Túrabeszámolók


Göcsej / Válicka teljesítménytúrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2013
Conan40Túra éve: 20132013.09.24 09:07:18
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Válicka 40


Végre eljött az idõ, hogy a 30 és a 20-as körtúra után a 40-est is sikerült abszolválni. Mivel a 40-es érdekesebb részét a 20-as tartalmazza és arról már részletesebben tavaly írtam, ezért csak egy szösszenet az idei 40-es túráról.

Szokás szerint gyerkõc is teljesítette a 10-es távot nagymamival, míg mi a 40-esen galoppoztunk végig. Az idõ remek volt, a társaság is jól összejött hála Pistinek és Gábornak. Szerencsére idén a jelzések nagyságrendekkel jobbak voltak, mint tavaly, ami a szalagozásnak köszönhetõen jól követhetõ volt. Sajnos a túrista jelzések még most sem az igaziak, fõleg ahol a 30-as és 40-es vonal szétválik, ott keresni kell a jeleket erõteljesen, de szerencsére már volt helyismeret köszönhetõen az elõzõ két évnek, valamint Gábor és Pisti tapasztalatának, így eltévedni nem lehetett. 

Sajnos a 40-es táv csak hosszban különbözik a többitõl, látványban igencsak alulmarad, egyrészt eszméletlen sok az aszfalt, majdnem a teljes táv fele (nem mértem pontosan), valamint a látványnak feltüntetett vaddisznós kert pusztán egy kerítéssel körbezárt erdõrész, amit bárhol láthatunk az országban, de vaddisznót csak nagy szerencsével, ami most minket nem pártolt. 

További mínusz, hogy a 40-es táv Baki tetõt érintõ része igencsak forgalmas úton vezet, ami nem kicsit veszélyes, így nagyon kell figyelni ezen a szakaszon.

Ami azonban nagyon pozitív, hogy az ellátásra semmilyen panasz nem lehet. Minden ponton volt innivaló, és kétszer is kaptunk zsíros kenyeret.


Összességében a túra jó, de csak akkor érdemes a 40-es szakaszt választani, ha valakinek kell a távolság, mivel az emelkedõk legnagyobb részét, valamint a látnivalók többségét a 30-as nyomvonal tartalmazza.


Köszönöm a szervezést, jövõre ugyanitt, bár közel sem biztos, hogy a 40-esen.


A túra trackje


 

 
 
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.10.11 15:32:46
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Válicka 20


Hosszabbra szerettem volna menni, de közbeszólt a családi program, így örültem, hogy ennyire is sikerült és nem bántam meg. Szóval az úgy kezdõdött, hogy a kislányom bejelentette, hogy márpedig õ jön túrázni, és ugye ki tud ellent mondani egy 6 évesnek. Én próbáltam, nem lehet. De nem is baj, most kell hozzászoktatni, késõbb, akkor talán könnyebben eljön. Szóval pici lány + ovis társ + nagymami + nagypapi. Õk alkották a 10-es táv résztvevõit, én pedig kísértem õket egy darabon. De kezdjük az elején. 

