Túrabeszámolók


Gemenc / Gemenc kör

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
 Túra éve: 2009
LasziszTúra éve: 20092009.09.20 07:56:20
megnéz Laszisz összes beszámolója

Gemenc55 kerékpáros kör. Ezt a túrát azért választottuk szombati idõtöltésnek, mert távolságban és szintkülönbségben is nagyon könnyû, így jól össze tudtuk kapcsolni egy GPS segítségével teljesíthetõ játékkal. Elõzetesen érdeklõdtünk levélben az utak minõségérõl, gyors és pontos választ kaptunk. Kisebb meglepetés a nevezéskor ért, a szervezõk nem voltak a helyzet magaslatán, de azért sikerült kikönyörögni, hogy felkerüljünk egy listára a sok közül, és kaptunk két itinert is. Az elsõ ellenõrzõ ponton, a sárpilisi kocsmában(!) már nem meglepetés, hanem kínos közjáték volt. Végül sikerült kideríteni a helyi erõktõl, hogy nincs másik egység a faluban, így muszály volt itt valami igazolást kérni, pecsét vagy ilyesmi természetesen nem volt. Szerintem még most sem tudják, mit keresett ott az a pár kerékpáros azon a napon. Az elvileg második ellenõrzõ ponton, a keselyûsi gátõrháznál, a gátõr közölte, hogy elõzõ este próbálták rávenni, hogy igazolja le a lapokat, de a fõnöke beleegyezése nélkül nem akarta bevállalni. Itt sem sikerült tehát egyértelmûen a szervezés. A csárdában viszont szó nélkül rányomták a lapunkra a kék túra igazoló pecsétet. Innen tettünk egy kitérõt a Duna-híd felé, az itiner szerint még Várdomb elõtt kellett volna járnunk, így nem kellett félni, hogy kicsúszunk a szintidõbõl. Visszaérkezéskor már nem is lepõdtünk meg, hogy a sátorban nincsenek a helyzet magaslatán. Közben Pörbölyön beindult a nagyüzem, a nevezési listák száma sokszorosára nõtt. Annak ellenére, hogy átadtuk a kitöltött lapokat, folyamatosan kérdezgették milyen túrán voltunk, hogy hívnak stb., pedig minden adat ott volt a papíron. Végül kaptunk oklevelet, kitûzõt és 1 éves újságokat. Már indultunk a parkoló felé, amikor kiabáltak utánunk, hogy együnk zsíros kenyeret. Összességében kitûnõ volt az idõ, az utak jól járhatók, a környezet szép, de kissé egyhangú. Kerékpártúrának túl könnyû, gyalogos túrának túl unalamas ez a vidék, de legalább egyszer mindenkinek meg kell nézni Gemencet és környékét. A kisvasút pedig maradjon!

 
 
 Túra éve: 2005
ImiTúra éve: 20052005.10.17 10:41:53
megnéz Imi összes beszámolója
GEMENC 25

Szép idõ ígérkezett, a szüretet befejeztük, úgy gondoltam, hogy szombaton legyen Gemenc 25. Hááááát.... A túra a Gemenc, Bárányfokról, a kisvasút végállomásáról indult, 08.00 órától. Szekszárdról csak 07.00 órakor indult az autóbusz, így jóidõben kiérkeztem. Körülnéztem, a szervezeõk közül még senki nem volt ott. Veszprémbõl(!) már ketten ott voltak, igaz, Õk idõben elindultak. 08.02 órakor megjelent egy hölgy, kockás spirálfüzetbe felírta a nevünket (addigra 10 fõre sokasodtunk) és mondta, hogy indulhatunk. (Semmi itiner, ellenõrzõ pontok...)A kérdésekre -milyen útvonalon, milyen pontokat érintve - nem tudott válaszolni, összességében semmire sem tudott válaszolni. Akkor hívjuk a fõszervezõt - Újj Zoltánt. Az egyik túratársnak megvolt a száma, hívta. A fõszervezõ 08.10-kor még úton volt Pörbölyrõl és kérte, ne induljunk, hozza a papírokat. 08.20ra befutott - szandálban, fehér zoknival - és közölte, hogy vissza kell mennie a kocsihoz a papírokért. Nekem ekkor bizseregni kezdett a tarkóm és arra gondoltam, hogy ez nem az én napom! Aztán úgy gondoltam, hogy ezt a napot túrázásra szántam, ettõl semmiféle negatívum nem téríthet el, végigmegyek. Az elõzetes tervezés szerint a 12.32-kor Pörbölyrõl induló busszal visszajöhetek és a házunk elõtt szállhatok le, ez valahogy a csúszás miatt reménytelennek tûnt. Végre félórás késéssel, de elindultunk. A kék jelzésen mentem, a víz mellett, gyönyörû idõben, õszi színekkel megfestett fák között, néhol úgy hullottak a levelek, mint a hóesés. Aztán láttam gólyát és vízrõl felszálló vadkacsákat, a sûrûbõl kiugró õzet és szarvast (biztos többen is voltak, mert átható szarvas-szag volt a környéken). Bõ egy órás gyaloglás után kiértem az erdõbõl és elértem az elsõ ellenõrzõ pontot, a Keselyûsi csárdát. Bélyegeztem, majd indultam tovább. Innen már a Duna-töltésen vezetett az út, betonon. Ideális útvonal kerékpártúrához - gyalog egy kicsit kemény -, a látvány is szép volt, balról falként magasodott az erdõ, jobbról pedig szántóföldek, fák változatos formában. Itt láttam kígyót és békát - laposan a betonúton - egy veszekedõ ölyvpárt és találkoztam személygépkocsival, kisteherautóval, traktorral, szóval mindennel, ami ki van a töltésrõl tiltva. Eröltett menetet diktáltam, így 12.25-kor be is értem Pörbölyre, egy szervezõhöz irányítottak, aki - már nem is csodálkoztam - nem tudott semmit, a nevezési díjat szinte rátukmáltam és kaptam egy kitûzõt, egy 2004. júliusi újságot és egy emléklapot. Mivel két perc maradt a buszom indulásáig, egyik szervezõ megmutatta a megállót és felszállhattam az éppen érkezõ buszra és háromnegyed óra múlva otthon voltam. A többiek a kisvasúton jöhettek vissza a kiinduló helyre.
Ezen a túrán is megmutatkozott, hogy egyedül, csapat nélkül, hozzáértés nélkül nem lehet, nem érdemes túrát szervezni. Ezt a túrát kiválasztó 9 túratárs bizonyára a GEMENC névre figyelt fel és valószínû, hogy többet ilyen túrára nem jönnek. Az biztos, hogy én nem veszek részt még egy ilyen szervezésû túrán, de a Gemenci erdõbe máskor is kimegyek.
 
