomat, amivel hosszútávon hozzájárulok, hogy még enyhébbek legyenek a novemberek.
Fiatalabb koromban idõnként kevertem a Három hollót: Hollókõt, Hollóstetõt és Hollóházát.
Most, hogy mindhárom helyet „jól” ismerem, már ilyen gondjaim nincsenek. Nyugodjon békében a három iker, holló a hollónak egyébként sem..
Menjünk tovább. A várban idén a sportszeletet választom. Tavaly a snickers jött be, jövõre kipróbálom a harmadikat. Dióhéjban ezek a terveim a jövõt tekintve.
Elmegyek a „csigavár” mellett, amit a török idõkben váltakozva, hol a törökök, hol a császáriak birtokoltak, de túl nagy katonai jelentõsége nem volt.
Errõl jut eszembe: reggel hallottam a rádióban, Alsótold felé autózva, hogy a török idõkben a magyar etnikum 4 millió fõrõl 1,5millióra apadt. Ezt az irtózatos genocidumot (mert szerintem az volt, a török(és/vagy a német?) szinte kiirtott minket, bár ezt még sohasem olvastam így megfogalmazva, de ezt a hatalmas csökkenést nem lehet csak a születések számának gyérülésével megmagyarázni), igazából sohasem heverte ki a magyar nemzet. Nevetséges dolognak tûnik állandóan a török idõkre hivatkozni, de szerintem a 20.század sok tragédiája és a 21.század sok problémája (lsd aktuális szlovák híradások) valahol itt gyökerezik, ha tetszik, ha nem.
Ahogy már említettem a vár után utolér Blue Jack, de most nem veszi fel velem az iramot. Én két futót üldöznék, de reménytelen, a vár után egy darabig „holtplatóra” jutok, bár azért haladok rendesen, de nem repülök. Repül viszont Dobogó-tetõn egy hatalmas madár, szárnyát jól hallhatóan suhogtatva. Lefelé már jobb a helyzet, bár kezdem megböjtölni az elsõ 20km iramát, felfelé futásait. Összeakadok megint egy kedves „régi” nordicos túratársammal, aki most családjával menetel, meglepõen nagy iramban. Sétálnék mellettük, de hogy tartsam az iramot, „bele-bele kell kocognom”. Késõbb elhagyom õket, nem szeretném a családi harmóniát sokáig zavarni.
Útközben a szó szoros értelmében kezet rázok a villanypásztorral.
Cserhátszentvánon már megvan az állandó törzshelyem. Egy pad, asztallal és egy mûködõ kút a közelben, ami csappal nyitható. Itt busásan megebédelek. A menü: 1db cerbona, 6 szem nosztalgia szõlõcukor, 1db Ca és 1db Mg pezsgõtabletta, 1,5dl ívóvíz és 1db Pocket Coffee. Az étterem I.osztályú, az étel fenséges, a borravaló 0.
Majd felhágok a „toronyba”, ahol egy nagyon szívélyes pontõr fogad. Fázik egy kicsit, ott a kilátóban ki van téve az elemeknek. Tanácsolom a tepkei pontõrök bevált módszerét a pálinkát, de a zéró tolarencia jegyében ezt kizárt. Marad a fagyoskodás. Egy rövid, de kellemes beszélgetés után alászállok a mélybe.
A tavalyi tapasztalatomból tanulva, amikor a kék keresztet keresve keringtem, mint „gólyaguanó” a levegõben (bár az idén bár kéretlen, de nagyon szívmelengetõ iránymutatást kapok egy kissráctól) tudom, hogy, míg a Narnia címû filmben (ha valaki látta) egy szekrényen át lehetett átjutni egy mesés világba, addig a Zsunyi-völgybe egy jellegtelen garázson keresztül vezet az út. Átlépek a garázson, s feltárul elõttem a csodálatos völgy mesés világa, ami egy jobb költõt biztosan megihletne. Mit mondjak csodás szakasz, bár a lábam már kezdem érezni, hogy van. Végül ez is eltelik, hõsként átkelek a rom hídon, elképzelve, mintha több száz méteres szurdokvölgy húzódna alattam, minden deszkát egyenként megkóstolok, de a helyzet stabil.
A cserkútpusztai pontõrök megint hozzák a formájukat, egy pár percre megülök náluk.
Majd újra Cserhátszentivánon vagyok. Egy túratársnõ akit még valahol Felsõtold elõtt hagytam el, most keresi a Zsunyi-patak völgyének a bejáratát, s bár majdnem a garázs elõtt áll, mégsem gyanakszik rá, hogy mögötte húzódik a mesevilág, mígnem egy közelében lévõ túratárs útba nem igazítja. (Ritkán írok ilyen technikai jellegû dolgokról: de ide igazán jól jönne egy szalag, az újaknak!!!)
Úgy érzem magam a patakvölgyben, mint egy brazíliai dzsungel-kutató. Majd kijutok az országútra, és sietek az oviba, le ne késsek a „kakaóosztásról”. (Közben egy gágogó libákkal megrakott utánfutó húz el mellettem!!!!!) Az ovit ugyanis fõleg a kakaóért szerettem, ja és négylevelû lóhere volt a jelem!! Nem semmi. Az eredmény viszont az.
13:45-re érek be.Kedves gratuláció, egy nagyon szép oklevél és kitûzõ a jutalmam.
Majd sztereóban eszek egy vajas és egy zsíros kenyeret, hagymával, uborkával és teával már 5.1-es a dolog. A sok vajas kenyér láttán értem meg végre, miért kell annyi tehén a környékre. Mindenki a Cserhát 40-re köpül.
Valaki rám szól, hogy marton, de erre a névre még nem hallgatok. 1 perccel késõbb esik le, hogy valaki engem szólított. Már látom is az illetõt, akit reggel láttam a kocsimból, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a teljesítménytúrázás nagy alakja, társával egyetemben. Fejében egy digitális domborzati térkép van, a magyarországi teljesítménytúrák szinte minden adatával, a „kompjúterek” elbújhatnak szégyenükben.
Elbeszélgetünk. Rövid idõ alatt rengeteg dolgot tudok meg tõle, jobbnál-jobb túrákra invitál. A lúdtalpas fájdalmak kiküszöbölésére is ad egy fantasztikusan jó tanácsot. Közben befut Blue Jack, s már hármasban társalgunk tovább, jólesõen.
Megdöbbenve hallom, hogy az elmúlt idõszakban két túratársunk vesztette életét (hirtelen halállal?) túrázás közben. A következõ soraimmal nem akarok kegyeletet sérteni, hiszen ismeretlenül is tisztelettel adózok emléküknek.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy ez szép halál, s nem feltétlenül függ össze a teljesítménytúrázással. Sex közben is sokan hallnak meg.
Ha már feltétlenül szükséges, sex és teljesítménytúrázás közben a legjobb meghalni, mert akkor boldogan hal meg az ember.
A költõ is megírta, szabadon idézve: Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg, elhervadni, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rá, ne ily halált adj istenem, ne ily halált adj énnekem!!!
De túratársaim mégsem haltak meg, mert ma is itt menetelnek velünk, erdõkön, mezõkön, ösvényeken, mindaddig, amíg mi is mindnyájan meg nem halunk. De addig, még nagyon sok idõnek kell eltelnie. S ha mi is mind meghalunk egyszer, mások veszik át majd a helyünket, s így menetelünk tovább együtt, mindnyájan, szüntelenül, az idõk végezetéig...
Nem adom fel, míg életben találsz...(!!!)
(Dalszöveg részlet)
|
| | | | |
|
| gallerka8x8 | Túra éve: 2007 | 2008.01.20 16:42:13 |
|
| megnéz gallerka8x8 összes beszámolója |
Cserhát 40, 2007. október 28-án
Állandó társam, Zsolt lebetegedett. Topikolok tehát, indexelek, és Papfi83 segítségemre is lesz, autójának utasa Rushboy is. A Kosztolányi térrõl így hárman utazunk. Az úton felhívják figyelmemet az ország legnagyobb sárga jelzésére, és sok szó esik az elmúlt napokban olvasott, korábbi Cserhát túrákról szóló beszámolókról, és fõleg Zete fényképeirõl, amiket a neten megnéztünk korábban. Eszemben jár, hogy mai úti célunktól már nincs messze Bátonyterenye, ahová május közepén a Vidróczkira érkeztünk, hosszú évek után az elsõ túrámra, Zsolt75 néhány heti unszolása után. Hét órakor, Alsótoldhoz érve már ismerõsöknek integetünk, õk korai rajtjuk után már a Bableves csárdán túl gyalogolnak.
Toldi Miklós szülõhelyén már komolyabban elemezzük az idõjárást, és nyugtázzuk: továbbra is szerencsés napunk lesz. Este, hazafelé az autóból látjuk hogy a fõvárosban mennyi esett, otthon megtudom: nálunk sem kevesebb. A túrán viszont végig kegyes marad hozzánk az idõjárás. Ugyanarra (a leghosszabb) távra nevezünk, és hárman három idõpontban rajtolunk: Rushboy elteper (utol is éri több futó ismerõsét), Papfi elgyalogol, amíg én komótosan átöltözöm és pakolok. Egyedül megyek végig a túrán, ma ilyen hangulatom van, nem is bánom meg.