Már a reggeli rajtkor odaértünk, hogy a családi program miatt idõben haza tudjunk érni. A nevezés flottul ment, semmi probléma nem volt, max kicsit helyhiányos volt a kerthelység, de ez nem okozott különösebb gondot. Lekezeltünk az ismerõsökkel és már neki is vágtunk a távoknak. A terv a következõ volt, a két pici lány és a nagymami jön velem, míg a nagypapi elmegy a célba és szembe jön velünk. Amíg nem találkozunk vele, addig én segítek a nagymaminak kordában tartani az apróságokat. Úgy tûnt ez nem lehetetlen feladat, de kis gyerekekkel való túrázás szeszélyesebb, mint az áprilisi idõjárás, az elsõ 500 m lazán ment, aztán hirtelen mindenki éhes lett, pedig még megizzadni sem volt idõ. Persze, hogy megállunk enni. Aztán jött az elsõ emelkedõ, ráadásul a túrára jellemzõ, hogy bár nincsenek nagy magasságok, azért a hegymenetek elég izmosak, mégha rövid távúak is. Nekem pl. a vadiúj botom meg is adta magát, szerencsére csak a ragasztás engedte el, remélem az azóta abszolvált javítás megoldja a gondom. Szóval a piciket szó szerint kézenfogva húztam fel, míg nagymami a botokkal hadonászva igyekezett tartani az iramot. A dombtetõre érve kellõen bemelegedett mindenki, és máris jött a második étkezés.Szalámis zsömre fõtt tojással, ahogy azt túra közben kell. Ja és persze dombon felfelé, mert ugye hûvös van, kiizzadtunk az emelkedõn és nem szabad megállni, mert megfázunk. Persze a gyerekek ezt is megoldják.  Lassan felértünk a dombtetõre és csodálatos kilátás nyílt Zalaegerszegre. Bár aszfalton haladtunk itt jó darabon, még nem volt annyira kellemetlen, hogy az problémát okozzon. Mielõtt elértük volna a domb legmagasabb pontját, hirtelen irányt váltottunk és bevetettük magunkat az erdõbe. Ez már nagyon kellemes volt. Csodálatosan rendben tartott erdõben kellemes ösvényen haladt az útvonal, ráadásul útközben még gomba szedésre is volt lehetõség. Az ember csak szívja be ilyenkor a friss levegõt, a gyerek meg ismét megéhezik. Hiába na, fejlõdõ szervezetnek enni kell. Ha jól számolom ez volt már a harmadik étkezés. Közben a tölgyes-bükkös erdõt fenyõerdõ váltja, majd újra az elõzõ. Az erdõ csendes, már amennyire két ovis gyerek mellett az lehet. A tömeg jórészt elhúzott, mert ugye a hardcore túrázók ilyenkor már legalább Búcsúszentlászlón járnak, akik meg rövidebb távra jönnek, azok még fel sem keltek. Szóval erdõ, csend, érkezés, és már meg is jött szembe a nagypapi, aki átveszi tõlem a "gardedame" feladatait, így én egy magasabb fokozatba kapcsolva gyorsan távolodom tõlük, hogy ha lehet, nagyjából egyszerre érjünk be. A távolból még hallom, hogy újra terítenek étkezéshez, szóval lehet, hogy még esélyem is van elõttük beérni. A sebességünket tekintve sem voltunk valami gyorsak, másfél óra alatt kemény 4 km-t sikerült megtenni, de sebaj, majd behozzuk. Hamar magam mögött tudom az erdõs rész és már látszanak is Nemeshetés házainak tetejei. Elõbb pincék, majd egy horgos és végül már bent is vagyok a faluban. Hamar rátalálok a kocsmára, ahol a pecsétet már nyomják is az itinerbe és készséggel elmondják, hogy merre is kell menni, hiszen a 20-as táv idén debütált.


Hamar haladok is tovább és a zöld+ jelzésen megyek ki a faluból Csatár irányába. Fel is érek hamar a dombtetõre és meg is van a kõkereszt, rajta a zöld+ jelzéssel. A gondok innen kezdõdtek. Egyrészt a következõ szakaszon míg el nem értem a sárga háromszög jelzést, összesen 1 db zöld+ jelzést találtam, másrészt kicsit több volt az elágazás, mint azt a leírásban feltûntették. Ráadásul vicces módon a leírás alapján meg is találtam a dombtetõn a magaslest, de vicces módon egy másik úton mentem, ami hasonló volt a leírtakhoz, mégsem oda jutottam ki, ahova kellett volna. Eredetileg a csatári tóhoz kellett kijutnom, én viszont a 30-40-es útvonalak elágazásánál bukkantam ki a sárga háromszögre. Mondjuk gond nem volt, mert a tavalyi 30-as bejárás után már ismertem ezt a szakaszt, de ugye nem ez volt a feladat. Így kb 1 km-rel többet mentem, de üsse kõ, az erdõ ezen a részen még mindig gyönyörû és annyival meg nem mentem többet, hogy gond legyen belõle, max a csatári tóhoz ma nem jutottam el, ahogy kellett volna. Ezen gondolkozva jutottam el Csatárba és a második pontomhoz, ahol vizipók haverját, a keresztes pókot nyomták az itinerre és kaptam a pecsét mellé egy üdítõre és egy csokira, vagy egy sörre feljogosító kupont a pontõröktõl. Én az elõbbit választottam, majd tovább indultam.


