Túrabeszámolók


Hársasi libatopogó / Püspöki forráskör

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
AquaTúra éve: 20172017.08.31 23:08:14
megnéz Aqua összes beszámolója

Püspöki forráskör 35 km


Szeretem a forrástúrákat. Augusztus 19-én születésnapi túrára készültem. Mivel közel lakom a Mátrához, választásom ismét egy forrástúrára esett: Püspöki forráskör 35 km.


A térséget az elmúlt évek különböző rendezésein már többször bejártam, de ezen túrázóként még nem vettem részt. A meteorológusok nagyon forró napot ígértek.


Szurdokpüspökiből indult a túra, a cél is itt volt. Az 1200 Ft nevezési díj ellenében színes térképet és - mint később kiderült - nagyon jól használható leírást kaptunk. Forrástúrákon gyakran kell jelzetlen úton haladni. A leírás pontos  volt, segített a tájékozódásban az útjelző szalagokkal és táblákkal együtt. 10 ellenőrző pontot terveztek a rendezők, 5 helyen pontőrök bélyegzéssel igazolták áthaladásunkat, 5 helyen kérdésre kellett válaszolni, ill. számot felírni. A túra során eljutottam olyan forráshoz, ahol eddig még nem jártam, örültem a lehetőségnek. 


Melegen sütött le ránk a "nyári nap sugára", inkább inni szerettünk volna mint enni. A forrásoknál - néhány kivételével - hűvös forrásvíz enyhítette szomjunkat, megtölthettük kiürült vizes palackjainkat. Aki mégis éhes volt, zsíroskenyérrel  és őszibarackkal enyhíthette éhségét két ellenőrzőponton. Erre a célban is volt lehetőség azt követően, hogy átvette az ötletesen megszerkesztett, gondolatokban gazdag oklevelet és a tetszetős kitűzőt.


Nagyon szép túra volt. Köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon részt vett a nem kevés élőmunkát igénylő élőkészítésben, majd a rendezés lebonyolításában.

 
 
 Túra éve: 2016
freeuserTúra éve: 20162016.08.15 19:56:30
megnéz freeuser összes beszámolója



Püspöki forrástúra X km


Romantikus, titokzatos túra volt. De túlságosan szép és szervezett nem. De kedvesen egyszerű, sok vidéki bájjal.


A 9. Szurdokpüspöki Libafesztivál tőszomszédságából rajtoltunk. A rajt nyitását egy órával, 6 órára előrehozták a szervezők, és kicsit a rajthely is módosult, de ezekről a TTT honlapon semmi hír nem volt, csak a szervezők Facebook oldaláról lehetett megtudni (https://www.facebook.com/P%C3%BCsp%C3%B6ki-t%C3%BAr%C3%A1k-778412775507291/).


Rajt 6.45, még alig indultak előttem. Az út első szakasza a Szentkereszt-kútforráshoz (1. EP) nem a falu széles földútjain, hanem a kertek feletti susnyásban vezetett, ahol a hajnali nedves fűben rögtön az első métereken szétáztak a cipők. A szalagozást sok helyütt már ekkor is a földön találtuk meg, rögzítési problémák lehettek. Ez a későbbiekben sem változott. A forrás felszentelésének évét az itinerbe vésve indultam tovább. Rövid kocogás a sínek mentén Hatvan felé, majd a jobbágyi vasútállomás (2. EP) ablakára kiragasztott papírról egy újabb ellenőrző kód került a füzetbe.


A túra legszebb szakasza következett a 2. és a 4. EP között. A Nagy-Hársast (509 m) nyugatról, talán a legmeredekebb oldalon kellett közel 400 méter szintkülönbséget leküzdve bevenni, s ezzel már túl is volt az ember a túra legnehezebb szakaszán. A Dagonyát (3. EP) kellemes lejtmenettel értem el, ahol a sakkozóktól kölcsönvett szóval élve „élő pont” adott pecsétet. Ismét kellemes, kocogós szakasz lefelé, a Szurdokpüspökit Gyöngyössel összekötő műútra érve rögtön szemben várt az újabb élő ellenőrző állomás (Köszvény-kút, 4. EP). A sok érintett forrásból ez volt az egyik, amelynek iható volt a vize. Gyorsan jött az 5. EP, az Eszter-forrás, ahonnan már érkeztemre valaki eltávolította az ellenőrző kódot, így a forrás fényképét vittem magammal igazolás gyanánt.


