Túrabeszámolók


Beskidy Ultra Trail

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013 2014
 Túra éve: 2014
sétáLós bácsiTúra éve: 20142014.10.17 01:08:47
megnéz sétáLós bácsi összes beszámolója

Beskidy Ultra Trail 260 km (2. rész)


 


Második nappal


Reggel 7 körül elértem a házat (150 km). Muszáj aludnom egy kicsit, hiába hogy nem akartam az értékes világos perceket erre pazarolni. Benézek az érkezõbe, ott még viszonylag nyugalom van, de kényelmes elfekvésre nem lenne lehetõség. Keresnem kell egy fotelt, kanapét, vagy hasonlót. A recepción nincs senki, ezt magamnak kell megoldani. A cipõt a földszinten hagyom, nem félek attól, hogy elviszik. Találok egy közpapucsot, abban indulok a felfedezõutamra. Megyek egyre magasabbra a lépcsõkön, sehol semmi. A tetõtérben találom magamat. A folyosó végén kinyílik egy ajtó, belátok a szobába. Ez egy nagy szoba. Vannak ágyak is, de a padlón rengeteg matrac van, pótágyként. Vannak már üresek is. Ez jó is lesz. Lerogyok az egyikre. Lehámozom a lábamról a retkes zoknikat. Visszahajtom a nadrágom szárát, hogy ne koszoljam össze a matracot. A lábam alá teszem a széldzsekit. Kb 40 perccel késõbbi idõpontra felhúzom a vekkert. Mellettem hangosan pakolnak. Elkészülnek, kimennek. Innentõl van 20 perc nyugalom. Ezt sikerül alvással tölteni. Utána a fiatalok elkezdenek kiabálni, üres flakonokkal dobálózni. Legszívesebben közéjük hajítanám a büdös zoknimat. Ehelyett felkelek, és próbálok kiszúrni egy vízhólyagot. Erre a célra a Palóc expedíció kitûzõjét hoztam. Nem volt alkalmas a feladatra. Nem volt vastag a bõr, még épp csak fél órája száradt meg a lábam, mégsem tudtam vele kiszúrni a hólyagot. Talán kicsit tompa volt a tû hegye, nem tudom. Legközelebb maradok a jól bevált Rax-Schneeberg kitûzõnél. Otthoni szurkálásokhoz azt szoktam használni, és tökéletes. Csak olyan szép rajta a kép, féltem tõle, hogy eláztatom… Kentem egy kis Flectort a lábszáramra, nedves törlõkendõvel lábat mostam, száraz zoknikat vettem. Lábápolás után irány az étkezõ. A folyosón egy laptopos emberbe akadtam. Megkértem, hogy adja át egy kicsit a gépét, kíváncsi voltam, hogy hányan elõztek meg a kis pihenõm alatt. A szagom ellenére megkaphattam volna a laptopot, de nem volt wifi… Reggelire rendeltem egy teát és egy almás süteményt. Jól beváltak ezek a sütik, és nem kellett rájuk várni. A tea cukormentes volt, de ezzel csak akkor szembesültem, amikor már leültem. Nem akartam 0 pontért visszamenni a pulthoz, így maradt a cukormentes variáció. Ettem még egy kis chips-féleséget is. Nem volt ez egy rendes reggeli, de már így is elment egy csomó idõ. Egyre inkább kíváncsi vagyok, mi van a többiekkel, hányan hagytak le. Gondolkodtam, hogy SMS-ben kérdezõsködjek. De majd úgyis megírják, minek erõlködjek még ezzel is. Eljött a pillanat, belebújtam a vizes cipõbe. Legalább volt elõtte háromnegyed órám száraz zokniban.


8.25 körül léptem ki az ajtón. Hiába hogy alig aludtam, mégis kicsit ki voltam csúszva a még otthon megállapított (szintidõre szabott) tervbõl, legkésõbb 8-kor akartam elindulni innen. A Brona hágóban (1408 m) értem el újra a határt és a Vízválasztót. A túra legszebb 1 órája következik. A Tátrában megszokotthoz hasonlóan lekövezett utak vannak a Babia Góra környékén; ezek viszont jobb állapotúak. Sokan jönnek szembõl, lehet, hogy napkeltét néztek (volna) fentrõl? Talán nekik is köszönhetem az üres matracokat. A hágó elõtt elfogynak a nagy fák, már csak törpefenyõk vannak. Kilátóhelyre érek. Nagyjából innen készült a túra honlapjának „címlapfotója”. Lent kb 1000 méterig felhõtenger. Fent magasan is felhõ volt. A kettõ között általában semmi felhõ. Kivéve a Babia Gorát. Hiszen a csúcs kapott egy felhõsapkát. Ez nem volt jó ötlet. Elõtte még szép kilátás nyílt a tejfölre és a magasabb hegyekre, aztán lassan belemásztam a homályba.


Érdekes hegy ez a Babia Góra (1725 m). Ez az egyetlen hegy többszáz méterrel magasabb a környezeténél, és szinte már magashegyi jellegû. A csúcson korábban tiszteletét tette II. János Pál pápa. Mindezek miatt a hegy igen népszerû, még annak ellenére is, hogy belépõjegyet szednek… A szél miatt ismét elõkerült a széldzseki. A csúcson éppen csak megálltam. Még a csúcs elõtt meg is jött a 3 SMS, nem várt híreket hoztak. Lazy és R&K is kiszállt, meg még páran mások is. Már csak néhányan vagyunk a pályán, a többiek jóval mögöttem; nincs reális esélyük a szintidõn belüli teljesítésre. Jó, hír hogy nem jósolnak esõt. Tudom, hogy a második éjszaka gyakran ledarálja az embereket, de ide mégis olyan résztvevõknek kellett jönni, akik ezzel valamennyire tisztában vannak. A második éjszaka vége felé/kora hajnalban a Pilsko többeknek megadta a kegyelemdöfést. Onnan messze volt a következõ egyszerû kiszállási pont, többen is jobbnak látták abbahagyni. Pedig ha tudták volna, milyen jó mocsaras rész kezdõdött a hágó után… Furcsa volt ezzel szembesülni. Nem volt még ilyen, hogy egyetlen esélyesként próbálkozzak. Garantálva volt, hogy továbbra is végig egyedül megyek. Az útvonalam még mindig a vízválasztót követi, de ez már nem országhatár. Régen viszont még határ lehetett, hiszen a következõ kb 10 km-en régi határkövek bukkannak fel. Fogalmam sincs, milyen határt jelöltek, a bevésett D és S felségjelzések végképp megzavarnak. A vizes kõlapokon óvatos vagyok. Szembõl egyre erõteljesebben áramlik a tömeg. A Sokolica kilátóhelynél már a felhõsapka alá kerülök. Valahogy errõl a hegyrõl jól esik lefelé a kocogás. A túra során ez volt az egyetlen lejtõ, amit önszántamból megfutottam. Jól esett, semmi bajom nem volt. Nagyon elegem volt azonban szembejövõkkel. Az ösvény teljes szélességét kihasználva áramoltak. Nálam gyakran sokkal profibb cuccokban, csigatempóban vándoroltak fölfelé, miközben meredtem nézték az ösvényt. Sokszor kellett megállnom miattuk, és akkor is párszor nekem jöttek, annyira csak a lábuk alá néztek…


De ennek is vége lett, leértem a Krowiarki hágóba (1012 m). Jegyet szerencsére csak a fölfelé menõktõl szednek. A büfében kértem egy teát és egy nápolyi szeletet. A néninek próbáltam értésére adni, hogy ne legyen forró a víz. Ezt õ úgy értelmezte, hogy egy tea mellé kérek még egy pohár forró vizet is… Végül egy sorbanálló lány tolmácsolásával tisztáztam a helyzetet, és jeleztem, hogy nem tartok igényt a forró vízre. A néni végül nagyon kedvesen abból is teát csinált nekem, grátiszként. A hágóban tábla tájékoztat arról, hogy Nagymányok testvértelepülésének területén (Jablonka) járok. Mintha ollóval vágták volna el a tömeget, erre már alig járnak. Meg is tudom érteni, hogy a mocsaras, görgeteges utak helyett a Babia Gorát választják. Ideje válaszolni az SMS-ekre, a kocogós lejtõn erre nem volt mód. 160 km körül járok. A maradék 100 km-re 27,5 órám jut. Ez elsõ ránézésre jól hangozhat, de úgy számoltam, hogy éjjel biztosan nem lesz meg a 4-es átlagom, és aludnom is kellene majd valamennyit. Mindjárt nem is hangzik olyan jól. Fölfelé hullámzó gerincen megyek a Cyl Hali Smietanowej 1298 m magas csúcsa felé. Itt is áll néhány S-D határkõ; örülnék, ha valaki tájékoztatna az eredetükrõl. A csúcson kicsit leülök, olvasom a leírást. Kár, hogy itt fák takarják a kilátást, még szétnézhettem volna, mielõtt hosszú idõre elmerülök a szürkeségben. Egy közeli kilátópontról ismét egy archív képem van:


A térképek nincsenek összhangban egymással a kék jelzést illetõen, inkább útbaigazítást kérek helyi természetjáróktól. Elhagyom a pirosat, és egyben a Vízválasztót, innen már végig ismeretlen helyek következnek. A kék hamarosan egy kegyetlen meredek lejtõn ereszkedik, esek-kelek. Végre elérem a zöldet, ennek a meredeksége kellemesebb. Nem sokáig örülhetek neki. Ez is kezd meredeken lejteni, ráadásul az út teljes szélességében szét van verve. Valószínûleg friss munka eredménye lehet, hiszen korábban a nagyon rossz részek mellett általában próbáltak kerülõ ösvényeket taposni. Itt nem volt semmi, a sziklák között kellett botladozni. Alig vártam már, hogy vége legyen. A lejtõk határozottan rosszul estek a lábamnak. A kisebb hegyi házcsoportok környékén kényelmesebb szekérutak is akadtak, aztán újra köves lejtõ. Zawoja-ba egy fatemplom közelében érek le. Itt szívesen ettem volna egy hamburgert, vagy hasonlót. Találtam is egy erre alkalmas egységet. 2 perc után sem jött elõ senki; így inkább a boltot választottam. A szokásos literes gyümölcslé (ne igyatok részben vagy egészben rebarbarával ízesített levet!) mellé fél zacskó chipset, és néhány karamelles nápolyit fogyasztottam el. Néhány járókelõ alaposan megbámult, miközben a padon falatoztam… Eredetileg az innen bõ 10 km-re lévõ Sucha Beskidzka-ban terveztem a „nagy bevásárlást” estére, az mégiscsak egy nagyobb település. Azonban inkább a biztosat választottam, hátha szombat délután már nehezebb lesz ott boltot találni. Vettem 2 energiaitalt, és 1 garnitúra elemet (általában a legerõsebb fokozaton világítottam, és ez gyorsan lemerítette az elemeimet). Egyéb kajákra nem volt szükség, volt még bõven az otthoniból. Kezdtem megfagyni a padon, érezhetõen hiányzott a meleg táplálék


Az emelkedõn hamar bemelegedtem. A keskeny aszfaltút utáni kis ösvény vizes kövein sikerült egyet zakóznom, azt hiszem, szemtanúk is voltak. Utána aszfaltos, murvás, majd újra aszfaltos szakaszok következtek kis hegyi falvakon keresztül. Nem szerettem ezt a szakaszt. Talán a Zawoja és Sucha Beskidzka közötti bõ 10 km volt a legunalmasabb az egész túrán. Persze magyar viszonylatban örülnénk az ehhez hasonló unalmas részeknek. Különösen Lazy, hiszen érintettünk egy ?azy nevû kis falut, bár falutáblára nem emlékszem. A nagyobb hegyek után/elõtt mégis unalmasnak tûnt ez az összekötõ szakasz. Turisták itt is voltak, józanok és dülöngélõ részegek egyaránt. A Magurka oldalában volt pár km terep. Elõbb inkább mocsaras-sáros, aztán Kubasiaki után meredek, kõgörgeteges ösvény boldogít. Sucha Beskidzka (180 km) fõútját hosszú völgyi aszfaltozás után értem el. Nagyon hiányzott már a rendes kaja. Azt terveztem, hogy itt eszek valami gyorskaját, sötétedéskor pedig a Leskowiec turistaházában elfogyasztok egy levest. A terv hamar felülíródott. A közelben nem láttam se boltot, se kajáldát. Pedig ez az egyik legnagyobb útbaesõ település az utam során… Ezek után már csak a vasút keresztezése, és a távolban pihenõ villamos motorvonatok látványa nyújtott némi örömöt, de ezzel nehéz jóllakni. Változott tehát az étrend. A városból kivezetõ kaptatón megálltam enni-inni. Valahogy ki kell húznom a turistaházig. Oda már nagy kajálást, és némi alvást terveztem. Errefelé egész kényelmesen járható részek is voltak. Nem jártam magasabban, mint a város elõtt, mégis érdekesebb a táj, vadregényesebbek az utak. A Zurawnica szikláinál „technikás” lejtõ lassít le. Sehogy sem jók már a lejtõk, az ehhez hasonlók pedig már egyáltalán nem hiányoznak. Utána viszont igazán szép a bükkös. Górny Krzeszów-ban van némi aszfaltkoptatás.  Ezután már szinte folyamatos az emelkedõ a Leskowiec házig. Sajnos itt is kísér az utóbbi 30 km-en jellemzõ szürkeség, nincs is kedvem fényképezni. Helyenként utamat állja némi mocsár. Aztán elkezdek emelkedni. A magasság növekedésével a táj is egyre szebb, de a köd is sûrûsödik. Kisebb hágók, rétek következnek. A szekérút kellemes, és kiválóak a jelzések. Egy forrásnál frissítek, és lecserélem a vízkészletemet. Elõször este 6-os érkezést tûztem ki a házhoz (193 km). Aztán látszott, hogy ez nem fog menni, végül 18.20 körül értem a piros jelzés kiszögellésébe. A ház nem esik útba, a tábla szerint 7 perc a ház. Azt hittem, közelebb lesz.


