Széchenyi István emléktúra- Magyar Hősök Túrasorozat , 2017.02.25.

A túra szervezése összességében nagy csalódás volt.

Az 5 km-es távra neveztünk be, ami valójában az itiner szerint is 6,3 km, a másik oldalán ellenben az "útvonalleírás- 5 km "  cím szerepel. Akkor most mennyi is az annyi? Ami a tájékoztató szöveges leírását illet, a 7 mondatból négy pontosításra szorulna, sajnos ezt nem sikerült körültekintően megcsinálni. Volt, ahol fel volt tüntetve, hogy melyik jelzésnél fordulj balra, de a jelzés lekopott a fáról, ezt nem pórolta senki, ha nem ismerjük a helyszínt, nem tudtuk volna a megfelelő utat megtalálni.

De kezdjük az elején: a túrára előregisztráció kötelező, nem értem, miért, a nevezési díjat febr. 17-ig lehetett utalni, aki utána döntötte el, hogy megy, már csak regisztrált. A regisztrációval kapcsolatban telefonon kerestem Mákos Gábort, aki készségesen segített- ez volt az egyetlen pozitív tapasztalat.

A kávézóban két sorba lehetett beállni, volt lassú. és még lassabb, a két asztalnál két-két hölgy üldögélt. Négyen voltak előttünk csupán, mégis több mint 20 percbe került, amíg sorra kerültünk, miért? Egy harmadik lányzótól kaptunk egy qr kódos matricát az útvonalleírásunkra, ami elvileg rögzíti az indulási időt, de ezt már tollal nem írták fel, holott az indulás- érkezés időpontja is szerepelt a nevünk alatt.

Az 5 ( vagy 6,3 ) km-es távon egy pontot kellett megtalálnunk, a Makovecz kilátót, ahol nem várt pontőr, se pecsét, se frissítő, felkörmöltük magunknak a fára tűzött papírról a kódot.

A célba érve már gyorsan megkaptuk az oklevelet, leolvasták a qr-t, és megkínáltak egy kisméretű almával...Pár perc múlva vettük észre, hogy az érkezési időt nem írták fel, ahogy kértük, azért visszamentünk a másik asztalhoz, ahol épp állt senki sorban, de ők úgy látták, hogy a kód leolvasása nem történt meg, mi nem értünk még be..

Poharat környezetvédelmi okokból nem osztottak, de kértek mindenkit, hogy vigyen magával- olyat, amibe lehet forró iitalt is tölteni- ez szerepel a kiírásban. Vittünk, de megkérdezném, hogy minek??? Lehet, hogy a hosszabb távokon valahol adtak forró teát, de a leírásban " mindenkit" megszólítottak..

Az egy darab kis alma a célban az általam látott összes eddigi túrán nyújtott szolgáltatást alulmúlta, az 5 km-es távra az 1.400 Ft-os nevezési díjat pedig kimagaslóan drágának találom. A túraszervezés szóljon arról, hogy a túrázónak nyújt valami plusz élményt,  ( pl pontőr és frissítő a pontokon) amitől érzi a törődést, mert e nélkül elmegy önállóan sétálni egyet az erdőben 2 órát, és nem fizet érte 1.400 Ft-ot.