Fél nyolckor rajtolok, és ugyan 20 méter után elfelejtek letérni a flaszterrõl, azért csak megtalálom a Bükk-hegy nyergéhez vezetõ kaptatót. A pont elõtti jobb kanyarhoz érve balról nagyobb csapat fiatalság zúdul le, hja, így könnyebb megtalálnunk a következõ szalagot. Jobbra erdõ széle, balra számolatlan szarvasmarha, viszonylag bátran tûröm a közelségüket. A mûúton már kedélyesen és gyorsan haladok, elmúlt az álmosság. Tetszik a Tepkére felvezetõ erdei út, sokadmagammal haladok rajta. A ponton annyit pihenek, amennyit a kilátóból nézelõdöm, aztán háromnegyed óra alatt csudaszép erdõben, a Purgán és a Macska-hegyen át (persze megcsodálva a Zete leírásából és fényképeirõl ismert három kresz-táblát) Garábra érkezve, a ponton már Papfival szörpözöm. Õ elégnek véli mára a harmincas távot, így, hogy ne kell sokat várnia rám a célban, egy vaskos szendvics után elköszönök, és belehúzok kicsit a mûúton a következõ település felé.
Felsõtoldon áthaladva bámészkodom, és a mûútról hamar a kékre térek rá. Nem sejtem (többen voltunk így aznap), hogy az út egy igen izgalmas részéhez, újabb széles és hosszú legelõhöz közeledem. Ezen a második szerencsemezõn, a lepények közt szlalomozva nekem is van kalandom. Egy kicsinyét szoptató anyaállat szembõl bõdül rám egy mennydörgésnyit. Bátran belefutok a sík, aknás részbe.
A dombtetõn többen torlódunk és tanakodunk: hol is zúduljunk le róla, csak találunk egy utat, és Hollókõn vagyunk. A presszó nem szépült meg a korábbi leírásokhoz képest, de persze most leülök. Egyrészt tartok a Dobogó-tetõre vezetõ hosszú emelkedõtõl, másrészt a hajnali, otthonról való indulásom óta nem kávéztam. Hollókõn 17 éve nem jártam, akkor egy osztálykiránduláson gyermekkísérõként, amikor a kisöcsém harmadikos volt. Sétálva nézelõdöm a településen, miként a várban és környékén is.
De nincs mese, nekiindulok az 5 km-nek és 300 m-es szintemelkedésnek, miután eddig volt 19 km alatt 700. Ez bizony nem könnyû túra a középtávon indulóknak és a nálam fiatalabbaknak sem. Bíztatom is õket: ha felérünk, akkor már szinte becsorgunk a célba, hiszen túl leszünk a nehezén. Másfél eséssel megúszom az egész túrát, itt egyszer beütöm a térdem a sáros, csúszós emelkedõn, egyszer pedig fekvõtámaszba tenyerelve, oldalazva evickélek ki az avarra, mint egy sasszézó szalamandra.
Amikor hangokat hallok, a szaggatott zsivajt, ami csak a pontról jöhet, nagyokat kiáltok vidáman a mögöttem kapaszkodóknak, akiket megelõztem közben. A rajttól 5 óra alatt értem ide, elégedettségemben a betontorony létrájáról kikönyökölve kilátózom egy családdal beszélgetve.
Cserhátszentivánig kevésbé szép az út, de az is erdei részen halad, mígnem beérkezünk a településre, szép balról megpillantani a kedves település templomát. A pecsétet a kilátóban kapom (ez a negyedik panorámázás, három kilátó és Hollókõ vára), és itt válik el utam a harmincasokétól.
Eddig is sok szépet láttam az út során, de utam a Zsunyi-patak mentén haladva Cserkútpusztáig és tovább, a nyirkos idõben kissé esõerdõs, varázslatos élmény. A patak csudaszép völgyében a szalagozást követem, kortyintok a Hármas-forrásból, többször átugrom és vissza a patakon. Egy ízben csaknem 10 perces nyomolvasás után találok megfelelõ átkelõhelyet, a célban tudom meg: van, aki vádliig áztatta a lábát benne, és másoknak is fejtörést okozott néha az útnak ez a része. A szekérút való átkelés, amikor azon átegyensúlyozva magam mögött hagyom a vízfolyást, igazán vadregényes. Van itt még kaptató a túrában, ez is szép, erdei rész, egy óra alatt járom le. Cserkútpusztán lecövekelek a pont elõtt 20 méterrel, a tériszonyom nem enged a kis hídra lépni (na ja, ezért mászkálok én fel minden magas helyre). A pontõr „Ne mozdulj, megyek!” kiáltással megkönyörül rajtam, átjön hozzám a pecséttel, ami az utolsó a cél elõtt.
Széles mezõn haladok és visszaérek Cserhátszentivánra. A mûútra kiérve, és azon gyalogolva hirtelen több mindenem kezd fájni. Kis lépésekkel araszolok a célig, ahol Gyuri átnyújtja a relikviákat, jobbulást kívánva Zsolt75-nek. Rushboy és Papfi már várnak, és más ismerõsökkel is köszöntjük egymást meleg tea mellett, egy igen szép és egészségesen nehéz, maratoni távú túra után.
|
| | | | |
| Ottorino | Túra éve: 2007 | 2007.11.14 11:12:27 |
|
| megnéz Ottorino összes beszámolója |
CSERHÁT 40 TÚRABESZÁMOLÓ 2007.10.28
Rajt-cél: Alsótold, Toldi Miklós Körzeti Általános iskola
A hollókõre vezetõ mûúton haladtunk az alsótoldi rajthely felé. Az országúton már sorjáztak a még korábban kelõ vagy a helységhez közelebb lakó sporttársak. Megérkezve az iskolához, mi is beneveztünk túratársammal, ettünk néhány falatot és viszonylag késõn 07:30-kor elrajtoltunk.
A meredek hegyoldalnak nekivágva, a Felsõ-kutat elérve (egy rozsdás csõ) a szalagozást, majd egy magabiztosnak látszó sporit követtünk, minek következtében már az elején belekeveredtünk a susnyákosba. A tüskés bokrok nagyon marasztaltak és az egyik bele is tépett a bal fülkagylómba. Némi tévelygés után lejjebb kevésbé megviselt embereket láttunk fehér papírral a kezükben. Rögtön tudtuk, hogy merre kell menni. Néhány méter után már a pecsételõ embert is megláttuk, aki a
Bükk-hegy nyerge, 1. ep. (402 m) pontõre volt.
Öntapadós címkét ragasztott az 1. rubrikába és már mentünk is tovább. Egy jó nagy mezõn haladtunk, bal kéz felõl tehenek legelésztek. Némi dagonya után tehénbõgéssel kísérve elértük a Bableves csárda nevû mûintézményt ahol is balkéz felõl rátértünk az országútra. Figyeltük a forgalmat és azt, hogy az országos kék hol megy be az erdõbe. Itt egy gumi út kezdett emelkedni és csak nyúlt, nyúlt, minél feljebb mentünk, annál inkább. Nagy sokára megláttuk a
Tepke kilátót, 2. ep. (567 m)
Túratársam is sokallta a felfele utat, de nem volt rest felmenni a fémtoronyba. Igaz, sokat nem láthatott, mert ködös, párás, szürke idõ volt (ami az egész túránkat végigkísérte). Addig én egy PZS segítségével megpróbáltam elállítani a fülem vérzését, majd sérült Ramboként sebtibe szendvicset és üdítõt küldtem be. Szerelvényigazítás és címke beragasztás után tovább indultunk a kék sávon. Az itiner szerint érintettük a Purga- és a Macska-hegyet, de igazán ebbõl nem sokat érzékeltünk. A Garábi-nyeregbõl egy lejtõs úton a kék kockán leértünk
Garábra a 3. ep.-hoz (356 m).
Itt egy fiatal lány és fiú szörpöt adott egy autó csomagtartójából és beragasztotta a kulcsfontosságú öntapadóst. Ez után egy hosszú trapp következett a mûúton. Feltûnt, hogy a forgalom a kevésnél is kisebb volt, csak akkor jött egy autó, mikor túratársam leállt az út szélén sárgítani. Beértünk Felsõtoldra és a szécsényi mûutat elérve, rajta kicsit jobbra haladva, majd balra letérve átkeltünk a Zsunyi-patakon. Itt egy darabon dagonyáztunk amíg enyhe emelkedõt fogtunk, mint az itinerbõl megtudtuk a Szár-hegy oldalát tapostuk. (Elneveztük Sár-hegynek.) Nemsokára kiértünk egy hatalmas mezõre, ahol rengeteg tehén volt látható, az egyik ráfeküdt az ösvényre, alig lehetett megkerülni. Vigyázva kellet lépdelni, mert az amúgy is síkos talaj bõven el volt aknásítva tehénlepényekkel. Nagy sokára feltûnt Hollókõ vára, de mi nem rohanhattunk hozzá, mert be kellett kanyarodni jobbra az erdõbe és némi kaptató után egy focipályát érintve leereszkedni Hollókõre. Itt elvesztettük a kéket és helybéliektõl érdeklõdtünk, hogy merre van a
Hollókõi italbolt 4. ep.