Harmadik éjjel


Jól hittem, kb 2 percre volt. Már majdnem be is sötétedett, ezúttal jó az idõzítés, legalább nem a világos percek mennek veszendõbe. Hamar megtalálom az étkezõt. Sehol egy vendég, de még a lámpa sem ég. Valami nincs itt rendben. A pultos néni csak számomra idegen nyelvet beszél, a segítségével kerítek egy angolul beszélõ konyháslányt. Olyan kaja felõl érdeklõdök, amire nem kell várni. Eldöntöttem, hogy az elsõ levest fogom választani, meg sem hallgatom a többit, nem vagyok már döntésképes állapotban. Paradicsom leves. Neeem. A következõ: káposztaleves. Kiváló. Másodiknak rántott hús az ajánlat némi körettel; ez is jó lesz. Mindegy, csak meleg legyen. Kicsit ki vagyok száradva, kérek 1 liter kólát. Szándékosan meg sem néztem az árakat. Most félre kell dobni a rám általánosan jellemzõ fösvénykedést, szükségem van a tápra; nehéz éjszaka elõtt állok. A leves tényleg szinte azonnal elõáll. Elképesztõen nagy adag, és tele van rakva krumplival, káposztával, hússal. Elbizonytalanodok, a második fogás helyett inkább csak egy sütemény kellene. Aztán rájöttem, hogy nincs kedvem magyarázkodni, variálni. A levessel nagyjából jóllaktam. Ez talán csak a látszat, bizonyára sokkal több is belém fér, csak be van szûkülve a gyomrom. Miközben várom a másodikat, elõkerülnek az emberek. Eljött a vacsoraidõ. Valakik hozott anyagból, valakik a konyháról rendelnek. Kisebb csoportok, barátok családok frissen fürödve, átöltözve idézik fel a napi élményeket. Nagyon kilógok a sorból. Zárt térben szinte már engem is zavar a szagom. 3 napja nem fürödtem, és a technikai póló ilyenkor már elég veszélyes. A lábamat is kibillentettem a cipõbõl, ez az igazán ütõs anyag. Kész a második. Ettõl féltem, hatalmas adag. A hús szerencsére nem túl nagy, köretként hasábkrumpli, rizs, és 3 féle káposzta jár; elég lett volna csak a hús+káposzta. Ez egy káposztás vacsora. Szégyenszemre néhány szem krumplit a tányéron hagyok, az már nem esne jól. Fizetnék. Sehol senki, hiába csengetek. Arra gondolok, hogy otthagyom õket, és akkor úgyis gyorsan megtalálnak, hogy fizessek. A csengetés után 3 perccel jön csak elõ a néni, majd a tolmácsom. 43 PLN-t fizettem. Nem kevés, de megérdemeltem; és igazán emberes adagokat mértek. Érdeklõdök, hogy van-e valami hely, ahol egy fél órát tudnék csendben pihenni. Teltház van, nem tudnak ágyat adni; és fotel/kanapé sincs. Marad az étkezõ a zajos vendégekkel, és a fapadokkal. Elkeseredetten keresek egy sarkot, ahol hátradõlve a fejemet be tudtam támasztani. Ekkor láthatta a konyháslány, hogy „nagy a baj”. Szólt, hogy mégis van egy ágy az étkezõ egyik lezárt részében. Kiváló. Átcsoszogok. Nincs kedvem/erõm levenni a retkes nadrágot, vizes zoknikat. Úgy feküdtem az ágyra, hogy a lábfejeim a levegõbe lógjanak, a lábszáram alá a széldzsekimet tettem. Lábtól fölfele pedig magamra dobtam a pokrócot, mert ebben a szobában hûvös volt. Jön az SMS Ádámtól, felajánlja, hogy szívesen ébreszt. Nem kell, megoldom. A lámpát le sem kapcsolom, 30 percet adok magamnak. Ez a nyugalom illúziója. Próbálom kikapcsolni az agyamat, hamar elalszom. Kb 20 perc után magamtól ébredek. Hát, ezt kell beosztanom a maradék 19 órára, 2 átgyalogolt éjszaka után. Az SMS-ek szerint a „szurkolói tábor” is látta, hogy nagyobb pihenõt tartok. Remélem, senki sem hitte azt, hogy vége. Összeszedem magamat. Hideg lesz kint, felveszem a széldzsekit. Bõ 19 órám maradt tehát az utolsó 68 km-re. Azt számoltam, hogy éjjel legalább 1,5 óra tartalék kell a 4-es átlagon felül. Nappal is csak 4-es átlagom volt (gyorsabban mentem, de a szükségszerû kajálások sokat rontottak a sebességen). A sötétség mellett nagyon tartottam egy cifrább jelzetlen résztõl is. Ott önmagában kb 30 percet biztosan bukok a 4-esbõl. Reméltem, hogy nappal hosszabb megállás nélkül még menni fog a 4-es. Így tehát kb fél órám marad a szintidõbõl. Ezeket a számításokat szerencsére még napközben elvégeztem. Estefelé már nem igazán ment a számolás.


Nagyon megköszöntem a pihenési lehetõséget, kiléptem a ködös, szeles éjszakába. Szinte egész nap ködben voltak a hegyek, miért lenne most másképp. A vízszintes és a lejtõs szakaszokon kegyetlenül fájnak a felszakadt vízhólyagok, és a sáros, már szinte megszáradt zokni miatti kidörzsölõdések. A házban inkább meg sem néztem a lábamat, úgysem nagyon tudtam volna javítani rajtuk. A 45 órája viselt vizes cipõ megtette a hatását. Annyi pozitívum akadt, hogy az egyéb fájdalmak miatt csak nagyon óvatosan tudtam menni lefelé, így az ínhüvely-szerû fájás innentõl már nem jelentkezett. A ház elõtt kiválóak voltak a piros jelek. A ház után azonban romlott a minõség, és kevesebb piros jelet láttam. A Leskowiec 918 m magas csúcsán kis bizonytalankodás után megtalálom a folytatást. Ez egy szép szakasz lehet nappal. A túra útvonala a Kis-Beszkidek (?) gerincét követi 800-900 m között hullámozva. Piros jelzéseket ritkán lehetett látni, de egy egyértelmûnek tûnõ széles út vezetett a gerincen. A pirossal együtt eleinte valami tanösvény jelzés is vezetett, inkább ennek a jeleit tudtam követni. Bíztam benne, hogy megegyezik a nyomvonaluk. A kaja után szomjas voltam, kisebb adagokban iszogattam a vacsoráról maradt kólát. Vannak kellemetlenül köves részek, vannak óriás tócsák, mégis sokkal könnyebb a terep, mint az elõzõ szakaszok többségén. Egyszer csak holdfény szûrõdik át a felhõk között, majd kiérek a felhõbõl. Ez jelentõsen javította az életkedvemet. A Smrekowica környékén jelzések csatlakoznak, innentõl már szép, új piros jelek vezetnek. Ösvényre vált a korábbi széles szekérút, néhol kisebb sziklás mászások teszik izgalmasabbá az éjszakát. Errefelé több kilátóhelyet is érintettem. Érdekes, észak felé a völgyekben sincs köd, kristálytiszta az ég. Egész kellemes pillanatok így a harmadik éjszakán. Csak lejtõk ne lennének… Bármilyen emelkedõ jöhet, de a lejtõ fájdalmas. Ádám és Vera is küld SMS-t. Menet közben nem tudok már írogatni, megállni nincs idõm. Inkább felhívom õket. Ádám jelezte, hogy még többször is hívni fog az éjszaka során, ennek örülök. A Potrójna csúcsa után sokáig a lejtõk vannak többségben. Szembõl csörtetést hallok. Megállok. 2 túrázó jön lámpa nélkül…


A Kocierska hágóban aszfaltot keresztezek. Hamarosan az Aquapark mellé érek (207 km). Errõl szó esett a csütörtök esti eligazításon, de nem tudom, hogy mirõl volt szó. Jó lenne folyadékot vételezni, de nincs kedvem büdösen bemenni az elitnek tûnõ helyre. Így a parkolóban ülök le egy félreesõ helyen. Rámtör az álmosság. Pár percnek tûnõ idõ alatt elmerevedtek a lábaim, és persze lejtõ jön. Sokáig a zöldet kell követnem. A jelekre szerencsére nem lehet panasz, fõleg így köd nélkül. Innen már minden lépés újabb rekord, hiszen idáig a Kazinczy 200 volt a leghosszabb kirándulásom. A Wielka Bukowát megoldalazom, majd kis aszfaltutat keresztezek a Targanicka hágóban. A hirtelen mászás jól esik, de tudom, hogy ez lejtõt von maga után. Aszfaltos, majd murvás út következik. Sajnos ez unalmasabb, mint a kis ösvények. Kezd elhatalmasodni az álmosság. Fotonokat látok az út mellett. Egy kápolna mellett pislákol a mécses. Van itt egy forrás, de nem találom meg a vízvétel egyszerû módját, inkább nem erõlködök. Az emelkedõn egyre lassabban kóválygok; mint elõzõ éjjel a Pilsko elõtt. Ismét szép, panorámás szakaszok jönnek. Éjfél után felhívom Ádámot, hátha a beszéltetés felébreszt. Nemsokára hazaér, majd felhív. A Trzonka után 400 m szintet kell elveszíteni. A még nem meredek részen beszélek Ádámmal kb 10 percet, ez jót tett, kicsit kizökkentett a kómázásból. Köves lejtõ után a dózerútra érve tévesen jobbra indultam; nem néztem elég figyelmesen a térképet. A 2x100 m extra távnak sem örülök. A másik irányban viszont már szépen megvannak a jelek. Porabka faluba érek, a faluszélen vaddisznókat kell eltapsolnom az út mellõl. A nyomkövetõn utólag láttam, hogy ekkortájt adta fel a harcot az utolsó, még pályán lévõ sporrtárs, kb 35 km-rel mögöttem. Zawoja-ból már nem indult tovább. Nem is értem, mi motiválta, hogy odáig elmenjen. A szintidõtõl már nagyon messze volt. Azt még teljesen megértem, ha valaki a Babia Góráig, egész pontosan az utána következõ Krowiarki hágóig elmegy, bárhogy is álljon a szintidõvel. De hogy utána miért ment bele az éjszakába, azt nem tudom. Talán hozzám hasonlóan õ is kezdte már elveszíteni a józan ítélõképességét.