Tavaly a sárga sáv jelzés ettõl a ponttól kezdve járhatatlannak volt minõsítve, most azonban megpróbálkoztam vele és bizony mondom nem bántam meg. Vadregényes ugyan, de sokkal szebb és jobb, mint lemenni a tóhoz és megmászni a szántás melletti szekérutat. Én csak javasolni tudom bárkinek, hogy menjen a sárga sávon végig, mert bár a vége kicsit bozótos, de remek élmény. Nem utolsó sorban nem veszít vele szintet, mintha lemenne az ember a tóhoz és onnan mászna vissza. Szóval ki a susnyásból és már rajta is voltam a botfai dombról levezetõ úton. Sajnos innen már végig aszfalton vezetett a túra. Elõbb Botfa csodaszép házait lehetett megtekinteni, majd egy elég izmos emelkedõt megmászva a Karácsony-hegy pincéit és onnan a kilátást. Aztán a dombtetõrõl már Zalaegerszeg teljes látképe is elénk tárult. Innen már a reggel óta ismert útvonalon kellett csak végighaladni és már bent is voltunk a célban, ahol újabb üdítõ járt az emléklapként funkcionáló könyvjelzõ és a kitûzõ mellé.


Nekem ez a túra már tavaly is nagyon tetszett. Nem monoton, mivel gyakorlatilag folyamatosan vagy fel vagy lefelé megyünk. Bár az aszfalt elég sok, kárpótol a kilátás és dimbes-dombos táj. Ez a 20-as táv szerintem telitalálat, ha valaki körtúrára menne, de csak kevés ideje van túrázni, csak gratulálni tudok a szervezõknek. Sajnos beárnyékolja a dolgot a zöld+ jelzéseinek hiánya, melyeket állítólag a "helyi erõk" szedtek le. Hogy õk voltak-e vagy sem, nem tudom, de az tény, hogy láttam nem egy helyen a földön heverve a jelzéseket hordozó fém lapokat. Remek nyomvonal, remek szervezés, jövõre is biztosan jönni fogok és akkor remélem, hogy nem lesz akadálya, hogy végre abszolválhassam a 40-es távot.


Köszönöm és gratulálok!


Ja igen, a lányom és barátnõje szintén nagyon élvezték a rövid távot, kb fél órával értek haza elõttem, így nagyjából sikerült is a terv. A nevükben is köszönöm.


A túra trackje

 
 
 Túra éve: 2008
kekdroidTúra éve: 20082008.09.08 17:23:21
megnéz kekdroid összes beszámolója
Válicka 30

Régi túra, új névvel – ez ugrik be, amikor meglátom a lepedõt a túra nevével, amelyen a Göcsej gondosan felül van ragasztva Válickával. Kerek repkény a családból magával hozta édesapját és húgát, így négyesben nevezünk, díjat nem kérnek. A kapott itiner áll négy rubrikából a négy bélyegzõ számára, ebbõl kettõ a rajt és a cél, van fekete-fehér térképmásolat és egy szûkszavú, de eléggé informatív leírás. Kisétálunk Zalaegerszeg Csácsbozsok nevû részébõl, családi házak sorakoznak, nem sokat nézek 10 évnél régebbinek. Ráfordulunk egy erdei ösvényre, a jelzések meglepõen jól mutatják a meglepõen jó állapotú ösvényt. Azért van kivétel, szélesen mosolygok, amikor az élen haladva meglátok egy mûanyag jelzést egy farakás tetején lévõ rönkre erõsítve, rögtön a Rockenbauer emléktúra jut eszembe.

A társaság sorrendje hamar változik, Repkény édesapja ellép, maradok a lányokkal, Repkény testvérének hosszú idõ után ez az elsõ teljesítménytúrája, ennek ellenére egyenletes sebességgel menetelünk végig, alig néhány pihenõt tartva. Kiérünk az erdei ösvényen egy szõlõhegy gerincén futó útra, nemrég aszfaltozhatták le egy sávon, legalábbis úgy tûnik. Kelet felé majdnem egész Zalaegerszeg látszik, a bazitai TV-torony magasodik a város és a táj fölé. Sok az eladó hegyi kis telek, üdülõ, talán kevés idõ, energia jut rájuk. Nemsokára elhagyjuk a gerincet, erdei úton ballagunk tovább, szálas bükkök között, ezek Zalában a klímának köszönhetõen már 200-300 méterrel a tengerszint felett megjelennek. Fenyõerdõ váltja a bükköt, majd újra lombhullató. Egyre melegebb kezd lenni az idõ, még egyszer befûtenek odafent nekünk szeptember elején. Megint hétvégi telkek következnek, aztán már bent is vagyunk Nemeshetés kis településén.