A kóbor apácák megtévesztésére kocsma volt rá kiírva. Itt pecsétet nyomtak az ellenõrzõnkbe "HOLLÓKÕ KÉK-TÚRA MTSZ." felirattal. Innen elmenekültünk, mert egy társaság iszonyú bagófüstöt eregetett. A népmûvészeti bolt és/vagy múzeum elõtt ültünk le egy padra szusszanni és ételt-italt magunkhoz venni. Tovább indultunk a kék sávon mely a falu "idegenforgalmi" utcáján vezetett vendéglátó-ipari egységek és csetresz boltok által övezve. Kisvártatva balra megláttuk a kék L jelzést, amely egy foghíjas és óriások lépésére tervezett, meredek falépcsõhöz vezetett, amin fellépdeltünk a
Hollókõi várhoz 5. ep. (356 m)
Megkaptuk a szükséges vignettát és egy nyúlós karamellel töltött energiacsokit. Bár az imént kosztoltunk, mégis jól esett elmajszolni. Továbbra is borongós volt az idõ, így fel sem merült bennünk, hogy bemenjünk a várba. Kerestük az országos kéket, de helyette sárga sáv volt felfestve a vár oldalára. Egy feltehetõen helybéli ember megnyugtatott, hogy lemehetünk rajta, mert a kékhez vezet. És tényleg, nemsokára jött a kék, de két irányba is mutatott. Némi konzultáció után eldöntöttük, hogy a jobbra vezetõt követve vissza jutnánk a faluba, így elindultunk az ellenkezõ irányba. Sokáig csak ereszkedtük különféle völgyeket érintve. Sejthetõ volt, hogy ennek még megisszuk a levét. Így is volt, mert egy végetérni nem akaró, makacs emelkedõn értük el a Remete-hegyet, ahol legalább egy kicsit lehetett szintemelkedés nélkül haladni. Elkezdett szemetelni az esõ és úgy gondoltuk, hogy mielõtt eláznánk esõköpenyt öltünk. Ezzel jól ráijesztettünk az esõre és így az kisvártatva alább is hagyott. Egy kis lejtmenet után elértük a sárga sávot, de megint emelkedõ következett és az utunk élesen jobbra kanyarodott a sárga háromszögre, ami meredeken fölfele vezetett. Egy kutyás család pihengetett erõt gyûjtve a hegymenet elõtt. A kutya a rajtnál föl s alá rohangált a lábak között, majd feldöntve a túrázókat, most nyelvét lógatva kushadt az avarban. Nagy nehezen leküzdve az emelkedõt majd kevés szintbeli gyaloglás után elértük a
Dobogó-tetõt 6. ep. (517 m)
Innen a sárga sávon körülbelül szintben haladva viszonylag hamar elértük a Veres-hegy nyergét, ahonnan a S+t követve elkezdtünk ereszkedni a Kecske-háton Cserhátszentivánig. Ez elég hosszan tartott, de legalább menet közben mód volt egy kis "pihenésre". Leérve, még mindig a S+ on haladva megláttuk
Cserhátszentiván kilátóját 7. ep. (250 m)
Ez egy jókora dombon van, és a pontõrnek magaslati levegõt rendelt az orvos, mert a vignettáért fel kellett hágni a kilátóra is. A kilátódombról sikerült fenékreülés nélkül leszlalomozni és élesen balra fordulva egy kis ösvényen hamarosan elértük a Zsunyi-patak partját, ahol megkapó erdei díszletek mentén, a patakot többször keresztezve elértük a Hármas-forrást, aminek jó zamatú vizébõl bõven kortyoltunk. Tovább haladva még jócskán gyalogolni kellet a patak mellett, néhol keresztezni azt. Agyagos cipõtalppal jól meg kellett nézni hova lépünk, mert minden nyálkás, csúszós volt. Végre egy jobb kéz felöli, foghíjas fahídon kellett átkelni. Úgy mentünk át rajta, mintha a Niagara-vízesés felett egyensúlyoztunk volna egy drótkötélen. Innen bõséges szalagozás mentén megkezdõdhetett egy nagy menetelés az utolsó ellenõrzõpontig
Cserkútpusztáig 8. ep. (232 m)
Azonban mielõtt ezt elértük volna megint csak egy keskeny, rettentõ csúszós hidacskán kellett átaraszolni egy házhoz. Le volt takarva valami hevenyészett szõnyeggel, de még így is piszkosul csúszott (a derekam bánja). A ragasztékot megkapva a pontõrök biztosítottak róla, hogy most már nem vészes, ami még hátra van a túrából. A kis nyamvadt hídon vissza kellett pingvinezni a másik oldalra. Reménnyel telve gyalogoltunk ki az erdõbõl, majd még nekiduráltuk magunkat egy hatalmas füves mezõnek, aminek igencsak felfelé domborodott a háta. Most már minden birkabogyót sértésnek vettünk, ami megnyomta a talpunkat. Leereszkedve ismét elértük Cserhátszentivánt, láttuk a már megmászott kilátót. Már erõsen szürkült és ennek tudjuk be, hogy elböktük a párszáz méteres geológiai tanösvényt és rögtön a vele párhuzamos, Alsótoldra vezetõ mûútra tértünk, amin lassan, néhány perccel a sötétedés elõtt elértük a célt, az iskolát. Egyhangúlag megállapítottuk, hogy a szintkülönbséget sokkal nagyobbnak érzékeltük, mint ami az itinerben vagyon leírva (1270 m). Az iskolában kapott forró tea szétáradt az elgyötört tagjainkban.
Ottorino
|
| | | | |
| vajonmerre | Túra éve: 2007 | 2007.11.09 11:41:07 |
|
| megnéz vajonmerre összes beszámolója |
Cserhát 40 (50), avagy miért ne fussunk olyan túrán, amin még nem voltunk
Jó két hete a Cserhát MATT keretében túráztam elõször a tájegységben. Akkor annyira megtetszett ez a dimbes-dombos, tehenes vidék, hogy innentõl kezdve a cserháti túrák nagy elõnnyel fognak bekerülni a naptáramba. De most még a Cserhát 40-nél tartunk. Legelõször köszönet Vagdalthúsnak az autós eljutási lehetõségért (és a Naszály térképért). Sajnos a 40-es távra csak akkor lehetne aznap lejutni busszal, ha birtokolnánk eme jármûvet. :-( 7 óra körül érünk Alsótoldra a cserkútpusztai pontõrök társaságában. Nagyon csúnya esõfelhõk alól indulunk Pestrõl, de szerencsére megúsztuk a komolyabb csapadékot. Ismerõsök a rajtban, illetve szembõl az aszfalton már úton a Tepke felé.
7.30-kor rajtolok, és kb. 25 perc alatt érek a kb. 600 méterre lévõ elsõ ep.-re, mivel még mindig tudok hinni az elõttem haladóknak :-) Magyarán: szépen megmásszuk elõbb a Bükk-hegyet is mintegy szorgalmi feladatként. Sebaj, végre megvan a matrica, elõttem a hatalmas legelõ, tûz! Az út egy tehéncsorda közepén visz át, kicsit azért óvatosan belassítok amikor méteres távolságra kerülök. Szépen utol is ér egy komolyabb felkészültségû futócsapat, el is húznak az aszfaltos részen. Itt én is szépen tolom, majd tempós gyaloglással jutok fel a Tepkéhez. A pontõr felküldene a kilátóba, de hiába, nyíltam megtagadom a "parancsot" :-)
Végre itt a lefelé, inkább futnék már. De a gerincút persze fölfelé is megy rendesen. Jó hangulatban elõzgetek egy jó darabig, minden szuper! Tempósan futok, a kilátás csodás, az õszi erdõ színei gyönyörûek, mindenki kedvesen elenged. Nagyon belefeledkezem a kocogásba, és várom már, hogy egyszercsak felbukkanjon Garáb. De nem jön. Egyszercsak belémhasít a balsejtelem, hogy már régóta nem elõztem senkit, valami baj van! Szomorúan konstatálom, hogy téveszmék, és figyelmetlenségem áldozata vagyok : azt gondoltam, hogy a kék jelzés vezet le a faluba. Ez baj, mert a kék négyzeten kellett volna a térkép szerint balra elfordulni, de hogy hol azt most sem tudom. Nagyon benézhettem. Szépen visszafordulok, amikor még két futósrác érkezik szembõl magabiztosan. Gyorsan elbizonytalanítom õket is :-) Szépen futunk visszafelé, majd egy hatalmas, kegyetlenül csúszós távvezeték-nyiladékon ereszkedünk lefelé. Megváltó kutyaugatás érkezik valahonnan balról. Csodálkozó, mosolygó túrázók között mászunk vissza a falu felsõ széléhez, az újabb matricáért. Helybéli öregasszonyok néznek ránk döbbenten : ennyi (futó)harisnyás férfit rég láttak a faluban. Egyikük üldözõbe vesz bennünket, és amikor mohón kortyoljuk a frissítõ szörpöt, komolyan megjegyzi "- Aha, a piros borért siettek annyira!". Közöljük, hogy ez csak szörpi. " - Óóó, akkor ezzel nem jutnak messzire." és legyint.
Futunk. Nagyon kínos rész következik most : bénafutó újra utoléri azokat, akiket már elhagyott. :-) Ezen fordítva sokat röhögtem korábban, mostanában kevésbé szoktam. Valószínûleg a ..... rossz oldalára kerültem. Felsõtoldig szépen még elfutok, sajnos a lopakodó üzemmódot nem tudom bekapcsolni. Ég a pofám : mi a francnak futok ismeretlen terepen? Minden futókedvem elszáll közben, kicsit el is fáradtam, ráadásul busz 16 óra után lesz majd Pestre, nincs hova sietni. Maradnak a táj szépségei, a gyalog üzemmód bekapcsolható. Borzalmasan megéhezem. Van egy szendóm, de éppen elérjük a Hollókõ körüli, tehénlepénnyel nagyon sûrûn megbombázott legelõket, tehát elmarad még az étkezés. Fantasztikusan hangulatosak ezek a dombok, a legelészõ csordákkal. Az egyik túrázó kutyája kicsit meghajtja a teheneket, így a panaszos bõgés elnyomja gyomrom korgását :-) Végre Hollókõre érünk, az italboltnál Petamival futok össze, majd jön a várnál Vagdalthúsék ep.-je , finom müzliszelettel. Itt leküldöm a szendót is végre.