Az eddigi szép erdős részt száraz, sivár pusztaság, napsütötte nyílt terepek és lágy, de kitartó emelkedők váltották. Sok élmény innentől már nem jutott az erdőmániás túrázónak esztétikai tekintetben. A Lapos-tanya szamarai mellett elhaladva hamarosan megtaláltam a Cserepes kutat (6. EP.), ahol szintén kódot kellett a füzetbe írni, majd nemsokára elértem az iható vizű Delelő-kutat (7. EP), ami szintén egy élő pont volt. Ez után jöhettek volna a váltakozó emelkedők és lejtők az itiner szerint, ám a terepen a valóságban egyik emelkedőt a másik váltotta. Nem meredeken, de hosszan, és nyílt, köves terepen. Az erdőbe beérés sem pihentette meg a szemet, mert az immár frissen jelzett erdészeti út nagyon elhanyagolt volt. Ezen érkeztem a nem iható vizű Kis cser-kúthoz (8. EP), ahol szintén egy számot kellett az itinerbe vésni. Innentől már elég csúnya szakaszokon, elhanyagolt tanösvényen, nem az adott állomás természeti sajátságaival foglalkozó táblák mellett elhaladva elértem a Gúnár-kutat (9. EP), ahol újabb szám került az itinerbe.


Nem az első olyan szakasz következett, ahol a jobbra-balra szavak keveredtek az itinerben. Mely egyébként néha eperfaszinten részletes volt, máskor túlságosan általános, és egyetlen konkrét információt sem tartalmazott: sem egy km vagy szintadatot az egyes ellenőrzőpontokhoz, sem semmit, sőt magának a túrának a táv- és szintadatai is másképp szerepeltek a TTT honlapon, másképp az itinerben és végül másképp az egyik túratárs GPS-es óráján a célban. Végül fogalmam sincs, hogy 38, 35 vagy 32 km-t tettem-e meg a hat eltelt óra alatt, és 800 vagy 1400 m volt-e a szint.


De még ne rohanjunk a célig előre: a Gúnár-kúttól elindulva, egy szakaszon mellig érő csalánoson átvágva jött az iható, kellemesen vasas ízű és nem is meleg dolinkai Meleg forrás (10. EP), ahol szintén pontőr várt bennünket. Innentől pedig jött egy szép, hosszú gyaloglás a Szurdokpüspöki-Pásztó országút mellett a célig, mikor akár vissza is vezetődhettünk volna az aszfalt és az autók helyett a pincék felé.


Célban: oklevél közel negyedóra várakozás után, mikor harmadikként álltam a sorban, kitűző, kézfogás, s a szokásos lekváros, zsíros kenyeres finomságok.


Összefoglalva: Sokat kellett önállóan tájékozódni, térképezni, az itiner nem hagyta túlságosan munka nélkül a gondolkodási és tájékozódási funkciókat, a szalagozás pedig helyenként használhatatlan volt. Bár jó volt koncepcionálisan, hogy sok szalagozott szakasz (nem jelzett turistaút) volt, és eddig nem ismert részeket láthattunk a Mátrából, az útvonal szépsége mégis jó szívvel is csak közepes volt, sok helyütt elhanyagolt tájrészeken vezetett a túra. Pozitívum volt a nem túl nagy meleg, az, hogy nem esett, s a pontőrök lelkesek és kedvesek voltak. Nem mondom, hogy ajánlom mindenkinek ezt a túrát, de azt sem, hogy többet nem veszek részt. Mert azért ezeknek a családias kistúráknak a maguk szervezési hibáival is megvan a maguk varázsa, hiányzik belőlük a nagy mátrai túrák metrófeelinges tömegnyomora, és ezek az én szememben hatalmas pozitívumok.