A Wielka Puszcza völgyében vezetõ útra érve a zöld jobbra tér, én balra. Nem egészen értettem a következõ, jelzetlen szakaszt. A zöld jelzésen egyszerû módon el lehetne jutni a Miedzybrodzkie tó gátjához. Ez egy aszfaltos, unalmas, vízszintes út. A térképemen egy bõ 5 km-es, kanyargós, 2 oldalgerincet megmászó jelzetlen útvonal volt kijelölve. Michal ezt az utat állítólag Lazy kedvéért választotta. Tájékozódás szempontjából féltem ettõl a szakasztól. A nagyobb része a mûholdfelvételek alapján egyértelmûen következõ, de az elsõ huplira való felmenetelnél nem láttam utat/ösvényt. Itt nem vezetnek résztávok, szalagozásra tehát nem számíthatok. A völgyben hûvös van, majdnem újra felveszem a széldzsekit. Aztán az emelkedõn már nem fázok. Érdemes volt lefotózgatni a mûholdfelvételeket, mert amit a térkép ösvénynek jelölt, ott egy jó minõségû murvás út ment. Egy hajtûkanyarban leülök az út szélére. Elõveszem a szöveges leírást, hátha hasznát veszem. A hajtûkanyarnál hiába kerestem a leírásban szereplõ hidat. Utólag már értem, hogy ez még a lenti híd akart lenni. Erre akkor nem jöttem rá, pedig egyértelmû. Nem kapom el tehát a fonalat. Aztán az „alod barn” kifejezést sem tudom összeegyeztetni az angol tudásommal. Marad tehát a mûholdfelvétel. Ehhez a fényképezõgépre van szükség. Elõveszem. De elfelejtettem, miért vettem elõ. Nézegetem az útközben készült képeket. Kb a felénél jövök rá, hogy valójában a mûholdképek miatt vettem elõ a gépet. Lapozgatás közben elalszok. Szerencsére kiesik a kezembõl a gép, erre felébredek. Aztán a szöveg nézegetése közben újra elalszok, akkor a lámpa pottyanására ébredek. Már leülnöm sem szabad. Egy hosszabb alvás, aztán már ki is estem a szintidõbõl. Szemétség… Az erdõben nincs olyan hideg, simán tudnék aludni 1-2 órát felébredés nélkül. Megiszok egy energiaitalt, majd megyek tovább a murvás úton. Tudom, hogy ez egy házhoz vezet, és véget fog érni. Valahol a ház elõtti réten kellene felvágnom a felsõ útra. Igazából csak párszáz méter, amitõl „tartok” az egész jelzetlen szakasz során, ezen kell csak túllenni. A házhoz közeledve zeneszót hallok, egyre hangosabban. Biztos buli van. Jó lenne, ha a bulizóktól meg tudnám kérdezni, merre tovább, esetleg kólát is tarhálhatnék. Egyre közelebbrõl hallom a zenét, de fényt, embereket nem látok. Vajon hova lettek? Felriasztom a házõrzõt. Vadul ugat, de meg van kötve. Gyorsan le kéne lépnem. Megyek fölfelé a réten, újra vizes a cipõm. Közben azon gondolkodok, hogy valóban szólt-e a zene vagy csak én képzeltem oda. Talán szólt, de olyan furcsa volt az egész. A rét felsõ végén sûrû fiatalosba vetem bele magamat. Utána újabb rét. Azt hittem, hogy ennek a rétnek a felsõ végén már elkapom a fenti utat. Tévedtem, az utamat állja egy ház. Ebben még vannak fények. Megpróbálom nagy ívben, csöndben kerülni, nem kérek a kutyákból. Ehhez egy lapuleveles, tocsogós rész is át kellett szelni, hátha maradt volna még száraz pont a lábamon. Ezután már tényleg rajta voltam az úton. A kis oldalgerincen még néhány óriás sártengert át kellett szelni. Nem számítottam rá. Erre személyautóval is járhatnak, mégis rossz az út. És gyalogos kerülõ ösvény sincs. Itt csak egy gumicsizma segítene. Szerpentinen ereszkedek Kozubnik fürdõjének a maradványai felé. Úgy tûnik, mintha megkezdték volna az újjáépítést. A betonlapos, majd aszfaltos úton újabb kómázás. Egyre kevesebbet vagyok „ébren”. Az emelkedõ ismét jól esik, még ha aszfaltos is. Elérem a várva várt piros sávot. Ezt már csak világosban fogom elhagyni. Próbálom ezt az információt minél jobban a fejembe vésni. Nem sok mindenre tudok már figyelni. ?azki házai közé érve aszfaltos úton tekergek. A gátnál lezúduló víz elég félelmetes így sötétben.


Rövid ideig egy forgalmasabb úton kell sétálni, járda nélkül. Minden erõmmel arra koncentrálok, nehogy kilépjek egy autó elé. Szerencsére csak néhány autóval találkozok. Hirtelen balra betérek az erdõbe. Innen 500 méter egybefüggõ színt jön. Ez legalább nem fog fájni. De az álmosság kezd legyõzni. Leülök. Azon elmélkedek, hogy mi a francért jöttem be az erdõbe, nem is itt vezet a jelzés. Egyik pillanatban egyetlen jelet sem láttam. Amikor másodszorra szétnéztem, szinte minden fán különbözõ jeleket láttam. Volt ott minden; kereszt háromszög, amik nincsenek is Lengyelországban. Megdörzsöltem a szemeimet. Végül ismét csak a pirosat láttam. Megindultam fölfelé. Szinte már el is felejtettem, hogy a túrán vagyok. Azt tudtam, hogy menni kell, nem szabad tökölni. Azt is tudtam, hogy a piros a helyes út. De olyan végtelennek, céltalannak tûnt minden. Kezdem kiesni a valóságból, hiába ittam meg egy újabb energiaitalt. Olyan lehettem, mint CsST a tavalyi prágai 100-as végén. Néha kicsit tisztult a kép. Ilyenkor próbáltam visszakapaszkodni a valóságba. De olyan furcsa a piros. Túl szabványos. Biztos, hogy ez még Lengyelország? Ekkortájt hív Ádám. Mondom neki, hogy épp jókor, mert kezd végleg elborulni az agyam. Most is beszélünk vagy 10 percet, de ennek már nem volt hatása, utána visszakerültem az eredeti állapotba. Az azért tudatosult, hogy nagyon figyelnem kell a jeleket, mert ha most eltévedek, akkor annak nem lesz jó vége. A Bujakowski Grón oldalazása után érem el a gerincet. Látszódnak a fények a völgyben, és a következõ (nekem útba esõ) hegy csúcsán is nagy fényeket vélek látni. Talán egy adótorony. Próbálok gyorsabban menni, hogy mielõbb elérjem a fényeket. Késõbb érem el a Hrobacza ?aka 828 m magas csúcsát, mint vártam. A csúcson egy hatalmas, kivilágított kereszt áll, ezt láttam messzirõl. A térkép turistaházat jelöl a közelben. Ezt vagy nem vettem észre, vagy nem pont a hegygerincen volt, hanem kicsit lejjebb. Már szinte el is felejtettem, milyen rosszul esik a lejtõ, szerencsére ezek a lejtõk csak ritkán meredekek. Vörös riasztás érkezik, technikai szünetet kell tartanom. Nagyon figyelek, nehogy visszafelé induljak el a piroson. Tiszta az égbolt, látom, hogy lassan már kezd világosodni. Hirtelen arra gondolok, hogy vajon nem mentem-e már régesrég túl a kék jelzés balos leágazásán. A térképen aztán látom, hogy van egy kék-piros szakasz is (arra már nem kellene mennem), azt biztos észrevettem volna. Mindenesetre úgy érzem, hogy már nagyon itt lenne az ideje az elágazásnak. Egyszer csak útjelzõ táblához érek, fordulok is balra. Megyek lefelé vagy 500 métert, akkor veszem észre, hogy nem kéken, hanem zöldön vagyok. Hát persze, a kék csak a zöld után jön. Józanon nyilván nem követem el ezt a hibát, most azonban annak is örülök, hogy nem késõbb vettem csak észre. Újra a piroson vagyok, majd immár tényleg a kéken megyek balra. Az út frissen van dózerolva, így most épp nem görgeteges. Lassan már nem is kell a lámpa. Már csak legfeljebb 1-2 órát kell átvészelnem, utána remélhetõleg felébredek. A Przegibek hágója elõtt széles aszfaltútra érek. A hágó parkolójában pihenek, iszom egy kicsit.


Harmadik nappal


Megjelennek a korán kelõ turisták. A Sokolówka oldalában emelkedek. Még mindig gyötör az álmosság. Új dózerúton megy a kék, úgy vélem, hogy meg van változtatva az eredeti nyomvonal. Szerencsére késõbb ösvényre kell térni. Megálltam egy forrásnál. A hideg vízzel arcot mostam, és ettem pár falatot. Talán ez a mosakodás zökkentett ki végleg az álmosságból. Ezután már nagyjából visszakerültem a valóságba. A nyeregbõl sok jelzés fonódik a Magurka Wilkowicka (909 m) csúcsáig. Feljött a nap (szépen ragyog), de a völgyekben vár a tejföl. A csúcson turistaház áll, ide nem mentem be. Majd inkább lent reggelizek Wilkowice-ben, töredék áron. A zöld az aszfaltút kanyarjait levagdossa, késõbb elhagyja az aszfaltot. Az ösvény gyakran köves, meredek, de az õrült bringások ez láthatóan nem zavarja. Szerencsére csak a nyomaikat látom. Wilkowice szélén azt hiszem, hogy eltévesztettem az utat; visszafordulok, de mégiscsak a zöldön vagyok. A házak között nézek rá a telefonomra; megjöttek a reggeli biztató SMS-ek. Nem szeretem a városi szakaszokat, de a patakparti, forgalommentes utca egész jó. A 69-es utat két lámpa segítségével tudom keresztezni. Az elsõt még türelmesen kivárom, a másodikat már nem. Sajnos itt nincs bolt, pedig jó lett volna a vasút mellett reggelizni. Hátha épp jön egy vonat…A vasút után útépítésen kell átmenni. Ismerõs hely, itt már jártunk csütörtök este. Legalábbis biztos voltam benne. Utólag látom a térképen, hogy egyáltalán nem erre mentünk. Volt valami hasonló építkezés, de nem ez volt az. A jól bevált Zabka hálózat boltját választom. Csomagolt szenyót nem találok, így hát sokat gondolkodok, mit egyek reggelire. Kellemes meleg van az üzletben ezért nem sietem el a döntést. Ez az utolsó kajálásom a célig. Végül a szokásos gyümölcslé mellé zsömléket, és kanadai halsalátát eszek, a desszert ezúttal sem maradhat el. A tejfölben hideg van, még a vastag sapkát is felveszem.


Lassan, darabosan indulok útnak. Itt már nem lehet gond. 18 km-re 5 órám van, és nagyobb megállást már nem tervezek. A faluközpont tájékán épp hív Ádám, miközben megszólítanak egy autóból. Egy „szurkoló” és két gyermeke szállt ki. Készítettek 2 fotót velem, ezért jöttek ki. A nyomkövetõ alapján könnyen rámtaláltak. Nem találtunk olyan nyelvet, amit mindketten beszéltünk, mégis nagyon jól esett, hogy miattam kijöttek. A kép hamar közzé lett téve a neten. Szinte már celebnek érzem magamat. Ez a kis apró mozzanat újabb erõt adott. Tudtam, hogy sokan velem vannak lélekben, de arra nem gondoltam, hogy számomra egy tökidegen ember kijön biztatni, közös képet készíteni. Utána visszahívtam Ádámot. Az unalmasabb városi szakasz nagyrészét átbeszéljük, beszélgetésünknek az emelkedõ vet véget. Kb még 750 m szint van hátra. Az emelkedõn felérek a tejföl fölé, szépen süt a nap. A Stefanka háztól egyre több ember járja az utakat. Itt egy nagyobb bringás csapat állja az utamat. Nagy nehezen átverekedem magam rajtuk, aztán elindulnak lefelé; félre kell állnom pár percre. Így legalább lefényképezem a Bielsko Bia?a felé nyíló kilátást. Nem mentek sokáig a szekérúton, betértek az erdõbe, és kisebb csapásokon zúztak lefelé a hegyrõl. A sík részeken már csak egy kicsit vagyok gyorsabb a kirándulóknál. Érdekes módon a Szyndzielnia-Klimczok gerincre nem kell felmenni. Úgy tûnik, hogy az útvonalkijelölõ itt már egészen visszafogta magát. A majdnem vízszintesen oldalazó dózerút kissé unalmas. Néhány helyen a kilátás, és egy sziklatömbökkel tarkított rész teszi érdekesebbé. A Klimczok alatti nyeregbe (1040 m) egy meredekebb ösvény vezet. Itt már jártam 2,5 napja.