Széchenyi 50

Kissé elbizakodottan indulok útnak. A Toldin 31 jelzésváltás volt és csak egyszer tévedtem el, most harmadával kevesebb a jelzésváltás, de a tévesztések száma erősebb növekedést mutat. Legközelebb térképpel jövök. Mivel nem túl figyelmesen olvasom el az itinert (S körtúra, Nagyrét és a megszokások), rögtön hibával kezdem az utat. A Villám utcából leérve a sárga körtúrán maradok: Nagy-rét, P+, Fekete-fej. Látom, hogy valami nincs rendben, a mellékelt térkép szerint sem kell felmenni a Fekete-fejre, de már nem tudok korrigálni. Felületes voltam, még ki is volt nagyítva a kérdéses rész. Így aztán ugyanazokat előzhetem, akik mellett már korábban elhaladtam. Az egyik párral meg is beszéljük, hogy még összefuthatunk párszor, ha az itiner által nem jelzett részeket továbbra is érinteni kívánom. Épp az első ellenőrzőpontnál utolérek egy sorstársat, aki sokallja a másfél órát az alig hat km-re. Mert nem hat. Nagyon jó az idő, még fagyott a talaj, jól lehet haladni, de még forgatom a fejemben a plusz km-eket. Ugyan nem vagyok éhes, de egy jóféle szendvicset kapunk a nagykovácsi pékségben (nekem még csak sorba sem kell állni), útközben el is fogyasztom. Sanyi bát messziről megismerem (nyomait már korábban is láttam a bottal átszúrt pocsolya-jegeken). Gratulálok neki a tavalyi eredményhez, őt is kérdezem, hol ronthattam, de nem értjük egymást. Futok tovább. Telkiben elrontom az Y-t, amikor már nagyon csikar a hasam. Egy kis kóválygás után nagy megkönnyebbülést hozva meglelem a cserkészotthont. Eszek egy gluténmentes müzlit (ez van), iszok egy kis teát. Mellőzök egy kis piacot a Kodolányi-háznál, megtalálom a Zm jelet és már emelkedem is. Egy kanyart elvétek és máris a Z+-en találom magam, szerencsére a S+ pár lépésnyire van. Visszavonhatatlanul enged a talaj, néhol a sár erősen marasztalja a cipőm. A Nagy-Kopaszon nem hagyom ki a kilátót, szétnézek a Gerecsétől a Mátráig. Hosszasan megyünk a Z+-en, van minden: sártenger, veszélyes kanyar, lejtő, katonasír, mamutfenyő, nyugdíjas csoport, Budakeszin csap, de a vízét kiköpöm, aszfalt és holtpont, Mária-szurdok és templom és déli harangszó és aszfalt és egy ellenőrző pont. Egy túratárs alma helyett vizet szeretne inkább, majdnem mondom, hogy Budakeszin ihatott volna, aztán mégsem. Normafa után a Z jelzésen alászállunk (egészen a Kossuth-emlékig), hogy aztán a Z3-ön felfelé induljunk. Lenyűgöz a Tündér szikla, bátor kisgyerekek, még bátrabb szüleikkel járják zegzugait. Az útkereszteződésben tétovázom, végül egyenesen megyek tovább felfelé a Libegő mellett a sziklákon. Tudtomon kívül elég sokat levágok. A csapnál iszom egyet, megvan a kód is. Mivel egy kilátót ma már megmásztam, Erzsébetét fájó szívvel mellőzöm. Lefelé izgulok, hogy el fogom nézni a Km jelet, de aztán könnyen meglelem, és ismét átmegyek az úton, aztán jön a S+ és én botor módon megyek tovább egyenesen, mígnem kilyukadok a csapnál, amiből nem is oly rég ittam. Most nem kívánom a vizet. Szerencsére csak 500 méter (oda-vissza 1000), szembe jön a kolléga, akivel még reggel találkoztam, kisegítem, nagy nehezen értelmezzük az itinert. Ugyan a szöveg nem írja, hogy jobbra kell kanyarodni, de a rövid leírás igen. Szépjuhásznénál két pont is van, üdvözlöm Imrét és megyek a másik pontba, ahol vastagon kenődnek a zsíros kenyerek, megnyalom utána pár ujjamat, van innivaló is. A szív útján folytatom, rengeteg a túrázó. A Z körtúra a rövid leírásból ugyan hiányzik, de a hosszúból megtudom, hogy a jobb ágán kell menni. Egészen a P-ig. A P+ már ismerős reggelről, a S körtúrán a katonasírnál megnézem a Kitörésen elhelyezett gyertyámat, csonkig égett. A végén még kocogok, bár már nem esik olyan jól, mint reggel. Nem sikerül nyolc óra alatt beérni, de nem bánom. Szép jelvényt kapok és egy almával angolosan távozom.

