Túrabeszámolók

Téli Margita 40 km - 650 m szinttel - 4 óra 51 perc alatt

A 6:00-s vonattal indulok a Keletiből, és mindössze 26 perc alatt már Gödöllőn is vagyok. Innen jó másfél km a rajt. 6:45-kor már a kezemben is az itiner, de a hivatalos rajt 7:00-tól van. Figyelem az ismerősöket, Fullmann Janitól meg is kapom hogy netán az MTSZ-től jöttem? Aki 7:00 előtt elindul az ki van zárva.

Persze pont nem érdekel, mindenkinek a saját lelkiismerete, csak vicceskedek.. 7-et üt az óra, start. Az első kilométert gyalogolva teszem meg, beszélgetve a többiekkel, majd ráállok egy kocogós tempóra. Terv az nincsen, csak annyi hogy a Kitörés 60 előtt még haza szeretnék menni fürdeni, és kajálni. Ehhez egy 6-os átlag is elég lenne. E helyett az ellenőrzőpontokon nézem az órát, és nem akar 8 km/h alá menni a tempó :)

A Margita toronyba bekukkantva látom hogy a lépcsők még szépen megvannak, de most nem mászom föl. Fél távnál Domonyvölgyben még mindig 8 fölött van az átlag. Na innentől kicsit visszavettem, ráadásul valamiért a szervezetem jelezte hogy elszomjaztam, pedig próbáltam oda figyelni a frissítésre.

Hiába, 18 fok volt, tavasz, úgy látszik ez a frissítés kevés volt. A hosszú 4 km-es S- jelzésen már eléggé befordult stádiumban mozogtam, de azért a kocogás még ment. Végülis különösebb probléma nem adódott ezen az elszomjazáson kívül, de hazaérvén hamar rendbe kellene magamat tenni a Kitörés előtt, mert így para lesz.

Végül 11:51 perckor már a célban is voltam. Szerencsémre pont beérkezett Bötkös Tamás is, így már 13:00-kor otthon is voltam, és volt idő a Kitörés előtt feltöltekezni (elég jól hangzik egy gödöllői 40-es után du 1-kor már otthon lenni).

 Téli Margita Terep Maraton - harmadszor

Még mindig kedvelem ezt az útvonalat a nem túl nagy szint ellenére is. Idén ismét inkább a saras körülmények játszottak főszerepet, így csak nevében volt téli ez a Margita. Jó kis szombati program a túrázóknak és persze remek év eleji terepfutó verseny a futni vágyóknak is:)

dangercat.blog.hu/2019/02/09/harc_a_haromharmincert_teli_margita_terep_maraton#more146174

Téli Margita 40 harmadszor

Először biciklivel jöttem és meghökkenve láttam, hogy kint áll a sor. Tavaly vonat-busz kombináció után érkezem, a sor a kapun kívül áll. Vakarom a fejem. Idén ugyanúgy érkezem Gellérttel és háromnegyed órán át (!) várunk a sorunkra. A felháborodás határán vagyok, majdnem befizetek futóra. Ők kilenckor elrajtolnak. Láttam már ennél jóval nagyobb tömeget ennél sokkal jobban kezelve, bár tény, hogy sokan jöttek.

Gellért betegség után egészen jól nyomja, lemaradok, féltáv után megfordul a helyzet, újulnak a nyavalyák. A 3. ellenőrzőpont felé nagy csapat öreg tart, nagy sietve előzgetjük őket, mindenféle sarakban haladva, aztán kiderül, hogy nem a túrán vannak. Müzlivel felvértezve folytatjuk jobbra. Az egyik jóféle csúszós lejtőn taktikai megbeszélést tartunk, nincs értelme óvatoskodni, a gravitációra kell hagyatkozni és engedni kell a lábakat. Ezt az előttünk haladó túratárs nem osztotta, neki inkább gondjai voltak a gravitációval, kikerültük és hagytuk, hagy küszködjön tovább. Egy közbeeső ponton már messziről kapjuk az infókat, nagy sár következik (mily meglepő), az ellátópontig hátralévő km, van egy kis szőlőcukor és ha van szemetek, kidobhatjátok. Ezt szoktam mindig elfelejteni, hálásan köszönjük.

A 4. ponton nincs tea. Kicsit morcos vagyok, de legalább nem húzzuk sokáig az időt. A Kőkereszt előtt beszédbe elegyedünk egy túratárssal, panaszkodik, hogy az előző ponton nem volt víz, én ráduplázok, aztán lassacskán leesik, hogy ennek ellenére nálam van víz, kisegítem őt. A Kőkeresztnél aztán van lehetőség pótolni.

