Túrabeszámolók


Körös

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
athrunTúra éve: 20162017.01.09 12:13:28
megnéz athrun összes beszámolója

Életem első ötvenese volt, és egészen jól bírtam. A közepén a Boldisháttól húzódó végtelen egyenes szakaszon nyekkentem meg egy kicsit. Nagyobb kihívás volt volt eldönteni, hogy melyik kitűzőt kérem, nem számítottam rá, hogy választani is lehet. Legalább van még egy okom, hogy visszatérjek majd.


Beszámolóm

 
 
 Túra éve: 2015
RiamTúra éve: 20152015.08.04 17:51:36
megnéz Riam összes beszámolója

Az finom kifejezés, hogy a kutyával együtt ropogósra sültünk. Én jól bírtam, a kutya kevésbé. A végén már csak azért imádkoztam, hogy hõguta nélkül eljussunk a célig. 

Mentségemre legyen mondva, hogy soha életemben nem jutott még eszembe, hogy Alföldön túrázzak, a legrosszabb, ami eddig elõfordult az volt, hogy közvetlenül egy vihar után 90%-os páratartalom és 30 fok melegben az erdõben teljesítménytúráztam kóvályogtam. 

Tanulság: Legközelebb, ha beledöglök, akkor is korábban indulok (nettó 2 óra az út Kecskemétrõl), több vizet viszek magammal a kutya miatt, az itinert és a teljesítés igazolását tartalmazó kis füzetet nem a zsebemben fogom tárolni. Utóbbit már csak azért sem, mert kétszer kellett visszafordulnom, mert elhagytam. Tudom, bagatel hiba, de sosem voltam még kutyával teljesítménytúrázni, és a hátizsákhoz volt hozzárögzítve a póráz, így kicsit nehézkesebb volt a le-fölvétel. 

Aki bele szeretne vágni, annak ajánlom, hogy készüljön fel: nincs árnyék. Vagyis alig. Az ellenõrzõ pontokon sem mindenhol. (Az 1. és 3. sz. pont ellenõreinek ezúton is kezet csókolok és le a kalappal elõttük). Ettõl függetlenül nekem nagyon tetszett a túra, s bár az Alföldért annyira nem rajongok, a táj is megkapó volt (és szerencsére Mezõberény környékén nem homok van, amit úgy utálok :D). Ha nem lett volna ilyen borzalmas meleg, illetve nem kutyával vagyok, a 30-as távot vagy akár az 50-et is bevállaltam volna. 

Szervezésrõl: Le a kalappal az Alföld Turista Egyesület elõtt. Habár én késõn indultam, de mindenhol volt valamilyen frissítõ. Valamennyi ponton nagyon kedvesek voltak, volt házi készítésû süti, hideg kompót, csoki, víz. Tehát, ami a kiírásban szerepelt maximálisan teljesítették. Ha nem kutyával lettem volna, biztosan csobbanok is egyet kedvezményesen a strandon. 

Szerintem jövõre is megyek. :)

 
 
OlympusTúra éve: 20152015.07.17 01:27:21
megnéz Olympus összes beszámolója

VÁRADI LÁSZLÓ EMLÉKTÚRA - KÕRÖS 50


Szívesen megyünk jubbileumi rendezésekre, mivel a vidéki bázisok látogatottsága sok esetben érdemtelenül kisebb, evidenciában tartjuk, hogy legalább a patinásabb számú rendezéseken résztvegyünk. Mezõberény számunkra valamilyen szinten kivétel volt és marad, a mára több évtizedes ismeretség, barátság okán nem csak  a "kerekszámú" rendezéseket tarjuk nyilván. Feleségem a tárgyévi túraprogram összeállításakor kiemelte ezt a rendezést, amelyrõl nem véletlenül mondta sok évvel ezelõtt Hoffmann Ádám a Szakosztály NAGY ÖREGJE:


"Nem a véletlen hozta ki belõlünk az öt órai indulás lehetõségét". A távolság és az idõben való indulás lehetõsége miatt már pénteken délután megérkeztünk, ha igénylik tudunk segíteni az elõkészületekben, de 1-2 órát beszélgetni, közös emlékeket visszaidézni sem utolsó idõtöltés. A helyiek ajánlották, ha már a Tópartban szálltok meg, kóstoljátok meg a becsinált levest. Mivel egy sztorit is elmeséltek (mennyiségrõl és gazdag tartalomról) fél adaggal rendeltünk - elég is volt, finom volt -. A második fogás megpillantásakor elsõre az villant be, nem 2 személyes tálat rendeltünk - akkora adag volt az egyszemélyes tál -.


A rajtban sok régi ismerõssel találkoztunk. Itt sok -sok rendezéssel ellentétben kevésbé tapasztalható a rajt elõtti lázas mehetnék, igyekezet, ha már találkozunk üdvözöljük is egymást, váltunk pár jó szót mielõtt útnakindulunk, hogy elérjük Boldishátnál a töltést egyben az elsõ ellenõrzõ pontot. Itt és most tudtam meg, hogy annak a korosabb házaspárnak a férfi tagja akik éveken keresztül itt bélyegeztek elhunyt (NYUGODJÉK BÉKÉBEN),  a stafétát özvegye lányával viszi tovább. Amíg beszélgettünk, megérkezett az elõzõ évi rendezés legidõsebb férfi teljesítõje, vele jó tempóban haladtunk tovább a Kõröstarcsai hídig, itt bevártam feleségemet aki rövidesen utolért. A víztározók mellett  már az egyenesben haladtunk, amikor köszöntésre lettünk figyelmesek, Zahorán János szaladt el mellettünk. Mivel már korábban terveztem hogy megsüvegelem a Baltic Runon elért sikeréért ( ultramaratonon 234 km-t 26:38 alatt teljesített, korosztályában elsõ, összetettben ötödik lett) bosszantott hogy késõn vettük észre. Sebaj - gondoltam - a gyakorlat az, hogy a Laposi kerteknél pontõrködni szokott. Minden pontnál ismerõsök, kedves fogadtatás, akik jól felkészültek a melegre, testben is lélekben is támogatták a résztvevõket. A Bélmegyer elõtti aszfaltúton éreztem elõször igazán a Nap melegét, ami alulról is felülrõl áradt felénk. Ekkor már sokadszor gondoltam a Mátra 115 teljesítõire,  a rajtnál is emlegettük õket.  Bõ félórát eltöltöttem Bélmegyeren, mire ideértem a teljes távra tervezett folyadékom elfogyott. A helyi közért hûtõpultjából bõven készleteztem, a mozgó pont õre tágra nyílt szemekkel nézett a hátizsákomból elõhúzott deres palackra. A Hosszúfoki - csatorna partján bálázó gépek felverte por még nehezebbé tette ennek a napsütésnek kitett szakasznak a teljesítését, de a Kettõs - hidi  "arató - hideg " kompót kárpótolt. A 25. rendezésen bokáig érõ vízben jártuk a Laposi  kertek útjait, most nem kellõ odafigyelés esetén bokáig nyelte el a kisebb lábú arra járót a szikkadt talaj felsõ övében kialakult hasadék. A Laposi kertek árnyat adó fái alatt értük el az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol terveimnek megfelelõen Zahorán Jani volt az egyik  pontõr. Útközben elég sok édességet kaptunk, fogyasztottunk el, az érkezésünkre elõkerült Hoffmann Éva sütötte habos - epres süteménynek ellenállni nem tudtam. Az inycsiklandó illatok és íz el is terelték gondolataimat korábban megfogalmazott tervemrõl.


KEDVES JANIKÁM ! UTÓLAG ÍGY GRATULÁLOK, GRATULÁLUNK BERLINI SIKEREDHEZ.  GYORS REGENERÁLÓDÁST ÉS EREDMÉNYES FELKÉSZÜLÉST A KÖVETKEZÕ MEGMÉRETTETÉSEKRE.


Az utolsó szakaszt néhány száz méter földút után  aszfaltúton tettük meg, majd fogadtuk a gratulációkat és mi is gratuláltunk kinek a teljesítésért, kinek a 30. rendezésért. Ahogy a rajtnál,  általában a célbaérkezés után sem sietõs senkinek. Meleg, fárasztó nap volt, de volt ettõl már melegebb is. Hazaindulásig az élmények és látottak  visszaidézése és átadása zajlik a sópótló kanalazgatás vagy sörözés közben. Ismételni sem az elõttem szólót, sem magamat nem akarom. Köszönjük a rendezést Alföld Turista Egyesület !


Ui: Július 18-án Gyöngyöspatán a Patai Mátra 5 gyalogos és egy kerékpáros távját rendezi az Alföld Turista Egyesület. Az útvonalak bármelyikén a sok szép épített és természetes képzõdmény látványa mellett a résztvevõk megtapasztalhatják  a rendezõk empátiáját, vendégszeretetét. 

