szia emberek,a dobogókői túráról..

A túra reggeli rajttal kezdődik,minek következtében félhétkor koromsötétben toporgunk a hóban,mert még alszanak a szervezők és a nap is,hó van,jelentősnek tűnik,magyar viszonylatban a vörös jelzést adja le a meteorológus,a Pamírban ennyitől nem sápadtak el az ott élők valamikor,ma nem tudom,lehet,hogy már ott is alásóznak a jakoknak..Csapunk egy kört,kávét és pálinkát keresve,és nem találva, vissza,ahol a pilisvörösvári srác és druszám szárnyat bontott és pénzt vesz el.A csapos viszont még nem nyit,semmi pénzért,sem kávé,sem alkohol,takarít és mosogat,mert ezt is kell valamikor..világos,de nem várunk,nekivágunk étlen-szomjan a fergetegnek,a hófödte lankáknak,bízunk a szerencsénkben,hátha valaki elveszi tőlünk a forintot és maligánt tolhatunk be az arcunkba cserébe..alig múlt hét,de érkeznek az autósok és rajtolás veszi kezdetét tömegesebben,a jelzés a Király –kút felé piros és háromszög,lefelé.A pontőröket még felvonulás közben érjük be,stempliznek és vegyes páros,melegíteni tudják egymást..akár a melegek,újabb divatok szerint.Hamar vesszük a padokkal és házzal komfortizált forrást,és ereszkedünk tova és el..bele a hóba,ahova a vadászvizslák és a komondorok is csak mellénykében és kabátkában jöhetnének,ha a gazdijuk engedné őket.Láthatólag nem engedte,mert itt nincsenek.Követjük a fára festett jelet,mint a gold vadász a Szihote Aliny térségében anno,bár az feltehetőleg nem festett háromszög volt,csak véset.Ennyit fejlődtünk röpke valamivel száz fölötti év alatt,ugyanis akkor került felmérésre a Földnek az a szakasza,a cár atyuska uralma alatt,ami ugye jó volt..mint a magyaroknak a török császár,bár erről is megosztott a történész társaság,egy dolog bizonyosnak látszik,a mohácsi csatát nem mi nyertük és nem lett döntetlen sem.A forrás után alászállunk a Forrás völgybe és a Varga lósz után a keresztre váltjuk a háromszöget,mint köztudott,a keresztes jel az egyik alkoholelőállító és forgalmazó cég jele is,aki még mindig nem értékeli a neki csapott reklámot eléggé,ezért nem írom ki a nevét,találgassatok..Nem olvad a hó,csak a parkolóban van pontőr páros,két különböző ivar képviselői,egyik nő,amíg a másik nem.Van tea és forralt bor,tízféle süti és csoki,szóval terülj-terülj asztalkám,citrommal és naranccsal,hami-dőzsi,,,helyett lépünk lebélyegezve,be a civilizációba,amit errefelé Pilisszentlászló néven jegyeznek.A központban útbaigazgatjuk a szembejövőket,akik gyorsabbak,majd simán elmegyünk a Rózsa oldalában,mint annyiszor kéktúrásként..de a Papp rét már helyretesz,ja és nincs erre szalag sem és más túrázók is csak másfelé mennek..a térkép segít,az Apátkúti felé aszfalton vágunk,sikerül is perecelnem,a fehér hóra le piros vérem csepeg,meg fáj is.Sebaj,az Ördögbánya helyreteszi a dolgot,forrás a nagy fafelelősről,patak a völgyről nevezve,pisztrángos a pisztrángról és Visegrád,mint Visegrád…a túra legnehezebb része,aszfalton hosszasan a Malom kerten és a Fő utcán,a stadionig,ahol meleg és pecsét és krumpli,Gery a fogyasztók között,neki eddig volt,mi indulunk vissza,dél is elmúlóban,a fejlámpát nem szívesen venném elő,mert a fényszennyezéssel elnavigálnám a más bolygóról errefelé kutakodó értelmiséget..bár ezt is vitatják sokan,az értelmiség egyik fele,a túlnyomó,szeret magával foglalkozni,és csakis kizárólag,mert a filozófia és a politika a hatalommal együtt gravitáló tényezőként működik..itt kérek elnézést a műszaki értelmiségnak a szakmába ragadt magjától,aki esetleg értelmeset alkot,ez a nem véleményformáló rész,vagyis szóra sem érdemes..de van..ilyen is..hálistennek egyre kevesebb,mert  a tűztől távolabb esik és nem lehet melegedni a fényénél,csak legföljebb még a Marsra vagy az Európára elmenni,a Jupiter mellettire gondolok..ide egyébként a migráció is irányítható lesz,mihelyt ezt a Földet kivégeztük,a természet segítségével,amely nem képes az emberi természetet megváltoztatni elég gyorsan.Szóval settenkedünk vissza,csúszik és nem olvad,még nem,de tele kiskirándulóval az Apátkúti,autóba rakják a forrásvizet,Moiwa rongyol szembe,hű Sanchójával,majd a hajnali pontőröket segítjük át a vízen,ez a szembeforgalom,Dobogókő felé már vagy elmentek,vagy kevesebben vagyunk,és hó van.Hamar Pilisszentlászló,mert a mostani körtúra oda-vissza jellegű,van a reggeli pontőr pár,és van még minden földi jó..vagy nem fogyaszt a nép,vagy kevesen vannak,főleg az étkesebbek..beletúrok a cukrosokba,mert vérbe kell,és a Tüskés felé,föl,és a lószok,Vargától és Mikulától,fiatal barátom köszön rám hátulról,félórával utánunk rugaszkodott el Visegrádról,félötre kért taxit a célhoz,állva hagy bennünket..pontőr szembe,már levonulóban,de még ránknyomja,és ismét a Forrás völgy,innen már csak fölfelé..a GPS megszámolt negyven valahány kilit,mert a Papp rét és a Sajgó kapu nem volt szorosan a túra része..Fiatalok a Prédikálótól,a parkolási díjról faggatózom,ők pedig a „lósz” elnevezésről..ismereteket cserélünk,és kettesben toljuk a végét,vidéki rokon hív telefonon,hitetlenkedik a helyzetemen,én is..és már a jurtaövezet,tele kirándulóval,minden korosztály és többféle boldogság,havas és maligános,autósok gyakorolják a téli indulást,van már árokos is,ott a vontatást teszik rutinosan…a cél,ahol kiderül,hogy nem mi vagyunk az utolsók,hiszen négy óra,még a taxis ember ideje is el lett érve..a vörösvári srác mesél legújabb hölgykalandjáról,aki pécsi illetőségű,druszám papírt ír és megyünk..leszáll a köd és mi is,lassan mert csak..

