Nem voltak jók az előjelek. Pedig készültem. Három hétig próbáltam rendbe hozni a lábam, kevés sikerrel. Elkapott egy nátha is ebben az időben, ráment a gyomromra, bár erről nem tudom, hogy lehetséges-e, előző nap hasmenésig jutottam (részben a túrán is kitartott). Lehet, hogy csak berezeltem a távtól? Bárhogy is volt, reggel biciklire pattantam és Rétságról egy órán belül értem Királyrétre, először tekerve a Nógrád-Királyrét szakaszon.
Fél hét után kezdtem neki a túrának. A zöld és a sárga négyzet mellett szalagok is vannak, kicsit zavarnak, de aztán szerencsére elfogynak. A hagymás fogasír uralja a szakaszt, majd kiderül, hogy az összes többit is. Kisinócon már levásárolható cetlit kapok, inkább folytatom az utat, bár nem tudom, hova sietek, még van 106 km. Érsek-tisztáson kimegy a bokám. Szokásos, futással gyógyítom. Kisirtáson eszem egy szelet kenyeret, Zsoltiékat utolérem, Tomiról nem tudnak, pedig tegnap mondta, hogy hatkor indul. Márianosztrán is van mit csipegetni, az első szelet retek jó, a második nagyon jó, a harmadik már kissé keserű, de mással lehet ellensúlyozni. Pár szelet almával indulok tovább. Van pár csepp eső, egy elpusztult őzike a patakban, és uborka a Koppány-nyeregben. 50 perc múlva már Nagybörzsönyben fogyasztom a paradicsomlevest, utolérnek páran, nem kérik a levest, bevállalok még egy adaggal. Rövidesen a gyomrom is jelez, mert, ugye, ahol bevétel van, ott van kiadás is. Ha már meg kell állnom, megragasztom a sarkam, nem fest túl jól. Ekkor érnek utol Dóriék. Sikerült benézni a Magyar-hegyre vezető piros utat, de Péter utánunk kiabál, így hála neki, csak keveset tévelyegtünk. A hegy erősen megizzaszt, nagyobb a tempó a szükségesnél. A keltikéknek már csak a zöldje virít, képzelem, hogy nézhetett ki három hete. Egy kis gerincen való hullámzás után (kilátás, sziklák, óvatos lejtmenet) éppen jókor érek Fekete-völgybe, már kerülget az éhség. Benyomok négy szelet kenyeret és indulok tovább.
De egy másik túra kezdődik. Vízhólyagok, lábfájás, kifáradás miatt kínlódva haladok. Énekléssel oldom a helyzetet. Attól még Nagy-Hideg-hegyre felfelé elszállt az erőm. Ha a józan eszemre hallgatok, Királyrét felé fordulok, de nagyon nehéz a józan észre hallgatni. Balra kanyarodtam az egykori keresztnél, tényleg, mi lett vele? A piros háromszög régi kedves (kerékpáros) utam. De aztán jön a legkeményebb szakasz, amin inkább kétszer feljövök, mint egyszer le, a zöld kereszt. A Bacsina-kútnál elropogtatok pár chipset, finom a sajt, felköszöntöm a kutyát (Béla), hallgatom a vitát az időjárásról. Még szépen süt a nap, azt gondolom, hogy megint tévedtek, akik esőt jeleztek. Aztán rövidesen beborul és valószínűvé válik minden. Felfelé egészen jól haladok, minden egyéb kikészít. Az Öregerdőben finom túrógombóc vár. A bevételről, meg a kiadásról már korábban szóltam. Azért még egy otthagyott banánt hálával fogyasztok el. Péterék