 
 
ToteszTúra éve: 20152015.06.07 12:32:45
megnéz Totesz összes beszámolója

 Körös 50 beszámoló

 
 
 Túra éve: 2013
ToteszTúra éve: 20132013.06.09 21:45:38
megnéz Totesz összes beszámolója

Túra a csatornák, a forróság, a gátak és a szél földjén


Az általam elõzetesen lesajnált Körös 50 túra bebizonyította, hogy rejt kihívásokat egy alföldi túra teljesítése is. Minden tájon meg lehet találni a benne rejlõ szépségeket, így a számtalan látnivalót nem feledem.



A Körös. Fotó: Kõrössy Tamás.

 


 
 
 Túra éve: 2010
PlecsTúra éve: 20102010.06.10 10:54:20
megnéz Plecs összes beszámolója
 

Körös 50

Mikor országszerte sorra maradtak el a túrák a hétvégén, meg jöttek a hírek, hogy szinte egyik középhegységünk sem látogatható a hatalmas esõzések miatt, gondoltuk, hogy azért a Körösök vidéke sem lesz egy pár csepp víz után áhítozó sivatag. De miután tavaly a Deákon már szembetalálkoztunk azzal, amit méltán hívunk úgy, hogy SÁR (így tiszta nagybetûvel szedve) kellõ önbizalommal felvértezve indultunk el pénteken délután Mezõberény felé. Hát ne hogy már minket, a tavalyi Deákon a SÁRRAL szemben gyakorlati tapasztalatot szerzett túrázókat érjen bármi meglepetés a Körösök mentén! Hát nem, az ki van zárva! Amúgy is kánikulát mondanak, úgyhogy bár minden eshetõségre felkészülve azért a kamáslit bedobtuk a csomagtartóba, de további apellátának nincs helye, indulás!

A kora reggeli rajtban érdeklõdtünk a szervezõktõl, hogy vajon milyenek lehetnek az útviszonyok odakint, az elsõ „hát, sárra azért lehet számítani” válasz még nem igazán rázott meg bennünket, viszont az indításkor elhangzott „nem feltétlenül kell ám annyira pontosan követni az útleírást, hiszen néha jobb az aszfalton menni, ahol lehet, csak az a fontos, hogy az ellenõrzõpontok meglegyenek”, már elég egyértelmû utalásnak tûnt…

-„Hmmm…-gondoltuk magunkban- lehet, hogy a helyzet néhol nem lehet túl ideális?” :-)

Okos ember hallgat a nála tapasztaltabbak tanácsára, így a Boldishátig vezetõ szakaszt nemes egyszerûséggel mindannyian „a mûúton a gátig, majd azon balra” instrukciókat megfogadva végig az oly sokszor elátkozott és utált mûúton tudtuk le (az elõttem és az utánam haladók is mind ezt választották, úgy láttam). Máskor ez az út az igengáz kategóriába tartozik, de most ez tûnt jobbnak. Ez ugyan valszeg sokkal unalmasabb volt, mint a rétek és csatornák mentén kanyargó eredeti útvonal, de nem feltétlenül hosszabb. S ráadásul így ki tudtunk hagyni valamit, amikor akkor még nem is igazán tudtuk pontosan, hogy mi is az, de az egyértelmûnek tûnt, hogy ennek ellenére ki szeretnénk hagyni…

Aztán jött a gát! Boldishátig korrekt aszfaltozott volt a gát tetején az út, ebbõl következõleg sármentes. Na de aztán mintha szándékunk ellenére kopogtattunk volna a pokol ajtaján, mert az kinyílt, s Boldishátnál elkezdõdött valami…

Én magam nem vagyok egy nagy múlttal rendelkezõ „körösözõ”, de nem most voltam elõször, aki pedig már egyszer is járt ezen a túrán, az úgyis tudja, hogy a Boldishát-Köröstarcsa szakasz a legkisebb nedvességre is ragacsos sártengerré változik. Itt az út az a típus, ami messzirõl tök jó keménynek néz ki, de ahogy rálépsz, a felsõ 5-6 centi azonnal a cipõdre ragad, s ha már így alakult, többet nem is nagyon akar eltávozni onnan…

De bevallom, ez nem lepett meg, mert ezt tudtam már tavalyról, hogy ez a rész még ennél sokkal szárazabb idõben is igen nagyon gázos tud lenni, ezt már kitapasztaltam. Szóval akkor mégis mire számíthattunk volna mi itt huszonegynéhényan, akik idén elindultunk az ötvenes távon? Hát én személy szerint valami ilyesmire… Gáz volt, nem is kicsit, igen, de szerintem sejtettük elõre. S valahogy csak letudtuk.

Köröstarcsára megérkezni pedig mindig felüdülés. Nincs ott semmi extra, csak egyszerûen véget ér a gát. Ez meg egy gátas túrán mindig esemény. Szóval jó volt most is megérkezni Köröstarcsára, mert a gát véget ért. Persze még nem úgy igazán, csak egy kicsit, csak annyi idõre, hogy átmenjünk a hídon és kezdjük a hosszabb gátat a folyó túloldalán, de akkor is…

Elõzetes sejtéseim alapján a Tarcsától a 0. fkm-ig terjedõ 6 kilométernyi gátazás kellemes kis sétának ígérkezett a Boldishát-Köröstarcsa szakasz után. Ugyan a simaháti gátõrházból éppen kijövõ valaki kissé döbbenten nézte, hogy éppen a gát felé tartunk, s rá is kérdezett, hogy „Jól meggondoltátok? Csak mert nagyon nagy a sár”, de mi csak bólintottunk, hogy „De meg ám, mi már meggondoltuk!”, s már mentünk is fel a gátra.

S innentõl kell kalkulálni a relativitással! Amikor azt mondom, hogy az út itt egyáltalán nem volt rossz – akkor az úgy értendõ: az elõzõ szakaszhoz képest… Tényleg.

Egy örömtúra volt az út a 0. fkm-ig! Mit sima öröm, legyünk sokkal tárgyilagosabbak, egy igazi élvezet! Ez a szakasz az idei Körös legklasszabb része volt! Járható út, balra az elöntött ártér vadregényes látványa, hatalmas fák, felkelõ nap, a gát túloldalán gyönyörû alföldi táj, zöldellõ gabonatáblák, a távolban a horizonton a párás levegõ mögül kikéredzkedõ erdõsáv halovány kontúrja… Hát mi kell még? Tényleg szép volt ez a szakasz!

A 0. fkm-nél hamar begyüjtöttük a pecsétet, ittunk pár pohár vizet és máris folytattuk utunkat a gáton. A korábbihoz nagyon hasonló körülmények között, csak már a nap is egyre erõsebben sütött… Idilli körülmények, hát nemde?

Aztán elértük az egyik csatornát, ahol egy traktoros manus szívattyúzta a belvízet vissza a gát mögé a folyóba. Ez akkor nem tûnt jelentõs eseménynek, pedig…

A traktoros ugyanis Újladány felõl végig a gáton jött és hát hogy is mondjam… hogy elég érzékletes legyen és elég disztingvált is….szóval a traktoros eme cselekedete nem kifejezetten tett jót a felázott út minõségének. Igen, valami ilyesmi. Gyakorlatilag szétb….ta az egész utat! Onnantól kezdve az addig egészen jól járható (a relativitást kéretik megint belekalkulálni) gát egy rémálommá vált, egy ragacsos sártengerré, amelyben lépni is alig lehetett, ráadásul szivattyúzó traktoros barátunknak hála az általa szétbarmolt úton a sáros víz -gondolom- össze-vissza föcsögött, ahogy õ ment a gáton, szóval produkciójának hála az út teljesen szar, a fû csupa sár és víz lett. S ezen volt még hátra nekünk körülbelül hét kilométer Újladányig…

Hát ahogy Virág elvtárs mondta egykoron: Ez nem volt egy leányálom… :-) Nem is annyira a sár miatt, sokkal inkább a természete miatt, mert ez is olyasmi volt, mint a tarcsai szakaszon, irtózatosan ragadt a cipõre, s ha már odaragadt, leesni csak 4-5 kilós kupacokban volt kedve, szinte könnyebbnek éreztem magam, mikor egy-egy nagy sárcsimbók legurult a bakancsomról, de persze a légies könnyedség nem tartott túl sokáig, mert pár lépés után újra kiakadt volna a konyhai mérleg, ha rátettem volna az egyik cipõmet… Azok ugyanis csak 5 kg-ig mérnek…

Hihetetlen nagy örömöt okozott, amikor a távolban megláttuk az Újladány elõtti gazdasági épület tetejét a távolból, az más kérdés, hogy akkor még volt hátra alsó hangon is legalább két kilométer, mire oda is értünk. Nagyon fárasztó szakasz volt, de csak eljött a vége, s gát végén a pár méteres aszfaltos szakasz olyan volt, mintha egy mozgójárdára léptünk volna, mert hirtelen olyan gyorsan haladtunk azon a pár méteren, hogy az addigi tempóhoz képest ez száguldásnak tûnt. Alapos cipõtisztítással is próbálkoztunk a gát végében, egy pár kiló ragacsos gyurmát sikerült is lehántanunk a cipõinkrõl, de maradt még rajta így is egy-egy tekegolyónak való…

Újladányban az ellenörzõ- és frissítõpontnál nem kérdezték a pontõrök, hogy milyen volt a gát, elég volt ránézni a beérkezõkre, az mindennél beszédesebb volt. Pár pohár innivaló és egy-egy szelet kenyérke után frissen, kipihenve és felüdülve vágtunk neki a dél közeli 30 fokos kánikulában a táv második felének, amely a hírek szerint nem igazán ígérkezett jobbnak, mint az elsõ 25 km.

