Túrabeszámolók

Mese kenyérkenő Hannáról

Tavaly a Kakukk-hegyi túrán volt szerencsém először ehhez az egyesülethez és maximálisan meg voltam velük elégedve, ezért kétség sem fért hozzá, hogy idén is részt veszek a túrájukon. Örömmel értesültem róla, hogy mégtöbb éjszakai túrájuk lesz, ezért elhatároztam, hogy valamennyit megcsinálok a barátaimmal. Nos, ennek a beszámolónak nem az előzőről kellene szólnia, de hogy a történetnek legyen egy íve, kezdeném ott. Hasonlóan mint az Éjjeli Remetén, gyönyörű helyek, hangulatos útvonalon, jól szervezett, kulturált ellenőrző pontokkal, kedves szervezőkkel, részletes leírással. Ezek alapján arra következtethet az olvasó, hogy igen, ez egy olyan egyesület, akiknek a túráin egy élmény a résztvétel.

Mondjuk azt, hogy a célba érkezésig, jelvényosztásig igen. Utána kezdődik a probléma, akit Hannának hívnak. Pontosabban Hanna hozzáállásának. Tudni illik, a beérkezés után a szervezők kedvesen felhívják a figyelmedet, hogy nyugodtan fogyaszthatsz, ahogy az egy normális túrán elvárható és egy kb 20-km-es esti hegyi séta után kifejezetten jól esik. Bárki mondhat bármit, a megfáradt túrázónak ez egy fénypont. Nos, már a Kakukk-hegyen is ezt a fénypontot sikerült elrontania a fentebb említett kenyérkenő hölgynek. Igen, KENYÉRKENŐ, hiszen külön meg kell kérned őt, hogy kenjen neked egy zsíros kenyeret. Semmi gond, egészséges felnőtt ember lévén nem okozott gondot sohasem megszólítani valakit ilyen kéréssel. A baj csak akkor kezdődik, ha azt éreztetik veled, hogy teher az, ha kérni mersz. Mondjuk azt, hogy a Kakukk-túrán még sikerült visszafognia magát a hölgynek, viszont a Remetén már az "über gáz" jelzésnél finomabb kifejezésnél nem tudtam finomabbat találni a viselkedésére. A pár héttel ezelőtti túrán a kb 3. szelet kenyér után még kértünk volna a barátaimmal 1 nutellásat is, ekkor az hiszem átléptünk egy lélektani határt nála. Kezdjük ott, hogy az a 3 szelet kenyér is a kenyérvégekből lett összeválogatva, ami lehet egy 6 éves kislánynak bivalyadag, de egy 24 éves férfinak hát...Ekkor "kedvesen" felhívta a figyelmünket, hogy na jó, még egy nagyon kicsi szeletet tud nekünk kenni, pedig már így is túlkínált minket. Leszakadt a pofám, mondanám, ha nem akarnék finomkodni, de mondjuk azt, hogy csak ledöbbentem. Hajnali 1 környékén volt ez, amikor az utolsók között értünk be, mert későn kezdtük a túrát, kenyér is bőven volt még, erre ezt a választ kapjuk. 1100 forintos nevezési díjból majdhogynem az Oktogon bisztróban bekajálsz, nehogy már 3 kis szelet zsíroskenyérvég után azt mondja neked a kiszolgáló nő (bocsánat, nem tudom az ilyenre a hölgy megnevezést már használni innen), hogy nem marad a többieknek, meg hogy túlkínált.