Kiváló téli túra volt,remek társaság,remek rendezés..persze a főrendező a Hargita oldalban alszik,mert a dolog működik nélküle is..itt a helyed Neked is,szerintem jövünk még mi is..

Felmenet 20

Tavaly szemeztem ezzel a túrával, de nem jutottam el. Idén nem volt tervben, mégis itt kötöttem ki...

Mikor a hét közepén leesett az idei első hó, és kiderült hogy a hétvégém mégis szabad lesz, egyből elkezdtem nézelődni, hogy merre is kéne menni. Az ismerősök erre a hétvégére semmi jó túrát nem szerveztek, egyedül meg nem volt kedvem sokat utazgatni, így erre a pilisi TT-re esett a választás. Már csak a távot és az irányt kellett eldönteni. Mivel idén is inkább rövidebb távokat mentem csak, így távban maradt a 20-as; a mostanában néha vacakoló térdem miatt pedig a felmenet.

10 körül értem Visegrádra (külön piros pont a szervezőknek a hosszú rajtidőért - hát na, nem vagyok egy korán kelő alkat), ahol a először nem esett jól kimenni a hidegbe. Az út eleinte az aszfalton vitt, ahol néhány sunyi jégfolt is volt, de szerencsre sikerült nem eltaknyolni. A kezdeti szakasz után a völgy megmutatta a szebbik arcát is, a havas patak mellett vezetett az út, néhányszor át is kelve rajta. Szerencsére a vízállás is alacsony volt, és a kövek sem voltak lefagyva, így az átkelésekkel sem volt gond. Magamhoz képest viszonylag jó tempóban tudtam haladni, és hamarosan oda is értem az első EP-hez, Pilisszentlászlóra. Itt házi sütivel, forralt borral és teával várták a résztvevőket. Mivel az időjárás továbbra sem volt túl nyárias, így nem időztem sokat a ponton, hanem gyorsan mentem is tovább. Itt már kezdődött az emelkedősebb rész, és a hó is mélyebb volt, ami meg is látszott a tempómon. Lassan azért csak sikerült felérni a Király-kút feletti kulcsosházhoz, ahol a következő pont volt. Itt a tűz mellett kicsit megálltam pihenni és melegedni, mielőtt nekivágtam volna az utolsó etapnak. Innen már nem sok volt hátra, de már kezdtem eléggé elfáradni. Időközben a köd is leereszkedett és a szél is felerősödött, úgyhogy megörültem, mikor végül feltüntek Dobogókő épületei. A célban megkaptam a kitűzőt és az oklevelet; majd mivel a köd miatt a kilátást nem lehetett élvezni, így forraltborozással töltöttem el a busz indulásáig hátralévő időt.