Innentõl kb. a végéig Kovács Karcsival megyek együtt. Beszélgetés közben gyorsan letudjuk a kemény kis mászást a Dobogó-tetõre, majd Cserhátszentivánra érünk le az S+-on. Itt picit elered az esõ, de gyors esõkabát-felvétellel elûzöm a nem hiányzó csapadékot. A falura nem ismerek rá, jó két hete itt falunap volt, zsibvásárral, fõzéssel, futóversennyel. Óriási a kontraszt! Most embert sem látni sehol. Egyetlen italbolt sincs nyitva, pedig legalább egy kólát nagyon megittam volna. Minden zárva. Kész, mindenki elvonult. Sebaj, szépen felmászunk a hangulatos kilátóhoz, ahol Bubuék csapatával találkozunk. Közben megint rákezd egy kicsit. Esõbakát föl, majd le. A K+-on lassan elhagyjuk a kis csapatot (akik a hosszú hétvégén gigakilométereket nyomtak le !), majd jó kis mászással érünk fel Cserkútpusztára, ahol a kedves, reggelrõl már ismerõs pontõrök kicsit csalódnak a tempómban :-) "Nem gyenge" hídon-létrán kellett a házikóhoz átmászni :-) Újabb legelõk mellett kapaszkodunk felfelé, a változatosság kedvéért birkanyájak mellett haladunk. Visszazuhanunk Cserkútpusztára, egy kerítés mögül vaddisznó röffen ránk. Még egy kis beton, és már Alsótoldon is vagyunk a célban 15 óra 12-kor. 7.42 a teljesítési idõ, ha belegondolok, hogy 6.30 körül terveztem, akkor jajj :-)
Nagyon szép, váras kitûzõt kapok (jól mutat a Cserhát MATT-on kapott váras kitûzõ mellett!), és ami szerintem hasonlóan fontos : az oklevél is nagyon szép. Isteni teák és finom kenyerek várnak a szomjas, éhes túrázókra. Lehet bõséggel repetázni és zárt helyen, melegben leülni, várni a buszt, vagy a társakat a hazajutáshoz. Figyelmetlen kavarásaimtól eltekintve csillagos ötös a túra, a rendezés. Villámbiznisz a buszsofõrrel :) , és a 16.07-es járattal, kényelmesen, szunyókálósan jutottam haza. Jövõre is!
|
| | | | |
| Fantasapkás | Túra éve: 2007 | 2007.10.31 12:41:53 |
|
| megnéz Fantasapkás összes beszámolója |
Cserhát 20B
OKtóber 28
Egy jó barátommal elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad eljutunk odáig, hogy egy 85km-es túrával is megbirkózzunk.
Ennek megfelelõen kezdük el a "felkészülést egy laza cserháti 20-assal...
A túra remek volt...jó felkészülés és haladunk tovább; szombaton már a Pilisben a 35-ösön állunk rajthoz.
Végezetül szeretném megköszönni a cserháti túra szervezõinek a segítséget, ugyanis, ha nem viszenek el bennünket a vasútállomásig kocsival(az utolsó busz kimaradt), akkor valószínûleg a fene tudja mikor keveredtünk volna haza....
Köszönjük, Találkozunk jövõre :)
( és 1 hét múlva a Pilisben :P ) |
| | | | |
| kiscats | Túra éve: 2007 | 2007.10.31 12:07:57 |
|
| megnéz kiscats összes beszámolója |
Cserhát 40
Színek, dombok, állatok
Bár alig 70 km tõlünk a Cserhát 40 rajtja, mégis hosszúra, s kalandosra sikeredett ez a reggel. De ezt majd egyszer elmesélem, ha kiadom a „Stoppolásaim története” címû könyvemet, avagy miért gondolják azt a tömegközlekedés szervezõi, hogy szombaton és vasárnap mindenki csak 10 óra és délután 4 között akar közlekedni, hovatovább csak akkor. Szóval a Jászberény-Alsótold távot két vonattal, s két stoppal hál’ Istennek még szintidõn belül letudtam, vagyis odaértem a rajtra.
Alsótoldot elsõ blikkre nem is tudnám hova tenni, de ha megtalálom is a térképen, csak annyit állapíthatok meg róla, hogy vagy 3-szor átsuhantam már rajta eddigi életem során. Pedig gyönyörû dombok ölelik körül, kilátókkal, hatalmas rétekkel. Szóval a néhai Ált. Isk-bõl indulunk, s rögtön bevágunk egy szalagozás mentén a reggeli harmattól még csurom vizes susnyákosba. Alattunk elmarad a falu, gyorsan felérünk a Bükk-hegy nyergébe. Micsoda rétek, mennyi vonulat, s a színek sokasága rohan ránk. Leszaladunk a Bableves csárdához, s innen sajnos kövesúton meggyünk egy jó darabig. Bár a két oldalt utunkat kísérõ színpaletta nyújt némi kárpótlást. A kék jelzés aztán bevág az erdõbe, s egy szélesebb ösvényen a Tepke kilátóhoz vezet. Az út két szóval kifejezve: gyönyörû és sárga. A kilátó tetején az „igazi õsz” címû filmet vetítik. Az ég szürkén besimulva, esõre áll, a megannyi vonulat alsóbb rétegeiben tanyát vert a köd, és színek, csodás színek. Az erdõ mindazt nyújtja, amit az õszrõl eddig összességében gondoltam.
Na, de romboljunk tovább a Garábi-nyereg irányába! A sár nem jelentõs. Épp segítségünkre van abban, hogy a meredek lejtõn kicsit fogjon rajtunk. Jobbra-balra egyébiránt térdig ér az avar. Az erdõ közepén álló útszûkület, maximális haladási sebesség: 30 km/h, és elõzni tilos táblákat nem nagyon tudjuk komolyan venni. Garábon kapunk frissítõt (sajnos a 42 km alatt csak itt), s megszámolunk a házak alapján kb. 150 fõt. Csendes pihenõ van a néprajzilag is jelentõsnek mondható házak között. Mi, turisták sem zajongunk, a hangulat magával ragad. A házak elõtt virágos kertek, egy takaros lak kerítésén vadszõlõ fut fel. Elindul zölden, sárgára vált, narancsosodik, pirosba fordul, s mire a kerítés tetejére ér már bordó a színe. S mindez kb. 20 m széles összefüggõ szõnyeget alkot. Felsõtoldra sajnos megint kövesúton megyünk. Elkezd esni az esõ, hízik a sár. Fõleg a traktorral járt mûvelt földek szélén. A levelek elkezdenek szállingózni, mint a hó. Az erdei út sárga szõnyegén bandukolunk. Enyhe emelkedõvel érünk fel egy fennsíkra. De micsoda fennsíkra! Annyi benne a vonulat, domb-domb hátán, s mögötte megint domb, mint mikor mesekönyvben ilyet ábrázolnak.
Mi sem tudjuk, õk sem, mit keres itt ez a sok marha! Csak nézzük egymást, s próbálunk ezen a széles réten elférni egymástól. Persze mivel 50-en is lehetnek a tarkák, mindenhova jut belõlük. Egy vonulattal odébb újabb ridegen tartott csorda legel. S a következõ dombon persze még 30-40 jószág. Tiszta, bársonyos a szõrük. Ha nem lenne belõlük ennyi kis hazánkban, ezekbõl az egyedekbõl azt hihetnénk, hogy valamilyen szépségéért tartott különleges állatokkal van dolgunk. Egy kis csúcs beiktatásával, a rét után Hollókõre érünk. A kocsmában, s a várban van a pecsét; ebben a sorrendben. Visszatérünk a kék jelzésre, s megkezdjük monoton menetelésünk a Dobogó-tetõre. Sosem voltam még erre, így nem is tudom, mire számítsak. Az erdõ itt nem tûnik olyan szépnek (pedig biztos az.). A túra legnehezebb szakasza után a kilátónál lerogyunk. A tájidegen betonhengerbe életveszélyes és tilos felmászni - a kiírás szerint, de gondolván arra, hogy milyen gyötrelmes volt ide feljutni, sokan mégis megteszik. A legnagyobb baj az, hogy kevés a vízvételi lehetõség a túrán, s ezen a tetõn véglegesen dehidratálódik az ember. Sajnos ezen az sem segít sokat, hogy közben újra elered az esõ, mert ugye a külsõleg, s a belsõleg nem ugyanaz. Cserhátszentivánban elsõ dolgom lesz kutat keresni! Oda még most leszaladok. Ja! Újabb szép, szintén legeltetésre használt rétek után, ”alufólikus” állapotban hagyom magam mögött a „Valamit kezdjünk a régi Tsz épülettel” itt sikeres próbálkozását, aztán a templomot, s végre kutat érek. A falu szép pihenõhelyéhez érve, még fel kell mászni egy kilátóba. (Ezen a környéken igen elszaporodtak ezek a kihalófélben lévõ építmények.) Pecsét után földiekkel találkozom. Micsoda öröm! A patak mentén haladunk, egy látszólag szétrobbantott betonhídon átkelve, a folyam másik oldalán, a magasparton elcsigázott embereket érek utol. Aztán az utolsó állomásra a Cserkúti vadászháznál lelünk. Azt mondják a pontõrök, valami mágikus ereje van a helynek. S valóban: átszökellek a patakon, felszaladok a csúszós köveken, s az erdõbõl kiérve újra nyílt terepen vagyok. Itt juhok legelnek százával. Ámultba ejt, s nagy örömöt okoz, hogy a Cserhátban még ilyen szinten alkalmazzák a talaj effajta hasznosítását. Jobbra szalmabálák kopnak az esõben, balra pedig újabb domboldal ígérteti meg velem, hogy ide még visszajövök. Cserhátszentivánból persze megint kövesúton megyünk be Alsótoldra, a célba.