Megtekintjük a mûszaki cikkek ideiglenes kirakodóvásárát – árokparton, pokrócról Sokol rádió helyett már DVD-lejátszó is kapható tán. Kisétálunk a faluból, fel egy dombra, a földúton meglátjuk Repkényék édesapját, kicsit gondolkodik, integetünk, mutatjuk, hogy a jelzés nem követi a dombhátat, hanem lemegy a szántó szélére. Lekanyarodik õ is, mind botorkálunk a nehezen járható, viszont példásan jelzett erdõszélen. (Lehet, hogy itt volt még út, de nemes egyszerûséggel beszántották.) Egy hirtelen kanyar levisz az erdõbe, a túloldalán Búcsúszentlászló van, az elsõ ellenõrzõpontot a kocsmában találjuk.

A pontõrök figyelmünkbe ajánlják a templomot, valamint a kocsmát, kérhetünk valamit a rendezõség kontójára – ez igen! Kólázunk, majd elbúcsúzunk és indulunk is. A lányok nem kíváncsiak a templomra, továbbmennek, én elszaladok megnézni. Impozáns, szépen felújított épület, kis parkkal. Jól lefotózom, benézek, aztán már futok is a többiek után, a falu utolsó házainál érem utol õket. Ennyi futás elég is az egész hétvégére, eszembe jutnak a Börzsöny emelkedõit/lejtõit járók, nem irigylem õket, nagyon meredek vidék az. :) Elérjük ugyanazt a dombhátat, amelyrõl nemrég letértünk, itt már teljesen nyílt az út, sülünk a szántóföldön, szerencsénkre viszont olyan erõs szembeszél van, hogy alig hallani egymás hangját.

A távolban a Corvinus IC robog Bécs felõl Pécs felé, sajnos nem sikerül lefotóznom, de vigasztal, hogy elég messze van ahhoz, hogy ne látsszon. Végre elérjük a szántó szélét, itt is van jelzés, igényes, mint eddig és ezután is mindegyik. Patak völgyében kanyargunk, majd megkerülünk egy meredek dombot és a háta mögött felkapaszkodunk egy mélyúton, ahol szinte áll a levegõ és egyre magasabb a hõmérséklet. Szépen fogy az innivalónk, számítunk a következõ pontra, de még igen messze van. Itt fõleg erdõben vagy annak a szélén visz a túra, szerencsénkre többnyire úgy, hogy pont kapunk árnyékot.

Megérkezünk lassan Csatárra, nyílt, frissen burkolt úton battyogunk, süti a talpunkat az aszfalt, amikor a következõ beszélgetés zajlik. Háttérzenének az „A csitári hegyek alatt” kezdetû népdalt dalolgatom, kedélyesen, Kerek repkény pedig azt mondja: „bár érnénk már a kocsmához, hülyére isszuk magunkat!”. Testvére válaszol: „én biztosan”. Az út szélén álló fa takarásából a beszélgetést végighallgató bácsik pedig leesett állal bámulnak. :) A kocsma sem várat magára sokat, pecsételnek és palackos jeges teát adnak a rendezõk, azért a kocsmába is benézek, veszek némi ropit, a pultos pedig készségesen teletölti vízzel az üres palackunkat.

Innen hivatalosan is két utat választhatunk: egy jelzettet, ami nehezen járható és egy jelzetlent (kiszalagozva), ami kicsit hosszabb, viszont nyílt terepen halad. Maradunk a jelzetten, egy ideig nagyon jó, aztán egy kicsit benõttre vált. Utána pedig valami elvadult vetés peremén baktatunk, nyílt úton, szó szerint nyakig a susnyában. Hardcore útvonalkövetés. Szerencsére az egész alig több, mint egy kilométer, amíg kiérünk egy földútra, amely bevisz minket Botfára. Botfáról egy életre megjegyzem, hogy sem árnyék, sem ivókút nincs, viszont fene hosszú falu, amelynek a végén meredek kaptatón kell felmenni a Karácsony-hegy vonalára. Ráadásul hátulról tûz a Nap.

