Túrabeszámolók


InvesztiTúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2017
 Túra éve: 2017
SattelTúra éve: 20172017.05.08 19:54:59
megnéz Sattel összes beszámolója

InvesztiTúra 30


 


Nagy választék volt túrákból, a hétvége szombatjára. Persze lehetne saját terv szerint is menni, de ennek a túrának az útvonalválasztása, szintemelkedése csábít, bár a szintidő szűkösnek tűnik. Levélváltás a rendezőkkel, és kiderül, hogy véletlenek márpedig nincsenek, ez azért a keményebb fajta mulatság lesz, és mint utólag kiderült, a sarasabb fajtából. 


Borús, bár száraz időben telik az ácsorgás Esztergomban, a Visegrád felé tartó buszra való várakozás közben. Mire beér a hosszú sárga, több ezer kilométer megtett táv, és szintemelkedés gyűlik össze, a buszra felszálló túrázók személyében. Ismerős is akad, hamar elrepül az idő. Szerelvényigazítás, majd a gyors nevezés után lendületes, beszélgetős indulás. A Fellegvár felé tartó út felénél, már pólóban köszöntöm az első, sárban dús szakaszt. Hamar megvan az első Ep., aztán zuhanás lefelé, hogy legyen böjtje ennek később. A városka egy darabig még nem enged, de a zöld kíméletlen, hamar emelkedünk, és végre erdő. Aki járt már erre, annak nem kell mondanom. Aki még nem, annak igen. Szó szerint letompítja az embert az erdő, a Jenő-kunyhóig tartó szakasz. Párás meleg, kezelhető a talaj. A Spartacus ösvény már önmagában megérné a délelőttöt, de persze nem adja olcsón magát, a figyelmetlenséget nem honorálja. Csúszik, néhol nincs mese, kapaszkodni kell, egyszóval ha erre jársz, ne számíts arra, hogy pont itt fogsz behozni valamennyit, az eddig elvesztegett idődből. A látvány lélegzetelállító néhol, percekre megállok. Lassan múlik a varázs, a közelgő civilizáció egyre hangosabban adja a tudtomra, Szentlászló már nincs messze. Nagyobb csapatok jönnek szembe, ki láthatóan felkészülve, sokan talán barátai unszolására elindulva, nem a legmegfelelőbb lábbeliben. Egy cabrio áll szinte keresztben a földúton, láthatóan nem zavarja a fiatal tulajt, hogy kerülgetjük. A meleg érezhető már, de a kocsma után szusszanás, Ep. Gyümölcs választék, az alma telitalálat. Irány a piros kereszt. Az étterem most nem opció, majd legközelebb, ezért a lehető leggyorsabban tovább. Szép lassan, az eddig tűrhető szilárd talaj, sárrá változik, monoton menet, és a tempó tartása lesz a cél. Korrekt szalagozás segít nem elnézni az irányt, majd irány a Prédikálószék felé vezető háromszög. A Kilátó lábánál szúróbélyegző, aztán majd lesz valami alapon, szintleadás. Terepfutó túratárs előz, majd esik. Kicsit beszélgetünk, nem szokása, de ezt most veszélyesnek ítéli, megfontoltan kezd ereszkedni. Magam sem teszek másként, leérek, irány a Rám-szakadék előtti pont. Pár perc szusszanás, a bokám már jelez, de még annyira nem vészes. Sokan nincsenek éppen, ami nem is csoda, a körülmények nem a legideálisabbak. Kisebb-nagyobb nehézségekkel, és a szakadékban található forrásvízzel feltöltve felérek. Régről ismert forrást most csak messziről látom, a zöldnek lesz még egy kihívása, legyünk túl rajta. A Szakó-hegy felé előzgetjük egymást a túratársakkal, senki sincs futkosós kedvében. Végre a csúcs, pecsét, megállás nélkül tovább. Írhatnám, hogy eseménytelen menet lefelé, de a sár felejthetetlenné teszi, megváltás az aszfalt... Pár száz méter a cél, itt a vége.


Egyedi díjazás, kiváló itiner, igényes rendezés, és ellátás.


Bár nem vagyok nagy híve a nagyon szintes túráknak, a végén szinte meg sem éreztem a bő 1600 métert. Jól szalagozott, jól megválasztott, gyönyörű útvonal. Könnyen megközelíthető rajt, és a céltól is rövid távolságra a parkoló, vagy éppen a tömegközlekedés.


Köszönet a szombati túráért a szervezőknek:


 


Sattel

 
 
SumAnachenTúra éve: 20172017.05.07 14:20:29
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 A túra beszámolója itt olvasható.