újból beérnek. Hitetlenkedve látnak: elfogytam, mint a túrógombóc, de azért indulok tovább. Ráz a hideg, nem sokáig, az emelkedő bemelegít. A zöldre kanyarodva be kell kapcsolni a lámpát, botorkálok lefelé, közben csodáról álmodom, ami lecseréli a lábaimat. A pont előtt (akkor még nem tudtam, hogy pont ott van) elbizonytalanodom, megállok. A csoda megtörténik, Tomi csap rá a sapkámra. Legalább valakinek elmondhatom, hogy mennyire rosszul vagyok, meg hülye vagyok. Hirtelen sokkal jobban leszek, az emelkedőn teljesen jól érzem magam. Drégelyváron csoki vár és víz, ez utóbbi nagyon jól jön. Ha itt lenne a biciklim, hazamennék. Nyöszörögve haladok. A külső és belső nyávogásom nagyon idegesítő. Bugyihónál bódító virágillat. Leverten üldögélek Királyházán a sátorban, Tomi elemet cserél, érdeklődik az elhaladtakról. Aztán mi is továbbállunk. A Dobogó-bércen három szalamandrát lépünk át. Esik. Nem baj. Úgyis melegem van, az egyik kezem szabadon hagyom. Csehvárnál beijeszt a bója. Aztán a felirat. Végül csak feljutunk a pecsét őreihez. És Péterék újból beérnek, ezúttal előznek is. A piros x-en alszom, és még azon is túl. Megszólal a 4:20-ra beállított ébresztő, a telefonom a dzsekim alatt a táskában, nem kínlódom vele, inkább ébredek. Aztán 10 perc múlva még egyszer szól, és még egyszer és még egyszer. Akkor kivégzem. A Csóványoson kivételesen kihagyom a kilátóba való felmenetelt. Amúgy is felhőbe kerültünk, ami hosszan kitart, az eső azért tovább. Tominak is kezd elege lenni, diktálja a tempót. Most már minden mindegy, nem figyelek a vízhólyagokra (miért nem tettem ugyanígy az elmúlt 50 km-en?), csak érjünk végre be. Kék négyzet, az utolsó jel. Tovább tart, mint gondolnád. Még 100 méter, ne már, nem bírom tovább. Csak viccelek. Célba érkezés fél hét előtt, vagyis 24 órán belül. Nagyon kemény volt. Tomi leves nélkül indul haza, majdnem elérzékenyülve köszönöm meg, hogy összekapart a szakadéknál. Benyomom a gulyást és nem túlzottan lelkesedve készülődök a biciklis hazaútnak. Már az első tekerésnél érzem, hogy nem fáj semmi, és ez jó. Szalamandrák közt tekerek fel Királyrétről a betyár meredek bicikliúton, de sikerül a nyeregben maradni. Aztán csapatom a sarat az arcomba, de egyáltalán nem zavar. Nagyon jó tempóban haladok, majdnem a vállam is megveregettem, míg leesik (a csapadék mellé), hogy némi hátszél segít a haladásban. Nógrádon misére harangoznak, otthon fél tízkor lesz, simán elérem. Az utolsó megpróbáltatást a kettes út jelenti, alulról, felülről dől a víz, a busz oldalról terít, mindenem vizes, de 5 perc múlva már a kádban üldögélek.
A rendezés kiváló volt, bár a korábbiak alapján pont ezt vártuk. Jó volt a térkép az itinerben, jó volt az ellátás, nem hoztam magammal enni semmit és nem is kellett. Lehetett tervezni a vizet. Jó volt az útvonal, ügyesen kikerülte a Csóványost és csak a legvégén kellett rá felmenni. Köszönjük szépen!