Az elsõ adótoronynál megállunk pihenni, innen már szinte csak lefelé megyünk, kicsit elcsoffadtunk a sok nyílt szakaszon. Azért a lefelé vezetõ úton, a célhoz egyre közelebb kerülve kicsit felgyorsulunk, elérjük azt az elágazást, ahol reggel rákanyarodtunk a sárga kereszttel jelzett útra. Újra bemegyünk az erdõbe, újra elmegyünk a jelzett farakás mellett, Csácsbozsokon pedig a nyomós kútnál kicsit megmosdunk. Innen már csak pár perc a cél, a szervezõk nagyon kedvesek, nagyon örülnek nekünk (a 30-as távon 11 induló van), kérik, vigyük jó hírüket. A díjazás kitûzõ, a szolgáltatás pedig zsíros zsemle, paradicsommal és paprikával, valamint szódavíz. Príma. Bónuszként egy helybéli figura ott téblábol a rendezõség – és a beérkezõk – körül, azt hangoztatva, hogy õ gyalog leér Zalaegerszegrõl Nagykanizsára 4 óra alatt. Inkább idegesítõ, mint vicces, de valahogy elhallgattatják.

Nagyon jó túrát szerveztek, jól eltalált útvonallal, bõséges szolgáltatással, friss, követhetõ jelzésekkel. Ami kicsit hiányzott, az néhány plusz ellenõrzõpont, akár zsírkrétás megoldással. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, édesapjának és húgának, vidám séta volt, épp elég hosszú egy késõ nyári hétvégére.

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.09.11 13:30:18
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Göcsej 40



Pénteken egybõl 12 óra munka után jutottam le Szombathelyi átszálással Zalaegerszegre kb. éjfélre.Egy hangulatos kis panzióban szálltam meg. Másnap 7 órakor kelés, 7:30-kor neveztem, majd irány! A Match-ban bevásároltam reggelire, elõtte találkoztam petamival, és Kerek repkénnyel. Az elején jól volt jelezve az út, hamar meg is lett az elsõ pont, ahol egy négyjegyû kódot kellett felírnom. Majd a Pkör, K-kör jelzéseken meglett a 2. pont is. Itt értem utól petamiékat. Innentõl többé kevésbé a célig együtt mentünk, a cél a 17:55-ös vonat volt, egyben utolsó közvetlen járat Bp.re. No, innentõl kezdõdtek a problémák..

A leírás és a térkép egybevágott, viszont a valóság teljesen más volt mint a leírtak.. A P- helyett pl. Piros háromszög volt, A kereszt helyett sáv.. Érdekes, hogy a fekete-fehér térképvázlat megfelelt az én színes vadiúj Göcsej térképemmel, de az a piros háromszög jel, meg még jónéhány nem illett a képbe, nem tudom mikor festhették fel õket, és minek..

Szerencsére valahogy mindig megtaláltuk a jó utat, a hibák tömkelege ellenére.