Sosem tudtam, hogy ilyen szép a Cserhát! A dombok, a színek, a hangulatos csordák…
A nap és esõ meccse végül is döntetlennel zárul. Bár mind a kettõnek voltak reményteli kísérletei. Mondjuk az utóbbi felé azért néha kicsit lejtett a pálya. KA
|
| | | | |
| marton4 | Túra éve: 2007 | 2007.10.29 07:04:47 |
|
| megnéz marton4 összes beszámolója |
Cserhát 40 2007.10.28
Cserhát! Cserhát! Ezt vártam egy hónapja. Bár közel esik a „vadászterületemhez”, jó félórányi autózással már el tudom érni, mégis egy-két családi kirándulást leszámítva, alig túráztam még itt.
A héten sokat gondolkodtam az induláson, elõtte munkanap, utána munkanap, hétfõn még a VIA DOLOROSA 75-t tapostam, azt megelõzõen két 60-ast, nekem ez egy kicsit sok volt. Mivel azonban életem elsõ túraévének „hivatalos évadzáró túrájának” ezt gondoltam ki, s az idõjárási kép is kedvezõnek látszott a keleti országrészben, elõzõ este kimentem sárvizitet tartani, s megállapítottam, hogy a sár csak talpig, nem bokáig ér, úgy döntöttem belevágok.
Alsótold, Toldi Miklós szülõhelye, hej, „Toldi Miklósok” „erõgépek” elõre!
6:20, kezemben a papír, s már szaladok a szalagon tova. Tûrhetõ a sár, jó még a sportcipõ.
A Bableves Csárdánál azért nem kell sokáig tanakodni, túraleírás nélkül is azonnal látszik az aszfalton hagyott nyomokból, merre kell fordulni; egy szimpatikus túratárssal a cipõm leverése közben „össze is kacsintunk”, bizony vendégmarasztaló ez, most mégsem maradok - pedig életem egyik legjobb vadételét, egy Mátyás király fatányérost itt fogyasztottam el – hanem szaladok tovább.
Egy nagyobb csapatot érek be. Próbálok egy-két emberkének félszegen köszöngetni, biccengetni, mégsem dukál, hogy csak úgy némán elfussak, de „fülhallgatós” fülekre találok, s már-már leszakadok, akkor jön végre hátulról a biztatás, ami jól esik, a Tepkéig meg sem állok, bár a pontõröket, akik éppen útban vannak a tetthelyre, majdnem „eltepkézem”, végül többszöri felszólításra végre hajlandó vagyok átadni az „irataimat”.
S fut a túrázó a kék sávon, a kék négyszögön is túl, s még azon is túl, az adótornyon is túl, ki tudja hol áll meg, s ki talál majd meg. Ha csak végre rá nem ébredek nagy magányomra, és elõ nem kapom az útvonalleírást, „olvasni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen” túraleírást csak úgy érdemes.Hé túrázó, melyik út vezet Garábra? Kilométerek vissza, repülök, mint a malomkõ, s csak Garábon állok meg. (Szóval több km-es keverés a kék sávon, bár a pontos távot a NOB még nem hitelesítette. Jelentem az õszi erdõ ott is nagyon kellemes, utólag már bánhatja, aki nem tartott velem.)
Lassan újra visszaelõzgetem már egyszer elmellõzött túratársaimat, akik igen csak csodálkozhatnak, honnan bújtam ismét elõ.
Közben Felsõtold után utolér egy irtózatos ütemben közlekedõ, ismerõs futó páros, akikre, bár sokkal jobbak nálam, túl az operencián tett nagy magányos utazásom után, futótársak reményében rátapadok, egészen Cserhátszentiván körzetéig, ahol végre sikerül lerázniuk.
Hóllókõ elõtt, a jelzés egyenesen egy tehéncsordán halad át, s míg el nem haladok, sok-sok szempár csendben, feszülten méreget, majd mögöttem felhangzik egy fenyegetõ bõgés, s „elképzelhetetlen sebességre” váltok.
Hollókõ köves utcáin szaladok, sehol egy turista. Vége a szezonnak, máskor vasárnap tömegek sétálnak az utcán.
A Hollókõi várat, egy csellel, nehogy az ellenség megneszeljen valamit, én a másik oldalról, egy jelzetlen ösvényen veszem be. Mégsem tudok ellenállni az ellenségnek, ami édesség képében jelenik meg, s fogadalmam ellenére, hogy a túra alatt nem eszek semmit, ugyanis a hétfõi túra kalóriadömpingje után 3kg-al lettem súlyosabb egyéniség, amit alig tudtam a héten lefaragni, rögtön megtör minden ellenállásom, s kiütéssel gyõz a Snickers.
Útközben kullancslegyekkel hadakozom, kicsiny repülõ vérszívók, amik kifejezetten rovarriasztó függõeknek bizonyulnak. Nagy riadalmat keltve, a melegítõm alatt megbújva, még hazára is viszek belõlük vagy ötöt, így hazaérkezésem után rövid idõn belül tömeggyilkos válik belõlem.
Valahol Cserhátszentiván határában egy karoló hadmûvelettel, a Gödöllõ 60, Less Nándor 60, VIA DOLOROSA 75 egyesített erõi, szörnyû támadást indítanak a lábam ellen, s rövid, de hõsies küzdelemben, Cserhátszentivánon elvérzek. Az erõgépnek vége, innen már csak „sétálgatok”, ez az igazi „fájdalmak útja”.
A kilátóban, a pontõr segítségével végre sikerül helyes irányba állítanom a térképemet, s tovább igyekszem a feleségemrõl elnevezett patak festõi völgyében. Máris érik a gondolataimban egy családi kirándulás képzete, ahol majd tüzetesebben megvizsgálom a mûemlék? malom-romot is.
Végül két nagyon kedves cserkútpusztai pontõrre bukkanok, akiknek zamatos embersége, nemessége új erõt önt belém. A tanyánál a „Woolmark reklám” mellett elhaladva, megmászom végül az utolsó dombot is, feltárul elõttem a csodálatos panoráma, s megkötöm végre a hurkot. A kilátó alá újra visszaérve látom, zajlik az élet, a különbözõ távok tömegei adják egymás kezébe a korlátot. Még egy kis lubickolás a patakban, s máris az alsótoldi országúton találom magam, ahol keményen menetelek a célterület elérésig.
Én kissé bánkódva, hogy vége, mert nagyon megszerettem ezt a vidéket, a lábaim azonban annál nagyobb örömmel fogadják az iskola megpillantását, amely körül meglepõen sok autót látok parkolni. 13:04-re érek be.
Kedves gratuláció, kitûzõ, oklevél, vajas kenyér, tea, arcok, sok-sok szép látvány,hangulat, emlék, ez kell a teljesítménytúrázónak, hogy egy székre lerogyva, ki tudja már hányadszor elkönyvelje, hogy megint megérte.
2007.10.28
|
| | | | |
| MacGyver | Túra éve: 2007 | 2007.10.28 19:05:48 |
|
| megnéz MacGyver összes beszámolója |
Cserhát 20A
× Fényképes beszámoló
× A túra fényképei
Reggel korai kelés után sietõsen indultunk, szerencsére az óraátállítás miatt nyertünk egy plusz óra alvásidõt. Felrobogtunk Hollókõre, majd úgy tíz percet vártunk a buszra, amivel átutaztunk Alsótoldra, a túra rajtjába.
Indulás után rögtön meglepetésként ért a tény, hogy az út egyre meredekebben emelkedik, és csak mászunk-mászunk. Fájt a talpam, a lábam, vízhólyag nõtt a sarkamra, és úgy általában minden bajom volt, de aztán viszonylag gyorsan felértünk a Bükk-hegy nyergébe.
A nyeregbõl a szarvasmarha-legelõ mellett visszamásztunk az országútra, ahol kéktúrához képest elég nagy a forgalom, állandóan jönnek az autók. Elmentünk a Bableves-csárda mellett, itt van egyébként a nagymezõpusztai MTSZ-kéktúra pecsét. Innen vagy három kilométert meneteltünk az aszfalton, majd elkezdtünk felkapaszkodni a Tepke-nyeregbe. Emlékeimmel szemben a Tepke volt az elsõ csúcs, utána jött a Purga és a Macska-hegy. Ezeken levadásztuk a Cserhát 500-as csúcsai kódszámot is. Itt már egész jól haladtunk, hamar eljött a Garábi-nyereg. Saras-köves úton csúszkáltunk le a faluba, amin jól mutatott a 30-as sebességkorlátozás, és az „elõzni tilos” tábla.
Garábon az ellenõrzõponton bolti, majd házi szörpöt osztottak a megfáradt túrázóknak, nekünk nagyjából ez volt az út fele. Innen Felsõtoldig ismét aszfaltút következett, jól esett edzõcipõre váltani. Felsõtoldtól jött számomra az eddig ismeretlen út, ahogy mentünk, egyre nagyobb lett a sár, majd gyönyörû õszi erdõben haladtunk, aztán végetért az erdõ, és ismét szarvasmarhákat lehetett kerülgetni. Egy helyen eléggé félreérthetõen volt kijelezve az út, festés egyáltalán nem volt, csak egy sárga szalag a villanypásztor nyitható részére kötve.
Nemsokára feltûnt a vár, majd jött a kék rom jelzés. Az ellenõrzõponton háromféle csokiból lehetett választani, amiket mi ebbõl kóstoltunk, az ugyanolyan volt, mint a szokványos Mars és Snickers, csak a csomagolása nem úgy nézett ki. Innen az itiner szerint még 800 méter a cél, és valóban nem volt több. Megjelent a parkoló az autóval, majd megkerestük a célt.