Sziasztok! Első körben a szervezőknek szeretném megköszönni ezt a csodálatosan összehozott rendezvényt, a vadregényes szó tényleg nagyon jól bemutatja milyen is volt a Börzsöny :)
Szombat reggel fáradtan de mindenképpen bizakodva kelek a az első kávé hatására, lévén az előző két napot végig dolgoztam. 5:36-kor a szokott helyen vesznek fel tatabányai barátaim. Az út eseménytelenül telik, néha egy két helyen talán pár csepp eső esik, de ebből még nem sejthető, hogy ebből holnap micsoda időjárás kerekedik. De ne szaladjunk ennyire előre.... :)
Királyréten kellemes hűvös és harapnivalóan friss levegő fogad. Hiába a Börzsöny magával ragadó illata ez. A rajtban ismerős arcok, és pöccre belőtt rajtoltató bizottság fogad. Át is veszem a nagyon színvonalas itinerem, mellé egy isteni BTHE-s kávé is jár 200 forint/kopf árért, bár tény ami tény nagyon finom :) Olvasgatom az itinert, bár az útvonalat már betéve tudom, egy két ismeretlen szakasz kivételével, örök hála a főrendező asszonynak aki még a túra hete előtt feltette az útvonalleírást, szóval nem volt más hátra mint előre, Csupán 110 km mellé a 4681 méter szintkülönbség már csak hab a tortán. Zöldellő erdőben haladunk az első ellenőrzőpontig, ahol egy 200 forintos italkupon is jár a pecsét mellé, sajnos itt mutatkozik meg először a finom eső is, bár csak tényleg néhány csepp erejéig. Innen igazi kuriózum útvonalügyileg, ugyanis nagyon régen nem jártam már a sárga sáv ezen szakaszán. Sajnos most sem sokáig fogjuk élvezni hivogató vadregényességét. Kisírtáspusztán van a következő ellenőrzőpont, addig folytatom magányos ámde annál boldogabb utamat. Kisírtáson megcsodálom az új/régi 760mm-es kisvasút megépült kiszolgálóépületeit, szó ami szó nem túl megnyerő ez a nagyzoló túlzsúfolt felvételi épület, ahogy a nagyírtáspusztai "fejpályaudvar" sem. Szó ami szó míg ezen morfondírozom betolok vagy fél litykó isteni narancsszörpöt, meg egy pár zsírosdeszkát is. Az útvonal impozáns jellege továbbra is folytatódik, egyre jobban melegedő levegőben, és szuper tavaszi időben. Márianosztrán én is megcsodálom a börtön épületegyüttesét, ami szomorú mementója gyarló mivoltunknak :( . A piros jelzés az egyik legszebb útvonal a Börzsönyben, ámde nem kecsegtet könnyűnek mondható útvonallal sem. Márianosztrai pecsételésünk után meg is kezdjük a végtelenbe nyúló hosszantolásunk egészen Vilatig (kinek Fekete völgyi panzió) Nagybörzsönyben isteni finom paradicska leves minden földi jóval fogad pont ehető hőmérsékleten. Az órámra pillantok, bőven a 6-os átlag fölött vagyok, ennek ellenére nem is nagyon érzem tempót. Hiába a hétközi futások és a munkahelyi "stressz" megteszi jótékony hatását. A Magyar hegyet mindig jó magyarosan csípősen lihegve de megállás nélkül teszem meg, útközben még a 152 km/h-ás börzsönyi KörExpressz is megelőz, hiába a Börzsöny nem viccel.