A nyeregben egy kivágott fenyõfa törzsén tartom az utolsó kisebb pihenõmet. Ez hiba volt. Inkább a kaptató elõtt kellett volna megállni. Egyébként is nehéz volt elindulni, a köves lejtõn pedig szabályszerûen szenvedés volt. 2-2,5 órám maradt a maradék 7 km-re. Az elején minden lépésért meg kell küzdeni. Nagy nehezen utolérek egy bottal közlekedõ bácsit. Félreáll, hogy elengedjen, de késõbb majdnem utolér. Rossz látvány lehetek. Szerencsére nem tart sokáig a köves lejtõ; egy egész jó állapotú, széles, és kevésbé meredek dózerút jön. Késõbb újra nõ a meredekség, mégiscsak el kell veszíteni egy csomó szintet. Néha bizonytalankodok, hogy a kék is az erõs, kikövezett utat követi-e. Ekkor érkezik szembõl Lazy. Kijött elém az utolsó kilométerekre. Papucsban jött, nem lehet olyan nehéz a hátralévõ szakasz. Korábban mindig irigykedve néztem, hogy VadMalac kimegy Tibet elé egy-egy túra teljesítése után: Most valóra vált a régi álmom, elém jöttek ki. Így már gyorsabban fogynak a méterek. A kék hirtelen levágja az út kanyarját. Lazy fölfelé az úton maradt (szerencse, hogy nem kerültük el egymást), és a track is arra megy. Ragaszkodom a kékhez, hiába hogy meredek. A túra során nem hallgattam a GPS trackre, talán ez is volt a szerencsém, most már nem akarok változtatni ezen. Egy templomnál épp szabadtéri istentisztelet folyik. Ezután egy kanyargós, forgalmasabb aszfaltúton kellett ereszkedni Szczyrk fõutcájáig. A szertartásnak vége lett, rengeteg az autó, de szembõl is sokan jönnek. Járda nincs. Utáltam ezt a szakaszt. Egyébként sem szeretek autók között menni, de most a szokásosnál is alacsonyabb volt a tolerancia-szintem. A fõutcán újabb szurkoló csatlakozik, vele is váltok pár szót. Késõbb befordulunk a patakparti sétányra. Itt egyre több ismerõs arcot vélek felfedezni, tapsolnak, gratulálnak, biztatnak. Elérjük az ismerõs hidat, innen már tényleg csak méterek vannak hátra. Biztos nem volt 7 km a vége, túl gyorsan leértem. Mielõtt befordulok a mozi udvarába egy kislánytól virágcsokrot kapok :o) Már látom a célszalagot. Biztatnak, hogy fussak. Eszem ágában sincs, ez a túra nem a futásról szólt. A célszalag egyre közelebb jön hozzám, végül 62 óra 52 perces idõvel átszakítom. Milyen jó lett volna ezt az 1 tartalék órát valahol útközben alvással tölteni… De hát ki meri ennél jobban kicentizni? Fényképeznek, gratulálnak, tapsolnak, ez jó esik. Szinte már trail érzésem van. Hiszen ez egy trail, csak nem a szokványos fajta. Jól esik látni, hogy néhány 260-as részvevõ is kíváncsi volt a beérkezésemre. Pedig a többségük már legalább 1 napja visszaért, rég hazamehettek volna. Nyakamba akasztják az igényes fa érmet. Kapok még egy fa emléktárgyat, talán ez a jutalma az elsõ helyezettnek. Kapok még egy szép technikai pólót, és csõsálakat. El vagyok halmozva mindennel. A szervezõk tájékozatnak, hogy a lengyelek hõsként tekintenek rám. Az eddigi leghosszabb túrámon sikerült egyedüli teljesítõként célba érni. Erre (féltáv elõtt) nem számítottam. Sikerült eloszlatni a kételyeket, a túra teljesíthetõnek bizonyult. Rövid gondolkodás után a zuhanyzást a kaja elé helyezem. Elõtte levetem a rám rohadt cipõt. Van meleg víz, most nehezen viseltem volna a hideget. A felszakadt hólyagok és kidörzsölõdések még jobban fájnak, de már nem számít. Visszaöltözök a munkahelyi ruhámba, de a cipõ helyett a papucsot választom. Michal még készít egy képet rólam a túra pólójával. Jöhet a kaja… Elõször pizza. Nehezen csúszik, be van szûkülve a gyomrom. Egy helyi sörrel oltom a szomjamat. Még tudnék enni. Kapok egy tál héjában fõtt krumplit, vaj helyett margarinnal, sóval. Ezt talán még a pizzánál is jobb. Nem tudom megenni az egészet. Indulni kéne haza. Lazy már vagy 30 órája a célban lehet, épp eleget várt rám. Szerencsére ennek ellenére nem sürgetett a célban; nem lettem volna képes kapkodni. Lazy a térképet nézegetve most veszi észre, hogy innen nem is túl messze van egy ?azy nevû falu. Nem esik útba, de ez most nem számít. Elég sok ideje lett volna Lazynak ?azy felkeresésére, de csak most vette észre. Nem bánom a kitérõt, csak akkor a kedvemért álljunk meg fényképezni egy lengyel vasútállomáson. Érzékeny búcsút veszünk a szervezõktõl. Nem tudom azt mondani, hogy jövõre itt leszek. Pár nap után változott a helyzet; úgy érzem, ott a helyem. Fõleg ha ismét spártai módon szervezik. De egy hajnali/reggeli rajtnak jobban örülnék, úgy csak 2 éjszakát kellene átvészelni.


Az ominózus falutáblát lefényképezem Lazy-val, majd a faluközpontba is benézünk. Az elõzõ 2 nappal ellentétben gyönyörû, napsütéses idõ van. Irány a vasútállomás. Grodziec Slaski-t néztük ki, ez csak egy megállóhely. Érdekes képet mutat. A villamosított vasútvonalon már nincs forgalom. A felsõvezeték hiányzik, de a tartóoszlopai még állnak. Ennek ellenére egy vadiúj sorompó biztosítja az átjárást. Az egyik sorompót azonban telibe találhatta egy teherautó, a mellette álló betonoszlop is kettétörve hever a sínek mellet. Az állomás épülete még egyben van, mert lakják. Hamar beájulok az autóban. A fõút Kiszucaújhely utáni szakasza bizonyára el van átkozva, most is áll a kocsisor. Nem gond, már ismerjük a kerülõutat. Sajnos mások is, a keskeny úton gyakran nem fér el egymás mellett két autó. Kényelmetlen volt egy helyben ülni, össze-vissza fészkelõdtem. Igazából egy fekvõhelyes vonatnak tudtam volna a legjobban örülni. Nincs jobb dolog annál, mint amikor egy hosszú túra, és egy-két kiesett éjszaka után egy fekvõkocsiban a felsõ ágyon elnyúlok, és a vonat ringat álomba. Sajnos ez viszonylag ritkán történik meg… Besztercebánya után Tesco-zunk. Borzasztó lassan tudok csak menni. A ruházatom egész normális, de a mezítláb viselt piros papucs feltûnést kelthet. Közben a lábfejem úgy néz ki, mintha átment volna rajta egy autó. Ilyenkor túra után bármennyi kaját el tudok tüntetni. Friss péksüteményeket vettem, és persze a kötelezõ Kofolákat. Még meggyeset is találtam. Lazy Káposztásmegyerre szállít, ezúton is köszönöm. A cipõm az autóban maradt, de már késõn vettem észre. A maradék 500 méter sem esett jól. A Hamar bezuhantam az ágyba, 9 óra alvás után mehettem is dolgozni.


A túra weblapja: http://beskidyultratrail.com/index.php?ch_lang=2


Az online követés (még élõ, visszajátszható) weblapja: http://app.trackcourse.com/view/but2014-260

 
 
sétáLós bácsiTúra éve: 20142014.10.17 01:08:03
megnéz sétáLós bácsi összes beszámolója

Beskidy Ultra Trail 260 km (1. rész)


 


Hosszú lett az iromány, mint maga a kirándulás. Valószínûleg unalmas. Hiába, utoljára kb 8 éve írtam alaposabb beszámolót; nem vagyok rutinos az ilyen írogatásokban. Csak indokolt estben írok, ki kell érdemelni a rendezvénynek. Most többen is kérték a beszámolót, beadtam a derekamat. Nem mondhattam azt, hogy majd más megírja. Talán hasznos lesz annak, aki a késõbbiekben megpróbálja. Utólag rájöttem, hogy össze-vissza váltogatom a múlt és a jelen idõt, ezt már nem volt kedvem korrigálni. Így sikerült… Legalább marad valami írott nyoma ennek a hosszúra nyúlt sétának.


Elõzmények


Már egy ideje tervezgettem, hogy a 2 hosszú lengyel túra (Bieg 7 Szczytów, BUT) egyikét meglátogatom. A Kárpát Koszorú keretében párszáz kilométert túráztam már Lengyelországban (leginkább a szlovák-lengyel határon), de hosszabb lengyel teljesítménytúrán még nem vettem részt. Lengyelország kiesik a látómezõmbõl ilyen téren; pedig a lengyel hegyek nincsenek túl messze. A Szondin említettem Barta Lacinak (továbbiakban: Lazy), hogy számoljon velem, ha valami szervezkedés van a lengyel túrákra. A másik túra júliusban volt, szóba sem jöhetett; így maradt a BUT. Nem is baj, úgy emlékszem, hogy a tavalyi teljesítõk beszámolói szerint a BUT-nak jobb az útvonala. Másrészt most utólag látom, hogy a B7S-nek idén már nem volt olyan baráti a szintideje, mint tavaly; nem biztos, hogy bevállaltam volna. A BUT-on terep nagy része teljesen ismeretlen, csak a Vízválasztón vezetõ kb 40 km ismerõs a 2 évvel ezelõtti nagyhátizsákos túráról. Ez a szakasz kifejezetten szép, érdekes helyeken vezet (ha nappal lenne, akkor a túra legszebb része lenne); reménykedtem benne, hogy többi rész sem lesz rosszabb.


A Palócon mondta Lazy, hogy a túra kiírása már elérhetõ a neten. Nem foglalkoztam elég hamar a témával, kb 3 héttel késõbb találtam/kerestem meg a túra honlapját. Ekkor már csak pár nap volt hátra a nevezési határidõig. Nem szeretem elsietni az ilyen döntéseket; mégis igyekeznem kellett. Hamar kiderült, hogy az alacsony érdeklõdés miatt a hosszú távot átformálják. A szokásos formáció (ellenõrzõpontok, útvonalkijelölés, trail érzés, stb) helyett egy egészen spártai megoldást választottak. Kiderült, hogy egyáltalán nem lesznek ellenõrzõpontok, nem lesznek frissítõpontok, tehát nem is fogunk szervezõkkel találkozni útközben. Mintha egy egyéni bejáráson lennénk, ahol csak magunkra, és az egyébként is rendelkezésre álló lehetõségekre számíthatunk. Útközben az egyetlen szolgáltatás az online követés lesz. Mindenki kap egy GPS jeladót, és a neten folyamatosan lehet majd látni, hogy merre járunk. Ezzel ügyesen kiváltották az ellenõrzõpontokat. Cserébe eltörölték az egyébként elég borsos nevezési díjat (350 PLN). Ezt egyáltalán nem bántam. A hosszú távra elõször 251, majd 260, végül 261 km-t írtak, 12 000 m szintemelkedéssel, 64 óra szintidõvel. A hosszú táv BUT Challenge nevet kapta.


Éreztem, hogy ez az „én túrám”, de még nem mertem igent mondani. Szeretem a kihívásokat. A teljesítménytúrák nagy része rutinból megy, mindenféle extra kihívás nélkül. Persze, vannak rendkívüli idõjárási körülmények, lehet minél gyorsabb idõre törekedni –ezáltal nehezítve a teljesítést. Vannak fájdalmas vízhólyagok, átmenetileg lehetnek kisebb lesérülések, lehet õrült duplázásokat csinálni. De pusztán egyetlen túra szintidõn belüli teljesítése tényleg nem szokott kockázatosnak tûnni. A BUT Challenge esetében viszont más volt a helyzet.


3 nappal a nevezési határidõ vége elõtt írtam a szervezõnek, hogy kérnék még egy kis gondolkodási idõt. Michal, a fõszervezõ lelkesnek tûnt, azonnal válaszolt. OK, nyertem pár napot. Indultam is a Csukásra. Itt (és még elõtte a Vadrózsán) gyorsabban mentem, mint szoktam. Megerõltettem a jobb talpamon az egyik inat, és ez fájt, kicsit be is dagadt a lábfejem. Ezek a tünetek csak lassan múltak, nem szívesen nevez így az ember az eddigi leghosszabb túrájára. Nem is kellett neveznem, hiszen Lazy gyakorlatilag benevezett engem… Nem annyira örültem neki, hogy Lazy hozta meg a döntést, de legalább nem vacilláltam napokig. Innen már nem volt visszaút.