Mivel előneveztem és utaltam, így ki volt készítve az itinerem, de az oklevelem is, ez gyorsította az ügymenetet. A kódok Széchenyihez kötődő évszámok voltak, ez se rossz választás. De, ha már Széchenyi emléktúra, akkor a Széchenyi-emléket érinthette volna az út (és nem a Kossuthot). Valahogy a sok kanyargáshoz sem fűlik a fogam, mondjuk most egész hosszan haladhattunk egy-egy jelen, de 45 km-nél óhatatlanul is megfodul az ember fejében (már amelyik tudja, hogy éppen hol jár, nem én), hogy levágjon a S-án és nem menjen el a P-ig. Köszönöm a lehetőséget!

 szia emberek,a Széchenyiről..

Túrabeszámolat a 2017.február 25-én megtartott baktatásról a Budai hegyekben,többekkel ellenőriztük a szervezők felkészültségét,a hegyek és a völgyek állagát,valamint egymás lábbelijét és más külsődleges dolgait.Nahát akkor.Reggel van,amint az szokott lenni,ha elfogy az éjszaka és fordul a Föld,nem akarok állni,mondta valamikor Lajos és társasága,a János és a Levente nevűek szerzeménye,még 1969-ből,amikor a piszok kommunisták békességet rendeltek el az országban,és nem volt szabad sokat lopni sem a közösből,sem egymástól,mert büntették..éjjeliből jövök,mert azóta kissé megváltozott a pozícióm és a helyzetem a világban,és hozok magammal nőt,mert hátha nem adnak,a karcos nevezési díj ellenére sem.Sorba furakodok,két keresztnevű barátom köszön rám,akinek egyik neve Zoltán,és pénzt vesznek el tőlem,cserébe papír,fekete és fehér,meg nyakbaakasztós számos-kódos leolvashatós valami,ami nélkül az erdőben felír a természetőr..Női mosdó van a kávézóban,addig átfutom az itinert,csak éppen,és rögzítem a zsebben,kilencedmagunkkkal indulunk,neki az ismertnek,ki a kávézóból és be a reggelbe.Erősen pitymallik,mondhatni világos van,ezért a Fazekas hegy alatt osonunk,aztán föl a flaszteron és le Adynak,még házak és civilizácijó,mindenki aluszik,egy-egy morc házőrző jelzi a lépteinket,győri arc előttünk-mögöttünk,fotóz és vezet,aztán elfogy a ház,kitérünk,mert így jobb.Bele a fagyott túraútvonalba,néhol egy-egy lógó nemzetiszínű jelzi,hogy jó úton vagyunk,és biztat,mert enélkül elveszettek lennénk..iparkodik a világosság,a piros kereszt és a sáv randevúnál kódot írunk..senior túratársnőt kerülünk el,az ikonok és Máriák közül, és máris Nagykovácsi,ahol elörömködünk több ismerőssel és magukra hagyjuk őket,mert az ellátmány hamburger-féle,zsebbe kerül.Ja,lebélyegeznek bennünket és leolvassák a kódos papírt is,enélkül a magyarság méginkább elveszne a nagyvilágban,amit egyre inkább a maga képére