A nyugati gerincen sem könnyű a haladás de nincs hiány bőven szép kilátópontokból sem. Salgóvárnál jól jön a spontán kalóriapótlás, hiszen azért még Vilatiig van km bőven. Mire elérem a Világos pallagot, egészen szép idő keveredik ami egészen Bernecebarátiig elkísér. Ennek nagyon örülök, mert az útvonalnak megint egy nagyon vadregényes és szintes része jön, amit azért szép időben jobb megtenni. Mire NHH-ra érek egészen jól esne egy kv, így le is döntök egyet aztán hosszú ereszkedés vár engem. Az útvonal olyan részéhez érek, ahol pár óra múlva nem kicsit már időjárási anomáliában fogok majd haladni de azért nem egészen. Az Oltár kavics óriási tekintélyt parancsoló meredélyei kalandra csábítanak, meg is értem miért ezt rakták az itiner borítójára. Gyönyörű!!! Magosfánál, most lemaradok a Tátralátásról hiába no mindent ne akarjon az ember fia! :) a zöld kereszt ezen ága sok ismeretlen jóval kecsegtetett, főleg a vége ahol igazán nagy meredekséget vett a gradiens. Bacsina kútnál újabb pecsét és persze kis erdei frissítőasztal, ahol reformkajapont volt, persze minden földi jóval!!! Volt itt: retek, chips, répa, szörpike, kenyerek minden mennyiségben, és sok fajta édes és sós sütemény, Töltikézni kell hiszen Bernecegombócig nincs kalóriautánpótlás. Lassan de biztosan hagyom el a forráskatlant, a nagyon autentikus (legalábbis számomra) Varjasi esőházig ahol egy nagyon biztató molinó fogad. A jó kis sárga kereszt, hol laposan hol pedig lejtősebben kísér egészen Bernecéig. Sajnos útközben lassan rám sötétedett, de egészen a falu széléig ahol az első kuvaszugatást hallottam nem kapcsoltam lámpát :) Bernecén óriási túrógombócok, és meleg teekannewartemal! Kis töltekezés és gyors tovább állás innen a túra végig fokozódo intenzitású és halmazállapotú csapadékban és egy e-bayes esőkabátban haladok tovább. Hiába a kínai csoda nem csak kívülről de belülről is nedvessé válik a testhőmtől. Major kereszt után jön az igazi szivatás ahol gyakorlatilag a Honti szakadék nem csak fakultatív meglátogatása következik. Meleg kv, és tűz jelzi Tibi pontját, ahol sokan összegyűlünk az immár szakadó esőben. Sárkánytörésig jó sok szintet kell még összeszednem, és persze jó sok vizet kell összegyűjtsek, sajnos a szint kevésbé ám víz annál több van. Drégelyvárnál Ebola posztol BTHE-s személyzettel ám annál impozánsabb ponttal: kóla kávé házicsoki, karamellás nápolyi leírva kevésnek tűnik ám ízlelve annál sokkal jobb volt. Kicsit szárítkozok a tűz mellett, aztán irány Királyháza. lassan de biztosan hajnalodik már mire odaérek. A telefonomra pillantok, sajnos az előrejelzés beigazolódni látszik. A korábban Magosfa körül az Ipoly-völgye feletti fellegek elérték a térséget, így újabb immár nagyon nagy intenzitású eső kezd hullani mint a manna. Királyházán hónapok óta az első energiaitalt vagyok kénytelen elfogyasztani, valamennyire segít is mert a Dobogó-bércre a K négyzeten újult erővel csapok fel, egészen a zöld sáv eléréséig, ahol újabb ellenőrzőpont vár nagyon jókor, innen az ételhordó úton nagyon könnyű dolgunk van egészen a Csehvárig, ahol a pontőrök bár kissé illuminált állapotban voltak szívesen kínálták a palacsintát amiből volt dögivel. Az időjárás a Magas-Börzsönyt elérve egészen új fordulatot vesz. Hegyvidéki hideg szél metsző, szinte csontig hatoló hideg fogad a Kálmán-kaszálónál majd egyre feljebb