(A teljesítési listák kicsit hamarabb kikerülhetnének a közösségi oldalra.)


 

 
 
panareaTúra éve: 20162016.08.14 19:29:11
megnéz panarea összes beszámolója

 Püspöki forráskör 35 (a kiírásban még 40 volt)


Ritkán jutok el a Mátrába, így most kapóra jött ez a túra, hogy tömegközlekedéssel is elég könnyen elérhető a rajt, és a hazajövetel se gond a túra után, így hát belevágtam. Nagyon korai kelés és vonatozás után reggel 7 órára meg is érkeztem Szurdokpüspökibe a rajtba, icipici fejetlenség azért volt az indítással, de azért elég gyosan ment, az itinert megkaptam, a térképek csak később érkeztek, aztán kértem is egyet, amin viszont nem volt bejelölve a túra útvonala, ezt ugyan meg is mondta a térképet osztó rendező, és hozzátette: Majd értelmezd... Oké, nekem nem okoz gondot a térképolvasás, de azért ha már adnak térképet, legalább bejelölhették volna az utat rajta, tekintve, hogy a túra egy része jelzetlen úton halad. Mindegy, vágjunk bele! Az itinert olvasva ugyan bizony párszor csak tévelyegtem volna, ha nincs az út kiszalagozva. A szalagozásról azért majd néhány mondatot később.


Akkor az útvonal:


Ki Szurdokpüspökiből, és a község határában mindjárt itt az első EP, a Szentkereszt-kút, a felszentelés évét felírom az itinerbe. Szépen kiépített a kút környéke, tetszett nagyon! Vissza Szurdokpüspökibe, majd egy elég hosszú unalmas aszfaltos szakasz, majd a vonatsínek melletti úton gyaloglás a 2. EP felé, ami a Jobbágyi vasútmegállónál volt, közben látszott már a Nagy-Hársas, ami impozánsan emelkedett Jobbágyi felett. Tehát számkód felírás, és másszuk meg a megmászandót! Jó kis lihegtető emelkedő, meredek, de néhány helyről szép kilátás, ami arra is jó, hogy azt megcsodálandó szusszanjak egyet, de csak nem akar eljönni a hegy teteje... Mire felértem, már nem voltak gondjaim a fázással (reggel induláskor kicsit hűvös volt), fent a tetőn egy geodéziai torony, kiírva rá, hoy felmászni tilos és veszélyes, de az ajtaja feltörve, létra vezet felfelé, lent meg teleszórva szeméttel... :( Innen jelzett úton, a piros sávon, majd jó sokáig a piros kereszten haladt a túra, leereszkedve a hegyről, majd megint kis emelkedő, ismét lejtő, és el is érkeztem a 3. EP-hez, a Dagonyáshoz, ahol csakugyan volt egy szép nagy sáros dagonya, gondolom a környék vaddisznóinak ez a wellness parkja :) Itt emberes EP volt, a pontőr kedvesen fogadott minden odaérkezőt (ezen a szakaszon a rövidtávosok szembe jöttek velünk). Innen lejtős úton, szép erdőben haladva értem el a 4. EP-t, a Köszvény-kutat. Nem túl bizalomgerjesztő neve ellenére a vize igen jó, fel is töltöttem a palackomat. A környékbeliek is ide járnak vízért, többen is töltögettek sok-sok palackot, és vitték az út mentén álló kocsijukhoz. Ez a pont szintén "emberes", a pecsét mellé egy nagyon finom őszibarack az ellátmány, pár pillanat alatt eltüntettem, nagyon jól esett. Az 5. EP innen csak pár lépés, kis kitérő a piros keresztről, meg is találtuk a forrást, de a kitett számkódos papírt nem leltük sehol, pedig többen is kerestük. Hogy kinek kellhet egy ilyen papír, mert valaki letépte az biztos, azt elképzelni se tudom. Végül a forrás kifolyójába vésett évszámot írom az itinerre, hogy legyen ott is valami. Megint emelkedünk, egy tanya mellett elhaladva éppen fekete bivalyok sétáltak ki a legelőre. Az út itt nem mindenhol erdőben, hanem legelők-bozót mellett is haladt, szép kilátásokkal a környező hegyekre. Közben sok helyen szederbokrok, némelyik már érik is, eléggé lelassultam itt, mert folyton szedret szemezgettem, nagyon szeretem, és jól esett a melegben! Azt hittem, az itiner leírása alapján nehéz lesz megtalálni a 6, EP-t a Cserepes-kutat, de végül könnyen meglett, nagy kőkávás mély kút, az alján piszkos vízzel, itt most nem hiányzott a számkód, felírom, és megyek is tovább. Piros keresztről zöld sávra váltunk, és lemásztunk a völgybe, a Delelő-kúthoz, ami a 7. EP, szintén pontszemélyzet egy kedves hölgy személyében, Balaton szelet járt a pecsét mellé, el is fogyasztom ott helyben, a forrás remek vizével öblítem le. Frissítés után vissza kellett kapaszkodni a völgyből, egészen addig, ahol letértünk a piros keresztről, és a zöldön kellett tovább menni, szórványos kék kör jelzések (talán ez lenne ennek a túrának a jelzése, csak még nincs végig jelölve?) és szalagok is segítettek, hullámvasutazós terep, de szép, erdős, csak az út egy kicsit kövesebb, mint amilyet szeretek.... Kis Cser-kút, a 8, EP, szintén számkód, az itiner szerint a vize nem iható, hát nem is volt benne víz... Tovább a kék körön, most már nagyrészt lefelé, és hamar itt is a 9, EP, a Gúnár-kút, szintén kiszáradva (ez se iható az itiner szerint), számkód a helyén. Egy tanösvény vezet erre, meg több helyen kis tornyok építve kövekből, csoda, hogy le nem borultak... Lefelé a köves úton, keresztezzük a Mátrabérc útvonalát, és nemsokára egy nagyon benőtt, csalános-susnyás ösvényen vezet a kék kör, egy szalagot majdnem benézek, és rossz irányba megyek, de épp másik túratársak is jöttek mögöttem, akik szóltak, köszönet nekik. A dzsindzsás úton csakhamar elértük az utolsó, 10. EP-t, a Dolinkai meleg forrást, ami a nevével ellentétben hideg, de annyira vasízű a vize, hogy ki kellett köpnöm azt az egy kortyot amit próbáltam lenyelni. Itt is kedves pontőr volt, útba igazított, igaz sok már nem volt hátra, elérve az aszfaltos utat, csaknem végig kellett gyalogolni Szurdokpüspöki főutcáján a célig.