A Nyitrai 100-ason viszonylag kímélõ üzemmódban mentem, a BUT elõtti hétvégén pedig inkább bicikliztem 200 km-t (geodéziai tornyok nyomában), hogy ne terheljem meg magamat. A biciklizést mostanság elég ritkán ûzöm, így alapos izomlázam lett. De ezek más izmok, nem aggódtam miatta. Ráadásul jókat aludtam szombat és vasárnap este is.


Már csak pár napom maradt. Néhány levelet váltok Michal-lel, mindenre készségesen válaszol. Megkapom az online követés honlapját. A B-s keresztnevemnek köszönhetõen a lista élére kerülök. Indulás után úgyis gyökeresen meg fog változni a helyzet; legalábbis akkor, ha a mezõnyben elfoglalt helyünk szerint állítanak majd sorba. 11 név került a rendszerbe. Lazyval mi ketten vagyunk magyarok, mindenki más lengyel. Furcsa, pedig ez a kirándulás UTMB pontokat is ad. Bár lehet, hogy inkább fordított verzió lenne indokolt, miszerint az UTMB is érjen néhány BUT pontot. A visszaszámláló pedig kegyetlenül számolt visszafelé. Olyan, mint a 6-os átlag; nem érdekli semmi, csak rendületlenül számol, megy, nem pihen, nem lassul.


Útipoggyászom


Próbáltam okosan összeállítani a táskámat. Egyértelmû volt, hogy a 30 literes, esõhuzattal is rendelkezõ táskára lesz szükség.


Úgy terveztem, hogy induláskor a következõ ruhákban leszek:



  • középkategóriás Kalenji futócipó, ami a címke szerint akár 2 órán át is használható

  • 2 pár zokni (vastag, vékony)

  • hosszú aláöltözet nadrág, ami messzirõl akár futógatyának is tûnhet

  • rajta nagyon vékony rövidnadrág

  • technikai póló

  • vékony (lyukas, kinyúlt, kifakult) pamut felsõ

  • csõsál

  • és a SERBIA feliratú baseball sapkám

  • persze az alsónadrágot sem felejtettem el


Kis egységcsomagokat alkottam:


Ruha:



  • 1 pár vékony, 1 pár vastag (azaz egy garnitúra) váltás zokni

  • váltásként és egyben kabalaként a KarpatiaTrail-en kapott póló

  • rövidnadrág

  • meleg, de kis helyet foglaló aláöltözet felsõ

  • kék termék széldzseki

  • nylon esõkabát (kötelezõ felszerelés volt a vízálló kabát, de nem biztos, hogy ilyenre gondoltak)

  • téli sapka

  • kesztyû


EÜ csomag:



  • rugalmas pólya

  • izofólia

  • Neogranormon

  • ragtapasz

  • Flector kenõcs (fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentõ)

  • Tesco-s magnézium

  • Tabletták (torokfájás, hasmenés, fájdalom, láz, lódarázs ellen)

  • szippantós cucc az aszthmámra

  • nedves törlõkendõ

  • zsebkendõ

  • kisolló

  • szõlõzsír

  • kitûzõ vízhólyagok ellen


Kaja csomag:



  • 1,25 l víz (2 flakonban)

  • 1 energiaital

  • 1 csõ folyékony koffein

  • 2 gél

  • 1 gyümölcspép (ezeket a futós cuccokat az utóbbi hetek túráin vágták hozzám, magamtól eszembe sem jutna ilyenekre beruházni –végül nem is használtam õket)

  • 2 italpor

  • kb 300 g gumicukor

  • 1 zacskó 2 éve lejárt szõlõcukor

  • 270 g sós cucc (ropi, mogyoró, szotyi)

  • kb 200 g müzli szelet

  • kb 200 g csoki (Sport, ROM)

  • rágógumi (ha már nem mosok fogat)


Iroda:



  • térkép, szerencsére az útvonal kb 85%-áról volt rendes turistatérképem; a hiányzó rész térképét kinyomtattam

  • térkép, amit a rendezõk adtak a rajtban

  • angol nyelvû, de nem igazán részletes leírás, ezt is a rajtban kaptuk

  • 150 PLN, 20 EUR, és bankkártya vészhelyzet esetére (pénztárcát nem vittem)

  • útlevél –mert még mindig nem sikerült pótolni a személyimet

  • a túra angol nyelvû kiírása

  • a saját itinerem: egy A/4-es méretre csökkentett térképre ráírtam a fontosabb helyek pontos távadatát. Ugyanerre a lapra írogattam az idõtervemet, ez a lap tehát igen hasznos volt.

  • lefûzhetõ genothermek


Mûszaki cikkek, egyebek:



  • 2 telefon

  • 2 lámpa

  • 1 garnitúra pótelem a lámpába

  • fényképezõgép, 2 garnitúra pótelemmel

  • iránytû

  • gyufa

  • MP3 lejátszó

  • napszemüveg tokkal

  • karóra


Gondolkodtam még az esõgatyán, a kis törölközõn és tusfürdõn. Végül ezek nem kerültek be a táskába, így is volt mit cipelni. Botokat sosem használok, nincsenek is botjaim.


Azt gondoltam, hogy nekem lesz a legnagyobb táskám. Lehet, hogy így is volt, de az megnyugtatott, hogy Lazy épp ugyanilyen táskába pakolta a cuccait. Nem hiszem, hogy láttam már õt ekkora batyuval kirándulni. Szerda este még tartottam egy részletesebb stratégiai egyeztetést Lazy-val. Igyekeztem összehozni a kb 8 óra alvásokat a túra elõtti napokban, ez nagyjából sikerült is.


Utazunk, készülõdünk


Csütörtökön már nagy csomaggal mentem be dolgozni. 15.15-re volt megbeszélve az indulás a Dunakeszi Auchan-tól; ebbõl végül inkább 15.30 lett. Ilyenkor mindig marha fontos elintéznivalók jönnek az utolsó pillanatban. Aggasztó, hogy az útvonaltervezõ szerint 21.30 körül fogunk a rajtba érni. Valami nem stimmel, bõ 5 órás útvonaltervre emlékeztünk. Valahol aztán újraterveztetünk, így már minden OK, 20.15-re ott leszünk. Egy baleset miatti kerülõ, és néhány építkezés miatt ehhez képest kicsit késünk, de még így is idõben érkezünk Szczyrk-be. Nem is tudom, mi lett volna, ha az autóúton ragadunk a dugóban; éppen le tudtunk még róla hajtani. Útközben Wegierska Górka-ban piros betûs KEBAB felirat villog a vendéglátóipari egységen. Hamar rájövök, hogy erre fogunk kirándulni péntek este. Meg is volt tehát a hely, hogy hol vacsorázzak.


Kis keresgélés után megtaláljuk a rajtot, ami egy moziban van Szczyrk városában. Meglepõen sok az ember. Hamar kiderült, hogy a részvevõk jelentõs részét depósként kísérik a család/barátok. Ez megengedett lehetõség; mindenesetre nem voltak éppen egyenlõek a feltételek. Sebaj, nekik majd nagyobb lesz a kísértés, ha már romlik a helyzet.


Lecuccolunk egy mûvészszobában. Némi kajával és innivalóval kínálnak a szervezõk. Rövid idõ alatt nagy mennyiségû tepertõkrémesnek tûnõ kenyeret tüntettem el uborkával. 21 órára ígérik az eligazítást. Ez kicsit csúszik; nem baj, addig eszek. Megkapjuk a térképet és a leírást. Elhelyezkedünk a nagyon kényelmes moziszékekben, és a tekintetünket a filmvászonra szegezzük, már csak a popcorn hiányzik. A tájékoztatás elején felállítják és megtapsolják a résztvevõket. Kicsit hülyén érzem magam. A többség már be van öltözve, én még utcai ruhában vagyok. A szervezõ jelzi, hogy az angol verzió majd a lengyel után lesz. A lengyel verzió nagyon hosszú és unalmas volt. Kb annyit értettem belõle, hogy helyenként nagy sár lesz, és hogy a túra vége felé érintünk egy Aquaparkot. Közben a számítógépen néha bevillant az idõjárás elõrejelzés; elég mocsok idõt jósolt. Ez nem jó hír, az általunk nézett elõrejelzések a túra idejére csak minimális csapadékot jósoltak, lelkileg eszerint készültem. Nagyon elhúzódott a szövegelés, Lazy el is aludt. Nem egészen értettem, hogy fog beleférni az angol verzió. De ezt már nem vártam meg, a lengyel után elmentem átöltözni, és elrendezi a táskámat. Épp összeszedtem a csomagomat 22 órára. Rámszerelték a GPS jeladót, ezt karon kellett viselni (nem lehetett táskába tenni).


Kimentem az udvarra. Mindenkin profi futócuccok, botok, folyadékdaraboló, kisebb szatyor, stb. Kicsit kilógtam a sorból. A felszerelésre költött vagyon mértéke mellett az életkorommal is kilógtam (vagy belógtam). Az indulók többsége kb 40 éves volt, én voltam messze a legfiatalabb. Nem egészen értem, miért; a mi fiataljaink azért eljárogatnak hosszú távokra is. Valaki épp betölti a 18-at, aztán megy is a K200-ra. Rajt elõtt szóba elegyedtem egy résztvevõvel, kérdezte hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Lelkesen mondta, hogy tavaly sokat ment egy magyar lánnyal. Tájékoztattam, hogy az a lány a nõvérem. Volt meglepõdés...


Elsõ éjjel


22 óra után pár perccel végre elindultunk. A rajtfotón a nevezési listával szemben már csak 10-en voltunk. Valaki kicsit késõbb még elõkerülhetett; tehát összesen 11-en indultunk útnak. Párszáz méter „kötelezõ” kocogás következett, szerencsére hamar elkezdett emelkedni az út. Rögtön jelzetlen szakasz jött. Nem volt szalagozás. Az út során csak ott látunk szalagokat, ahol a 60 és 90 km-es résztávok is elhaladnak; de itt csak a mi távunk jött. Azok a távok ugyanis a hagyományos módon vannak megszervezve. Lazyval hamar az élre állunk. Érdekes módon senki sem akarja elrohanni az elejét. Teljesen logikus a gondolat, de valahogy mégis az a jellemzõ, hogy az elején elrohannak a futók. Itt talán okosabbak, tudják hogy még messze a vége. Hiába volt GPS Lazynál, valahogy már le is térünk a trackrõl, és egy vizes füves réten átvágva célozzuk meg a Siodlo nyerget. Hamar átázik a cipõ, ennek nem örülök. Ezután egy alapos emelkedõ következik az 1257 m magas Skrzyczne nevû púpra. Eleinte egész kellemes az ösvény, és még köd sincs; jól esik a mászás. Lazy többször is jelzi, hogy elhagytuk a tracket, de én nem foglalkozok ezzel a kérdéssel, hiszen a jelzések megvannak. Egyszer csak elérünk egy sípályát, ahol már köd is van. Nem sok mindent látunk, csak megyünk felfelé; az biztos jó megoldás. Késõbb újra találunk jeleket, egyszer csak felérünk a felvonó tetejéhez, majd a turistaházhoz.