formál,miután ízekre szedi a mások által kialakított formációkat,mint KGST,Varsói szerződés..most éppen az unijó ellen harcolunk,egyre sikeresebben,már repedezik,amit több nemzet több évtizeden át kiformázott.Zöld jelen húzzuk a belünket ki a településről,Anna vadászháza felé,nagykőrösi hátizsákossal ismerkedünk,kemény srác,sátorolt a hűs völgyben és cuccaival nyomul..magányos fővárosi hölgyféleségek figyelmébe ajánlom.Telki,ahol pecsét és okostelefon segít,kávé a kocsmában,és ki a házak közül,ahol helyi erők keresik a diót..Dió egy ebállat neve,aki éppen a gazdái végleges elvesztésén munkálkodik,akik nők..meg lehet érteni..azonban láttunkra megrémül és mégse.Kiscsalád mászik a Csergezán felé,a srác 11 évet vall be,jutalmul müzlit adok neki,engedéllyel,persze.Tarnai pihenő,lihegünk,és innen sár kezdődik,déli oldal,és odafönn is.Tele kiránduló fiatalokkal a bucka oldala,csivitelnek,nyüzsögnek,semmi jó sorozat nem lenne a televízijóban..,?vagy biztosan külhoniak,még nem vették a kettes csatorna elvárásait,akit Amerika irányít,saját kommandósokkal,akik a munkásőrség leszerelése után merészkedtek elő..Kopasz-tető,aztán hosszasan zöld kereszt,két mamutfenyő vigyorog ránk,és máris a budakeszi piac forgatagában vagyunk,sárosan veszünk föl egy kis vizet,és neki a Mária köveknek,amik nagyok,mint a könyvelő nők hátsói..hárman kolbászolunk,a győri srác vezet,a kispesti csaj középen,és én pedig hátul,egyre hátrébb,mert az élet így rendeli..Makkoson stempli és kódolvasás,egy csoffadt alma,szárszegi bányász ér be,és innen Normafa,az odavezető út népes,kirándul az ország és a zemberek,mindenki jól teljesít..zöld a háromszög és Tündér kő,a nyugger bányász bizonytalankodik,hagyja,hogy vezessük,pedig remek teljesítő,ikonjelölt..vagy máris az..fenn a János hegyen majális,csak a büfés nem települt rá a népre,még február van,az engedély biztosan nem érvényes,vagy csak elaludt,paráználkodik,wellneszel,szóval nem kell a péz annyira..lefelé vagyunk,szembe másik túrán futkosó ismerős arcok,mert a kopasz jobboldali is kivonult,ezúttal nem pirosban,persze,nem vagyok ott..a jelzés innen a dobogó szív,ez van felfestve a fa törzsére,kardijóból,és letérünk a zöldre,nyugger barátommal politikázok,aki,mint a többi eltartott,élteti a cézárt..hiába,a partvonalon kívülről másképpen látszik a játék,nem ér nyakig a víz,vagy más sűrű katyvasz,a Hárs oldalában a pirosra térünk,aztán Nagyrét,és becsörtetünk diadalittasan a célba,néhány órát a szintidőből benthagyva,legyen ez is az adósságcsökkentő alapé..