 
padlerTúra éve: 20052005.10.17 08:17:33
megnéz padler összes beszámolója
Gemenc 12

A tt tervezésekor igazából az motivált, hogy ezáltal a gemenci kisvasutazáshoz (Kisvasutak nyomában túramozgalom) ideális kiegészítõ programot találtam. A terv az volt, hogy elérjük a 13.15-ös kisvonatot, így legkésõbb 9-kor el kell rajtolni. Szüleim vonattal indultak és én útközben vettem fel õket. A köd és kisebb elkeverés miatt a tervezetthez képest félórával késõbb érkeztünk meg Pörbölyre, így a 12 km laza 3-as átlaggal történõ teljesítése ugrott.

A gyors nevezés során egy fénymásolt térképrészletet kaptunk, melyen berajzolták és elmagyarázták, hogy az ellenõrzõpont a kék jelzés gátról Lassi felé történõ lekanyarodásánál van, ahol szórólapot kell igazolásként elvenni, majd a Malomtelelõ-tó tanösvényig kell eljutni. A térkép még régi volt, a tanösvény és a hozzá vezetõ K+ jelzés ezen a kiadáson még nem került feltüntetésre. Kiderült az is, hogy az ellenõrzõpontig oda-vissza gáttúra várható, a további szakasz pedig ellenõrzõpont hiányában elég opcionálisnak mondható.

A kisvasút telephelyét elhagyva a 10,4-es kõ közelében kezdtük meg az aszfaltos gáttúrát. Jobbról erdõ a szélsõ fák között a Kerülõ-Duna nevû holtágnak tûnõ vízzel, balról tanya után erõs kerítéssel övezett kukoricás, késõbb erdõ. A gát környékét rendben tartják, az aszfaltcsíkon több autó is elment mellettünk, máshol fát vágtak az erdõben, így a háborítatlanságnak nem sok nyoma volt.

Kevesen indultak elõttünk, mivel nagyon igyekeztünk, egy hármas csoportot lehagyva jutottunk el a kék kanyarodásáig a 15,6-os km-nél, ahol egy magányos betonoszlopra volt felkötözve a szórólapot rejtõ zacskó. Innét már földúton, a kéken, és a vasút mellett a K+-on haladva jutottunk el a tanösvényig, majd Malomtelelõ vm-ig, ahol szépen kiépített esõbeálló és pihenõhely van.

Innét némi pihenés után a K+ másik ágának felfedezésével alternatív útvonalon indultunk vissza a gát felé, azonban néhány száz méter után egy (ideiglenes?) holtágat találtunk a turistaúton, így kénytelenek voltunk visszafordulni. A tanösvénynél álló kilátónál egy nagy bajai csoportot találtunk, késõbb még néhányan jöttek szembe, így a zöldgömbös rendezvényekhez és a neten történõ meghirdetéshez képest szép számú résztvevõ volt.

A gátra visszatérve elment mellettünk néhány 23 km-es gyalogos, valamint mind az öt futó. Mi is nagyon igyekeztünk, így elfáradva, de éppen a kitûzött 3 és fél óra teljesítettük a valóságban kb. 15 km-es távot. A célban elõre elkészített zöldgömbös egyenoklevél és nagyméretû gemenci kisvasutas kitûzõ várt a gratuláció mellett. Remittenda újságokat is kaptunk, azonban a cél közelében lévõ kajalehetõségre nem hívták fel külön a figyelmet, igaz, idõnk sem volt rá. Hamarosan indult a kisvasút, azonban az „érintetlen” gemenci erdõn át történõ utazás hosszúnak, unalmasnak bizonyult és nagy csalódást jelentett számomra.