Végül 5:38 lesz a menetidő, ami nem rossz, bár volt már jobb is. Gellért hazamegy, én indulok a Kitörésre. A buszon a sofőr rögtön kiszúrja a saras cipőmet (pedig már levakartam róla egy nagy adagot), megkér, hogy ne mászkáljam vele össze a buszt, elöl üljek le. Aztán útközben párszor odasandít a lábamra, nem kenem-e hozzá a tiszta buszhoz, de nem mozdulok egyáltalán.

 szia emberek,a gödöllői 33-as..

A túra a Szabadság térről indul.Mást terveztem,de ez is jó lesz alapon keveredek ide,mert más nem jött össze.Régi ismeretség köt a margitásokhoz,már akkor nyomultam náluk,mikor a kutyák még csontot ettek,és az azóta eltelt időben csak erősödött a kötődés,biciklivel és gyalog,ez is egy formája a kapcsolattartásnak,pénzt hozok nekik,cserébe megengedik az erdőhasználatot taposásilag.Tavalyi arcok,a rendezés és a túrálók is nem változtak,csak én lettem gazdagabb egy évvel..ezúttal is korai rajt,pirossapkás túratársnőt választok magam mellé,már többször gyakorolta rajtam az életmentést,mert egy ideje szükségeim vannak,öregedésből kifolyólag,vagy más miatt.Itiner van,egylapos,térképpel,de az út ismerős,és szalagos is,nyomulunk bátran,Erzsébet park,sertések és bőgő szarvasok a hímekből és csendes asszonykák ugyanabból a típusból,párzás lenne,ha kerítés nem akadályozná,emléxem,fiatalkoromban ilyen élményekben volt részünk nekünk is,hadrafogott egyéneknek,el voltunk zárva a másik nemtől,huzamosabban.Pontot őriz a margitás,pecsétel és biztat,már csupán harminc körül a visszamaradó táv.Át a felüljárón,alattunk több sáv,autók és még autók,húznak valahonnan valahova,és vissza is..mert menni kell,a mozgás tart életben,amíg caplatol,a pap sem énekel fölötted.Szarka,holló és régi ismerősök,a túrázók között,ezúttal sem vágunk egymás szavába,köszönésre elég az idő,második pontot nyüstölünk,mert telik rá,ez a Nyaktörő rész,futható,kocogunk keveset,csak az íze kedvéért.Színesednek a lombok,a zöld mellett a piros,a sárga,hellyel-közzel árnyalt formában,ezerfajta..legalább.És a költővel szólok..”itt van az ősz,itt van újra,és szép,mint mindig..”csakhogy a magyar irodalomban belénkvert memoritereket idézzem,nekünk ugyanis ezeket vissza kellett mondani,még akkor nem óvtak bennünket vigyázó eszek a frusztráltságtól,nem is tudtuk,hogy másképpen is lehet élni,hamburgeren és okos telefonon például.Úgy emléxem,cáfoljatok meg,ha rosszul..közben áttérünk a kerepesi hármason,tanya mellett kutyagolunk,a tömeg nem erre tart,a pontot őriző sportszeletes úr szerint lehetnek előttünk ketten is,futó kategóriából..sárga kereszt,sárga sáv,sárga jelet erősitünk mi is..előző nap a lumpolás jegyében telt,nehéz sorsú vendéglősöket támogattam adóforintjaimból,ma betegnek tartom magam,másnaposból a fejem,háborog az emésztőrendszer,szóval igen nehéz volt eddig is életben maradni.A túra nem sáros,napfényes,virágos,csak azok a fránya indiánok ne kalapálnának a csontok között.Vízzel hígítom a vért az erekben,szorgosan,és a Kálvária..barátságos arcok,egy pár,fiúból és lányból,konzervatíve..Kerepes,templom és dió,sárga háromszög,aztán ki,és tova,vissza a nyolcas alsó részére,itt már sűrűsödés van,emberileg,fiatalok főleg,csajok egymással és fiúk csajokkal,a SzentLászló felé oldalgunk,előzgetve a baktatókat,szőlőt dézsmálva,aztán a ponton etetés van,meg itatás,társnőm sótablettát nyom le,mégis megizzadtunk és fel is füstölődünk.A kilátóra újra adhatna pénzt az unió,mert a helyi aranyifjúság és a természet szeszélye nyomokat hagyott rajta,akárcsak az építész,akinek a táblája rongyos.Lefelé indulunk,Mogyoród,itt egy éve épületes dolgokat mondtak a népek a kocsmában,ma nem megyünk be,nem kell semmi,a vendéglős éljen meg a többiekből..és megint felüljárunk,a zöld kereszt visz sarjerdőben,tanyák mellett,méhek és kutyák,gúnarak és tyúkok,aztán a préri..homok és homok,eső nem volt,de a szélső pont,az utolsó is megvan,csokival és vízzel,teával és széles mosolyokkal..remek az idő,jó a társaság,őszbe csavarodik a természet feje,mondta egy másik költő,akit nem szúrtak meg a kozákok,mert csak nemzetőrségig vitte,az akkor és ötvenhatban sem képviselt számottevő haderőt,csak a magyar történetírás szerint.Sárga sávot túrunk elő a fák közül,igen,ez a reggeli szín,tipródunk vissza,mert dél van,sőt öt perccel el is múlt,késik a harangszó..soká és egyenesen,aztán újra a vadasok,a sertéskollekció nyakig a sárban,mint a disznók,úgy néznek ki..azok is..