Teljesítés ideje: 04:44
 |
| | | | |
| nedus65 | Túra éve: 2007 | 2007.10.28 17:14:23 |
|
| megnéz nedus65 összes beszámolója |
CSERHÁT 30 - AVAGY A TEHENEK IS KÉKTÚRÁZNAK !!
Nem akarom megint avval kezdeni , hogy " már megint egy új túra " , hiszen legalább a jövõ évig ez így lesz .
Ez volt idén a 12. teljesítménytúrám , és ez volt a legrövidebb . Délután családi program várt , így sietnem kellett .
Reggel , Gödöllõ felé járva el kezdett esni az esõ . Nem nagyon örûltem , de hát mit lehet tenni...
Viszont , megérkezve Alsótoldra az esõnek már semmi nyoma nem volt . Gyorsan neveztem , éppen senki sem volt az asztaloknál 6:30-kor indúltam , kissé megkeveredve az óra átállítástól . Késöbb akartam , hiszen tudom , hogy a pontok nem a futók szerint nyitnak . Hál istennek , éppen nem lett belõle probléma .
Az erdõ csodálatos õszi szinekben pompázik , a hõmérséklet éppen ideális és a talaj is csak idõnként saras . ( vajon mi lenne itt ha szakadna ? ).
Kb . 10 km-nél érem utól a legelõl járókat . Innentõl egyedûl tellnek a kilóméterek , illetve , nem is annyira egyedûl . Felsõtold után , az országos kéken ugyanis egy jókora tehén ballagott szembe . Csodállkozva megálltunk egymással szemben , illendõen köszöntem , de csak egy bõgés volt a válasz . Mikor tovább kocogva két újabb marhával ( úgy látszik , más marha is idult ezen a túrán , nem csak én )találkoztam , akkor már kezdtem bajban lenni . Ugyanis ezek csak bambán bámúltak , és nem akartak félre állni . Alig fértem el melletûk . Éppenhogy átpréseltem magam a tehenek mellett , amikor fentrõl , egy lejtõs útról nagy láb (pata )dobogást hallottam . Legalább 6-8 tehén és bika ( gondolom aminek szarva van , az lehet a fiú )rohant le elém az útra , mostmár teljesen elállva azt . Közben a kék jelzés is elveszett valahol a negy mezõn , ami villanypásztorokkal és tehenekkel , bikákkal és bocikkal volt tele . Némi oldalazással , bozótba való bújkálással valahogy kicseleztem a csordát , és indúlhattam tovább Hóllókõ felé. Mindenesetre érdekes élmény volt avval sok marhával , bár jókat beszélgettünk , de legközelebb nem hívom el õket túrázni.
Hollókõn hamar átrobogtam , felkapaszkodtam a várba is . Onnan majdnem rossz irányba indúltam továnn , hiszen a kék itt szépen körbe megy a vár alatt . Az itinerbõl látszott , hogy a túra legnagyobb szintemelkedésû szakasza itt vár rám . Ennek megfelelõen itt lett a leggyengébb 10 km-es részidõm (1ó17perc). A Dobogó-tetõrõl való leereszkedés nem nagyon tetszett a sárga+-en , elég nehezen járható , néha bokros-szúrós, néha saras , néha bokatörõs szakasz várt . De , hát minden nem lehet tökéletes .
Viszont Cserhátszentivánon valóban szép a kilátás a kilátóból( itt már kicsit necces volt a pontra érkezés , 5 perccel értem oda korábban , és a pontõrök elöttem másztak fel a kilátóba .De nagyon rendesek voltak , félbe hagytak a kipakolást , adtak matricát és útba igazítottak )és érdekes , bár kicsit rövid volt a geólógiai tanösvény . Annál érdekesebb volt az abból való kijutás , némi patak átkelés és dzsungel harc árán lehetett a mûútra kiérni .
Az utólsó ponton azt mondták , hogy még két kili a cél , nekem valahogy sikerûlt 5-öt mennem , pedig végig a jelzésem voltam . de hát sebaj , igaz evvel az erõvel akár a 40-es távon is indúlhattam volna .
A saját mérésem szerint 36 km lett ( 4 ó 20 perc ).
Az útvonal jelzések szinte végig tökéletesek voltak , még futva is . A pontõrõk most is kedvesek és segítõkészek voltak , és az erdõk , Fõleg a Garáb elõtti szakasz , a Tepke kilátótól a faluig , csodaszép volt .
Ezt a túrát is bejegyeztem a " jövõre visszajövök " közé. |
| | | | |
|
| Múzsla | Túra éve: 2006 | 2007.01.16 12:30:46 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Cserhát 20A
Zetével valóban nagyon-nagyon régen terveztünk már egy közös túrát. Ez a múlt héten vasárnap össze is jött. Plusz örömömre szolgált, hogy jött pavarotti valamint két salgótarjáni bringás srác is.
Mivel Zetéék busza csak nyolcra ért fel, nekem viszont kettõre már otthon kellett lennem, így maradt a 20-as táv. (40-re amúgy sem mentem volna, de 30-ra igen.)
Nevezésnél a CSBT több ismerõs arcával lekezeltem, majd Csipai Gyurival megbeszéltem az autóm, célba történõ átszállítását.
Nagyon jó hangulatban indultunk el és már az elsõ hegyen "löktük" az ötös tempót. Elég gyorsan fel is értünk a Felsõ-forráshoz, melyben vizet nem láttunk. Az ep. kissé feljebb, egy rét szélén mûködött. Tempónknak köszönhetõen, itt már vagy 4-5 embert utol is értünk. Nagyon jó volt látni a következõ úticélunkat, a Tepke kilátót.
Üvöltõ szél volt ekkor, így a széldzsekimet is magamra öltöttem. Egy jókora mezõt megkerülve értünk le a Bableves csárdához (miért is nem itt megy az OKT?), majd a Cserin-lapos felé vettük az irányt. Kissé párás volt az idõ, de szépen le lehetett látni az Alföldre. Aztán bebújtunk a "kapun" és elindultunk a Cserhát (számomra) legszebb részén, a Tepke-gerincen.
Kissé csúsztak a kövek, de elég jól haladtunk továbbra is. A Barát-háton mutattam a többieknek a korábbi Cserhát ttúra útvonalát. (Ezt most részben a Szent Lászlón tt-n lehet kipróbálni.)
Fent a Tepkén Horváth Csabi dolgozott egy leányzó kiséretében. Az iszonyú szél ellenére felmentem a toronyba. Olyan érzés volt, mintha ki akarna borulni a teteje. Rendesen kapaszkodtam a fotózás közben is.
Jöttek a szupi ötszázasok Purga és Macska-hegy. Utóbbi után a szenzációs kilátás. Alig lehetett egymást érteni a zúgó szélben. Aztán a Garábi-nyereg következett. Itt elõjött a nosztalgiám, mert anno 1993-ban jártam erre elõször (bringával).
A lebetonozott útra számítottam, de a jelzõtáblákra nem. Persze a Corvin után már ez sem meglepõ.
Garábon nagy volt a csend. Nem csoda, hisz Nógrád megye lgekisebb önálló faluja a maga 72 lakójával. (A körjegyzõség területébõl csak Kutasót nem érinti a túra.)
Igazolás mellé szörpöt lehetett kérni Csiba Ágostontól, de ezt most kihagytam.
Aszfaltozás következett az igen gyér forgalmú közúton. Itt ketté szakadtunk. A két bringás haverom kissé lemaradva követett bennünket. Mi pedig százhetvenöt féle témát veséztünk ki. Közben az átlagunk felment hatosra.
Felsõtold után ismét jött az OKT. Nagyon jó ötlet volt a Zsunyi-patak hídja utáni OKT elvezetés a sáros szakaszról. Innen jön a másik kedvencem, az a gyönyörû völgytalp, amit a Fekete-hegy koronáz meg. Néha meg-megálltunk, de folyamatos tempózással értünk a Hollókõ elõtti nyeregbe. Eléggé kacifántosan vezet itt a kék jelzés, de már nem elõször járok erre. Itt értünk utol olyanokat, akiket még a kocsiból láttunk a Cserin-laposon.
Már bent jártam a faluban, amikor Csipai Gyuri hívott, hogy áthozza a kocsimat. Megvártam õt a kocsmánál, míg a többiek addig frissítettek. Aztán visszavittem Gyurit. Kissé szomorúan mesélte, hogy kb. csak 120-an indultak a túrán. Mondott egy-két érdekes összahasonlítást is, amiben nagyon-nagyon igaza volt. (Ezt majd elmondja itt is, ha gondolja, mert múlt hét óta õ is olvas.)
Visszaérve Hollókõre, összálltam a bringás haverokkal és felmásztunk a várba. Még elcsíptük Zetééket és csináltattunk egy közös fotót. Aztán a falun keresztül visszagyalogoltunk a célba. Idõnk: 3.33' lett.
Nagyon örültem az extra kitûzõnek, ami a hollókõi templomot ábrázolta. Meg is jegyeztem, hogy nagyon jók a kitûzõik.
Szuperül éreztem magam és kettõkor már valóban a levest kanalaztam. :-)
|
| | | | |
| Zete | Túra éve: 2006 | 2006.11.07 11:28:45 |
|
| megnéz Zete összes beszámolója |
Cserhát 40 (2006. 11. 05.)
Több túramentes hónap után végre ismét részt tudtam venni egy komoly túrán, ebbõl adódóan rosszul semmiképpen sem érezhettem magam :-) Fõleg úgy nem, hogy régi kedves ismerõsökkel sikerült (részben) együtt menni. Múzsla kollégával már jóideje le volt kötve a Cserhát túra, de a múlt heti invitálások sem voltak eredménytelenek, mert Pavarotti is csatlakozott hozzánk.