a Fultán-keresztnél is. Csóványoson szinte vízszintesen marta az arcom a jégeső, hiába nem volt mit tenni innen muszáj volt futnom, mert a testem kívánta a kilómétereket egy melegebb hőfokon. Csóvin Macikupac, és egy zsák aszaltananász vár amire égető szükség volt, a jelentkező hypotermia és agonizálás miatt. A tudatom egészen az Égés-bércig nem tisztult ki teljesen, majd onnan a fokozódó tempó és a közlekedőteljesítés szag új erőt öntött belém. A K négyzet elérése után végtelenségig tartó hosszantolás várt a célig ahol meleg fogadtatában volt részem. A jól megérdemelt jelvény és az egyedi technikai póló átvétele után muszáj volt regenerálódnom, mert éreztem a mögöttem levő közel 115 km hatását. 3 túrógombóc egy zsák chips és egy meleg gulyás lecsúszott. Barátaim már vártak a célban, kissé értetlenkedve fogadták hogy miért csak most, de hát az az igazság közel 200 óra havi munka megtétele és nem kevés éjszakázás után egy nagyon kikapcsolodós teljesítést terveztem, amire egy nagyon kiváló alkalomnak bizonyult a Börzsöny, még a szélsőséges időjárás ellenére is. Az útvonal pazar volt, tele volt szebbnél szebb kilátó pontokkal:(Gömbölyű-kő, Nyugati gerinc, NHH stb. ) az ellátás gyakorlatilag minden ellenőrző ponton bőven 5* felett, és a komplexitását tekintve az egyik legjobb börzsönyi túráim egyike volt. Hogy keményebb e a Szondi 100 -nál, hát erősen gondolkodóba este
Autóval érkezem Királyrétre,a félhat ellenére negyvenhetedik vagyok.Ászok sorakoznak a 110-es rajthoz,a kétkeresztnevűek mindhárman,Moiwa is befut,fehéredő bajusszal az elmúlt évek ikonja és a jelenlegi nagyok,ki futáshoz szerelkezve,ki botokkal és hátizsákkal.Kávé is van a rajtnál,pénzért ugyan,de legalább jó.Rendező asszonyok és emberek sürögnek,az emeletről álmos tagok ereszkednek alá,pontra vigyázókat igazgat a söprű,szóval élet van.Hatkor felszáll a füst,eljött az igazság pillanata,rajt és indulatok,indulások..sok a női tag a hosszún is,nagylábúak és filigránok is,lesz,aki gondoskodik a fiúkról...
Nyomorult ötvenötös létemre hátraszorulok,a másnapi terv nem enged hosszabb kimaradást,még a másik helyre utazni is kell.Csekélyebbnek tűnik a létszám,pedig nagyon van minden,zuhany és mosdó,számítógép és hálózsákok,parkolóhely és tavasz.Dorogi sráccal indulok,külföldről jött haza túrázni,és megyünk.Csípős a reggel és zöld a jel,az út remekül járható,futók húznak el mellettünk,feketerigó osztja a párját hangosan,más tollas állatok is cserfelnek,kettőnk botanikai ismeretei nem elegendőek a meghatározásukra.Mielőtt bemelegednénk,Kisinóc és kupon,fogyasztásilag bemegyünk,két idősebb arc kávézik,az egyik nyugdíjas tanárember,a másik vidéki hetvenhármas.Örömködünk és együtt folytatjuk.Négyesben térünk rá a kék jelre és tekintjük meg a kóspallagi kálváriát,bár az itiner szerint nem kellene..Korrigálunk,de közben kilométert szaporítunk és szintidőt vesztünk,a dorogi barátom le is válik,hárman maradunk,mint a moziban anno.Séta van,Kisirtáspuszta,etetőpont.Nem lehet ellenállni,falunk a továbbindulás előtt.Könnyes búcsú,irány Márianosztra,ahol a faluházban gyönyörű kékszem bélyegez,és szeletelt almát kínál szőlőcukorral.Sörrel öblítik társaim,és megkezdődik a fölfelé..eddig ugyanis csak ténferegtünk,mint akinek más dolga sincs szombaton,a jelzés piros,ismerős valahonnan..a történelemkönyvekből ismert és négyfelé vágott