Persze,hogy nincs oklevél,ezér a pénzér..?de a lányok mosolygósak,mindent megígérnek,öreg barátomat pedig leveszik..na nem a lábáról,csak anyagilag..már abban a korban van,hogy a női szolgáltatások pénzében vannak..nem annyira,mint a házasoknak,de mégis..

a mákosok elfogadhatóan teljesítettek ezúttal is,bár az ár-érték vitatható,vitatom is..

Attila király 45

Örvendve vettem észre, hogy milyen jó csatlakozásom van otthonról Pilisvörösvárra, nem is volt kérdés ezek után, hogy elmegyek túrázni, bár csak rövidebb távon. Viszont a jó csatlakozásnak azon nyomban lőttek, mikor Újpesten a vonat ajtói előttem zárultak be és nekilódult a szerelvény. Kicsit késett a busz, kicsit izgultam is, de sajnos nem eléggé. A legnagyobb hiba az volt, hogy nem jegyeztem meg pontosan a vonat indulási idejét, elég hülyén nézhettem ki (akkor különösen). A következő vonat 35 perc múlva megy, ez nem is olyan rossz, melegedtem egy kicsit az aluljáróban, aztán feljöttem a vonathoz. Lehelgettem a korláton a zúzmarát, ugrándoztam. Gyanús, sehol senki, a vonat sem jön. Hogy jönne, hétvégén nincs ez a járat. Akkor már csak 25 percet kell várni a következő vonatig. Nagyon jó. A reggeli teák nyomán már éppen ki kellett volna térnem, a vonaton terveztem, persze, hogy ott nem üzemelt a mellékhelyiség, aztán az aljából víz csurgott keresztül a kocsin. És felébredéskor még a torkom is fájt. Nagyon jók az előjelek.