Lévén, hogy 2015-ben az első benyomás nagyon pozitív volt, adtunk mégegy esélyt az egyesületnek. Lehet Hannának rossz napja volt, vagy ki tudja, mindenki hibázik. Ezért próbáltunk tiszta lappal nekifutni a Remetének. Gyönyörű szép helyek, kedves szervezők az ellenőrzőpontokon, minden megint flottul ment. Aztán a várva vár beérkezés, utána invitálnak a szervezők fogyasztani. A már hírhedt kollegina asztala mögött vár, közelítünk felé, sehol egy mosoly, inkább gyanakvó pillantással pásztáz minket és ekkor igen, ki mertem kérni 4 embernek 4 szelet zsíros kenyeret. Nem mondom, biztos volt már ennél jobb dolog, ami történt vele, de a stílus ahogy kértem, nem hiszem, hogy indokolta a nemtörődöm, teher ez nekem reakcióját. Közben más, előttünk beérkező túratársak is mertek újabb adag kenyeret kérni, szintén rosszalló pillantás volt a válasz, valamint hogy "hát jó, még a kicsikből tudok egy keveset kenni". Ekkor megnyugodtam, nem személyünk ellen szólt az ellenszenv, hanem kb. az egész emberiség iránt. Mi már csak azért is mert 1 szelet kenyérke nem elég egy felnőttnek 18 km után, kértünk egy második kör zsírosat, persze kis szeletet kaptunk, ezt vártam. Mondjuk egy idő után elkezdtem azért gondolkodni, hogy honnan vesz ennyi kis szelet kenyérkét, de ez már az ő bravúrja. A nutellás utolsó kört még bevállaltuk, szájhúzva rábólintott ("kis nasisok"), miközben rosszallóan nézte, ahogy az egyikünk már a második pohár szörpöt issza. (Közben házaspár kisgyerekkel megérkezik, kérdezik, lehet-e enni, a válasz az kb. 5 másodperc síri csend után, hogy várjanak, pedig ott volt előtte a megkent kenyér...no comment, nem tudom követni ezt a logikát és hozzáállást, lehet nagynak találta a már megkenteket és kettévágta volna szíve szerint).

Ha valaki eddig kitartott az olvasással, annak felhívnám a figyelmét, hogy maga a túra hatalmas élmény, mindenkinek a hozzáállása nagyon jó, csak hát, van itt a legvégén egy kis galiba, amit szerintem a szervezőknek sürgősen orvosolni kellene, mert már 4 túrázót valószínűleg elveszítettek a kenyeres kollegina miatt. Talán egy utolsó utáni esélyt csak azért adok, hogy lássam, olvassa-e ezt valaki, és ha igen, rajta vannak-e hogy megoldják a kellemetlenségeket, javítsanak a kilógó láncszem hozzáállásán. Mindenesetre ha még be is vállalok egy utolsó utáni túrát, ott fog 1 kg kenyér lapulni a táskámban, hogy ha bármilyen éhen maradt túratárs még kérne kenyeret, meg is kapja azt valakitől.

 Éjjeli Remete 10-18km-es túra élménybeszámólója pozítívumokkal és A negatívummal. Szép nyári estén való megérkezés a rajthoz, nevezés és indulás. Térkép útvonal leírása hibátlan, jól átlátható jól értelmezhető. A táj és a budai hegység ebből a szemszögből még ismeretlen volt számomra mert ezen a részén még nem jártunk, tetszett az elején a sziklás kavicsos enyhén felfelé ívelő meredek rész megmászása majd a tetejére érve a csodás kilátás a fővárosunkra. Közben lassacskán besötétedett és kezdett izgalmassá válni a túra, fel és le a sziklás részeken ez ami igazán a kedvemre való volt ismét, nem egy unalmas szántóföldi végeláthatattlan túrázás. Mint mindig minden túránkon van valami izgalom , most sem maradhatott el. Apáthy-szikla közelében az éjszaka kellős közepén valami állat mozgásának a zajára lettünk figyelmesek, konkrétan már csak azt láttuk hogy lejött a szikla oldalfalárólegy nagyobb testű állat szembefordult  és farkasszemet nézett velünk kb 10m-ről. Ezzel nem is lett volna gond csak közben hallottuk, hogy kis malacok sírnak a közelben (onnan jött le az anya vaddisznó is) mert közben rájöttünk, hogy ez csak vaddisznó lehetett, akit elzavartunk mert ő is meg mi is meglepődtünk egymáson. Majd tele nadrággal vettünk egy gyors fordulót és visszafordultunk de csak rövid ideig kb. 10percre míg felmásztunk a szikla egy részére , időhúzás céljából. Szerencsére jöttek másik túrázók is gyorsan utánuk eredtünk majd mikor ismét a kritikus helyre értünk ujra ott voltak kis kedvenceink, de már a gyerekek is lejöttek anyucival a szikás oldalról keresztezve utunkat , de most már sokkal többen voltak nagy zajt csapva a száraz levelekben a hegyoldalban így futásnak eredtünk és sikeresen kiértünk az azfaltos utra ahol volt a 4. ellenörző pont. Nagy izgalmak után már csak azt vártuk, hogy a maradék utunkat befejezve beérjünk a várva várt utunk végére és elfogyaszthassuk az egyesület által kínált finomságokat, ami mi tagadás nagyon jól esik-"esne" ilyen hosszú táv megtétele után. Volt ott minden,  zsíroskenyér hagymával, befőttek, nutellás kenyér különféle szörpök, meg egy "kedves"- nek nem mondható kiszolgáló is akinek szó szerint rá volt írva az arcára, hogy Te túrázó csak fizesd be a nevezési díjad de a zsíros kenyérből és a szörpből nehogy merjél enni egy szeletnél többet vagy egy pohár szörpnél többet se merjél inni,  mert aztán lesz irgum- burgum. De kérdem én ha ez a kiszolgálás ekkora problémát okoz  és sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy ezzel szembesültünk a Sarokkő egyesület túráinál akkor irják oda a fogyasztási limitet és akkor tisztában van vele a kedves túrázó, és a tökéletesen jól sikerült túráját nem egy kenyerét megkenő, nem kedves kiszolgáló fogja majd elrontani mint a mi esetünkben is!