Innen hosszú lejtõ jön Ostre-ig. Elköszöntem Lazy-tól, nem akartam futni. Megfogadtam, hogy nem fogom elrohanni a túra elejét, mert kell tartalékolni a végére is. Az út állapota sokat romlott. Gyakran inkább egy patakmederre emlékezetett; nagyobb, mozgó, csúszós kövekkel. Egy váratlan pillanatban balról egy szekérútról becsatlakozott egy futó. Szépen kihagyta a csúcsot (az emelkedõ utolsó szakaszátki lehetett kerülni egy szintúton). Nem szimpatikus ez a hozzáállás… Néha lemaradok Lazytól, de végülis együtt érjük el az aszfaltot. Ezután jött az a rész, amitõl az egyik legjobban féltem, legalábbis tájékozódásilag. Ostre után a zöld jelzés folyamatos követése helyett az Ostre (932 m) csúcsát is érinteni kell, így a falutól kb 3 km-t jelzetlen úton kell megtenni. Szerencsére itt volt szalagozás, de nagy sarat ígértek. Nem vettük észre a jobbos letérést. Elértük a buszmegállót, itt már észbe kaptunk; a térképemen is látszott, hogy túlmentünk. A neten közzétett turistatérképet a szokott módon lefotózgattam. Így tájékozódáskor nem kellett elõkotorni a nagy lepedõ papírtérképet; akár menet közben is rá tudtam nézni, hogy merre járunk. A letérés nem volt jól szalagozva, talán leszedték a helyi rossz gyerekek. Utána viszont már lehetett követni az utat. Hamar egy igen meredek emelkedõn találtuk magunkat. Nehéz volt már csak az egy helyben maradás is, nem hogy még a felmászás. Már értettem, miért kell erre jönni… Utána csökkent a meredekség, de romlott az út. Elhagytam Lazyt. Egy irtáson a vizes fûben végérvényesen rommá áztak a cipõim. Elkezdett lejteni az út, ilyenrõl nem volt szó. Megzavartam valami vadállatot, megálltam. A térkép szerint nem voltam jó helyen, így visszafordultam. Megláttam Lazy fényeit, aki idõközben elém került. Benéztem egy letérést. Egyre fogyó úton mentünk az Ostre csúcsa felé. Néhol már semmi út nem volt, csak a szedrek, letört gallyak között kellett lépegetni; ez a rész nem volt kellemes. Elérünk egy szekérutat, a szalagok balra hívnak, a track egyenesen megy. Ragaszkodunk a szalaghoz, hiba volt. Elértünk egy házikóhoz, de erre már nem voltak szalagok. Valahogy visszamegyünk a trackre. Nagy baj nem lehet, jobbra sejtem a szalagot, balra lehet a zöld jel, majd csak elcsípjük az egyiket. A szalagot érjük el, rátérünk a zöldre.


Nagy lendülettel kocogásba váltunk egy kényelmesen lejtõ úton. Párszáz méter után észleljük, hogy elhagytuk a gerincet és a jelet. Irányban felvágunk a zöld felé. Mindenféle aljnövényzet, szeder, és meredek mászás a jutalom; lehet, hogy jobb lett volna visszamenni az úton. Egy lakókocsinál érjük el a zöldet. Más is benézte az utat, jobbról, mélyen lentrõl fejlámpa fotonjait látom. A Magurka (1108 m) csúcsán a pirosra térünk. A piros itt két irányba megy. Elõre szólok, hogy balra kell menni. Meg is van a balos ág, szalagokkal megerõsítve. Szerencsére Lazy észreveszi, hogy megint letértünk a trackrõl. A jobbos ág lett volna a nyerõ, ezt jól benéztem, ezúton is elnézést kérek miatta. Nem is értem, hogy lehet ennyit bénázni a tájékozódással; ez általában nem jellemzõ rám. Most pedig még GPS-szel is meg vagyunk erõsítve. Itt elénk került valaki. Egész szimpatikus gerincen kirándulunk, nappal szép lehet. A pocsolyákat itt is kerülgetni kell. Érdekes, itt nem az a ragadós fajta „magyar” sár jellemzõ, hanem inkább merülõs, hígabb sár van a pocsolyák mellett. Néha éppen megússzuk újabb áztatás nélkül, néha akaratlanul is lábat mosunk. Egyszer csak sziklaalakzatokhoz érünk. Kis technikai szünet következik. Lazy öltözik, itt már kevés a póló. Eszek egy müzli szeletet. Újabb futó elõz, láthatóan jó erõben van. Egy helyben állva nagyon hûvös az idõ, a szél is fújdogál.


Kisebb-nagyobb hegyeken vezet a gerinctúránk, gyakran kellemetlenül köves úton. Kezdek álmosodni, de ezen hamar túlteszem magamat. A Malinowska Skalára, és a szomszédos Malinów-ra nem kell felmenni. Nem is értem, miért; pedig jelzés is vezet rájuk. Lazy-val tartok, pedig csak az átlagsebességünk egyezik. Fölfelé gyorsabb lennék, Lazy most valahogy a szokásosnál nehezebben veszi az emelkedõket. Lefelé azonban kocogásra vált, ez pedig nekem nem kellemes, ezen a kiránduláson maradnék inkább a gyors sétálásnál. Nem akarok egyedül menni, így inkább alkalmazkodok. Lazy közben sokkol. Elõször azzal, hogy a szervezõk által megadott adatot alapul véve bõven nincs meg az 5-ös átlagunk. Másrészt azzal, hogy már kb 3 km-rel többet mentünk, mint amit a szervezõk adata mutat. Mi lesz így a végére, ha ilyen ütemben gyarapszik az ajándék kilométer… A Bialy Krzyz (934 m) hágója elõtt kiérünk a ködbõl, sõt még a csillagokban is lehet gyönyörködni. Nem sok csillagképet ismerek, de az Oriont üzembiztosan fölfedezem. Lazy pedig megmutatja a Kotlós tyúkot. Feltehetõleg Fiastyúkra gondolt J A hágóban mindenképp vizet akarunk szerezni. Fogytán van a folyadékkészletünk, és sokáig nem lesz lehetõség utántöltésre. Lazy megpróbál benyitni néhány házikóba. Nem is értem, mire számítottunk így az éjszaka közepén, természetesen mind zárva van. Továbbindulunk, majd egy kis ház udvarában kerti csapot veszek észre. Rávetjük magunkat, feltöltekezünk. Ez most igen jól jött.


A turistatérképen bejelölt útvonal szerint hosszasan a pirosat kell követnünk. A GPS track szerint egy kb 1,5 km-es szakaszon a pirossal párhuzamosan egy (meglepõ módon Beskid nevû) hegyet megmászva vezet az útvonal. Az ominózus elágazásban nem leljük a pirosat, maradunk tehát a GPS által javasolt gerincúton. Bizonytalankodó turistát elõzünk. Egy alig észrevehetõ elágazásban a szokásos, kényelmetlenül köves útra térünk. A pirosra visszatérve meredek kaptató következik a Klimczok oldalában. Itt kicsit ellépek Lazy-tól. Az elõnyömet kihasználva keverek egy kis magnéziumot; unom már a vizet. Eszek pár szemet a tükörtojásos gumicukromból, ami már a brassói túra óta hû társam volt. Együtt ballagunk, majd ismét ellépek. A Klimczok (1117 m) csúcsa elõtti nyeregbe pár nap múlva még jönni fogunk. Innen inkább csak sejtem, hogy merre kell menni, próbálok a lehetõ legmeredekebben menni a csúcs felé a sípályán. Fent torony áll. Lefelé már jobbak a jelek, hiszen inkább erdõben kell menni. Az út minõsége azonban nem sokat javul, itt a köves verzió van többségben. Hamarosan világosodni fog, már nagyon várom. A Blatina turistaháza elõtt kezd szürkülni, hamarosan elteszem a lámpát. A szép napkelte látványa helyett lemegyünk a ködbe. Lazy utolér, együtt tartunk Brenna felé.


Elsõ nappal


A GPS a zöld, a térkép a fekete jelzést javasolja, a leírás szerint a zöldön kell menni, de választható a fekete is (ezt csak utólag olvasom). Nem értem, miért nem lehet egyértelmûbben megadni az útvonalat. Végül a feketén érjük el a települést. Hamar a fõutca melletti járdát koptatjuk. Jó lenne találni valami pékséget reggelizés céljából. Nyitva tartó boltok vannak, de pékség nincs. Találkozunk depósokkal, másoknak könnyebb dolguk van a frissítés terén. Végül utolsó lehetõségként a buszállomással szemközti benzinkútra térünk be. Nem, ebben nem akarom követni Dj Rush Boy-t, csak vizet kérünk. Lazy forró vizet is kér, levesport tölt a kulacsba. Itt egy újabb turistával találkozunk. A reggelit lelkileg áthelyezem Ustron-ba, a következõ városkába. Elõtte van a Równica hegy tömbje. Felfelé szokás szerint ellépek. Ismét turistaház, utána lejtõ. Ez egy marha meredek, köves lejtõ volt; pár nappal késõbb már nehezen toleráltam volna. Valahogy mégis volt rajta biciklinyom; bátor volt az elkövetõ. Vártam, hogy Lazy utolér lefelé, de nem. Talán megállt a turistaházban.


A jelek a városban is jól mutatják az utat. Keresztezem a Wisla folyót, és a vasutat. Érdekes, errefelé majdnem minden vasútvonal villamosított, miközben maga a pálya láthatóan rossz állapotban van, a fûtõl nem látszik a zúzottkõ ágyazat. Sajnos vonattal nem találkozok, pedig az mindig nagy erõt ad a folytatáshoz. A városban valószínûleg le kellett volna térni a jelzésrõl. Nekem ez nem volt teljesen egyértelmû, inkább a pirosról mentem át a sárgára. Közben találtam egy kiváló boltot. A túra során nagyrészt a Zabka hálózat üzleteit kerestem fel, most is. Reggelire almás-meggyes gyümölcslevet, csomagolt szenyót, almás süteményt, és banánt ettem. Emellett vettem egy szenyót az útra. Kiültem a bolt elé enni, hogy könnyen észrevegyem Lazyt. Igen jól esett a reggeli. Utólag látom a nyomkövetõ rendszeren, hogy elsõként értem Ustron-ba, de a reggeli közben ketten (Rafa? Bielawa, Kamil Klich) leelõztek. Nem tudtam, hogy Lazy csak másfelé ment-e (már látom, hogy kicsit letértem a GPS trackrõl), egyáltalán megáll-e ebben a városban kajálni. Végülis elkerültük egymást, pár perccel utánam indult el.


Továbbinduláskor 55 km-nél és 11 óránál jártam. Ez nem túl jó, de még épp elfogadható. Bíztam benne, hogy napközben sikerül némi elõnyt kovácsolni az 5-ös átlag fölé. A patakparti, hangulatos, fákkal szegélyezett út különösen tetszett. Fõutat keresztezve egyre erõsebb az emelkedõ. Ködös, szürke idõ van. A földúton ismerõsnek tûnõ futócipõ nyomokat látok, ez Lazy lehet. Igyekszem fölfelé, egyre jobban tetszik a terep, elég volt már a sötétségbõl és a városból. A Mala Czantoria közelében elérem a hegygerincet. Váratlanul megpillantom a Rafa? és Kamil (R&K) párost. Az egyiküké volt az ismerõsnek hitt nyom. Akkor Lazy hátrébb lehet. R&K hamar kocogásba vált. Ezt nem akarom erõltetni, inkább kicsit lemaradok. Megpillantom az 1 héttel elõttünk rendezett Nezmar Sky Ultramaraton szalagjait és útbaigazító tábláit. Illett volna már eltávolítani õket. Errefelé kapom az elsõ SMS-t Verától, mûködik tehát az online követés. Szép lehet a környék, de sajnos köd van. Sajnos az áfonyáknak ilyenkor már nem az igazi az ízük és a halmazállapotuk. Kisvártatva a cseh-lengyel határon találom magamat. Szeretem a határsávokat, bár kissé izgalmasabb, ha mûszaki zár is kíséri az utat, és bujkálni kell a határõrök elõl (esetleg a lengyel-ukrán határon is szervezhetnének valami érdekes túrát, ott a határkövek is sokkal szebbek). Errefelé feltûnik a túra fotósa. Tõle érdeklõdök a pillanatnyi helyzetemrõl. Meglepõ módon az élmezõny nyomában járok, aztán az emelkedõn egyesülök az élmezõnnyel. A fotós nagyon lelkes; a nagy csomagja ellenére kitartóan siet, néha fut mellettünk, elõttünk, hogy minél több képet tudjon készíteni. A Chata na Cantoryjí turistaház az egyetlen errefelé, ami a határ cseh oldalán áll. Ki kell tehát használni az alkalmat egy kis Kofolázásra. A büfé 10-kor nyit, épp nyitásra érkezünk. 3 dl Kofolát és egy Horalky-t rendelek. Elég borsos az ára (talán 7 PLN), de legalább elfogadják a lengyel pénzt. Az viszont nagyon bosszant, hogy közel 10 percet kellett várnom a Kofolámra; ami még langyos is volt. Nem értem mi lehet itt, ha eljön a napközbeni „roham”. Közben kint ragyogóan kisütött a nap. Reménykedtem, hogy ez tartósan így marad; de inkább csak egy lyuk volt a felhõn, a Wielka Czantoria (995 m) kilátóval ellátott csúcsán már ismét köd van. R&K is utánam erednek. Hamarosan kiabálnak utánam, hogy rosszfelé megyek, a piroson kellene menni, forduljak vissza. A térképem szerint csak a csúcstól jön a piros. Ezt mondom is nekik, de hajthatatlanok, visszamennek a házig. A csúcson még készít rólam pár akcióképet a fotós, õ is megerõsíti, hogy jó helyen járok.