Kilenc után két perccel sikerül elrajtolni. Azt hittem erről is lemaradok. Nem volt olyan szerencsém. Mivel csak hét órám maradt, rávetem magam a távra. Lámpát se hoztam, fényvisszaverőt végül igen, felül két rétegbe öltöztem, amit az egy órás várakozásban nem is bántam meg, ahogy a sapkára és kesztyűre is szükség volt, kiegészítésnek bögre, telefon, kulcscsomó volt a zsebeimben. Egy cerbonával indítottak, amit szintén zsebre vágtam rosszabb időkre. A városban egy sarkon (ahol talán a beérkezők jele is fel volt festve) rögtön rossz utat választottam, idővel ráeszméltem (a főút mellett megyek, balra van a kálvária, ott kéne lennem) és visszamentem az elágazáshoz. Mire kiértem a városból, megjött az ihlet a nagyobb félrevonuláshoz. Az első emelkedő rendesen bemelegített, kezdődött a szenvedés, hogy kell-e sapka, vagy kesztyű, vagy dzseki. A zipzárt húzogattam fel-le, nehezen sikerült harmóniára lelni. Már az első kód előtt kezdtem utolérni a sporttársakat, végre felkerültem a térképre. A napsütésben gyönyörűen szikrázik a zúzmara, egy kiránduló fotóz, így veszem észre, mert csak magammal, meg a sebességgel vagyok elfoglalva. Egyszer csak rám tör az éhség, örülök, hogy van egy csokim. Nemsokára Klastrompusztán iszom a teát, eszem a zsíros kenyeret. A Pálosról ismerős szakasz következik, le kell venni a dzsekit, de kézben kicsit zavaró vinni. Pedig elterveztem, hogy majd a derekamra kötöm, de ez csak később jut eszembe. A Pilis-nyeregben egy monumentális lánctalpas traktor megy el előttem, integetek neki és ráfordulok a zöldre. Egy idő után visszaveszem a dzsekit, hogy a turistaházhoz vezető emelkedőn megint megszabaduljak tőle, mindeközben átfordulunk a délutánba. Futás közben alig hallható puffanással hullik ki zsebemből a telefonom. Máskor a kulcsaim kívánkoznak ki, valamit biztos el fogok hagyni. A Fekete-hegyi turistaházban jól be van fűtve, letelepedem és pusztítom a finom pogácsákat, van mandarin is és persze a létfontosságú tea. Lekínlódom magam a hegyoldalban. Amikor rájövök, hol vagyok, felveszem a kesztyűm. Viszonylag gyorsan haladok, megáll a leelőzendő túratárs: Válassz, jobbról vagy balról előzöl? Megoldom. Neked nem csúszik? Nem. Némileg elhamarkodott a válaszom, mert egy keresztben heverő fatörzs után kijegesedett rész következik, ahol majdnem dobok egy hátast, na, itt csúszik, figyelmeztetem. Egy perc múlva már messziről hallom a sikkantást, vagy odaért, vagy talált egy másikat. Az oldalazástól megfájduló térdeim ujjongva szabadulnak fel a kevésbé meredek szakaszon. Hol az itinerem? Nem lenne jó visszamenni. Aztán újra le. A zsebemben van. A dzsekit felkötöm a derekamra, a zsebek himbálóznak, átfordítom, így sem a legjobb, újra és újra meg kell igazítani. A Hegymegen elnézem az utat, pedig előre készültem, mert valahol itt majdnem eltévedtem korábban. Most jobbra kanyarodtam és balra kellett volna (valószínűleg), eltűnt a sárga jel, de a Vaskaput látom magam előtt, első adandó alkalommal balra kanyarodva keresztülvágok a pusztán. Pont a sárga és sárga háromszög találkozásánál lyukadok ki. Letörölöm a nem létező izzadságcseppeket a homlokomról, hogy aztán rögtön azon zsörtölődjem, miért visznek be a szalagok a dzsindzsásba. Valakik a hegyoldalban jobbra indulnak, majd megállnak. Talán engem figyelnek, intek, hogy a jel balra van, aztán hátat is fordítok. A párás idő ellenére jó a kilátás a városra, a bazilikára. Bevágom a levest és indulok is. Marótról 16.07-kor indul a busz, amit el kell érnem, nehogy újra másfél órát kelljen várnom a csatlakozásra Vácon. Egy apró szépséghibája van a történetnek, ezt a buszt úgy terveztem elérni, hogy 8-kor indulok Vörösvárról. Most 87 percem van a hátralévő 11,5 km-re. Valamiért elegendőnek tűnik, pedig 8-as átlag felett kéne teljesíteni. Amikor 20 perc múlva megkezdem a következő, egyben utolsó emelkedőt, feladom a reményt: 20 perc volt lefelé, hát mennyi lesz felfelé, ráadásul több az emelkedő, mint a lejt volt. Azért nekifeszülök a hegynek (jó, csak domb). A piros keresztnél kód van, felírom, maradt 48 percem a busz indulásáig és 7 km. Nincs mire tartalékolni, veszélyes üzemmódba kapcsolok, de sikerül talpon maradva leérni. Vöröslik az ég alja, mire kiérek az útra. Nem fáj a lábam, de a levegőt nehezen szedem, végül 44 perc is elég volt leérni, ez kerül rá az itinerre (a teljes menetidő: 7 óra 1 perc). Sajnos enni nem marad idő, de a buszt legalább elérem. Innen már csak három átszállás hazáig, mindegyik közben majd’ megfagyok, főleg a kompon.