emberről elnevezett nyereg,padokkal és uborkával..fogyasztunk egy kis maradékot,és tovatévelygünk,az egyértelmű jelek ellenére..sebaj,felmászunk valahonnan valahova,és sikerül vagy háromszáz méter szintet pluszban elkövetni..nem az eszünkért szeretnek bennünket,az már biztos.Vadsertések is látszódnak,mármint rajtunk kívül,és ez csak a járt utaktól távol szokott előfordulni.A nagybörzsönyi halastó,és kocsma,vagyis korcsma újabb söröket hoz elő,egy kávét én is elkövetek,sütivel és szódával..Két arc érkezik,egy nő és egy nem..öten esünk a vízimalom levesének,ami paradicsom és zeller,köztudomásúlag potenciajavító..színeshajú főzött ránk,remekül sikerült.Táplálkozás után eredés van,megint piros a jel,Salgóvár felé,soká és föl..a Magyarhegy rostál,utolérem dorogi barátomat és füstjelek alapján befogjuk a pontot,szakállas arc és kutyatáphoz hasonlatos küllemű finom kex,kombinátfogó persze nincs,mert a túrabotom rozsdás és nem műxik.Bevárok mindenkit,vagy tízpercnyi az előnyöm mindössze,jó a füstben lihegni és izzadni.Méregtelenítés után piros jelen tova,persze hogy föl,nehéz köves terep,újra megfogadom,hogy kicserélem a cipőmet,mert a talp érzékeny..sarkonfordulás,miután a tanárember hálóhelyet választ csodás panorámával,pezsgő is lesz,fogadkozik..Távolban Csóványos,és arra a nagyhideg is,sokának tűnik,és délutánlik erősen,ezért lefelébe váltunk,Fekete völgy,etető-itató pont,kiváló a felhozatal,zsír,lekvár és vaj,hagyma és piros kenőcs,bodzaszörp,a sör viszont drága,vagy a nyugdíj kevés,nem kerül fogyasztásra..Indulás után vadetető,ezt a pontot sem sorolja fel az itiner,ezt is korrigáljuk,patakpart,összegyúrt sín,Hamuház és Aklok tisztása,Kata osztja magányomat,társaim és az ő társa mögöttünk,erősen fölfeléből van a hegyoldal,ezért izzadok,mert a jel kék és piros kereszt egészen a turistaházig,ahol a pecsételős hölgy macskát nevel..de sebaj,tömeg és jókedv,nyolc órai sötétség,vagyis inkább húsz,mert délután is elmúla..esőre áll,kávézok több pénzért,mint eddig,de ez legalább rossz is,vagyis inkább nem ízlik,fáradok és bűzlök,minden társam sörözik,én pedig a tíz kilométerre ácsorgó autómra gondolok,vajon mi lehet vele.?Sör és dicsekvés után az utolsó nagy falat a távból,lefelé..és hogy az öröm ne legyen felhőtlen,fejlámpával,ami köztudomásúlag lassít,pláne,ha elem sincs benne töltött..megosztom a kétdarabos készletemet,és megyünk,lefelé,köveken és eljárt rögökön,ez a magyar való..amikor sárban dagasztasz sokadmagaddal,ilyenné formálod a tájat,lösz,ami lösz,mert a bazaltot nehezebb alakítani járással,bár sokak szerint ez csak súly kérdése.Túró rudival korrumpál idősebb társam,cserébe megígérem neki a hazafuvart,mert áldott jó szívem van és autóm is hozzá,a vasút ugyanis elporzott..a mai bizonyosan.A célban szendergő szervezők,és már áldott állapotúak,hiába,a Börzsöny az Börzsöny,a zeller pedig zeller..remek babot tolnak elénk,falunk és sörözünk,mindenki megvan,Kata alig él,de boldog,mert kitűzője van és vízhólyagja..öreg barátom is hozza mind a hetvenhárom évét,cserébe Budán ihat unicumot a reggeli vonatig,a nyugdíjas tanárember untatja addig..
Remek kis túra,a bétéháe odatette magát,írjátok be a naptáratokba,ez remek rendezés volt,a vadregény is igaz..azért a másnapi túrát még fontolgatom,de ez a mai minden szempontból telitalálat,ezért is lehetünk mi a keleti migráció célpontja..