A rettegett Ladány-Vésztõ földútról a célban az egyik túratárs mondta el leginkább a frankót, röviden valahogy eképp: „Ha száraz, nagyon kemény, ha nedves, nagyon ragacsos, az tulajdonképpen minden idõben szar!” Mit lehet ehhez még hozzáfûzni? Mennyire igaza van!!!!!

Sajnos a 30 fokos meleg és a tûzõ déli nap ellenére mi most mégis a nedves verzióval ismerkedhettünk meg, s bár az út Újladány felõli elején az egészen elviselhetõnek tûnõ elsõ pár száz méteren még voltak halvány illúzióim, azok nagyon hamar teljesen szertefoszlottak! Próbálkozhatnék azzal, hogy leírom, hogy milyen állapotban várt bennünket a Traktorbahn, de ez teljesen reménytelen. Aki ezt nem látta, az el sem tudja képzelni!

Aki járt tavaly a Deákon, az már talán egy picit sejti, hogy mirõl gagyoghatok én itt, de az igazság még mindig nagyon távol van, fiúk… :-)

Ezen az „úton” nem egyszerûen sár volt, nem, sárnak valami egészen mást hívunk. Ez sokkal inkább olyan volt, mintha be lenne borítva gyorsan kötõ malterral! Ez olyan volt, mint egy iszap-malter keverék. Ahogy a cipõm érte a talajt, ez az amorf anyag azonnal körbefogta, mint egy polip, aztán amikor lépésenként kirántottam belõle, ami rákerült, az ragadt rá, mint a pióca, s a tûzõ napnak hála, percek alatt megszikkadt annyira, hogy nem is esett le többé!  Hiába cipeltem lépésenként már 4-5 kilónyi sarat, gondoltam majd csak leesik egyszer a súlyánál fogva, de ez nem, vazze, ez nem!!!! A gombóc a bakancson egyre csak nõtt, le nem esett, s csak úgy tudtam megszabadulni tõle 10-15 lépésenként, hogy egyik lábammal lerúgtam a sárgombócot a másikról, s fordítva, aztán megint lépegettem, s persze az egész kezdõdött elõlrõl. Miután az úton nem pocsolyák voltak, hanem az út önmaga egy összefüggõ pocsolya volt, elmenni csak a két pocsolya között a traktorok által odagyûrt sárkupacon lehetett, ami persze többnyire vagy nem volt elég erõs ahhoz, hogy megtartson, s ne süppedjek bele jó esetben csak bokáig vagy ha igen, akkor a teteje olyan csúszós volt, hogy hol egyik, hol másik pocsolyába csúsztam fél másodperc alatt bele… Persze minimum bokáig, mert a pocsolyák ugyan nem mindenütt voltak nagyon mélyek, de a vékonyka vízréteg alatt egy sunyi kis 20 centis iszapréteg várta az áldozatokat.

Nem túlzok, voltak szakaszok, ahol szó szerint minden lépés egy önálló kis küzdelem volt!

S hogy minden mennyire relatív: a varacskos disznók valószínûleg társasutat szerveztek volna erre a környékre, ha tudnak róla, mert õk tuti imádták volna! Bevallom, mi egy kicsit kevésbé…

Ja, azt még nem mondtam, de csak azok kedvéért akik nem ismerõsek a vidéken: mindez egy hat kilométernél is hosszabb, gyakorlatilag nyílegyenes földút, úgy 2-3 kilométerenként van benne egy pár fokos apró törés, szerintem az is csak azért, hogy ne mondhassuk, hogy az egész tök nyílegyenes… :-) A lényeg, mész az úton, de a végét egyetlen pillanatra sem látod! Mondjuk ez most nem annyira volt zavaró, mert ha egyetlen percre nem a lábam elé néztem volna, máris egy 20 centi mély, ragacsos sárfürdõ közepén találtam volna magam…

Mindannyiunk számára hihetetlen, talán még ma sem értem igazán, hogy hogyan, de egyszer csak elértünk ennek az útnak a végére is…

Hogy megörültünk a végének – ezzel nem sokat mondtam! Ez erõs lealacsonyítása lenne annak az érzésnek, ami akkor járta át lényünket, amikor megpillantottuk az útról való letérést jelzõ szalagokat, de szerencsére nem volt nálam pezsgõ, mert biz’ korán koccintottunk volna! :-) A Traktorbahn-nak ugyan vége lett, de hogy mi jött utána….

A Ladány-Vésztõ földúttól Fáspusztáig vezetõ szakaszról ugyanis megint nagyon sok mindent lehetne elmondani, ezernyi jelzõ jutna eszembe róla, de inkább nem írom ide egyiket sem, mert nem igazán nyomdaképes az elsõ két-háromszáz melléknév, ami beugrik… :-) A lényeg: ahogy lefordultunk all time kedvencünkrõl, a Traktorbahnról, gyakorlatilag egy gabonatáblán kellett keresztülvágnunk, benne két keréknyom, azokban meg körülbelül 15-20 centi magasan áll a víz. „-Sebaj, -gondoltunk-, kicsit majd kerülünk”… Na jó, de merre? A víz ugyanis mindenfelé hasonló magasságban állt, az a fogalom, hogy „kerülni” ezen a szakaszon értelmezhetetlen volt. Nincs mit kikerülni, mert a víz egybefüggõ… Némi tanakodás, aztán a felismerés, hogy a felfújható gumicsónakot megint nem csomagoltuk be a hátiba, pedig most szükség lett volna rá… Miután némi újabb tanakodás után azt is kizártuk, hogy van esélyünk rá és igenis összejöhet a vizenjárás, már nem sok minden tanakodnivaló maradt, úgyhogy a jól ismert mértani tétel jegyében, miszerint két pont között a legrövidebb út az egyenes, megindultunk elõre…

Mondhatnám, hogy nem lettünk tökig vizesek. Azt is mondhatnám, hogy simán, minden gond nélkül és könnyedén átjutottunk a néhány száz méteres belvíztavon. Meg azt is állíthatnám, hogy úgy anblokk tök jó volt. Sõt ha akarnám, talán még azt is megkockáztathatnám, hogy sajnáltuk, amikor a távolban megpillantottuk a szárazföldet…

De maradjunk annyiban, hogy egyik sem volna igazán valós… :-)

Azért valahogy partot értünk. De a belvíz valami miatt nagyon haragudhatott ránk, mert ezt nem vittük el szárazon. :-) S azt, hogy a a több kilométer hosszú, gyakorlatilag teljesen eseménytelen, nyílegyenes fásmegyeri mûútnak még örülni lehet, sohasem gondoltam volna. Pedig de! Lehet. Nekünk ez most sikerült.

Fáspusztánál némi kis szárítkozás, majd a jó kis imádnivaló mûút Bélmegyerig. Hihetetlen, de azt kell mondanom, hogy tetszett. S megint tessetek számolni a relativitással. Hogy mikor mi tetszik és mihez képest az embernek, ez nagyon is relatív….  

Bélmegyeren kis frissítés az utcai kútnál, egy pecsét az ellenõrzõpontnál, majd tovább, immár a Körös-híd és Mezõberény felé.

Mit is mondhatnék a Bélmegyer-Kõrõs-híd szakaszról?

Többen javasolták alternatív útvonalnak a végig mûúton haladást, s az eddigi tortúra és kálvária után nem kellet nagyon gyõzködni! Az eredetileg kijelölt földutak állapota feltehetõleg –s mint tapasztalatuk- nem volt éppen ideális, így mi is a mûutat választottuk.

Mivel írhatnám el szépségeit? Tûzõ napsütés, 35 fok, a forró levegõt szinte sugárzó beton, s egy imádnivaló köbö 10 kilométeres aszfaltcsík a hídig, három darab jól elhatárolható tök egyenes szakaszra bontva, amelybõl a békési elágazótól a kanyarig tartó majd’ 4 km volt a legbrutálisabb, ez ugyanis már elég hosszú volt ahhoz, hogy ne lássuk a végét.

Ami a szakasz jellemzésére tett kísérleteimet illeti, ismét be kell látnom, hogy a feladat meghaladja a képességeimet. Feladom. Leírhatatlan.