A szervezésre panaszom nem lehet, minden ponton meleg tea fogadott, és ez hideg időben nagyon jó, főleg, hogy szokásomhoz híven enni, inni nem vittem magammal. Az itiner is jó, számomra legérthetőbb módon volt leírva a jelzésváltás (pl. balra a zöldön). A térképpel ugyan voltak gondjaim, de alap, hogy a túrázó visz magával térképet (én nem szoktam). Szóval az útvonal követhető volt a térképen, de ha kérdéses volt a továbbhaladás, akkor nem segített (leszámítva a kinagyított várostérképet Vörösváron). Némileg többe került a túra, mint amihez szokva vagyok, de előnevezve ezen viszonylag sokat lehetett csökkenteni, ráadásul lelkes és nagyszámú csapat dolgozott a túrán. A keretmese sem volt rossz. Bár a honlapon nem tudtam elolvasni, hogy miért pont Attila. Menet közben jöttem rá, hogy tulajdonképpen megkerüljük a Pilist (én ugyan csak félig). És Ő a hegy.

 szia emberek,a magyar hősök..

Az úgy volt,hogy reggel vonaton ülök és két arccal osztom a pilisvörösvári rajtig tartó időt..aztán fellép Bubu is,aki a macilacik családjához tartozik ,bár az ebben járatlanok Gáborként is emlegetik, tele emléklappal és kitűzővel,régebbi teljesítéseket akar jutalmazni napközben.Pilisvörösváron frissítő az ájer,sőt a vonat sem volt agyonfűtve,vannak,akik ezt az állapotot ..”qrva hideg ..”jelzős szerkezettel illetik,ha a te levesesedő orrod nem jelezné is.Megvan a vendéglátó intézmény,ahol két arc hirdet,kinyilatkoztat,pénzt gyűjt és itinert osztogat,a pénzt a női egyed kezeli..hamar túlesünk egymáson,és itinerrel a kézben kérleljük a csaplárosnét fagyálló folyadék kimérésére,apró poharakba,persze..szakállas ikon érkezik,persze,hogy fogyaszt egyet,fizetek és megyünk is elfelé,bár kistávosak vagyunk,azért sötét és hideg van,nem barátságos a falu..megyünk is kifelé,négyesben egyelőre,három pasas – ebből kettő nagyon teljesítményes –,csekélységem és egy valódi angyal,aki Angyal is.Persze hogy nő.A papír hun királyt idéz,aki láthatólag magyar is volt,a catalaumi csatát róla nevezték el,mi már csak az uniósokat oktatjuk,mint elkorcsosult utódok.Fölfelé van a pirkadat,fotózok vadul és kétségbeesve,alig van még néhányszáz napfelkelte a számítógépen,ami sikeresen meg lett örökítve..ugyan senkit sem érdekel,de örökölhető..Húznak a futók,száll fel a köd és a szmog,fenyők és akác,olykor tölgy,csertölgy is keveredett közé,a Kálváriát és a kápolnát elhagyva már otthonosan téblábolunk,a szakállas arc elhagy bennünket,mert hatvanas,Bubu pedig osztja a jövő évi programokat – szóban –és lemarad,mert százas.Tempózunk a hajnali reggelben,a vadállományt a korai indulók már szétkergették,csak egy-egy holló röpdös,csendben teszik ezt is.Kódot rögzítünk egy kanyarulatnál,és Klastrompusztán érzékelünk tömeget,az etetőpont kitérős,oda-vissza forgalommal,spenótszínű jön szembe, persze, Zsolti,vargaféle,már jóllakott,és halad tova..remek az ellátás,de sietünk,még van fölfelé és oda is..Másik arc szembe,kedves női túratárs a múltból,köszön,de láthatólag zavarba hoztam,pedig egyedül van,és mégis..ezért és másért is elválunk újfent,de a szemetet gyakran összefújja a szél..Irány a Pilis nyereg,hó van,nem méteres,de hó..és kódot rögzít a lap,Sasfészek felé több jelzés mutatja a rövidebb utat,ezért mi kerülünk,mert az itiner és a mai nap így akarja,idős temészetjáró kacarász rajtunk.. hát,nemcsak az eszünkért lehet szeretni bennünket.Szóval a nehezebb szakaszon is felkecmergünk,az út mellett böhönc,kidőlt,eldőlt,szép kort ért a méreteiből ítélve.A turistaház,ahonnan egy könnyű tea után a még nehezebben leszállunk alá..autóroncs és barlang közepette.Hó van,mint Shakespeare mondta,írta,sok hűhó..a hűből több mégis,jeges patakátkelések,forgalmas közúti tipródás,autók és autósok tesztelése,igen,meg tudnak lassulni..át a sárga sávra újra,és föl,erdősávnál jelzésvesztés,kis tipródás,aztán toronyiránt a Vaskapunak..a túrán egyébként végig nemzetiszínű szalag segíti az elmét,itt egy ponton nem sikerült felfedeznünk és GPS sem segített..fejből kellett tájékozódni,ami teljesítménytúrán azért nem jellemző..sebaj,mert a sárga sáv háromszögre vált,ami ugyebár a Vaskapu étteremhez visz,ami Brilli Gyula,amit eddig nem tudtam..és még sok mást sem.Remek sütőtökkrémleves vár,és persze a jelvény,a mai napra ennyi volt kitűzve..még a háromórás vonatot megfogjuk.Hősöknek kijár a tisztelet,de a vonatjegyet meg kell vásárolni,a Nyugatiban forralt bor is van..nem túl jó,de folyik..kellemesen zsongít a meleg,és örexünk tovább..