Aztán a margitások törzshelye,az iskola,ahol a reggel kezdődött,oklevél és kitűző,ennyi volt..remek volt,Neked is tetszeni fog..

Az idei Téli Margita a túra nevéhez és az évszakhoz méltóan hóban és fagyban kezdődött, de már kora tavaszias időben ért véget. A gödöllőiek kedvenc túrája könnyű, dimbes-dombos tereppel, több résztávval és teljesítési móddal, és a szervezők által biztosított ellátással várta a természetjárókat.

http://www.turistamagazin.hu/teli-margita.html

 szia emberek,a világgyalogló..nem,tom,hova illesszem,talán ide..

A világgyalogló a lófélék nagy családjába tartozik,ilyen a padló,a vasaló,a hasonló,ezt a Margitások rendezték így.Szeretek ide járni,sok a nő a rendezők között,és aki igénytelen,vagy kevesebbet ad magára,nekem is juttat egy félmosolyt..olykor egészet,sajnálkozót.Induláshoz Gödöllő városát választom,a rendezők miatt.Közelíteni lehet autóval,biciklivel  és HÉVvel,mint kalandvágyó,az utóbbit választom.Egy átszállás után,busszal érkezem,a rajthely nyitva,és várni kell,kora van..rendező asszonyok sürögnek,pecsételnek,igazgatnak,váci dereglyés érkezik,munkatársnőm munkatársával,a teljesítménykényszer nyom bennünket,akit jobban nyom,az most Márianosztra felé tart vagy a Börzsönyben keresi a jelzéseket.És megszólal a csengő,lehet fizetni,sőt kötelező..elveszik a pénzedet és helyette A4-es papíron kapod a miheztartást,térképészetileg és szövegesen is,színek alapján lehet a távot megkülönböztetni az itineren,így messziről látják a kezedben lóbált papírról,hogy eltévedtél,de nagyon..várok túratársnőt,vagy túratársat,egyik jelentkező levélben mondott le társaságomról,igazi,postaládás,borítékos volt..nem jön senki,az olsenbanda megszűnt,magányos farkasként indulok,mint egy fogatlan oroszlán,esetleg kivert kutya..Vadaskert felé így indulok zoológiailag,először az Erzsébet park,itt elhagyom a korábbi startolók közül a Láp Lidércét és a Mónikát,utóbbi pasassal van,így persze lassabb..a kerítés mögött ivartársaim barcognak,növendék muflonok növexenek,az útvonal remekül jelzett szalagokkal,futható is akár..csak séta van, részemről,így is hamar elöl érzem magam,autópálya fölött és sárga jelen,Zoli és Isti fut be,állva maradok,de nem hagyom magam,felkapcsolok,az öreg motor köhécsel,de aztán duruzsolni kezd,a zöld jelen már tartom őket,pláne,mivel egy pont kiesik,és ez összezavarja a csontok közti GPS-t,tova és el..szenzációs hátsó villan el mellettünk,persze,hogy női..a következő pont felvilágosít,hogy mégis jó helyen vagyunk,csak az előző pont a reggeli órákat mással tölti,nem bélyegzéssel..és az elvillanó túratársnőnek humora is volt,eddig a pontig legalábbis,több lehetőség nincs a találkozásra..és bemegyünk Kerepesre,ami település,Kálvária és kis tévelygés,aztán sör,Isti nem fogyaszt,Zoli pedig fizet,és innen állva maradok,pedig a GPS szerint hét kilométer fölött jövök óránként.A gép adatait a tévedés kategóriába alázom és somfordálok tova,a pont nyitva,kettőt bélyegez,bujálkodás miatt késett a nyitás..hja,a hajnali ötpercesek,idősebbek talán még emlékeznek.Innen az út felvisz a László kilátóhoz,aki szent,mint a mai politikusok egyrésze..