A legkellemesebb meglepetést az utolsó, Körös-hídtól Mezõberényig, a Laposi kertek felé tartó szakasz okozta, itt ugyanis a reggeltõl szinte folyamatosan tûzõ napnak hála, sokat szikkadt az út, mire odaértünk. Na jó, nem kell azért rendes, járható turistaútra gondolni, de idei Körös 50 dimenzióban mérve ez már szinte jól járható volt. Mondom, idei Körös 50 dimenzióban.:-)

Túlképp a Laposi kertekrõl kár bármit is írnom, hiszen pusztán kellemes kis sáros szakasz volt, igen, itt már csak olyan volt, amit jogosan hívunk simán sárosnak. Szóval -e túra dimenzióiban- semmi említésre méltó….

Alapigazság, hogy tök mindegy milyen távot és merre megy az ember, minden túrán jól esik megpillantani a célt. De az idei Körösön valahogy még a szokásosnál is kellemesebb volt ez az érzés… Vajh miért? :-))))

Ami a rendezést illeti, az Alföld TE által rendezett túrák minden esetben minõséget képviselnek, ez idén sem volt másként. Ez volt a 25. Körös 50, amiért ezúton is gratulálok a rendezésben az elmúlt negyedszázadban résztvevõknek, s természetesen még további mimimum ennyit kívánok nekik!

Ami a mostani túrát illeti, nagyon igényes füzetet kaptunk itinerként, a teljesítésért járó jubileumi kitûzõ klassz, a tûzzománc jelvény (a klasszikus Körös 50 jelvény dizájnja) pedig egyenesen csodaszép! Az Alföld TE rendezvényein megszokott makulátlan színvonal ezúttal sem szenvedett fikarcnyi csorbát sem, a rendezõk barátságosak, segítõkészek, az ellátásra pedig sokkal inkább a vendéglátás elnevezés passzol (a sok finom házi süteménnyel és a hídnál a már elmaradhatatlan kompóttal), ráadásul minden ellenõrzõponton úgy fogadtak, hogy az volt az érzésem, mintha régi barátok közt lennék… Ezt, s magát a túraélményt is köszönjük a szervezõknek, meg mindenkinek, aki részt vett ebben, mert az vitathatatlan, hogy igazán emlékezetes túra lett ez idei, jubileumi Körös 50! Kicsit ugyan extrémnek hatott néha :-), de egy biztos: erre garantáltan sokáig emlékezni fogunk mindannyian, akik részt vettünk rajta!

Boldog szülinapot Körös 50!

Ha van kedvetek gátas képeket nézegetni, belekóstolnátok vizuálisan egy pár jó hosszú "körösötveneses" egyenesbe vagy csak egy kis ízelítõre vágytok abból, ami már olyan dimenzió, hogy már nem sárként definiáljuk, a túrán készült képeimet itt megtaláljátok: www.plecs.hu

 
 
 
 Túra éve: 2009
mz/xTúra éve: 20092009.06.08 10:37:27
megnéz mz/x összes beszámolója
Kõrös 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 52,8 km / 0 m)

Kezdem egybõl az összefoglalással: hát ez nem egy olyan teljesítménytúra, mint a többi, az egészen biztos!

Mielõtt rászántam magam, hogy nekivágjak, olvasgattam itt a beszámolókat, meg próbáltam innen-onnan tájékozódni a „kibírhatósága” tekintetében, s elég vegyes volt a kép! Az alföldi túrákban eleve van egy különleges „gyilkos” hajlam, de a Kõrös 50-nek még ezek között is elég ütõs a híre… :-) Utólag mondhatom: nem alaptalanul! Ha valaki utánaolvas, kereken húsz kilométernyi gátról, nyílegyenes, monoton utakról szólnak a hírek, s még a rendezõk honlapja is tárgyilagosan kitér arra, hogy itt bizony vannak kissé kevésbé eseménydús szakaszok is… Ezek után azt hiszem nem lehetnek illúziói annak, aki mégis nekivág! :-)

Mi megtettük! Kora reggel vágtunk neki Mezõberénybõl a távnak, éjszaka elég rendes mennyiségû esõ esett, s reggel is olyan „esik is meg nem is” idõ volt. A fû ennek megfelelõen vizes volt, a nem bakancsban indulók az elsõ fél óra után belátták, hogy nem igazán jó döntést hoztak… Mezõberénybõl hamar kiértünk, elhaladtunk a madármegfigyelõ állomás és pár, békésen legelészõ szarvasmarha mellett, majd kezdõdtek a megpróbáltatások…

A kora reggeli, páradús levegõben átvágtunk egy szép réten, aztán a Kõrös felé fordultunk egy csatorna mellett haladva, egy olyan úton, ami ránézésre nagyon jól járhatónak tûnt, de pár lépés után nyilvánvalóvá vált, hogy egy vizuális illúzió áldozatai lettünk. Az út felsõ rétege ugyanis teljesen fel volt ázva, minden egyes lépésnél érezhetõen nehezebb lett a bakancs, pár méter után már vagy egy kilónyi sarat cipeltünk a bakancson, s amikor saját tömegétõl leesett egy nagy darab sár, máris ragadt fel a cipõ talpára a következõ dózis…

S hogy a sors tovább színesítse a kora hajnali képet, elõkerültek az extra méretû szúnyogok is (normál szúnyog szorozva 1,3-mal), amelyek szemmel láthatóan most fejezhettek be valamiféle szúnyog-ramadánt, s valamilyen oknál fogva folyamatosan engem néztek ki maguknak… Szóval ilyen idilli körülmények között érkeztünk meg a Boldishátra, az elsõ ellenõrzõpontra, ahol egy kedves idõs bácsi és néni volt a pontõr. A bácsi megkérdezte tõlünk, hogy „nagyon ragadt-e az út idefelé, csak mert hogy így esõ után szokott”, s miután heves bólogatásba kezdtünk, máris kedvet csinált nekünk a további úthoz azzal, hogy folytatta: „akkor a gát is ugyanilyen lesz”…

Klassz! :-) Sajnos nem is tévedett… Nekivágtunk az elõttünk álló, vagy húsz kilométernyi gátnak, s sajnos száz méternyi beton után elértük azon részét, amirõl a bácsi beszélt: a ragacsos részt - ezen poroszkáltunk el Kõröstarcsáig! A mély talajon nem esett kifejezetten jól a járás, de ami igazén csalódást okozott az az, hogy a 3,6 kilométernyi sárdagasztás során egyetlen pillanatra sem láttuk a Kõröst, mert a gátat a folyótól egy viszonylag széles sáv és egy -egyébként szép- ártéri erdõ választja el…

Kõröstarcsán átkeltünk a hídon, s itt, 9,5 km után láttuk elõször a folyót! Az út a híd túlsó felén folytatódott tovább, mily meglepõ, a gáton… Szerencsére ez a gát keményebb „borítású volt”, s még a már elég kitartóan rákezdõ esõ sem tudta rosszul járhatóvá tenni, itt legalább jól lehetett haladni. Sajnos a folyót errõl a gátról is csak elvétve lehetett látni, egészen konkrétan egy olyan helyre emlékszem, ahol jó rálátás volt a Kõrösre…

Majd’ 17 km-nél értük el a 0. folyamkilométernél lévõ ellenõrzõpontot, amit nagyon vártam, mert itt találkozik a Sebes-Kõrös a Kettõs-Kõrössel, s gondoltam, hogy ez szép hely lesz. Hát ebbõl sem láttam semmit, a széles ártéri erdõsáv megint közbeszólt! Érdeklõdtem a pontõröknél, hogy lehet-e valamit látni a két folyó találkozásából, ha kicsit letérek az útról, de a válaszuk nem volt igazán serkentõ… Azt mondjuk kifejezetten nem mondták, hogy reménytelen, de nem igazán ajánlották, hogy nekivágjak az ártéri erdõnek, így ezt is bebuktam…

De legalább közben elállt az esõ! Ez is valami kis pozitív… A Sebes-Kõrös gátján folytattuk az utat, még vagy 8-9 kilométer volt hátra a 20 km-es gátas dózisból Újladányig. Sajnos a folyót errõl a gátról is csak elvétve láttam, pedig egy helyütt, ahol egy vízvezeték miatt kivágták az ártéri erdõt, még a partra is lementem, de a sûrû növényzet miatt ott sem láttam túl sokat a folyóból…

A gátnak kétségtelenül voltak szép részei, az ártéri erdõ néhol nagyon különleges és nagyon szép, a sok madárcsicsergés nagyon klassz, de azért 20 kilométer ebbõl nem kevés… Aki persze azt hiszi, hogy ez a húsz kilométernyi gát a túra legnehezebben elviselhetõ része és ezt leküzdve túl van a túra nehezén, az marha nagyot téved!!! :-)

Újladány nagyjából féltávnál van (itt volt egy nagy ellenõrzõpont, kajával), de ami ez után jön…hát az nagyságrendekkel borzasztóbb a gátnál!