Jó volt..a szervezők új arcok a teljesítménykényszeresek palettáján,ügyesek és profik,nem véletlenül kedvelem a mákos dolgokat tányérban is..gyere le,ha még gondolkoztál is előzőleg,tetszeni fog..részemről lesem a következőt.

Jó ideje nem szoktam már túrabeszámolókat írogatni, de most úgy döntöttem írok pár sort Attila unokáiról, a Virágh Gedeon emléktúráról, valamint a Sebő Ödön emléktúráról.

Már régebb óta nézegettem Attila unokáinak égisze alatt keletkező vadonatúj túrákat. Eleinte csak a Facebookon követtem az eseményeket, majd egy október elsejei napon úgy döntöttem részt veszek a Virágh Gedeon emléktúra 30 km-es távján. Bevallom, nagyon tartottam ettől a túrától, de egyben a kíváncsiság is fűtött, hogy milyen is lehet, hogyan teljesít ez új szervezőgárda, kikről eddig semmit sem hallottam. Ha egy szóval kellene jellemezni: kitűnően! Nagyon pozitívan csalodtam a túrában, az itiner, útvonalleírás tökéletes volt, ahol szükség volt rá, ott egyértelmű szalagozás. Néhány ponton kód volt kihelyezve, de volt, ahol élő személyzet várt. A szervezők még azt is elintézték, hogy a túra után ebédelni lehessen a rajt/cél helyszínén, ami szerintem egy nagyon nagy pozitívum, én sokszor vadászok túrák után éttermeket. Novemberben már magabiztosabban a Sebő Ödön emléktúrán vettem részt, ami teljes mértékben hozta ugyanezt a színvonalat és olyan helyet is megmutatott Szentendrén, ahol eddig még nem is jártam egy túra alkalmával sem. A túrán az ellátás teljesen rendben volt, zsíros kenyér, lekváros kenyér, pogácsa, cukorka, víz, gyümölcs, stb., szóval erre sem lehetett abszolút semmi panasz, egy tökéletesen megszervezett túra volt ez is, a célban szintén kedvezményes éttermi étkezési lehetőséggel.

Mindkét túrán a távhoz tartozó kitűző és oklevél is járt a túra teljesítéséért, valamint egy laminált kép és leírás a túra névadójáról. Szerintem ez nagyon jó dolog, hogy aki nem tudja kiről van szó, az is tájékozott legyen.

A szervezők túra előtti és utáni kommunikációja a túrázók felé az interneten nagyon szuper, mindig mosolyogva olvasom a baráti hangvételű e-maileket. Annyi biztos, hogy ez a csapat régi túraszervezőket szinte megszégyenítő módú profizmussal szervezték meg azt a két túrát, amin én részt vettem. A friss, fiatalos, figyelmes lendület remélem a jövőben sem hagy alább. Negatívumként azt említeném meg, hogy az árakat azért egy csöppet soknak tartom, főleg a következő, Attila kirány emléktúra nevezési díjaival már nagyon el vannak szállva, ezért valószínűleg az a túra ki is fog maradni, de amennyiben a jövőben kedvező árakkal lesznek megrendezve Attila unokáinak teljesítménytúrái, (kb. olyan nevezési díjakkal, mint átlagosan az ilyen teljesítménytúrák) akkor mindenképp visszatérő vendég leszek a meghirdetett rendezvényeken. :)

------SEBŐ ÖDÖN 55------

   ------13. TTÚRA ( 20161119 )------ 

    ------------ 

   Rajt: 6:45 Szentendre, DUNA KORZÓ CÉL: 19:08 Szentendre, DUNA KORZÓ

       Rajtszám: 36

 Csapat: 

      Találkozások: Jómagammal először is...

        ------ Jó időjárás, és SÁR ------  

  Rendkívül szép az Emléklap és a Történet Sebő Ödönről. A Kitűző is.

 KÉP: 

     www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set ------SEBŐ ÖDÖN 55------

    V1.SÖ55.20161119.