Ebbő egy tanulság számomra, biztos nem fogok részt venni a Sarokkő egyesület túráin a jövőben. Ha adnak szívesen adjanak, ha nem szívesen akkor ne is adjanak semmit sem!!!

Ritasun

A túra maga nagyon jól indult.Szép,kulturált kiinduló állomás,pontos itiner leírással,térképpel,sőt még induló cukorkát is vehettünk a rajtnál.A továbbiak is teljesen rendben voltak,bár néhány helyen eltévelyedtünk,de ez legyen annak a számlájára írva,hogy nem olvastuk el elég figyelmesen a részletes leírást.Szép tájak,naplemente, az ég csodálatos színei a Hármashatár-hegyről,pazar kilátás mind-mind adták az alaphangulatot az izgalmasnak ígérkező túrához.Majd szép lassan besötétedett és előkerültek a fényforrások is.Számomra egyébként külön élmény az éjszakai erdő,ezért is részesítem előnyben a nyáresti könnyed éjszakai túrákat.Az egy külön pozitívum,hogy nem volt tömegnyomor,lehetett folyamatos előzgetés nélkül is haladni.

Na és akkor rátérnék a túra kellemetlenebb részére is,ami már igazándiból az oklevél osztás után merült fel.Mint minden túrán itt is a célban adott volt a lehetőség a szokásos zsíroskenyeres,egyéb finomságos utánpótlás bevitelre.Nekem egyébként a szép tájak és esti erdő után ez a harmadik legkedvesebb pont,hiszen nagyon jól esik a teljesítménytúrás zsíroskenyerezés,ez igazából egy HANGULAT.Ha valaki ezt a hangulatot elrontja,akkor bizony az egész túraélményt meg tudja semmisíteni.Itt már pedig ez történt köszönhetően a "kedves" KENYÉRKENŐ HÖLGYNEK.Alapból furcsa megközelítés,hogy van valaki akit meg kell kérni,hogy legyen olyan szíves kenni egy kenyeret,aztán ha szeretnénk mégegyet ismét meg kell kérni.Lehet nagyon retro,de nekem máshonnan az rémlett,hogy ki van rakva egy tálcára a finomság,aztán nosza lehet belőle elveszegetni.Mindenesetre itt KÉRNI KELL.Ezzel pedig semmi probléma nem is lenne,ha akitől kérjük szívesen adná.De KENYÉRKENŐ HÖLGYEMÉNYÜNK nem adta szívesen.Az elsőt még talán de a többit semmiképpen sem.Mindenképpen meg kellett jegyeznie,aki esetleg már volt olyan bátor,hogy harmadjára mert kérni egy szelet kenyeret,hogy na jó még egy kicsit kaphat,.Persze,aki ezt a kicsit elvette,már inkább oda se ment többet kérni,hiszen a koldus aki utolsó falatját már több napja fogyasztotta el lehet szívélyesebben adta volna oda a most fellelt kenyerét.Arról már nem is szólva,hogy a monoton zsíroskenyér osztogatást megtörve odamenvén kedvenc kenyérkeNŐnkhöz egy szelet nutellás kenyeret kérni,"Mégegyet?" válasz fogadott,holott ezt az első és egyben utolső inci-finci nutelláskenyeret vettem át ekkor tőle.

Hazafelé a szívélyes vendéglátás után elmorfondíroztunk,hogy vajon a befizetett 1100Ft-ba ennyire nem fér bele az a pár szelet kenyér,amit szívünk szerint elfogyasztottunk volna mindenféle csúnyanézés meg válaszreakció nélkül.Mindenesetre a túra túra része megérdemel egy szép kövér pirospontot,viszont a túra legvégi vendéglátónk messzire kerülendő ha nem szeretnénk hagymával vagy hagyma nélkül is rossz szájízzel hazabaktatni.