Az ellenõrzõpont után röviddel ráfordultunk egy minimum két sávnyi széles, nyílegyenes földútra, amit az autobahn mintájára mi egymás között traktorbahn-nak neveztünk el, mert olyan széles volt, mint egy autópálya… A hivatalos neve egyébként azt hiszem Ladány-Vésztõ földút...de nem is ez a lényeg... Az út nyílegyenes és látszólag nem vezet sehova… Ameddig ellátsz, a végtelenbe vezetõ úton kívül nincs az ég adta világon semmi…de nem kicsit semmi, hanem olyan igazán nagyon semmi… Az az igazi nagyon nagy semmi…. Elnézel jobbra, de ott sincs semmi, igazán semmi… Aztán balra fordítod a fejed, de ott sincs semmi… Mindenütt a semmi… Aztán mész ezen az úton, s közben sem történik semmi… Eltelik fél óra, a táj fikarcnyit sem változik, mintha nem is haladtál volna… Illetve: visszanézel magad mögé, s akkor jössz rá, hogy mégiscsak haladtál, mert most már mögötted sincs semmi… Itt tényleg megtapasztalhatod, hogy milyen az, amikor valaki a semmibõl jön és a semmibe tart!

Na ezen az úton kell végigügetni vagy 6,5 kilométert, úgy 2-3 kilométerenként van egy 15-20 fokos kanyar vagy nevezzük inkább görbületnek, de ezen az úton ez az egyetlen dolog, amit várhatsz vagy lebeghet a szemed elõtt célként, hogy elérd…. Sehol egy fa vagy bármi, ami kilógna a tájból, a legközelebbi fák olyan távolságra vannak, hogy a távoli horizonton már kéknek látszódnak… A közelben semmi…
Igazi nagy megkönnyebbülés, mikor a traktorbahn véget ér, egy éles jobb kanyarral át kell vágni egy gabonatáblán, ami nem túl jól járható, de bizonyos körülmények között már ennek is lehet örülni… Aztán fák (!!!) között jutunk el Fáspusztáig, ahonnan aztán újabb hihetetlenül „izgalmas” szakaszon, egy vagy másfél kilométerenként egy pici töréssel színesített, de egyébként tökegyenes betonúton jutunk el Bélmegyerig.

A faluban jó az ellenõrzõpont, kell is a frissítés, mert a magunk mögött hagyott szakasz nem csak a lábat, a fejet is megviseli…. Bélmegyert a változatosság kedvéért a fõúton hagyjuk magunk mögött, ismét 3,5 kilométertömény izgalom és változatosság…aztán letérünk egy földútra, amin néhol már ligetes erdõkkel, csatornákkal is találkozunk, aztán vissza a Bélmegyer-Mezõberény mûútra, ezen még egy másfél kilométer és elérjük a nagyon várt Kõrös-hídat.

A hídfõnél az ellenõrzõpontnál megint kedves vendéglátás vár bennünket, házi készítésû kompóttal és saját készítésû süteményekkel kínálnak, meg persze a sokkal fontosabb vízzel… Azért a sütit meg a kompótot is bûn lenne kihagyni, a többség nem is teszi, de a hátralévõ szûk öt kilométer mielõbbi leküzdése is csábító már, úgyhogy sokat nem idõzünk… A hídon átkelve még teszünk egy rövidke kitérõt a Laposi kertek felé, itt még kapunk az utolsó pecsét mellé egy csokit, aztán hagyon hamar Mezõberénybe érünk, a cél most tényleg igazi megváltás…

Összefoglalásul azt tudom mondani, amivel már az elején is kezdtem: ez nem egy olyan teljesítménytúra, mint a többi, az egészen biztos! A teljesítménytúrák többsége egy teljesítményTÚRA, ahol a túrán van a hangsúly, ez pedig egy TELJESÍTMÉNYtúra!

Önmagában ezen az útvonalon a Kõrösök menti tájon kívül konkrét látnivaló nem igazán van, ami meg lenne, azt nem lehet látni: a Kõrösöket szinte csak a hidakról meg a 20 km-nyi gáton vagy 2-3 helyen, többnyire két fa között benézve, a két Kõrös találkozását sajnos sehonnan, a Fáspusztánál útba esõ Wenckheim kastély pedig úgy láttam már le van zárva…

Ez a túra abban más, mint a többi, hogy nem csak lábbal, hanem fejben is le kell küzdeni! A gát néhol tényleg szép, de azért 20 km nem mazsola belõle, a Traktorbahn pedig nagyon brutálisan impulzusmentes…az ember úgy érzi magát, mintha valahol a semmi közepén lenne, s hiába tapossa az utat, annak nagyon nem látszódik a vége, csak az az érzése fokózódik, hogy egyre mélyebben bekerül a semmi közepébe... aztán amikor mégis túljut rajta, hamarosan kezdõdik ugyanaz a feeling mûútban…ilyen útvonalon lenyomni egy nagyon bõ ötvenest (55 km-nél értünk célba), na hát ehhez nem csak láb kell...

A szervezés viszont nagyon jó, az ellátás korrekt, a pontõrök mindenütt kedvesek, a házi süti, a házi kompót nagyon kedves gesztusok, a célban a gulyásleves is nagyon ott van!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 2,95
(az útvonal a gátig 4,5, magának a gátnak megvan a maga monotonitása, de megvannak a szépségei is, a monotonitása csak a 20 km-nyi hossza miatt dominál, így 3,75, az Újladány utáni második 25 km viszont nagyon száraz, nagyon nehezen emészthetõ és nagyon impulzusmentes, talán azzal sem túloznék, ha azt mondanám, hogy kifejezetten unalmas...arra 2-õt adnék, így összesen a második 25 km miatt sajnos 3 alatt...)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezés kifogástalan, a pontõrök felkészültek, szívélyesek, az ellátás korrekt, a házi kompót és a házi süti nagyon kedves, a célban a meleg gulyás is nagyon okés)

Itiner/útleírás (szerintem): 4,5
(az itiner igényes, benne van, aminek benne kell lennie, az útleírás is jól használható, viszont meggyõzõdésem, hogy az Újladány-Mélbegyer szakasz hosszabb, mint ahogy az itinerben szerepel (GPS szerint is, meg menetidõ szerint is), a Laposi kerteknél meg késõbb volt az EP, mint ahogy a leírásban szerepelt, már kezdtük azt hinni, hogy elvétettük)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(ez egész egyszerûen kitûnõ)

 
 
 Túra éve: 2008
olahtamas-Túra éve: 20082008.06.10 22:22:17
megnéz olahtamas- összes beszámolója
Mezõberény Körös30 teljesítménytúra.

Mivel még nem voltam soha Mezõberényi teljesítménytúrán, így elhatároztam, hogy felderítem a terepet.
Reggel az utolsó olyan vonattal mentünk le, amivel még a rajt elérhetõ. A rajt felé a megadott zöld négyzet jelzésen mentünk
és persze megjegyeztünk minden adódó kocsmaegységet, ami útba esett, mert hát nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövõ.
A nevezési helyre fél óra alatt jutottunk el, ezzel is 2.7 km-el növelve a napi gyaloglat távját.
Nevezés után a cuccainkat bepakoltuk, a szerencsére a rajtnál levõ szobákba.
Sikerült is egész 9 óráig elszöszmötölnünk, így szinte seprûként rajtoltunk.
Hamar kijutottunk a Szikes tó mellé, itt megcsodáltuk a bocikat, de a simogatást késõbbre hagytuk, mert a gyors közeledésünktõl megijedtek.
Szerencsére jónak tûnt az itiner térképe, így 10:10-re el is értük az elsõ ellenõrzõpontot, ahol igény szerint kannából lehetett vizet is merni.
Az aszfaltozott gáton, jó tempóban haladtunk, és 10:32-kor be is léptünk a 2. ellenõrzõpontra,
ahol az ellátmány bõséges keksz, víz és kompót volt.
A kedves vendéglátásnak nem tudtunk ellenállni, így 10 percet idõztünk, miközben a lányok e-mail címeket csereberéltek, a receptek miatt.
Innen 17 perc országúti aszfaltbetyárkodással jutottunk el az Észak felé vezetõ földúthoz, ami szerencsére elég sima és viszonylag jól járható volt.
A bélmegyeri csatornáig jól haladtunk, majd egy kis bújócska következett, de szerencsére jól ki volt szalagozva az út,
és már elég sokan le is taposták elõttünk az aljnövényzetet.
A 3. ellenõrzõpontra érve ismét rengeteg keksz, és kellemes ásványvíz volt a szolgáltatás, ami igen csak jól esett.
Innen megint 2.5 km aszfalt következett, majd a kellemes látványt nyújtó határéri fõcsatorna partjára kanyarodtunk.
A Kettõs Köröshöz érve, kis pihenõt tartottunk, majd újult erõvel vágtunk neki a gátnak.
Persze a jó tempónk, a már ismert ellenõrzõpont gazdagságának is betudható. Itt ismét bekompótoztunk, majd irány a híd.
A Laposi kertekhez közeledve, már vesztettünk, az eredeti temponkból, és itt már 50 km-es távon futók is elõzgettek minket
Itt is megittam 2-9 pohár ásványvizet a csokira, majd irány a cél, ahova végül 7 óra 10 perces idõvel értünk be.
Már a rajtnál is lehetett érezni illatokat, de így a végén, nagyon jól esett a gulyás !
Köszönet a rendezésért, profi munka volt és a vidám rendezõgárda kedvessége is nagyon jól esett !
Szerintem fogunk még jönni, és akkor a fürdõruhánkat sem hagyjuk otthon, mert a szomszéd strand megérdemel egy látogatást.