„..szomszéd,a maga kicsit hülye fia mi lett aztán?

Mi lett vóna?politikás..és a maga nagyon hülye gyereke?

Az is,mi lehetett vóna,nem ért semmihez..

Nem baj,csak lopni tudjon,ne aggályoskodjon tízparancsolaton meg erkölcsön..

Abban nincs hiba,én neveltem,tud hozzá..”

Fenti párbeszédet abban az intézményben jegyeztem le,ahol pénzért folyékony jókedvet árulnak,Mogyoród ez már,szélső utca,zöldséget és kávét is árul..felül járok,aztán felveszem a zöldkeresztet,de jelek nélkül is remekül visznek a szalagok,csak a magány nyomaszt,messze mögöttem és előttem sem tömegek,sem egyes gyaloglók,erdő-mező,méhészeti figyelmeztetéssel,miszerint vadak,fullánkjuk van és nem félnek használni.Süt a nap,ennek ellenére mégse döngicsélnek,pedig a kései virágok nyomulnak,együtt a csipkebogyóval és a kökénnyel,utóbbiak már a virágkorukon túl,akárcsak én..Megvan a pusztai pont,hát,tényleg kellett a szalag,nehéz ide direkciózni,mert minden út megy valamerre,és nemcsak ide,a fordítóhoz,ahol mindenféle földi jó van,persze,eddig is itattak-etettek(volna),mert a margitásoknál jó a koszt,legalábbis bőséges,és hízzál,ez a jelszó,súlyt ne veszíts semmiképpen..innen már csak vissza a sárga sávra,és rá a jakabi vadászház homokos útjára,Mogyoród külső érintésével,felüljárok,vadaskert teflonokkal,a szarvas már nem bőg,én sem,látom a jövőt..beesek a célba,ahol dínom-dánom és trakta,a pénzemért egy teát fölveszek,irány a buszmegállás,onnan nyűg a nagyfaluba,ahonnan az észt osztják a vidéknek..hol is van a vadaskert?Gödöllőn?és a Kossuth tér?ahol metró is van,az ugyan mi?ott is barcogás volt a héten,Brüsszel irányába..

Szóval a túra jól sikerült,de a margitásoknak minden túrája ilyen,maradjanak meg ilyennek,és jövünk máskor is,gyere Te is,mert jó..

Téli Margita 40

Mivel igen kellemes volt az idő, nem bántam, hogy Vácról kerékpárral kell mennem Gödöllőre. Bár reggel még inkább mínusz volt, mint plusz. Keményen, egy szál biciklis felsőben indultam útnak (ajándék, most próbáltam ki), reméltem, hogy idővel majd bemelegszem, hát, mit mondjak, nem jött teljesen össze. Veresen óriási piac, Szadán az emelkedő végre felmelegít, egyre nagyobb a forgalom, egyre büdösebb van. Kilenc előtt érkezem, a sor az épületen kívül áll, átveszem a futócipőm (nem abban tekertem, mert nem akartam a lábamat is lefagyasztani), szabályosan vacogok. Aztán végre elindulhatok kocogva és helyreáll az egyensúly. A biciklis felső kiváló kocogásra. Elég nagy a tömeg, kicsit frusztrál, hogy sokan megelőznek. A besnyői templom mellett is csak elfutok, sajnos. Az emelkedő meredek, de nem tart hosszan. A futók még mindig mellőznek, de a babati templomrom után új túra kezdődik, a ponton álló többség a rövidebb távon van, a hosszúra csak egyedül kanyarodom. Először járok a Margitán, kicsit párás a levegő, de jó a kilátás. A folyamatos kocogás miatt azonban alig figyelek oda a környezetre. Beszélgetek egy kicsit Béla bátyámmal, a Kőkereszt után újra kocogni kezdek, egy futóval együtt haladok a cél felé. Nagyon tetszik az Egyetemi erdő, és hogy mindjárt beérünk: 5:22 alatt teljesítem a távot, ezzel egészen elégedett vagyok. Csúsznak a zsíros kenyerek és a szörp. Hazafelé felveszem a dzsekit, nem akarok újra dideregni.

Összességében egészen jó kis túra volt, bár a hegyekhez vagyok szokva, volt itt is egy-két momentum. Sok volt a műanyag pohár (mondjuk én is abból ittam, mert nem hoztam magammal semmit), gondolom a futóknak is praktikusabb ezt használni, viszont idővel elfogyott, ez okozhatott némi kényelmetlenséget. Köszönjük a szervezést!