A lejtõ kellemetlenül köves, Csehországban próbálok kényelmesebb talajt találni. Kisebb-nagyobb hegyeken át hullámzik a gerinc, már megjelentek a turistacsoportok. Sajnos nem sok kilátás adódik, inkább ködös, felhõs az idõ. SMS érkezik Ádám barátomtól. Kb 9 éve túráztunk utoljára rendszeresen együtt, mégis lelkesen figyeli a pozíciómat. A Soszów síközpontjánál depósok várják a R&K párost, így éppen nem érnek utol. Egyre többen jönnek szembõl, szinte már zavaró a tömeg. Bele sem merek gondolni, mennyien lehetnek itt szép idõben, hétvégén. Pedig annyira nem is látványos a környék (igaz, kocsmák, éttermek szép számmal vannak a hegyen). A Stozek Maly környékén kisüt a nap, a bükkös a Bakonyra emlékeztet. A Wielki Stozek (978 m) turistaházában üdvözlöm a mûanyag Milka teheneket, majd technikai szünetet tartok. Szerencsére nyitva van a WC ajtó, nem kell beletöltenem 1 PLN-t. Az energiatakarékos lámpát nem díjaztam, mert igen hamar lekapcsolt, és csak kint volt kapcsoló. Az itt megadott szintidõt alaposan túlléptem. Sebaj, nálam volt a fejlámpa. Arcmosás, alvázkenés, aztán irány tovább. Párszáz méteren át kellemes napsütés melegít, még a hosszú ujjú felsõmet is leveszem. Sejtettem, hogy R&K lehagyott, hamar meg is látom a jellegzetes nyomokat. Most lejtõk jönnek, esélyem sincs utolérni õket. Nem is ez a cél. A Kiczory elõtt szép sziklák találhatók, sajnos itt már nem sütött a nap. A lejtõ a vártnál kellemesebb. A Laczecko nyergében a Sky Maratonnak ellenõrzõpontja volt. Nem csak a papírt, de még a bóját is kint felejtették. A térkép a Kubalonka hágóig gerincutat jelez, a piros jel azonban jól láthatóan el van terelve. Kicsit gondolkodtam, de megnyugtatott, hogy R&K is a terelt úton ment. Ez egy vadonatúj dózerút volt. Féltem tõle, hogy a dózeren kell menni a hágóig a kellemesnek hitt gerincút helyett. Aztán hirtelen balra visszatértem a gerincre. Kellemes napsütésben volt részem a következõ pár órában. A gerincút teljesen optimálisnak látszik a térképen. Enyhe hullámzás, szelíd kanyarok. A valóság mást mutat; ismét hatalmas pocsolyákat, mocsarakat kell kerülgetni. Végre a hágóba érek. A fotós fotóz, és jelzi, hogy 10 perce ment el R&K. Kezdem megéhezni, valami meleget akartam, pl hamburgert, hot dogot, vagy kolbászt. A hamburgeres egységben 1-2 perc után sem került elõ a pultos, így átmentem egy másik bódéba. Ott hamar egy nagyon finom süteményre tettem szert, és elfogyasztottam az Ustron-ban szerzett gyümölcslevem maradékát.


A következõ szakasz már a térképen is gyanús volt. 1 km aszfalt jött. Ez egy keskeny, kiváló minõségû, de nekem kicsit forgalmas aszfalt volt. Utána pedig kb 3-4 km-en át ezzel az aszfalttal párhuzamosan kell össze-vissza tekeregni. Nem szeretem az aszfaltozásokat, de ez a tekergés mégis kicsit értelmetlennek tûnt. Az elsõ dombon szép sziklákat ejtett útba a jelzés, ez rendben is volt. Ezután jött a fekete leves. Mocsár, minden mennyiségben, egész hosszú szakaszon. Alig vártam már, hogy vége legyen. Eközben egyébként szinte mesebeli szépségû szakaszok is akadtak; de nem tudom, hogy hány olyan nap van az évben, amikor ezek az utak szárazak, hiszen a térkép is mocsarat jelez. Stecówka felõl déli irányba nyílt kilátás. Ismerõs hegyekre láttam rá, hiszen légvonalban kb 4 km-re ment tõlem a Kárpát Koszorú útvonala. Ez egyébként az egyik legfelejthetõbb szakasz a Koszorún: a Vízválasztón kb 10 km hosszan országutak vezetnek. A kilátások elég jók (fõleg az Ochodzita csúcsáról), de egy gerinctúrán nem aszfaltra vágyik az ember. Megkezdtem a hosszú emelkedést a Barania Góra oldalában. Errefelé MTB verseny szalagjait felejtették kint. Úgy látszik, nem szokás eltávolítani a maradványokat. Rövid pihentetõ szakasz után egy kicsit meredekebb mászás vár rám a Przyslop házig. A ház egy szocreál üdülõre emlékeztet. Nagy meglepetésemre utolérem R&K-t, akik épp a paradicsomleves végére érnek. Kérdeztem tõlük, hogy mi a levesgyártás szintideje, 10 percet mondanak. Ezt soknak érzem, így inkább a hátizsákomban talált szendvicsre húzom rá magamat, és begyûjtöm a ház bélyegzõjét. R&K az emelkedõ ellenére viharos sebességgel távozik. Pár perc késéssel indulva azt feltételeztem, hogy fölfelé majd elcsípem õket; tévedtem. Egy darabig látom a hátukat, majd végleg eltûnnek a viharvert fenyõfák között. Az emelkedõre a patakmeder-szerûen köves út jellemzõ, feljebb inkább már mocsár van. Szerencsére a legvizesebb szakaszokon farönkökkel rakták ki az utat; némelyik a vízen úszik. A csúcson köd fogad, és fúj a szél, öltözködök; vége a pólós idõnek.


A Barania Góra elõtt jobbra térek a fekete jelen. A következõ szakasztól kicsit tartottam. A mûholdfelvételek szerint errefelé sok a letarolt erdõ, és a túra honlapján közzétett GPS track is össze-vissza kerülgeti a jelzést. Öröm az ürömben, hogy itt valamelyik rövidebb táv is jön, így az útvonal ki van szalagozva. Az út eleinte egész jó, majd egyre több a víz és a kõ. A jelzés egyszer csak derékszögben jobbra tér, én pedig megyek egyenesen elõre a szalagon. Itt még rosszabb az út, de tudom, hogy hamar el fogok érni egy dózerutat, így is lett. A térkép szerint a dózeren jobbra kell indulni, a szalagok egyértelmûen balra visznek. Ismét eltér a track és a valóság. A túra során talán elõször elõveszem a szöveges leírást, õ is a szalagot javasolja. Megyek tehát a kb szintben tekergõ dózeren. Talán majd a völgyben kell megindulni lefelé. Nem... Talán majd a következõ hegygerincen. Ott sem… Kezd gyanús lenni. Ha itt sem kellett letérni, akkor vagy valami rossz szalagozásra keveredtem, vagy egy marha nagy kerülõt teszek. Eljött a pillanat, hogy elhasználjam a telefonos segítségnyújtás lehetõségét. Michal (annak ellenére, hogy elfelejtettem mondani a szigorúan titkos jelszót –„barracuda”) azt javasolja, hogy kövessem a szalagot. Marad tehát az unalmas dózerút, majd aszfalt. Ez volt a túra majdnem legunalmasabb része. A futást most sem kívántam, a tempós sétát választottam. A köd miatt nem volt kilátás, az ingerszegény környezet miatt kezdtem álmosodni. A dózerút aszfaltra váltott. Találtam egy jó forrást. Lecseréltem a vizemet, mert az elõzõ házban elég furcsa ízû vizet töltöttem. Az arcmosás felébresztett. Egy õrház-féleség után Poplaty-ba értem, végre újra emelkedett az aszfalt. Nem örültem a dózerutas/aszfaltos tekergésnek, néhány kilométerrel biztos hosszabb volt, mint a netes track. A táv a netes track alapján volt megadva, az ehhez hasonló extrákat nekünk kellett „benyelni”. A térkép szerint egy rövid, de szemét emelkedõ elõtt álltam. A valóság mást mutatott. Itt nem volt se mocsár, se patakmeder; jól esett a mászás a Siodelko nyeregbe. Lefelé mocsár, de nem sok. Ismét egy dózerút következett. Nagy esõk lehettek erre; az utat több helyen megrongálta a víz. Közeledtem már Wegierska Górka (Magyar-hegy) felé.


A település elõtt a rövidebb táv szalagozásától végleg búcsút vettem; kereszteztem a So?a folyót, és csak az autóból látott piros KEBAB felirat villogott a lelki szemeim elõtt. Ide terveztem az egyik nagyobb megállásomat. Egy gyors bevásárlás után betértem a kebaboshoz. Nagy örömömre nem is volt kitérõ. Megkérdeztem a szintidõt. 7-8 perc, ez még belefér. Egy XL-es gyros tálat rendeltem. A bácsi megkérdezte, hogy tényleg XL? De nem tudott lebeszélni. A táskámat a kajáldában hagytam, egy másik boltban is próbáltam csomagolt szenyót venni, sikertelenül. A tál hamar elkészült, és brutális méretû volt (18 PLN-be fájt, nagyon megérte). Persze nem fogott ki rajtam.


Második éjjel


Az indulástól számított 20,5 óra elteltével 102 km-nél jártam, legalábbis a tracket alapul véve (bármennyit is mentem, nekem a trackhez kellett viszonyítani, hiszen az adja ki a 261 km-t). Lehetne jobb is, de legalább teljesült az a szempont, hogy nem siettem el az elejét. A szerelvényigazítást a vasúti átjáróban tartom, hátha jön egy szép villamos motorvonat. De nem jött, ez a túra nem a vonatlesésrõl szólt. Pár km aszfalt várt rám Zabnica-ig. Utálom az aszfaltot, fõleg sötétben, járda nélkül, erõs forgalommal. Mégis volt elõnye, az alig érezhetõ emelkedõn az óriás kaját valamelyest meg tudtam emészteni. A Zabnica folyócska keresztezése után erõsen figyeltem a kék jeleket. Eleinte pocsék állapotban voltak, de a fõutcát elhagyva javult a minõség. Hosszú emelkedõ elõtt álltam. A tõlem kb 15 km-re lévõ szlovák-lengyel határsávot kellett elérnem valahogy. Az nekem egy fontos hely volt, hiszen onnantól az éjszaka további része már nagyrészt ismerõs helyeken vezetett.


A falu után a réten már újra vizes a fû, nehogy véletlenül megszáradjon a cipõ. Kb 600 m magasan alulról elérem a felhõhatárt. A következõ pár órában nem sokat láttam a tájból, annál jobban lehetett viszont fénykardozni. A jelzések jó minõségûek, de ritkásak. Az út általában jól követhetõ, az elágazásoknál igyekszem nagyon figyelni. Az oldalgerincre felkapaszkodva enyhül az emelkedõ, egyre sûrûbb a köd. Kezdek szomjazni a gyros után, de lusta vagyok megállni inni. Erdõbe érve egy kiváló forrásra akadok, még ivóedény is van mögötte. Jól esik a hideg víz, így teljesüljön minden kívánságom. Szerpentinen érek fel 1000 m fölé. Itt a réteken elég nehéz követni a jelzést. Az utak, keréknyomok sokfelé ágaznak, nem mindig egyértelmû, hogy melyik a követendõ ág. Azért valahogy csak lejutok Hala Boracza környékére. A térkép itt turistaházat jelöl. Úgy terveztem, hogy beugrok egy teára, jól esett volna a hosszú éjszaka elõtt. Egy kutya állja utamat. Nincs megkötve, folyamatosan ugat. Valahogy azért csak odaenged a házhoz. Bent emberek mozgolódnak, de a bejáratot nem lelem. Kb 2x körbejártam a házat, és csak egy bezárt ajtót találtam. Szerintem jól láthatták a bentiek, hogy kint szerencsétlenkedek; de nem törõdtek velem. Aztán a kutya ismét utamat állta. Hálából ordibáltam vele egyet, hogy milyen turistaház ez, amibe nem elég, hogy be sem jutok, de még távozni sem hagynak. (Utólag kiderült, hogy valószínûleg nem ez volt a turistaház. Lazy is itt próbálkozott, õ sikerrel járt, neki ehhez a helyhez kellemes emlékei fûzõdnek.) A kutya sokáig vadul ugat mögöttem, késõbb lemegy a völgybe, és a birkanyájat riasztja föl, legalábbis a „csengõhangokból” erre következtetek. A kutya miatt van elég adrenalin, hogy ne legyek álmos. A következõ pár km-en több jelzésváltás is vár rám. A mûholdfelvételek szerint egy hosszú szakaszon teljesen le van tarolva az erdõ. Szerencsére az útjelzõ oszlopok és táblák hûségésen kísérnek, még csak el sem bizonytalanodok.