 
 
 Túra éve: 2007
CzimbályTúra éve: 20072007.06.08 18:47:56
megnéz Czimbály összes beszámolója
Körös 50

Ebben az évben tervbe vettem, belekóstolok komolyabban az alföldi teljesítménytúrázásba. Ennek egyik állomása a Körös 50 volt.
Egyeztettem a rendezõkkel a pontok nyitva tartása ügyében és este indulás autóval Mezõberénybe. Ott a Piknik Park közelében már-már spirituális módon lehajtottam a hátsó ülést, hálózsák ki, és durmolás. Ennek az idillnek az éjjel a nyakunkba zúduló esõ vetett véget, így gyülekezni kezdtek a sötét fellegek nemcsak az autó, de a fejem felett is. Szerencsére hajnalra az esõ elállt, csak az volt a kérdés, mennyire áztatta fel az utakat.

A rajtban már idõben megérkeztek a rendezõk, átvettem az igényes, fûzött igazolófüzetet és 5 órakor megkaptam a park kapujában a rajtbélyegzõt és spuri.
A város aszfaltjáról letérve igen kellemetlen, vendégmarasztaló sártól ragadós földutakon a körgát érintésével hamar elértem az elsõ pontot. Felmásztam a gátra, pecsételtem és következett a paraszthajszálnyi híján 20 km gát. Ettõl a szakasztól igen tartottam, de a szegedi gáttúrával ellentétben kellemesen kellett csalódnom. Az utat szép galériaerdõ követte balról és meglepõen sok vad bámészkodott arrafelé. (Gondolom a jobboldali szántók tulajdonosait kevésbé dobja fel a látvány…)

Elhaladtam Körösladány mellett és igen hangulatosan kanyargó gátazás végén megérkeztem a második pontra, a Sebes- és a Kettõs-Körös összefolyásához, amibõl sajnos semmi se látszott a gátról. A frissítés után Újladányig már kevesebb volt a kanyar, de jól haladtam, csak figyelni kellett, mert a gáton „csigafelvonulást” tartottak, ezernyi apró csiga haladt a gáton keresztül a szántóföld irányában.
Az idõjárás az ideálist közelítette, csak a páratartalom volt kellemetlenül magas.

Aztán kisvártatva feltûntek Újladány házai és a 47-es számú fõúton átkelve elértem az „uzsonnapontot”. A kedves családdal elbeszélgettem kicsit, kolbászzsíros kenyerüket azóta is emlegetem. Csak hát az idõ halad és a meleg közeleg, így irány a térképen igen durván egyenesnek látszó „Körösladány-Vésztõ országút”. Félelmeim nem igazolódtak be, mert talán 2-3 kisebb kanyar is volt a szakaszon…
A sárral eddig nemigen volt gond, kisebb szakaszokon ragadt olykor-olykor, de a haladást nem nehezítette különösebben. Az „országúti” etap pedig már jóformán száraz volt. Innentõl kezdve különösebb látnivalók már nem következtek, túl kellett élni a maradék cirka féltávot. Az „országútról” való letérés után tanulta meg igazán becsülni az emberfia a jó kis traktorutat, mert a Fáspusztáig tartó néhány km-en igencsak megizzadt, legalábbis ha nem is belülrõl, de kívülrõl átnedvesedett. Hihetetlenül benõtt, az éjszakai esõtõl teljesen nedves ösvényen kellett haladni. Abszolválása felért egy benzinkút autómosó automatájának komplett tisztítási programjával.

A puszta elõtti igen hangulatos erdõbe kiérve biztos még Bélmegyerbe is elhallatszott, ahogy az a bizonyos kõ legördült a szívemrõl. Szívszorító volt látni viszont az ódon fák kis erdejében szemérmesen megbúvó volt Wenckheim kastélyt, amely még ilyen magára hagyott állapotában is szemet gyönyörködtetõ építészeti emlék.

Ezt követõen eseménytelen aszfalt a Z+-ig a bélmegyeri pont közbeiktatásával. Itt már 40 km körül kezdtem fáradni is kissé, a nap is kezdte megmutatni, hogy a felhõs idõ ellenére ki is az úr a háznál. Valahogy nem zártam a szívembe a szakaszt, nagyon vártam a hidat. Az igazolást követõen nagy volt a csábítás, hogy az országúton beszaladjak Berénybe, de sajnos volt még egy pont a „kertekalján”. Ekkor szinte hihetetlen dolog történt, benéztem az útvonal egyetlen „K50” jelzõtábláját és elfutottam a P+-en, ahonnan kedves túrázók visszairányítottak a csalafinta hajtûkanyarhoz. Kis idõ múlva elértem a pontot is, onnan pedig tényleg csak percek választottak el a céltól, amit egy bõbeszédû, idõközben mellém szegõdõ 20-as túratárs „elterelõ hadmûveletének” köszönhetõen alternatív útvonalon közelítettem meg… Amíg adminisztráltak a rendezõk, kérésükre kisétáltam a kapuhoz a „Check in” asztalhoz a célbélyegzõért. A 11 órai beérkezés tehát meglett, ezután átvettem a megérdemelt [egyedi! ;-)] díjazást, külön köszönet érte a készséges rendezõi gárdának!

Végül néhány szót a túra lebonyolításáról. Egy nyári teljesítménytúra esetében - különösen, ha az a napsütésben hiányt nem szenvedõ Alföldön halad – igen turistabarát gesztusnak tartom, hogy aki nem bírja a meleget, már hajnali 5 órától rajtolhat. Ezen felül külön piros pont, hogy a sok helyen „diszkriminált” „gyorsabban haladók” sebességéhez igazították a pontok nyitva tartását, mindezzel saját munkaidejüket tolván ki jelentõs mértékben.
Az igazolófüzet igényes, az útvonalleírás kellõen tömör, lényegre törõ, használható, bár egy-két távolságadat esetében vakartam a fejem... Jó megoldásnak tartom a valóban érdekes „érdekesség rovat” kis betûvel való kiemelését a szövegbõl.

A Cartographia 1:60000-es térképébõl készült térképvázlat ezen útvonal esetében elégséges, bár már az alaptérkép kissé öregecske, javasolnám pl. 1:50000-es honvédségi szelvények beszerzését az útvonalról, egyrészt esztétikusabb, másrészt pontosabb és valószínûleg frissebb is. Ugyancsak dicséret illeti a rendezõséget a túra honlapjára feltöltött színes és jó felbontású térképvázlatért, ami színesben kinyomtatva még hasznosabb a túra során. Egyébiránt örömteli, hogy egyre gyakrabban készítenek a rendezõk a túráknak honlapot, ahonnan ily módon elõre igen hasznos információkat tud a túrázó letölteni/kinyomtatni.
A szalagozás kiváló volt, pont a megfelelõ mennyiségû, se sok, se kevés, és mindig a megfelelõ helyen, ezzel is bizonyítván, hogy a rendezõk gondozták/ismerik az útvonalat. A Fáspuszta elõtti kellemetlen dzsungelharc „örömeit is mérsékelték” igen jelentõs bozótirtással.

A távadatok pontosnak tûntek, bár a naptárban csak térképi mérést tûntettek fel, de végül is sík terepen a térképrõl is megbízható adatok nyerhetõk. (de ez egy biciklivel pl. könnyen orvosolható) A jelzések végig gondozottak voltak. Az útvonal a gáti szakaszt kivéve nemigen látványos, de ebben is talál az szépségeket, aki szereti az Alföld végeláthatatlan pusztaságát.

A szolgáltatás minden igényt kielégített, két helyen édesség, két helyen többféle házi süti, egy helyen kenyér és ami a legfontosabb, szinte minden ponton vizet biztosítottak a résztvevõknek. A célban pedig finom gulyásleves várt, bár nekem még fordítva, azaz a levesre kellett kicsit várnom. Ennek ellenére a nevezési díj igen alacsony volt, gondolom nagy szerepet játszottak ebben a füzetben magukat szép számmal hirdetõ támogatók juttatásai.

És engedtessék meg itt némi filozofálgatás zárójelben. Valahogy így kellene minden, magát komoly rendezõnek tartó egyesületnek szervezni a maga kis túráját. Itt nem volt nyöszörgés, ha 3 pohár vizet ittam. Igaz sokszor egyszerûbb nyafogni, hogy veszteséges a túra; illetve „az az ilyen-olyan pofátlan túrázó már megint 4 zsíroskenyeret evett meg…” (a minap olvastam egyik turista folyóiratunkban), stb. Vagy szerzünk szponzorokat, vagy több nevezési díjat szedünk be (amit azért a túrába forgatunk vissza) vagy nem adunk/ígérünk semmit. (soha nem hallottam senkitõl olyat, hogy azért ment el egy túrára, mert ott mondjuk 1000 helyett csak 500 Ft volt a nevezési díj) De ha valamit adunk, azt jó szívvel és kényszer nélkül kellene mindenhol, mivel csak értük, a túrázókért fáradoztak ennyit.
Összességében tehát példaértékûen megrendezett túrán vagyok/unk túl, amit bárkinek csak ajánlhatok, aki nem ódzkodik a végletekig az Alföldtõl.
 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.06.03 10:34:47
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Körös 30

Kíváncsi voltam mit tudok síkon produkálni, hogyha már hegyen egész jól megy. Az 50-es távot még nem mertem bevállalni.
Kis gyaloglás után a rajtból 9:02-kor indultam sztem utolsóként a 30-asok között.