Vorhotán a harmadik kód, majd átsétáltunk Teskándon, ahonnan már egybevágott a P+ és a valóság. Ez a P+ jelzés sem a leggondozottabb jelzés, de megtaláltuk ált.ban. Sok aszfalt után Boncodföldére érkeztünk, ahol a pontõr ajánlotta az 500 éves gesztenyefa megtegintését, és éltünk is a lehetõséggel. Majd közölte kérdésemre, hogy kb. 4 éve nem festették ujra a jelzéseket.. Hát, nem egy bizalomgerjesztõ.. Itt elhagytam petamiékat, és magamra hagyatkoztam innentõl egy darabig. A Kávás kulcsosház megtalálása is amolyan tájékozódási túra szerûen sikerült, ugyanis a Pnégyzet jelzésnek hûlt helye nem volt, ami elvileg odavitt a házhoz. Majd a helyiek segítségével meglett a ház. Itt volt finom hagymás kenyér, és narancslé. Nem sokkal utánam jöttek petamiék is. Kajáltam, ettem ittam, és indultam. Alighogy felértem a domb tetejére, máris a rossz utat választottam balra. Persze jelzés egy szál se.. Szerencsére a pókhálók megnyugtattak, hogy rossz helyen vagyok, és kb. 300-m után visszajutottam az "eredeti" útra. petamiék utólértek, és innen végig együtt mentünk a célig. A Pnégyzet P- ba váltott, épp itt volt az ideje már.. Ez a jelzés viszonylag könnyen követhetõ volt, bár természetesen a térképen Pháromszög volt helyezve a vonal helyett.. De már megszoktuk.. Böde elõtt ért utól minket gethe aki csatlakozott a társulatunkhoz. Sok-sok aszfalt után elértük a Kandikó kilátót, ahol egy geo torony állt, és szép kilátás nyílt elénk. Itt kicsit megpihent a team. A bazitai TV torony volt az irányadó, szinte egész túránk során láttuk, hol közelebb, hol messzebb. De most már az volt a next pont. Babosdöbréte után kis logikázás hogy merre, a P sáv felszívódott egy idõre, majd kb. 1 km után egy kanyar után meglett. Nemsokára már a kilátóban is voltunk. Elvileg fizetõs, gyakorlatilag a túra miatt most nem. Fellifteztünk, majd gyönyörû látvány fogadott minket a toronyból. Nem is tudom láttam-e már ilyen szép kilátást. magával ragadott a táj! Csak a fényképezõmben nem volt már több kép, sajnáltam is..

Innen még 5 kilcsi a célig. A 9. pont után, a már ismerõs úton vissza a célig. A túra meglett, a vonat is, bár épphogy:) Fárasztó út állt elõttünk, petamival végigdumcsiztuk azért, és így vmivel gyorsabban telt az út.



Valahogy másra számítottam mikor megláttam ezt a túrát. Hangulatos erdõk, jó utak.

De õszintén kb. 20 km(ha nem több) aszfalt volt, eléggé fárasztó volt ez a túra a talpamnak, valahogy többre számítottam, bár a nevezés ingyenes volt.. A jelzéseket jövõre meg nem ártana felújítani, és valami új útvonalleírást adni!!! Elneveztük a túrát Hõsök Túrája Jr.-nak :-))

 
 
 Túra éve: 2005
kmboTúra éve: 20052005.10.03 14:31:41
megnéz kmbo összes beszámolója
Göcsej 20
2005. szeptember 10


Esõs reggelre ébredtünk. A 40-es távra sokan gyülekeztek, de többen csak a 20-ason idultak a szakadó esõ miatt.
10 órára elállta az esõ és szép kirándzló idõ lett, így még a 20 km-es távnak nekivághattunk.
Egerszeghegy-gógánhegy útvonalon hegyi pincék között vezetett az út. Sokan készülõdtek már a szüretre. Néhány helyrõl finom gulyás, pörkölt stb. illatok szálltak a levegõben. Sõt friss must illatát is éreztük.
Helyenként nagyon szép volt a kilátás Zalaegerszegre és a környezõ dombokra.
Az egyik gazda szerint tiszta udõben a Szlovén Alpokat is látni.
A bazitai TV toronynál volt kb. a táv fele. A rajtlappal ingyen felvittek bennünket a torony presszórészébe, ahol üditõt és csokit kaptunk. De természetesen mást is lehetett fogyasztani, nagyon kedvesek voltak a kiszolgáló hölgyek.
Innét ismét megcsodáltuk a szép zalai dimbes-dombos tájat, a sok zöld erdõ-mezõ között megbújó kis falvakat, templomtornyokat.
Utunkat folytatva az Alsóerdõn át az Erdõgyöngye vendéglõt, majd az erdei tornapályát elhagyva az Aranyoslapi forrás mellett felkaptattunk Lukahegyre.
Itt a keresztnél volt az utolsó ellenõrzõszám. Innét már csak lefele kellett menni, szintén aszfaltos szõlõhegyi utakon, szép hétvégi házak, pincék mellett, majd a kertvárosi városrészen át érkeztünk a Rajt és Cél helyre a Köztársaság úti volt Fenyõ presszóhoz.

Össztáv 18 km volt, 300 m szintemelkedés. 4 óra alatt tettük meg a távot.
Összességében kellemes túra volt, jó idõ, szép vidék.