Pásztón volt egyetetve a találka Múzslával, de a helyismeretünk nem volt tökéletes, ugyanis nem a hollókõi bekötõútnál száltunk le a buszról, hanem eggyel késõbb, de „természetesen” nem mi haladtunk át a kocsihoz, hanem õk jöttek értünk :-) Végül ötösben vágtunk neki a távnak, a három fõs tarjáni különítmény tagjai a 20-as távot választották Hollókõig, Pavi a 30-ast én meg a 40-est. Ezzel is igazoltuk, hogy jó magyarok módjára képtelenek vagyunk az összhangra, mindenki megy a saját feje
után :-)
Mindjárt az elején egy meglepõen erõs kaptató után értünk fel a kereken 402 m magas Bükk-hegy nyerge nevû elsõ pontra. A naptárban megadott Felsõ-kút nevû hely ezek szerint átnevezésre került, miként ezt Múzsla is megerõsítette. Egyébként tök jó ez az átvágás, az OKT is nyugodtan mehetne erre, kiváltva ezzel jó sok aszfaltutat a Bableves csárdáig. Az élen haladó tarjáni srác nagyon erõs tempót nyomott az elején, ennek köszönhetõen pillanatok alatt totál leizzadtam. Így viszont legalább a Tepkére felmenet elõtt kellemesen bemelegedtem. Szenzációs szép volt az õszi erdõ, a Tepke gerincútja amúgy is nagy kedvencem, remekül éreztem magam, az idõnként viharos sõt orkánerejû szél ellenére. Elérve a kilátót, néhány szintet felmentem, de a kilátás nem volt a legtisztább, jó panorámaképre nem volt esélyem. Megkértük a pontõröket egy csoportkép készítésére, majd hamarosan nyomtuk tovább. Itt jegyzem meg, hogy tempó nagyon erõs volt, bárki is ment elõl, nem adta hatos átlag alá (de az is lehet, hogy csak elszoktam a teljesítménytúrás tempótol). A legnagyobb szél a Macska-hegynél volt, itt még a fényképezõgép is komoly veszélyben forgott, jó erõsen kellett tartani, nehogy szó szerint elvigye a szél. Jött a Garábi-nyereg, majd innen lefelé egy szép völgyben kocorásztunk. Múzsláék már elõre felhívták a figyelmemet egy egyedi dologra, na, de azért nem éppen útszûkület és sebességkorlátozó táblára számítottam itt az erdõben... Garábon két pohár málnaszörp ledöntése közben egy kicsiny pihenõ, majd ezúttal egyáltalán nem ellenszenves aszfalút Felsõtoldig. Közben szembejött velünk három traktor és egy autóbusz. Személyautóforgalmat nem tapasztaltunk. Hollókõ elõtt a nyitott völgyben ismét jó erõs szelet kaptunk, igazi atlétaedzés volt ez a lábak számára. A falu elõtt egy érdekes szalagozásnak köszönhetõen kacskaringós uton haladtunk a túra egyetlen útba esõ kocsmájáig. Múzsláék még kijöttek utánunk a várig, majd ismét egy közös rendezõi fotót csináltattunk a búcsúzás elõtt.
Még a búcsú elõtt még a kocsmában Vadmalacot pillantottam meg, amint magányosan üldögélt egy asztalnál. Csakhamar Tibet is felbukkant, s mint megtudtam naná, hogy a 40-es távon vannak, de mindezt egy szombati 10 órás! P65 után - no com, ezt nekem már hallani is sok :-) Viszont, nagyon kedvesem felajánlották, ha velük egyszerre érek be, akkor hazafuvaroznak. Õk csakhamar elindultak, de mi Pavival még kihasználtuk a kocsma nyújtotta igencsak szerény lehetõségeket (még jó, hogy a sörön kívül unikumot is tartanak, mert különben a világörökség-faluhoz méltatlanul lepukkadt egy hely, meglátásom szerint folyamatosan és kitartóan csökkenõ színvonallal). A Dobogó-tetõre vezetõ kaptató elõtt szóltam Pavinak, hogy kilépek, próbálom utolérni Vadmalacékat. Elbúcsúztunk, aztán kb. 10 perc múlva már ismét együtt, Tibet társaságában araszoltunk felfelé. Gondolom, VM már javában unatkozott ekkor a toronynál J Mindenféle túrás dolgokról beszélgettünk, így biztos könnyebb volt felkaptatni, mint magányosan, gyötrõdve azon, hogy még mennyi van hátra, merthogy azért ölég emberes ez a felmenet. Innentõl jött el a számomra még teljesen ismeretlen szakasz. A sárga sávról gyorsan a S+ jelzésre tértünk át , majd egy újabb, de gyakorlatilag járatlan úton nyomultunk lefelé Cserhátszentivánra. Közben szembõl a Bézma látványában lehetett gyönyörködni. A faluban megkerestük a pontot, majd felmásztunk a kilátóhoz. A viharos szél ellenére is megérte ide feljönni, nagyon vagány volt a kilátás, az erõsen tépett nemzeti lobogó látványa pedig mindenféle aktuális dolgokat is az ember eszébe juttat(hat)ott. A rövid kitérõ után bevetettük magunkat a szurdokba. A meglehetõsen hiányos jelzéseket jó sok szalaggal egészítették ki a rendezõk, a vadregényes patakvölgy pedig számtalan jobbnál jobb fotótémával szolgált. Elértük a Hármas-forrást, megkóstoltuk a vizét. Elõször valami borzasztó jeges-hidegre számítottam, de hatalmas meglepetésre szinte szobahõmérsékletû volt az egyébként nagyon is bõvizû forás vize. Tovább innen még kevesebb lett a jel, de a szalagok mindig ott voltak, ahol kellett. Elértünk egy szétrombolt hidat, ami szakasztott olyan látványt nyújtott, mintha aláaknázták és felrobbantották volna. Óvatosan átkelve rajta, jött egy rövid bozótos, majd csaknem visszafordulva egy kiszalagozott, széles dûlõút, ami egész Cserkútpusztáig kitartott. Itt bevártuk egymást, miközben teljesen átfüstölõdtünk a kavargó tábortûznek köszönhetõen. A kis házikó mindenesetre nagyon impozáns látványt nyújtott még így szürkületben is. Nemsokára erõsen sötétedni kezdett, de lámpára azért nem volt szükség. Visszakocogtunk Cserhátszentivánra, majd egy rövid aszfaltozás és máris a célban voltunk.
40 fotó a túráról:
http://zete.uw.hu/album/thumbnails.php?album=37
Summa:
A túra útvonalát kifogástalanul választották meg a rendezõk, mert t.k. a teljes „cserháti repertoárt” bemutatja a 40-es táv: a Tepke gerinc középhegységet idézõ tömbje mellett láthattunk kiterjedt dombhátakat, nagy összefüggõ erdõségeket és patak/szurdokvölgyeket is. Egyszóval, a túra akár egyedül, akár csapatosan: erõsen ajánlott! |
| | | | |
|
| betmen70 | Túra éve: 2005 | 2005.11.09 22:37:04 |
|
| megnéz betmen70 összes beszámolója |
sziasztok!
Nem számolok én be semmirõl, mert írni nem tudok helyesen, de fényképezni tudok!
Képeket megnézhetitek a http://betmen70.atw.hu oldalon a teljesítménytúrák menü pont alatt! |
| | | | |
| gethe | Túra éve: 2005 | 2005.11.06 20:16:31 |
|
| megnéz gethe összes beszámolója |
Requiem egy túráért* - Cserhát 50
"Vitorlázz némán át a réteken
Túl a sóson túl az édesen
Annyira kemény, annyira látványos
Csatáink voltak, hát hogy lesz most"
(Kispál és a Borz - Földtörténet)
-----
*Megjegyzés a felületesesn olvasóknak: ennek a beszámolónak az a lényege, hogy milyen jót túráztam ma a Cserhátban, nosztalgikus elemekkel vegyítve.
----
Mindig összeszorul az ember szíve, ha megszûnik egy általa szeretett, rajongott dolog. Legyen az akár egy zenekar, akár egy barátság, akár egy teljesítménytúra. Ezúttal persze a legutóbbiról van szó, és formálisan még csak nem is megszûnésrõl, hiszen a megboldogult Cserhát 50 jogutódja létezik, Cserhát 40 néven, amin ma volt szerencsém résztvenni, Tibet fuvarja jóvoltából. (A talákozott ismerõsöket meg sem kísérlem felsorolni, mert úgysem menne mindenki).
Szóval volt egyszer egy Cserhát 50. A november csúcspontja. A varázslat, a legenda. Az innen-oda eljutás varázsa. A kalandok a ködben. Az alkonyat a Sas-bérc után. A Szandavár megmászása. A kutasói csöndes kocsma. A robur-roncs. A régi kék jelzés. Nemtipuszta, Váritanya. Az utolsó pillanatig sötétbe burkolózó Becske. A két kilométeres séta az "állomásra". A húsz túrázó lámpavillogása, hogy biztosan megálljon a vonat.
Mindez a múlté. Nem gyászolhatunk igazán, hiszen kaptunk helyette egy remek vasárnapi sétatúrát. Rengeteg látnivalóval. A Tepke mindig gyönyörû, innen Alsótoldról azért könnyebb megmászni, mint Pásztó felõl. A kilátás fenséges, a ködbe burkolózó, illetve abból kiemelkedõ Mátra tiszteletet parancsol.