Már az elején nem kíméltem magam, és az elsõ 6 km-t 28 perc alatt értem el. Éreztem hogy ha így folytatom behalás lesz a vége. A gáton futva elõzök egy kisgyerekes csoportot, a fiúk lányok futnak mellettem vidáman, én meg buzdítom õket:-) Egész sokáig bírták, kb. 500 m-ig :-) A hídnál kompóttal kínálnak, de most nem élek vele, indulok is tovább. Másfél km aszfalt után balra fordulok a földútra, tavaly itt a nagy sár miatt a mûúton maradtam. Féltem a kavarástól, de tökéletesen ki volt szalagozva ez a rész. Szembejönnek a gyorsabb 50-esek, üdvözöljük egymást, aztán mindenki fut amerre visz az útja. Kis dzsungelháború után kb. féltávhoz érkeztem, a bélmegyeri csatornához, ahol jól esett a süti meg a víz.

1 óra 24-nél jártam eddig. Hosszú-hosszú mûút jött, itt óvatosabban próbáltam menni nehogy begörcsöljek úgy mint tavaly. Mondjuk akkor ez volt életem elsõ futása túrabakancsban szóval az megint más.. Nagy nehezen elértem a hidat, ahol megint vissza a gáton. Elkezdtem érezni a lábaimat és a tempót, tavaly ilyenkor már görcsben álltam, de most megyek és megyek a végtelenbe tûnõ Alföldben, és gyönyörködöm közben. A vízügyi múzeum után kicsit belesétálok, de újra erõt veszek, és futok tovább, a pontig már meg se állok. Jól állok eddig nagyon, és innen még 6 km a cél. Eddig 2 óra 06 alatt jöttem a 24 km-t. Már a gáton éreztem és láttam hogy vihar közeleg, és gyanúm most be is igazolódik, a hídon átkelve elkezdett dörögni az égbolt, én meg nagyobb tempóra kapcsoltam már amennyire tudtam, mert most már azért a lábam se hajtott úgy mint az elején. Tavaly a kertek alatt kavarogtam, de szerencsére a memóriám ismétcsak rendben volt, így berémlett az út, és meg sem álltam a Laposi kertekig ahol begyûjtöttem egy újabb pecsétet. A pontõr kérdezte hogy csokit kérek-e, de legalább már 50m-rel arrébb jártam:-) Innen begyújtottam a rakétákat, és az utsó 3 km-t 9 perc alatt tettem meg :)

Végeredmény: 30 km - 2 óra 38 - 11,39-es átlagsebesség - 5 perc 16 mp-s ezrek.

Álmomban nem gondoltam volna hogy így fog menni. 2. helyen értem be Zahorán Jani után.. Így lemaradtam a kupáról, de sebaj, így is szuperül ment ma minden!

Beérkezésem után kb. negyed óra után elkezdtek cikázni a villámok, és itt a közeli pusztákon csaptak le, és rohadt nagy dörgések kísérték az ekkor már szakadó esõt. Nagyon sajnáltam a még kint levõket, én sztem magam alá csináltam volna.. Sehol egy fa, és közbe meg cikáznak a villámok.. Megintcsak szerencsém volt hogy idõben beértem.. Remélem semmi gond nem lett a zuhéból senkinek.

Farkas Valival mentem haza a vonattal, jól kidumcsiztuk magunkat, és fél óra vonatkésés után este 6-ra hazaértem. Tömören ennyi :-)
 
 
 Túra éve: 2006
VistarTúra éve: 20062006.09.02 18:58:24
megnéz Vistar összes beszámolója
Minek menjünk le az Alföldre túrázni, amikor ott nincs semmi érdekes, se hegy, se víz, csak menni kell egyszerûen. De mégsem így van a dolog, ha megfûszerezik...
A fûszer az esõ volt, ami napok óta szorgalmasan áztatta az országot - és a tavasszal belvíz elöntötte területeket.
Péntek este egy kollégám vitt le Mezõberénybe, aki a környéken lakik (Köszi a fuvart Sanya) és a szállásig vitt. Persze ott sem volt semmi szárazon. A szállás sorházas barakkokban volt, szobánként 5 ággyal. A többiek közül egy kerékpáros túrára jött, a gyalogosok csak (!) a "negyedszázados" miatt tették tiszteletüket. Még este beneveztünk, és korán elaludtunk.
A korai kelés sikerült is, elindultunk, de Mezõberénybõl kiérve már csak ketten mentünk, a többiek elfutottak/lemaradtak. Az elsõ pontig szerencsénk volt szekérút vezetett, illetve a felázott talajra még nem engedték rá az állatokat - hogy utána mi lehetett, arra jobb nem is gondolni. Az elsõ pont a gáton volt, ahol friss vízzel kínált a pecsétõr.
Innen viszonylag jó út volt a második pontig, ahol csoki is járt. A harmadik pont elött már kezdett a talaj kényelmetlenné válni, de középen még nem volt dagonya.
A harmadik ponton minden volt kávé, szörp, lekváros és zsíroskenyér. Innen dagonya, nehezen lehett haladni, mindenki kb. 20cm-rel járt a föld felett, annyi sár ragadt rá a bakkancs talpára. Idõnként sikerült a mezõre kimenni, ott viszont belvíz volt. Aztán Bélmegyer elött kb. 2km-rel aszfaltútra váltott, ami kimondottan kellemes volt.
Negyedik pont egy kiskocsma elött volt, ott teasüteményt adtak a szervezõk. Innen az út aszfalton folytatódott. Egy kis kitérõt tett a földútra, de kezelhetõ volt a dagonya, és hamarosan visszaváltott aszfaltra.
Ötödik pecsét mellé kompót meg sok egyéb finomság is járt. Átkelve a hídon be kellett fordulni a földútra, ahol majdnem elkeveredtünk, egy régi jelzést követve, de résen voltunk. De megtaláltuk az utolsó pontot is.
Egy telek szélén volt a pont, ahol szintén friss vízzel meg csokival kínáltak minket. Aztán lassan beértünk Mezõberénybe, és a Piknik Parkba.
Ott kaptuk meg az oklevelet és a kitûzõt vagy emlékérmet(!) - na meg nyertem egy pólót is. Bár volt gulyásleves, mi siettünk a vonathoz. Ismét összejöttünk többen, viszont az egész napos szép idõ után megdördült az ég, és amint a vonatra szálltunk elkezdett esni...:-)
Érdekes volt ez a túra, mivel a szervezés kiváló volt, a jelek jól követhetõek - mindenkinek ajánlom, ha a hegyek után egy kis vátozatosságra vágyik.
 
 
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:08:41
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Körös 30



Péntek reggel 10 óra tájban indultam neki a vonattal Mezõberénynek, mert egy kicsit be akartam járni a terepet hogy mégis mi várható másnapra. Sajnos ebbõl semmi nem lett, ugyanis szakadt az esõ, így elsõnek értem a szállásra, és elfoglaltam a faházat. A többiek este 7 fele jöttek, kicsit várostnéztünk, majd éjfél fele haza is értünk :-)



Vettem magamnak egy új Saucony futócuccost, így ebben vágtam neki a túrának, rövidgatya és póló, semmi más. Kicsit izgultam mi lesz ha elkap az égi áldás, de tökéletes túraidõ volt számomra végig.



Kicsit elaludtunk, így a 7:20 kor vágtunk neki a 30-as távnak. Én futottam, mivel szeretnék a bajnoksági futamokon jó idõket menni, így el is léptem egybõl az elején társaimtól. Sajnos az elõzõ napi pocsék idõ megviselte az utakat is, így a mûút után nemsokkal már a dagonya közepében voltam, itt futni sem tudtam.. 40 perc múlva érkeztem az elsõ ponthoz a Boldisháti ellenõrzõponthoz. Itt kértem egy kis vizet, és robogtam is tovább a gáton. Kb. 2 kilcsi múlva jött a következõ pont a Kettõs-Körös hídlábnál. Láttam mennyire ki van áradva a folyó, nem is csodálkoztam a rengeteg esõzés miatt.. Az E.P-n feltankoltam kicsit sütivel, meg gyümölcsös üdítõvel, kicsit megpihentem, és indultam tovább. Itt vszínüleg túl hamar értelmeztem az 1km múlva balra leírást, és bár mentségemre legyen mondva arra is volt Z+ hamarabb fordultam balra a kelleténél, így egy kisebb kör után ismét a 2. ponton voltam.. :-) ez kb. 10 perc kihagyás volt. Itt ért be 2 futó akikkel innentõl rengeteget az 5. pontig végigfutottuk. Innentõl sokat kellett mennünk a mûúton, és a Z+ balra letért az iszonyú sáros földútra, de mi futottunk tovább a mûúton. Érzésem szerint ez nem volt rövidítés, sõt hosszabbítás, mert legalább 1,5 km-t rátettünk a távra, bár ha nem a futókkal megyek én bizti betértem volna a Z+ra. Sok futás után késõbb jobbra vezetett az út, amit szépen szalagoztak ki. Itt méteres füvek és tócsák között lavíroztunk, és kiérve errõl a részrõl jött a 3. ellenõrzõ pont, a Bélmegyeri csatorna.