Képek: www.flickr.com/photos/142735914@N07/sets/72157690005386534

 20151206 #17. TTúrA Pilisi Lift Páternoszter I. 36,2 - az utolsó elõtti.

3:29 Dunaújváros - Déli, H5, FELSÕ KOCSMA ( Busszal ), másik busz Dobogókõ.

Köd meg minden más a végére sár és a legjobb borommal, persze Pilisszentlászlón forralt bor Lejtmenet, Duna, Mari Anyánk volt a védõszentem, a többiek nem érdekeltek, annyira nem túráztattam magam, már, Mária félt az Apátkúti-völgytõl, feleslegesen, Jó tempója volt!, Képek-Videók, érdekes a Pilis és Visegrádi-hg. decemberben, Panarea-nak grat.! Rajtszám: 36. V 1.1206. Forrai U96. Havazoo 20. Sarokkõ legközelebb. :P

www.youtube.com/watch '90S. M. Thornton

www.youtube.com/watch '90S. M. Thornton ( Mix ). Ezeket hallgattam TTúra alatt.

©2015. 12. 11.

 Pilisi Lift Páternoszter II.

Valahogy elõre megéreztem, hogy ez a túra nagyon klassz lesz, így semmiképpen se akartam kihagyni, annak ellenére, hogy tudtam, hogy biztos jó nagy sár lesz, ami aztán be is igazolódott.

Reggel Pesten szemerkélt az esõ, de ez se tudott visszatartani. Visegrádról 8 óra után indultam gyors nevezés és a nagyon finom házicsoki letesztelése után. Hosszú aszfaltos szakasz az Apátkúti völgyig, és még a völgyben is egy jó darabig, ködszitálás, késõbb ahogy haladtam egyre felfelé, a köd mind sûrûbb lett, nagyon misztikus hangulata volt a tájnak. Aszfalt után végre be a turistaútra, és nemsokára kezdõdtek a patakátkelések, amiktõl mindig tartok, mert általában sikerül belelépnem, ha együtt mentem volna valakivel az most biztos hallgathatta volna a nyavalygásomat. De mivel egyedül voltam, meg kellett oldanom, a végére már egészen belejöttem J Csodaszép a völgy, ide máskor is el kell jönni, jobb idõben! A völgybõl kiérve Plilsszentlászlón már tejfölszerû köd fogadott, de az elsõ EP-n a tea, a forralt bor és az újabb adag csoki elfogyasztása után felfrissülve indultam útnak a Király-kút felé. Az út egyre sarasabb lett, csúszkáltam rendesen, mint szinte mindenki. A túra során végig jöttek szembe azok, akik a távon fordított irányban indultak, és láttam, hogy majdnem mindenki aki szembejött, sokkal sarasabb, mint mi, felfelé menõk, ebbõl már tudtam, hogy a neheze még csak most következik.