Garáb, a kis falu, ahonnan az utolsó busz 12,30-kor megy. Délután. Ahol érzem magamon a falusiak tekintetét a redõny mögül. Ritkán látnak itt ennyi embert. A csöndes völgy, a régi "titkos pont" hûlt helyével. Alsótold, majd az emelkedés a tölgyesben. Átvágás a kaszálón, a felbukkanó vár. Hollókõ, a szokásos kocsmával és szokásos kocsmárossal. A kirándulók, autós turisták furcsa tekintete. Pedig nem is tudják...
Leereszkedés a völgybe, majd neki az elveszett hegynek. Az emelkedõ jól esik. Vidám arcok, csatlakoztak újab húszasok is. A tûz a Dobogó-tetõn, pár szó a LeFaGySzról. Kilátás körbe-körbe. A Cserhát biztosan nem a világ vége? Irány tovább a sárgán. És aztán át a sárga keresztre. De a szívem és a lábam tovább húzna Kutasó felé. Szólok nekik, nem lehet, már nem. Ez már a múlt, el kell szakadnotok tõle. Carpe Diem, élj a mai túrának. Irány Cserhátszentiván. Kutyákkal megbírkózunk (már egy kilométerrõl látszott, hogy kutyaveszélyes hely), föl a kilátóba. Csokiválaszték, vagy négy fajta.
Már csak egy tízes van, irány a Hármas-forrás völgye. Régi cserháti kalandokra emlékszünk, 2003 a Cserhát éve volt. Pár patakátkelés, megtekintjük a Közép-hegyet, amin átfolyik a patak. Alsó-malom emlékmû, rég volt ez is. Cserkútpuszta, az eldugott vadászház, ahol ki tudja milyen összejövetelek emlékét rejti az erdõ... Vissza Szentivánra, és inen már közel a cél.
A megszokott, kedves CsBT-s arcok és vendégszeretet. Nem véletlenül vagyok törzsvendég a túráikon. Sok vidám arc, akik jól szórakoztak.
S hazafelé a nagy asztalnál a bableves mellett a sok-sok ismerõs között azért mégis csak eszembe jut: volt egyszer egy Cserhát 50.
És a tenger.
|
| | | | |
|
| larzen | Túra éve: 2002 | 2005.03.07 15:39:05 |
|
| megnéz larzen összes beszámolója |
Péntek este a 7 órás közvetlen vonat mellett döntöttem. Úgy tûnt, hogy még így is simán beérek világosban... hát szinte sikerült. :))
Vadmalaccal indultam az elsõ párszáz méteren, én magamtól el is mentem volna a Szent László tapasztalatai alapján másfele. Jó nagy köd volt, a Tepkébõl semmi nem látszott. Rövid bemelegítõ szakasz után már nagyon kellemesen ment a kocogás. Ahogy emelkedtünk, úgy lett egyre havasabb a táj, amikor elértük az országos kéket, már folyamatos hótakaróban haladtunk. Nagy kár, hogy a köd miatt nem látszott a távoli dombokon a hóhatár. Sajnos ez a köd egész nap megmaradt, így a számomra nagyrészt ismeretlen Cserhát nem fedte fel magát teljes egészében. :-( Én viszont imádom ezt az idõjárást, fõleg a havas részek jöttek be nagyon. Pont egy óra alatt fent voltam Tepkén. Garábra lefele menet találkoztam egy bringással is - nem rossz teljesítmény, ilyen terepen! Felsõtold fele a nyílt terepen elég erõs szél fújt, úgyhogy fel is vettem a maszkomat, ezzel 'riogattam' a túratársakat.
Itt találkoztam ifj. Esti Kornéllal, majd nem sokkal késõbb Múzsla csapatával. Nem sokkal késõbb egy mezõn azt láttam, hogy valaki a ködös tájat fényképezi. Természetesen P-ista volt az, aki Felsõtoldnál csatlakozott be. Vele egy csapatban ment még lükepék is, ezúttal Ronibéla nélkül. Még ugyanitt találkoztunk optika67 sporttárssal is, akit csak a zsákja alapján tudtam beazonosítani, úgy be volt öltözve. Kis beszélgetés után újra kocogásra váltottam, elõtte P-ista még figyelmeztetett, hogy jobbra le kell térni. Hiába volt még szalagozás is, én csak elmentem egyenesen. Hja, emelkedõ volt, s én ott nem szoktam viccelni. :) Többen próbálkoztak visszakiabálni, de én csak lükepék sikerült, aki ezzel egy forralt borra nyert meghívást, amit a legközelebb lerendezünk.
Már bent voltam Hollókõn, amikor Ritát értem utol. Rövid pihenés az ellenõrzõponton, majd indultunk is tovább. Dobogó-tetõig mentünk együtt, néhol elképesztõ sárban, kemény emelkedõkön. Magam részérõl élveztem a dolgot. :) A ponton Güsziológust értük utol. Én már elkezdtem fázni (egy póló+polár volt csak rajtam), ezért újra tempósabb futásra váltottam.
Kutasó után szalagozáson mentünk, néha egészen meglepõ helyeken. Ha nem lett volna szalag, néha még az utat sem láttam volna meg. Nem nagyon szeretek ismeretlen helyeken szalagozáson menni, mert a szalag nagyon esetleges dolog. A Sas-bérc ep.nél többek közt Csiba Ágoston (bocs, most nem keresem vissza vonatos nickedet :) fogadott, s egy ihatóan meleg tea után folytattam az utat Szandavár felé. Nemtipusztánál beütött a krach, elfogytak a szalagok. Az útleírás valahogy így szólt: 'a szalagokkal megerõsített Z- jelzésen haladunk'. Hááát, szalag 3 kilométeren kettõ darab volt, jelzés három, az is nagyon lekopott. Erõs köd volt, túrázók már nagyon ritkásak. Sajnos itt már kevesen voltak elõttem, így a sárban hagyott nyomokból is bizonytalanul tájékozódtam. Már azt hittem, hogy az OKT becsatlakozásánál vagyok, ahol az itiner szerint balra kell menni. Nyílt terep volt, látni alig lehetett, lassan elkezdett sötétedni. Elmentem balra, lefele a gerincrõl. Nagyon nem stimmelt az irány, de egy nyomot láttam (szegény...). Párszáz méter múlva visszamentem és elmentem jobbra (térkép alapján az jobbnak tûnt). Késõbb kiderült, hogy itt valószínûleg még egyenesen kellett volna menni. Lámpám nem volt, meleg ruhám nem volt, helyismeretem nem volt, látótávolság nem volt. Kezdtem kicsit bepánikolni, s elég idegesen futottam lefele egy széles dózerúton. Egyetlen reményem az volt, hogy mûvelt területek mellett mentem és több tábla is ki volt rakva, ami a szemétlerakást tiltotta. Ebbõl arra következtettem, hogy közel van egy falu. Így is lett, lakott területre értem. Az elsõ szembejövõ embert megállítottam információt kérni. Õ felvilágosított, hogy Szandára keveredtem be. Ez még a jobbik eset gondoltam. Mondta, hogy elvezet a várhoz vezetõ úthoz. Elõtte még bementünk az édesanyjához (õ a falun kívül egy tanyán lakik), tipikus falusi parasztház, két aranyos kutyával, hagyományos berendezéssel. Nagy élmény volt. Elindultunk a vár felé, vissza azon az úton, amin lejöttem. Párszáz méter múlva mutatott egy ösvényt, ami elméletileg a várhoz visz. Elindultam rajta, már nagyon erõsen sötétedett, de vár sehol. Látótávolság 50 méter.
Szerencsére hangokat hallottam. Nagy hahózás kezdõdött, így megtaláltam õket. Innen már lámpákat kellett használni. Nagy nehezen megtaláltuk a pontot, de a vár megmászása más lámpájának fényében elég nagy kihívást jelentett. A pont után még további két fõvel bõvült a csapatunk, úgyhogy öten mentünk a célig. Még egyszer sikerült elkevernünk, hiába volt kint a szalag, hiába láttuk Becske fényeit, valahogy nem vettük be a balkanyart. Aztán gyanús lett, hogy szép lassan elmegyünk a település fényei mellett, úgyhogy visszafordultunk. Ekkor már meglett a szalag, késõbb a jelzés is. A fél hetes vonat indulása elõtt 5 perccel értünk be a célba, innen még két kilométer lett volna a vasútállomás. Következõ vonat két óra múlva. :-( Mindegy, még mindig jobb, mintha kint töltöttem volna az éjszakát a terepen. Megismerkedtem Csipai György fõrendezõvel, ha már egyszer ilyen híre van a rendezõk közt. :)
Pár perc múlva Horváth Csaba termett elõttem és megkérdezte, hogy megyek-e vele Pestre kocsival. Te vagy az én emberem - mondtam és már indultunk is. Így még elõbb is értünk Pestre, mintha vonattal jöttem volna.
Az órám szerint 9:20 lett az idõm, de ez nem releváns az eltévedések miatt. Legalább 55 km és 2000m szint volt nekem ez a Cserhát 50. A jellegzetes, dombos cserháti tájból semmit nem láttunk, de majd legközelebb. A szalagok hiánya nagyon meleg perceket szerzett, ezért nem tudok teljesen pozitívan gondolni erre a túrára. Ettõl eltekintve jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy elmentem.
Másnapra be voltam nevezve a Szezonzáró Félmaratonra, de még hezitáltam, hogy egyáltalán induljak-e. Aztán mégis az indulás mellett döntöttem. Úgy gondoltam, futok egy Personal Worst-öt, de aztán Personal Best lett belõle: 1:43:45-tel. :) |
| | | | |
|
|