Innen ismét jó hosszú szakaszon mûúton kellett mennünk. Futás közben elkezdtem kicsit merevedni az izmom, de követtem a többieket. A mûút után ismét egy gáton folytattuk a futást, itt nagyon kevesen múlott hogy ne ránduljon görcsbe a combom. Váltottam, így a bal lábamra tettem nagyobb terhelést, mert a jobb kicsit ki volt már készülve. Hosszú gátfutás után következett a 4. pont ismét a Kettõs-Körös lábánál volt. 24 km-nél jártam 2:53-as idõnél. Itt a többiek továbbindultak, én mondtam nekik hogy én már nem hiszem hogy nagyon tudnék innen futni, igaz már csak 6 km volt, de nem ment már semmi.. A bokám fölött a függõleges csont (nemtom hogy hívják) iszonyúan fájt, innentõl már csak gyalogoltam, de azt is csak lassacskán. Innentõl iszonyú saras rész következett a 6. E.P-ig de vigasztaltam magam hogy itt ugyse tudnék futni. Közben egyre jobban fájt az a csont a lábamnál, és alig bírtam már menni is. Szép lassacskán elértem a 6. pontot a Laposi kertet. Innentõl a maradék 3 km is kínszenvedés volt, de sikeresen teljesítettem a távot 4 óra 09 perc alatt, ami érzésem szerint szupi, mert kb. március óta túrázom.



A célban megettem a gulyáslevest (5-öt ettem meg összesen a nap folyamán) majd letusoltam, és kb 2 óra várakozás után megjöttek a társaim még jó idõben.

Késõbb elkezdett dörögni az ég, és óriási zuhé zúdult a túrázókra, sajnáltam azokat akik még ilyenkor kint lehetnek. Óriási esõ volt, ha én lettem volna kint ilyen idõben sztem feladtam volna.. Csak lestem mikor beállított egy férfi futóruhában, meg egy nõ a zuhé közepén, a férfi remegett teljes testével mint a kocsonya.. Megvártuk Boglárkát aki még egy 30-as után a 20-asra is elment, majd szerencsére le sikerült fixálnom egy helyet egy mikrobuszban, amiért örök hálám a többieknek. Este 10-re itthon voltam de még most is fáj a lábam, amin nem is csodálkozom ennyi futás után. Így sajnos a mai Mátrai Csillagok lett volna az elsõ éjszakai túrám, de nem szeretném kockáztatni a lábaimat, így most ez elmarad, majd kárpótolom a Sóúton magam az éjszakaival.
 
 
(budai-)H.G.Túra éve: 20062006.06.04 15:02:04
megnéz (budai-)H.G. összes beszámolója
Körös 50 - 2006. június 3.

Harmadik alkalommal teljesítettem ezt a túrát, de eddig mind a kétszer meleg, száraz idõben. A körülmények idén egészen ideálisak voltak, kivéve a túra végét. Az elõnõ napi esõzések következtében a talaj rendesen felázott, így a ragadós sár nagy mértékben akadályozta haladásunkat (de legalább nem volt mély).

A túrára zsotyek, gudluking, és ot. Andi társaságában utaztam, zsotyek vezetésével. A rajtba érve már elállt az esõ, a csapat pedig különvált. Ot. Andi a bajnokság miatt ellépett, zsotyek pedig szintén nagyobb tempóra kapcsolt, hiszen õ ekkor a 20-as távon indult, így 9-ig vissza kellett érnie. Készülõdés közben találkoztunk Vlaszijjal és ot. Ibolyával, akik kissé elaludtak, így az 5 órás rajtolásuk meghiusult.

5:54-kor indultunk útnak, de még az elsõ ep., Boldishát elõtt elhagytak bennünket Vlaszijék, illetve néhány futó. A pont után gáttúra következett 18 km-en keresztül eleinte a Kettõs-Körös bal, majd Köröstarcsa után jobbparti gátján. A 0 fkm elõtt 3 km-rel találkoztunk a 2. ellenõrzõponttal, akik nem tudtak kijutni a pontra a sár miatt, elakadtak. A gáton gudluking kissé elcsoffadt, hiszen ez volt az elsõ síkvidéki túrája, így még nem volt hozzászokva a több km-es egyenes szakaszokhoz. A 3. pontra emiatt kissé rossz hangulatban érkezett, de a korlátlan mennyiségû kolbászzsíros, illetve házi készítésû szilvalekváros kenyér õt is feldobta.

Következett a 7 km hosszú, majdnem végig egyenes "Ladány-vésztõi országút", amely egy 6-8 m széles földút. Ezen a szakaszon még 4 km/h-val sem tudtunk a ragadós sár miatt haladni, de legalább ezúttal nem volt por és autóforgalom.

Fáspuszta környéke a ligetesekkel, õsi tölgyfákkal tarkított legelõkkel lenyûgözte gudlukingot, és ezúttal azt se bántuk, hogy a következõ 5 km-t Bélmegyerig egy keskeny aszfaltúton kell teljesíteni. Az útmenti három nyomóskutat 2000 óta sajnos elzárták, így ez a szakasz melegben elég brutális lett volna. Bélmegyeren egy kocsma elõtt volt a pont, itt teasütemények nyújtottak felfrissülést. Itt sikerült átmenetileg beérnünk átmenetileg ot. Sváb Lacit, és ot. Viktor Sanyit.

A faluból mûúton indultunk tovább a zöld sáv jelzésen. Az úgynevezett Sárga gáton vezett tovább a jelzés, 6 éve itt még egy felhagyott szekérúton, embermagasságú fûben kellett haladni, miközben békák ugráltak szét az útról. Most széles aszfaltút vezet itt, minimális gépkocsiforgalommal. Hogy ne kelljen végig az aszfalton menni, egy zöld kereszttel jelzett földútra terelték a túrát, amely elhagyott tanyák és mezõgazdasági területek között kanyarog. Ennek ellenére sokan választották a zöld jelzésû aszfaltutat, egyúttal kispistázási lehetõséget.

Az aszfaltra visszatérve hamarosan elértük az 5. ellenõrzõpontot a Kettõs-Körös hídfõjénél, ahol sütemények és korlátlan mennyiségû kompót várta a megfáradt turistákat. Itt ért utol bennünket cserlaci, cserbalázs, Kalapos2001 és ot. Tamics úr, illetve a +18 km-t teljesítõ zsotyek, no meg a közelgõ zivatar. Így a frissítést követõen eleinte csöpögõ esõben indultunk tovább. Mire átértünk a hídon, már elkapott bennünket a felhõszakadás, így a hátralévõ 6 km-t a Laposi kerteken át már a szó szoros értelmében t*kig elázva tettük meg.

A célban a figyelmes rendezõség törölközõket is tudott biztosítani, így viszonylag egyszerûen sikerült átöltözni száraz ruhába. Sajnos az eõkabát sem tudott elég védelmet biztosítani, így a hátizsákom is totál szétázott (az iratok nagyjából megúszták), a hátizsák alján vékony rétegben ugyan, de állt a víz. Sajnos a régi telefonom is megsínylette az égi áldást, hazafelé az autóban próbáltam életre kelteni, de se kép, se hang (azóta se). Ugyanígy járt a fényképezõgép, amelyet ugyan zacskóba tettem, de abba valahogyan behatolt a víz, így most sajnos bizonytalan ideig nem tudok majd fényképeket készíteni. :o(

Átöltözés közben a figyelmes rendezõk kibontották a zacskóból a papírjaimat, és szépen leigazolták. Mivel csuromvizesen nem akartam hozzányúlni a száraz papírokhoz. Utána átadták a díjazást is: az oklevél mellé kitûzõt, vagy érmet lehetett választani. Meglepõ módon az érem jobban fogyott...

A célban még találkoztunk néhány ismerõssel, így például Gyõri Péterékkel, sõt hamarosan megérkezett groba. és ot. Kati, akik úgy volt, hogy a Nagyszombati 100-asra mennek, de úgy látszik, rossz vonatra szálltak. Rövid beszélegtést követõen átmentünk a másik helyiségbe elfogyasztani a finom gulyáslevest, majd immáron egy éppen esõmentes idõszakban elindultunk hazafelé az autóval.