A piros kereszttel jelzett út jól követhetõ volt, aztán rátértünk a piros háromszögre, amely egy darabig volt is, aztán (legalábbis nekem) hipp-hopp eltûnt a ködben, pedig nagyon figyeltem a leágazásokat, mert tényleg nem voltak jók a látási viszonyok. Visszamentem egy jó darabon, de nem találtam meg. Szóval sikerült megint eltévedni, ez már lassan szokásommá válik sajnos. Kiértem egy földes erdészeti út hajtûkanyarjához, és ott találkoztam egy szintén eltévedt túratárssal, õ is ide-oda bolyongott már egy ideje piros háromszöget keresve. Az itiner szerint a jelzett út keresztezi az erdészeti utat, csak nem tudtuk merre induljunk el rajta, hogy esetleg megtaláljuk újra a jelzést. Aztán elindultunk lefelé, mert az itiner szerint is lefelé kellett hogy vigyen az út, nagyon sasoltuk a keresztezõdéseket, de semmi. Majd kiértünk egy aszfaltos erdészeti útra, ennek megörültem, mert emlékeztem, hogy a Vasas 25 túrán a Király-kút közelében volt egy ilyen aszfaltos út, amit kereszteztünk, csak ez az út lehetett az, annyi aszfaltút nincs errefelé, tehát ha követjük az utat, igaz kerülõvel, de megtaláljuk az EP-t. Na igen, ez oké, de most melyik irányba tovább? Végül közös megegyezéssel elindultunk az úton, jó sokat mentünk, mikor szembejött egy biciklis, õt lestoppoltuk és rákérdeztünk, jó irányba megyünk-e. A Király-kutat nem tudta merre van, de mikor megmondta, hogy Dömörkapu és Sikáros felõl jött, én már tudtam, hogy pont a másik irányba kellett volna menni. Vissza is mentünk, és tényleg az volt a jó irány, megtaláltuk a Király-kút felé vezetõ utat, igaz így pont a fordított irányból, felülrõl közelítettük meg az EP-t, de legalább már újra „sínen voltunk” Nem tudom mennyi pluszt tettünk bele, én olyan 4 km-re becsültem az aszfaltos úton megtett idõ alapján. Király kúttól kezdõdött egy nagyon kellemetlenül saras meredek szakasz felfelé, csúszott, már az járt az eszemben, hogy fogok itt majd visszafelé lejönni. Majd szelídült a kaptató, de a sár nem csökkent, és hamar el is értük Dobogókõt, a „visszafordítót”. Csaknem 1 órával késõbb, mint ahogy a rajtban terveztem, igaz ekkora eltévedéssel nem számoltam.

Az EP-n egy finom zsíroskenyér, egy bögre tea, és eddigi túratársamhoz (nevét sajnos nem jegyeztem meg) csatlakozott még Elõd nevû másik túratársunk is, hármasban indultunk visszafelé. Még alig hagytuk el Dobogókõt, mikor az elkavarásban társam volt srác a sárban hatalmasat esett, a térdét is beütötte, mint mondta, de jött velünk rendületlenül egy darabon, de aztán lemaradt, mondta, hogy nyugodtan menjünk tovább, õ majd szép lassan jön utánunk. Miután tisztáztuk, hogy van nála lámpa, mert tuti rá fog sötétedni, ha azzal a tempóval tud csak menni, Elõd és én elindultunk jó tempóban visszafelé. Néha kis „sársíelés” lefelé a Király-kúthoz, szerencsére sikerült nem elesni egyikünknek se.

Ismét Király-kút, pecsét, és most már a jó úton mentünk tovább, kalandos átmászás a saras völgyön, majd túratársam megmutatta, hol volt az az Y elágazás, amit benéztünk odafelé, jelzés a leágazásnál nem is volt, csak kicsit távolabb, hát a ködben nem vettem észre, tényleg könnyû volt benézni. Ez a szakasz egy darabon felfelé ment, hiába „Lejtmenet” volt a neve aki a Dobogókõ-Visegrád távot választotta, itt jó saras emelkedõn mehetett felfelé. A köd továbbra is tartotta magát, sûrû volt és szitált rendesen, de valahogy nem zavart annyira, mint a sár.

Pilisszentlászló másodszor, a forralt bor már elfogyott, így a pecsételés után teával és házicsokival frissítettünk, és nekivágtunk az utolsó szakasznak, szerettem volna a patakátkeléseket még jó látási viszonyok között letudni, túratársammal számolgattuk is, hányszor keresztezte az út a patakot, az egyik utolsónál a partra kilépve sikerült 1 lábra és 2 kézre érkeznem, szerencsére baj nem történt, csak csuklóig saras lettem, de kéznél volt a patak jeges vize. Belehúztunk a végébe, bár a célhoz vezetõ hosszú aszfaltúton a talpamat már kicsit éreztem, a sötétedés pont akkor ért el minket, mikor már lakott területen voltunk, így lámpára nem volt szükség. A célban átvettük a díjazást, és megettünk egy tányér finom paprikáskrumplit, nagyon jól esett. Túratársam felajánlotta, hogy egy darabig elfuvaroz, mert nem megy be Budapestre, de ez is jól jött nekem, utána hamar jött a busz, gyorsan hazaértem.

Nagyon remekül megszervezett túra volt, köszönöm a rendezõknek, és az ellátás is szuper volt, különösen a házicsoki volt isteni finom.

Túratársaimnak köszönöm, hogy együtt mehettünk, jót beszélgettünk közben, Elõdnek külön köszönöm a fuvart, másik túratársam meg remélem szerencsésen gond nélkül beért a fájós lábával.

Jövõre is itt a helyem ezen a túrán!