 Téli Margita 6.

 A kiváló hangulatú terepfutó félmaraton beszámolóját ITT tekinthetitek meg. Az érem nagyon szép! :)

szia emberek,hó volt a Margittán..

a hajnali Héven rongáltam a békávét,a mackóalsós túratársnõvel,idõben odaértünk, még vakaródzás volt,aztán fizettünk és elindultunk,eleinte többen,majd magunkra maradunk a mackóssal,át a városon hosszában,a zöldséges meleg üvegfal mögül kukkol,hirtelen Máriabesnyõ székelykapuja elõtt vagyunk,a templom mögött balra,nyitnám a túrabotot,ötven százalék,hideg van,a jelzés piros,föl a Gudrára,meredeken,itt melegszik a társaság,hó van és szusszanás az elsõ ponton,csokival,aztán meredeken le,nyakunkon Sándor,aki most nõt is hozott,a társaság négyfõs egy ideig,a Margittán föl újabb rosta,a kilátó hideg, a pontõr barátságos,nem halászlét fõz,müzli van,hasítunk el a tó irányába,ami igazából sok tó,itt már vegyülés van a kistúrásokkal,hárman maradunk,sok volt a fölfelé..a tea és a nápolyi megszokott,kiváló,halászlé itt sincs,rablóhalas receptet cserélünk a nápolyi fölött,innen egyedül – vagyis ismerõsök nélkül  - hosszúzok,bár inkább futók kerülnek el jobbára,sárga a jel,a felüljáró alatt a legnagyobb,autók szembe,majd be az erdõbe,remek a szalagozás,és kinyílik a második túrabot,pont idõben,megyek magányosan,élvezem a csöndet és a havat,tehénkolomp hívogat,a jószágot túratárs helyettesíti,fagylaltja nincs,nõvel van..

és megint sok futó hagy el,a hó nem enyhül, a napsütés gyönyörû,a jelzés kékre vált,és máris a Kõkereszt elõtt kínálják a teát és a nápolyit,kedvesek,mint minden Margita-túrán,bár a sok túrázó nem értékeli helyén ezen gesztust,itt megjegyzem..ezt a magatartásformát minden rendezésen szívesen látjuk..és máris piros háromszög,a lábam fáj,sok neki a hó,és hát hetek óta nem mozgott,pontosabban a Turul óta..nyögök és megyek,két bottal,már túratársak is érkeznek mögém, elém,bottal és szakállal,vasút van,állomással,innen civilizált beton az erdõig,ott pecsét és sülõ kolbász,pálinkázunk és nekigyürkõzök a végjátéknak,két futóval..háromnegyed három,szintidõn belül, de a tervezett éjszakaira már nem megyünk át,feladjuk,elég egy napra..

jelvény,oklevél,és a zsíros-vajas-lekváros-hagymás-savanyúságos koktél után irány a sín,társaim még küzdenek a távval,de már beláthatóak..segítséget nem igényelnek,hát akkor pihi..

szóval,ha tél és hó,akkor Margita..

Elõször is szeretném megköszönni a rendezöségnek a túrát, különösen hogy idén elsõ alkalommal volt 6 Km.

Ez azért fontos számomra mert a három éves kisfiamat is eltudom vinni anélkül, hogy a táv felénél a nyakamba kelljen venni.

A rajt felé tartva az egyik barátom hívott, hogy nagyon hosszú a sor, így elindul nevezés nélkül -csak körbe járja a 20-as távot. Mondtam neki, mi a gyerek miatt benevezünk a 6 Km-re, de várjon meg indulás elõtt. Mire oda értünk a rendezöség rájött, hogy a sorban állással megy el az indulók ideje, így gyorsan nyitottak egy másik kasszát, amivel már eltudtunk indulni a két különbözõ távon pár perc alatt. A rövid táv utvonal vezetése egyszerû és egyértelmû volt, bár az esemény naptár és a igazolófûzet között voltak eltérések. (A leírásban írják a dombocskát aminek a szintemelkedése 0 m , valamint a Rajt 7-9-ig a Cél 7-11-ig volt nyitva mindehhez a szintidõ 4 óra.) Ehhez még jött a meghirdetett édesség hiánya az ellenörzö ponton. Lehet hogy csak mi nem kaptunk mert már elfogyot mire oda értünk. A célban viszont a megszokott böséges kínálat volt.

Összességében egy kellemes délelötti séta volt, amit a szép idõ és a cél felé vezetõ úton látható vaddisznókon kívül a rendezöség kedvessége is felejthetetlenné tett.