A célban átveszem a díjazást, és "kend magad" zsíros, vajas, lekváros vagy mézes kenyér az ellátmány, meg szörp szódával. Jól esett a túra után!


A túrával semmi baj, szép útvonal, kedves rendezők és pontőrök, de 2 dolgot azért szeretnék megjegyezni: 


1. szalagozás: talán nem mindenhol a legszerencsésebb helyre tették ki, de nagyjából rendben volt, eltévednem nem sikerült. Viszont lehetett volna valami más szín a vékony sárga (néhol elég rövid) szalag helyett, a sok sárga virág, lomb közé besütő nap, sárguló fű között néhol azért nagyon kellett figyelni, mert jól beleolvadt a környezetébe.


2. itiner: Ez volt a legnagyobb negatívuma a túrának. Csak szöveg, semmi más, se távolság, se szintadatok, semmi... Nagyon hiányzott, azt se tudtam, hány km-nél járok, GPS stb. nem volt nálam. A szöveg is néhol értelmezhetetlen, mit kezdjen azzal egy túrázó, hogy "nemsokára kiérünk az erdőből", "kis idő múlva elérjük a Diós-patakot", "néhány km után elérjük a P- -ot", főleg úgy, hogy tényleg semmi km adatot nem tartalmazott az itiner.


Ez a két kis bosszantó dolog ellenére, ez egy nagyon jó kis túra, mindenkinek ajánlom, tervezem jövőre is ha lesz, remélhetőleg egy használhatóbb itinert kapunk majd! Köszönöm a szervezőknek, nagyon jól éreztem magam!!!