Újabb mászás, lassan már 1100 m magasan vagyok a Redykalny Wierch oldalában. Elõtte jön egy SMS Verától, miszerint mindjárt utolérem a R&K párost. Hihetetlen, már kb 6 órája lehagytak, és Magyar-hegyen is sokat idõztem. Nem hittem volna, hogy kb 3 óra mászással bedolgozom a legalább 1 órás hátrányomat, hiába, hogy az emelkedõn általában gyorsabb voltam náluk. Már vártam a találkozást, reméltem, hogy legalább éjszakára összeverõdünk egy csapattá. A sárgát elérve nagyon figyelek, mert két irányba is megy sárga. Útjelzõ tábla is segít. A sárga viszonylag ritkás, de a szekérút egyértelmû, Szép szakasz lehet ez nappal. Itt már újra áll az erdõ, a fenyveseket rétek váltják. Jön az újabb SMS. Lehagytam R&K-t, letértek a trackrõl, talán eltévedtek. Azt gondoltam, hogy a sárgán rossz ágon indultak. De hát nem volt nekik gyanús a sok lejtõ? (A nyomkövetõt visszajátszva már látom, hogy a Hali Boraczej-nél pihenõt tartottak, kishíján utolértem õket. Utána a zöld jelen indultak, de rossz irányba, ezért elõztem meg õket.) Tehát ismét az élre álltam. Hihetetlen, nem szokásom. Félrevezetõ útjelzõtábla után turistaház, ez Hali Lipowskiej névre hallgat. Este 10 után lehetett, itt már nem számított konyhára, teára. Bementem a házba, hogy töltsek vizet, ez sikerült is. Elõkerült egy személyzet, kérdezte, hogy „mit kolbászolok ilyenkor az erdõben”. Említettem neki hogy ez egy rendezvény. Szinte számonkérõen kérdezte, hogy hol a rajtszámom. Mintha egy „kötsög TANAP-os”-sal állnék szemben. Mutattam a jeladót, ez kicsit megnyugtatta. Aztán a többi résztvevõ felõl érdeklõdött. Jeleztem, hogy mind utánam vannak. 10 perc múlva újabb ház jön (Na Rysiance). Bent nagy a mulatozás, biztos könnyen kajához juthatnék, de nem érek rá. A várva várt országhatár egyre közelebb kerül. Közben egy számomra ismeretlen lengyel számról SMS-t kapok, magyarul. Pelle László írt. Õ is rajta volt a nevezettek listáján, de a túrán nem indult. Lászlót nem ismertem. Az SMS szerint 10 éve Lengyelországban él. Nagyon büszke volt rá, hogy az élre álltam, és biztatott hogy ez maradjon is így. Jól esett olvasni a sorait a második éjjel, és késõbb is. Ekkor még voltam annyira fitt, hogy éjjel is szinte rögtön válaszoltam az SMS-ekre. Egy kis hágó után a mocsaras részt deszkapallókkal próbálták járhatóvá tenni, több-kevesebb sikerrel. Enyhe emelkedõ után a Trzy Kopce (1216 m) púpján megpillantom a szlovák-lengyel határkövet (120 km).


Végre itt az ismerõs, Kárpát Koszorús rész. Annak viszont még jobban örültem, hogy a felhõ fölé kerültem, gyönyörû csillagos ég helyezkedett el fölöttem. Mennyivel könnyebb így minden… Még az út is járhatóbbá vált, igaz, azért itt is voltak kisebb mocsarak. Lelkesen mentem fölfelé a Brts (hol vannak a magánhangzók?)/Palenica csúcsa felé. Sajnos kezdett kikapcsolni az agyam. Hiába, az egyértelmû rész és a jó látási viszonyok miatt nem kellett annyira koncentrálni. Régen menet közbeni kisebb elalvásoknál arra ébredtem, hogy legyalogoltam az útról. Mostanában azonban inkább azon vettem észre magamat, hogy mindenféle hülyeséget asszociálok, különbözõ zenék akadnak be a fülembe, egyre lassabban megyek, megállok, és állva alszok. Ez a megállás csak pár pillanatig tart, de gyakran ismétlõdik. A Kazinczy-n sem szoktam bírni egymás után a 2 éjszakát, második este elején általában alszom pár órát. Most inkább hajnalra terveztem az alvást, hiszen akkor szoktam lenni a legálmosabb. Bõ 3 km-re lehettem a Hali Miziowej háztól, amit csak Pilsko-háznak hívtam. Úgy terveztem, hogy majd ott iszok egy energiaitalt. Végülis ezért hoztam. Talán hiba volt addig várni. A jelzés elhagyta a gerincet, és egy szokatlanul sáros úton vezetett a házhoz. Ezeken a kilométereken folyamatosan küzdöttem az álommanókkal. Akartam vetni egy pillantást a közeli bivakházra, de nem emlékeztem, hogy pontosan hol van. Volt egy tippem, de az útról nem látszott a házikó, kitérõt pedig nem iktattam be. Ez egyébként jó alvóhely, hiszen rendes ágymatracokra lehet feküdni: De még nem volt itt az ideje –bármennyire is dülöngéltem. Végül csak lejutottam a Pilsko-házhoz. Az épület zárva, az ajtaja elõtt frissítek. Várom, hogy mikor bukkannak fel mögöttem a lámpák, hiszen legalább fél órát tököltem útközben az álmosság miatt. A térkép szerint fekete jelzésen kell visszamászni a határsávba. Ezt a szakaszt nem ismertem, hiszen 2 éve végig a határsávban mentünk. Az elsõ fekete jel hamar megvan, egy útjelzõ táblán. A következõt azonban nem lelem. Megyek balra, elõre, jobbra a hegyimentõ ház felé, de sehol egy jelzés, pedig lehetne mire festeni. Hiába nézem a térképet, nem leszek okosabb. Jobbhíján másodszor is elindulok egyenesen fölfelé. Biztos nem ez a jel, mert keskeny az ösvény, bujkálni kell a vizes fenyõágak között. Sípályára érek, azon megyek toronyiránt fölfelé. Tudtam, hogy a pálya teteje nagyjából a határon van. Így is lett, és épp láttam is egy fekete jelzést ott, ahol elértem a határt. Magasan jártam, újra ködbe értem, és a szél is feltámadt. Fölvettem a széldzsekimet. Még várt rám egy köves mászás a Pilsko oldalcsúcsára, az 1542 m magas Góra Pieciu Kopców-ra. Idáig ez volt a legmagasabb hegy. Fent már törpefenyõkkel is találkozok. A fõcsúcs kb 400 m-re van, de Szlovákiában, arra nem kell kitérõt tenni, egyáltalán nem bánom. Errõl a pontról az archívumomból teszek be egy nappali képet, csak hogy látszódjon, amit nem láttunk.


Hajnal 1 múlt. Még kb 18 km-re lehet tõlem az a bivakház, amiben a hajnali alvást terveztem. A következõ szakaszokon sokat gondolok erre a házra, talán ez tartja bennem a lelket. Hajnal 5 felé odaérhetek. Várom, hogy vízszintesbe helyezkedjek. Bízom benne, hogy itt is lesz ágybetét, vagy legalább széna. Leápolom majd a lábamat, minden ruhát magamra veszek, aztán alszom. Korábban 2 óra alvást terveztem, de látszik, hogy legfeljebb 1 óra lesz (világosban már újra menni akartam). Lefelé nehéz megtalálni az ösvény elejét, utána viszont már követhetõ. Emlékeztem, hogy 2 éve egész magasan találtunk egy forrást errefelé. Hamar meg is hallom balról a vízcsobogást, és iszok, töltök. Ezután a víz az ösvényemen folytatja az útját. Miféle vízválasztó ez? Újabb cipõáztatások történnek. Szerencsére ezt elõre tudtam, és azt is, hogy lefelé hosszasan kényelmetlenül köves, és közben néhol egész meredek az út. A fenyõfák között már nem kell a széldzseki, újra kiérek a ködbõl. A Glinne hágó régi határátkelõjének kivilágítását hamar meglátom, de még elég messze van. Lent a köveket mocsár váltja. A hágó elõtt fejlámpák fénye irányul rám. Talán a depósok jöttek kicsit R&K elé (ekkor még nem tudtam, de idõközben az R&K páros a Pilsko-háznál elhagyta az útvonalat, és a legközelebbi település felé tartott, nyilván onnan mentették ki õket a depósaik)? Nem, csak egy túrázó pár jön szembõl. Vajon normálisak? Bennük is hasonló kérdés fogalmazódhatott meg velem kapcsolatban. Az épületet körbejárom, nem lelem a piros jelzést, vagy a határköveket. Végül a rét legmagasabb sarkát célzom meg, jó ötlet volt. Egy hirtelen rövid, de annál meredekebb kaptató után hosszasan 800-1100 m között hullámzok. 2 éve igazán kellemes volt itt kirándulni, most azonban általában híg saras, mocsaras a terep: de ezen már nem vagyok meglepõdve. A tájékozódással nincs gond, jók a jelek. Elvileg a lengyel piros és a szlovák kék jel is ugyanott vezet. A piros jól fel van festve, de a kék csak nyomaiban fellelhetõ. A Gluchaczki nyereg közelében rövid, de annál vizesebb kitérõvel lenne egy táborhely/kemping féleség. Itt is akadna fedett hely, de ez nyitott, ezért hûvös. Különben is már csak 4 km és kb 400 m szint vár rám a kiszemelt házikóig. 4 hullámban kapom az emelkedõt. Közben érintem azt a helyet, ahol 2 éve letáboroztunk, tüzet raktunk…


Fent vagyok a Medralowa tisztásán 144 km tájékán, bõ 31 órával a rajt után. Valahol itt lesz a házikó. Felhõk fölött vagyok, könnyen meg fogom találni. Már 5 óra is elmúlt, de 1 órát akkor is alszok, ha rámvilágosodik. Halványan emlékszem arra, hogy a ház nem látszik az útról. Elkapom a házhoz vezetõ ösvényt. Óvatosan lépek be az ajtón. Egy töküres helyiség fogad, csak két keskeny pad van benne. Nem erre emlékeztem. Mozgolódást hallok, biztos van egy másik szoba. Nem baj ha vannak benne, csöndben eldõlök, legalább nem lesz hideg. Kimegyek. Megvan a másik ajtó. Nyitnék be… Zárva. Belülrõl eltorlaszolták. Ahogy feszegetem az ajtót, forgolódást hallok bentrõl. Nem igazán akarnak beengedni. Megértem õket, én is hasonlóképp járnék el a helyükben. Talán tele is van. Ezt az alvást bebuktam. Várok kint pár percet, aztán visszamegyek a gerincre.


Kicsit elkeseredetten indulok tovább. Az utóbbi órákban nem esnek jól a lejtõk. Fáj a lábszáraim elülsõ része. Talán ínhüvely… Volt már ilyen, akkor szokott jelentkezni, ha a meg van erõltetve a lábam. Ugyan sokat mentem, de nem igazán gyorsan, így nem értem, miért fájnak. Még nem súlyos a helyzet, de épp csak túl vagyok a táv felén, biztos lesz rosszabb is. Nagyon beterveztem a bivakban alvást. Miután megkaptam a pofont, onnantól kezdve órákon át kómáztam, és amikor kivilágosodott, akkor sem tudtam kizökkenni ebbõl az állapotból. Mocsár… Újabb esõház. Ez egy nyitott, klasszikus esõház. Van benne egy bicikli. Egy olyan bicikli, amivel murvás utakra még rámerészkednék, de ezekre a köves, mocsaras ösvényekre semmiképpen sem. Ezek szerint foglalt a hely. Sebaj, ezt már nem lehet bezárni, eltorlaszolni. De nem is alkalmas alvásra, legalábbis hálózsák, matrac nélkül. Pihenek pár percet, eszek valamit, majd megindulok a Markowe Szczawiny (Babia Gora) ház felé. Figyelni kell, mert az emelkedõn egyszer csak el kell hagyni a határsávot, és egy nagyjából vízszintes úton kell megközelíteni a házat. A térkép errefelé újabb esõházat jelez, de ezt nem is találtam meg. A vízszintes ösvényen van néhány vizes szakasz, mégis kényelmesebb a vártnál. Kivilágosodik. Szembõl megjelennek a korán kelõ túrázók. Egy újabb kiváló forrás.